Szöveg Marcus Alves Illusztráció German Aczel Fordítás Bodor Balázs
„Igen, az átlépések – mosolyog Mancini, a Roma egykori szélsője. – Brazíliában pedaladasnak hívjuk. Ez mindig is az én névjegyem volt.” Ezeket az őrült átlépéseket mutatta be a 2006–07-es Bajnokok Ligájában a Lyonnak, de különösen Anthony Réveillére-nek.
Hányszor is lépte át a labdát, mielőtt elvitte a francia hátvéd mellett, és a felső sarokba vágta, megszerezve ezzel a 2–0-s vezetést a Romának? Mancini találgat: „Ötször?” Nem igazán emlékszik. Ahogy Réveillére sem. „Sosem volt alkalmam megkérdezni tőle” – kuncog Mancini.
„A technika, az erő és a gyorsaság keveréke volt – mindenből egy kicsi – mondja a brazil játékos. – Remek keresztlabda érkezett Francesco Tottitól: lehet, hogy nem voltunk a legjobb barátok, de a pályán megértettük egymást. Réveillére-rel találtam magam szembe, és meg kellett próbálnom.
Otthon nagyon szeretjük ezt. Természetes módon velünk van a gyerekkorunktól fogva. A vérünkben van: mindig kerestük a pedaladost. Aki nem brazil, az is megpróbálja, de ez más. Amikor túljutottunk a Lyonon, a
Manchester Uniteddel találkoztunk a negyeddöntőben (és otthon, a visszavágón 7–1-re kikaptak – a szerk.). Cristiano Ronaldo is ott volt, és megpróbálta, de az nem olyan, mint amikor egy brazil csinálja.”
Mancini, aki most otthon, a Bahiánál játszik, így folytatja: „Ez volt az egyik legszebb gól, amit valaha lőttem, de nem a legjobb. A Románál töltött első idényemben sarkaltam egyet a Lazio ellen, amivel megszereztem az Il Tacco di Dio (Isten sarka) nevet.
Ebben a gólban csak az a vicces, hogy a Roma után pont a Lyontól kaptam ajánlatot…”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. októberi számában.)
