Szöveg Mauricio Savarese Fordítás Gerendai Márk Illusztráció German Aczel
„Az a gól kemény munka árán született. Az egész futballpályafutásom során csak azokban a napokban dolgoztam igazán keményen.” Éder, a csatár mindig is nagy élvhajhász volt, de nem abban a három hónapban, amikor Brazília a ’82-es spanyol vébére készült.
„A barátaim azt mondják, olyan nyugodt voltam, hogy épp csak megemeltem a labdát a Skócia elleni meccsen – mondja az FFT-nek. – Az igazság az, hogy nagyon feszült voltam. Sócrates és én nem szoktunk hozzá az edzéseken, hogy így kifáradjunk, de éreztük, hogy mindent bele kell adnunk, hogy győzzünk a vébén, és jó benyomást tegyünk mindenkire. Nem győztünk, de az embereket megleptük, és ebben nagy szerepe van ennek a gólnak. A befejezés különleges lett, de az egész támadás bizonyítja, hogy a brazil válogatott tényleg csapat volt. Mindenki tudott cselezni, de az egyérintő mellett döntöttünk. Még Pep Guardiolát is lenyűgöztük.”
Éder a tizenhatos széle felé kezdett helyezkedni, amikor barátja, Sócrates megkapta a labdát. „A futóedzéseken való három hónapnyi lazsálás után kifejlesztettük a gondolatátvitel képességét – viccelődik. – Amikor Serginhóhoz került a labda, nem gondoltam, hogy hozzám jut, de miután ez megtörtént, gyorsan kellett döntenem.”
Addigra Éder nem látott mást, csak a skót kapus, Alan Rough riadt tekintetét. „Túl közel volt hozzám ahhoz, hogy bármi mással próbálkozzak. Persze nem tudtam, hogy az emelés ilyen jól fog sikerülni, de rövid idő alatt gyorsan reagáltam.”
A csatár a skótok elleni mesterművét jobbnak ítéli, mint a napokkal korábbi, Szovjetunió elleni bombáját.
„Amikor az elsőt lőttem, nagy megkönnyebbülés volt, mivel vesztésre álltunk. Ha megnyertük volna a vébét, biztosan jobban küzdöttem volna az edzéseken. De legalább részese lehettem ezeknek az emlékezetes pillanatoknak egy emlékezetes csapattal, ami nálam jobb játékosokból állt.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júniusi számában.)