Szöveg L. Pap István
Bozsik Péter rövid kapitányságának második mérkőzésén az Old Traffordon lépett fel a magyar válogatott. A 2006. május 30-án lejátszott meccset értelemszerűen nem a Wembleyben rendezték, hiszen a régit akkor már lebontották, az újat meg csak egy évvel később avatták fel. Egy félidőn át szépen tartottuk magunkat a nyári, németországi vb-re készülő, sztárokkal teletűzdelt Anglia ellen, ám a szünet után előbb Steven Gerrard, majd John Terry is betalált, és felsejlett egy csúnya vereség is. Öt perce voltunk kétgólos hátrányban, amikor elérkezett az 55. perc. „Az angol térfél közepén Tóth Balázs tolta Dárdai elé a labdát, a magyar csapatkapitány átvette, csinált egy cselt visszafelé, majd 26 méterről, váratlanul nagy erővel el csavarta a labdát az előtte álló Hargreaves mellett, a labda ágyúként csapódott a bal felső sarokba. 2–1.” Embertelenül nagy gól volt, Paul Robinson mellett-felett védhetetlen ívben vágódott a pipába.
„Tényleg szép találat volt – mondta mosolyogva a Manchester United stadionjában 56 ezer néző előtt esett góljáról a meccs után Dárdai. – Habár kevés gólt rúgok, ám akkor, amikor betalálok, általában nagyon tetszik a közönségnek. Nagy titka nincs ennek a találatnak: jó helyen voltam, jó helyen volt előttem a labda, hát ellőttem, és bement.” Dárdai Pálnak 61 válogatottságából ez volt a 44. (a végén Peter Crouch is gólt szerzett, így kaptunk ki 3–1re), öt góljából pedig a harmadik, ami bizonyosan a legnagyobb. (Később kapitányként ugyanúgy hét meccs jutott neki, mint anno Bozsiknak, igaz, távozásuk körülményei messze nem voltak ugyanazok.) A Hertha mai vezetőedzője hat nappal a manchesteri meccs előtt másfél éves szünet után tért vissza a legjobbak közé, miután Lothar Matthäus egy idő után nem számított a szolgálataira. Bozsiknak a máltai vesztes Eb-selejtezővel mennie kellett, az őt követő Várhidi Péter fiatalítási hulláma pedig újabb másfél évre a már 30 éves Dárdait is elsodorta.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. szeptemberi számában.)
