Szöveg: Andy Mitten Illusztráció: German Aczel Fordítás: Kovács Gergely
Giovani Dos Santos (Mexikó) gólja az Egyesült Államok ellen, CONCACAF-Aranykupa-döntő, 2011
„Annyi szurkoló jött ki aznap a stadionba, hogy nem ábrándíthattuk ki őket” – idézi fel Giovani dos Santos az Aranykupa-döntőjét a szomszédok ellen a pasadenai Rose Bowl-stadionban.
Kalifornia népes mexikói diaszpórájának jelentős része kilátogatott az arénába, ahol az 1994-es világbajnokság döntőjét is rendezték. Persze az Egyesült Államok szurkolói is szép számmal voltak jelen.
Az utóbbiak jobban örülhettek, hiszen csapatuk a 23. percben már 2–0-ra vezetett, ám ezt Pablo Barrera és Andrés Guardado nem nézhették tétlenül, és kettejük három góljával Mexikó az 50.-ben már vezetett 3–2-re. De a legjobb a vége előtt 14 perccel következett!
Gerardo Torrado betett egy labdát a tizenhatoson belülre, én meg lecsaptam rá a kívül álló védő mögött – mondja a Barca és a Spurs egykori, a Villarreal jelenlegi játékosa. – Tim Howard kapus kirohant, én meg két tűz közé kerültem. Torradónak passzolhattam volna, de minél inkább magamnál tartottam a labdát, annál inkább éreztem, hogy ebből lehet valami.
Kicsit távolabb szaladtam a kaputól, hogy legyen helyem. Még mindig nehéz volt lőni, mert hat játékos és a kapus takarta a kaput. Láttam, hogy egyedül a védők feje közt van egy kis hely, a bal sarok irányába. Szerintem senki sem gondolta komolyan, hogy belőhetem, de megemeltem a labdát, és pont oda ment, ahova akartam. Tökéletes lövés volt.”
Az amerikaiak látták, hogy mindennek vége, Dos Santos pedig a padnál ünnepelte gólját, amiről később kiderült: a torna legszebbje lett.
„Hihetetlen érzés volt – mosolyog Dos Santos. – A legjobban sikerült és a legfontosabb gólom a hazámért.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júniusi számában.)
