A Liverpool norvég balhátvédje már megmutatta magát a Bayern München elleni Szuperkupa-döntős góljával és az Everton és Newcastle elleni Premier League-góljaival mindössze két hónappal az után, hogy bemutatkozott az Anfielden. De ez csak a bemelegítés volt.
A Manchester United éppen hullámvölgyben volt, mivel odahaza kikapott a Boltontól, majd a Liverpool elleni meccsen Michael Owen a 32. percben gondoskodott róla, hogy egyre kevesebb oka legyen bizakodni. Hét perccel később még rosszabbra fordult a helyzet. Amikor a Liverpool szabadrúgáshoz jutott 22 méterre a kaputól, Riise vérszemet kapott.
„A szintén sok szabadrúgást lövő Dietmar Hamann- nal álltunk a labdához – mondja az FFT-nek. – Eldöntöttük, hogy ő csak legurítja nekem másfél méterről. Valójában kissé határozottabban pöccintette, mint gondoltam, de nekifutás közben még tudtam korrigálni.”
Ami ezután következett, azt nem köszönte meg Fabien Barthez kapus: Riise légkalapácsként működő baljával a felső sarokba vágta a labdát. „Didi remekül időzített – mosolyog a norvég futballista. – Tudtam, hogy a lövés szöge lehetővé teszi, hogy ballal eredményes legyek. A sarkot céloztam, de nem akartam ennyire magasan lőni. Amikor maximális erővel rúgod a labdát, nehéz precíznek maradni. A szabadrúgás pillanatában olyan nyugodt voltam, hogy szinte semmit sem éreztem.
Ha az elrúgás után úgy érzem, hogy szinte leszakad a lábam, akkor tudom, hogy jól csináltam. Egy átlagos lövést elcsípett volna a kapus, de ezt a bombát lehetetlen volt. Tökéletesen sikerült, és ezt az első pillanattól fogva tudtam.”
A United a szünet után szépített David Beckham jóvoltából, de az ügyetlen Barthez két perc elteltével megajándékozta a 3–1-re nyerő Liverpoolt egy újabb góllal. És az Anfield új hőst avatott.
„Ennek a gólnak köszönhetően könnyebb dolgom lett a Liverpoolnál – emlékezik Riise. – Ez pályafutásom legfontosabb és legemlékezetesebb gólja, ennek köszönhetem a szurkolók szeretetét és bizalmát. A mai napig sokan emlegetik azt a bizonyos szabadrúgást.”
