Szöveg Richard Whittle Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
2010 augusztusában a Milan 66 perce küzd egygólos hátrányban a Barcelona ellen a Nou Campban, miután David Villa megszerzi első gólját csapatának. Ekkor némi ügyetlen játék után a felezővonal környékén Clarence Seedorf veszi át a labdát, és bámulatosan lövi tovább Inzaghi irányába. Az olasz – aki ezúttal kivételesen nem „született lesen”, ahogy azt egyszer Sir Alex Ferguson megjegyezte – felugrik, és egy fenséges bal kapáslövéssel gólt szerez. Hűha! „Nagyon örültem a gólnak, annak ellenére, hogy barátságos meccset játszottunk, hiszen az ember nem szerez mindennap ilyen gólt a Nou Campban” – mondja a Super Pippo becenévre hallgató játékos a FourFourTwo-nak.
– Remek labdát kaptam Clarence-től, de jól kellett időzítenem, hogy még épp az utolsó játékos mögött maradjak, ugyanakkor tisztán el tudjam lőni. Ez mindenképpen olyan gól, amin mosolyogni tudok, főleg, ha azt nézem, hogy milyen híres stadionban, és milyen nagy ellenfél ellen lőttem.” Semmi kétség. A Barcelona-szurkolók hozzászoktak, hogy nagy gólokat látnak, de ez páratlan volt. Szóval, ha legközelebb valaki azzal vádolja Inzaghi urat, hogy túlbecsült gólgyáros, aki az egyszerű helyzeteket használja ki, akkor itt van az ellenpélda. Inzaghi maga is beismeri: „Tudom, hogy sokan olyan játékosként gondolnak rám, aki a legtöbb gólját nagyon közelről szerezte, de ez talán bizonyítja, hogy tudok látványos gólokat is lőni”.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. januári lapszámában.)
