Szöveg Andreas Kjäll Illusztráció German Aczel Fordítás Farkas Ádám
Ha egyetlen gól képes elindítani egy fiatal játékos pályafutását, akkor ez az volt. A 21 éves Linus Hallenius a svéd másodosztályban játszó Hammarby színeiben rúgott egy akkorát, hogy aztán megkörnyékezte az Ajax és a Bayern München is, mielőtt leigazolt a Seria A-ba, a Genoához. (Azóta már a ciprusi APOEL játékosa – a szerk.)
A találat a FIFA által alapított, az év legszebb góljáért járó Puskás-díj második helyezettje lett 2010-ben, megelőzve Lionel Messi, Samir Nasri vagy Neymar csodás találatát. Ha Hamit Altintop nem rúg egy szenzációs gólt a török–kazah meccsen, Hellenius csodagólja nyert volna.
„Szabadrúgás járt nekünk, kicsivel már az ellenfél térfelén belül. Egyenes lövésre számítottunk, a kapu felé, de Andreas Dahl elkapta a tekintetemet. Egy nullára vezettünk, úgy gondoltam, azt akarja, tartsam meg a labdát, és húzzam az időt. Én nem így akartam.
Mögöttem állt egy védő, és amikor felém indult, mellel átvettem a labdát, és egy mozdulattal átemeltem kettőnk fölött. Amikor ilyen szép dolgot csinálsz, átvered a védőt úgy, hogy a labda nem érinti a földet, akkor már egyedül akarod befejezni. Ilyenkor eggyé válsz a labdával; a többiek számodra nem léteznek. Kapásból akartam lőni.
Igazából jobblábas vagyok, de amikor tizenhat évesen megsérültem, gyakorolnom kellett ballal is. Meglett az eredménye: ilyen szép gólt álmodni sem lehet, be a hosszú sarokba, messze a kapustól.
A gól után egy »Cantonával« akartam ünnepelni – megállni egy helyben, mint egy szobor – de nem tudtam nyugodt maradni. A szurkolók rögtön megőrültek!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. novemberi számában.)
