Interjú Martin Mazur Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Mindannyian szeretjük a távoli kapáslövéseket, igazán különlegessé azonban akkor válnak, ha egy létfontosságú vb-meccsen egy védő szerez így gólt, miután a csapattársa egy kis dekázással színesíti az eseményeket. Nos, ez a gól igazán egyedi.
„Tizenkét év után ez volt Uruguay első világbajnoki szereplése, és az első meccsen született a gól, így számunkra nagyon különleges volt – mondja Darío Rodríguez, mielőtt felidézi mesterművét. – Egygólos hátrányban játszottunk, és a félidőben az edzőnk, Víctor Púa arra buzdított minket, hogy egyenlítsünk ki. Ezzel a hozzáállással léptünk pályára, és hamarosan szögletet lőhettünk. Középen kellett volna helyezkednem, de lökdösődésbe keveredtem, ezért távolabb maradtam, és vártam, hogy megkapjam a labdát. Egyáltalán nem gyakoroltunk ilyesmit. Álvaro Recoba végezte el a szögletet, a dánok kifejelték a labdát, ami egyenesen Pablo Garcíához került. Ő átvette, majd egyből átemelte felém. Nem hezitáltam. Rögtön lőttem, a labda pedig a jobb felső sarokban kötött ki. Olyan volt, mint egy rakéta! Az ilyen lövések általában elkerülik a kaput, és a lelátóra mennek, de ezúttal szerencsére nagyszerű gól született. Amikor gyerek voltam, arról álmodtam, hogy cselezek, majd gólt lövök, mint a példaképem, Venancio Ramos, de belőlem végül védő lett, így az álmomat elfelejthettem – egészen addig, amíg ezt a gólt meg nem szereztem. Néhány éve felfedeztem, hogy a gólomat választották minden idők negyedik legszebb vb-góljának. Válogatottam emléktáblával tette felejthetetlenné a gólt. Sajnos a meccset végül kettő egyre elvesztettük. Az azonban vigasztal, hogy olyan sok év után is nagyon sokan emlékeznek a gólomra és beszélnek róla.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. decemberi számában.)
