Szöveg Martin Mazur; Illusztráció German Aczel Fordítás Kovács Gergely
Az eindhoveniek szurkolói nem akármilyen gólokat láthattak az évtizedek során, mivel kedvenc csapatuk soraiban nem kisebb nevek játszottak, mint Romário, Ronaldo, Gullit, Van Nistelrooy és a Van der Kerkhof ikrek.
Mégis, az egyik legszebb gól, amit a Philips-stadion valaha is látott, egy Valencia-játékos nevéhez kötődik: Claudio López varázslatos emelése a Bajnokok Ligája csoportkörében végül az idény legszebb BL-gólja címet is kiérdemelte 1999–2000-ben. „Talán ez a legnagyobb gól, amit valaha is lőttem, nemcsak azért, mert a leglátványosabb volt, hanem mert a Valencia szurkolói a mai napig emlékeznek rá – mondja López, aki 2010-es visszavonulása után raliversenyző lett. – Akkor már régóta nem szereztem gólt, nagyon gyengén kezdtük a szezont. Edzőnk, Héctor Cúper a koncentrációnkon próbált a legtöbbet javítani, és ennek eredménye azon az estén meg is lett.
Amedeo Carboni elvégzett egy szabadrúgást, én pedig mint mindig, most is szaladtam a labdáért. Minden a szokott módon zajlott, ám még a labda röptében elhatároztam, hogy ezt most rászúrom, nem kezelem le. Volt kockázata a döntésnek, csúnyán mellé is lehet nyúlni, de most nem ez történt. A védőm tehetetlen volt, a kapus nem számított a lövésre.
Kily González jött oda elsőként gratulálni, és ezúttal meghajolt előttem, ezzel is jelezve, hogy ez nem mindennapi gól volt.”
Tényleg nem. A Valencia eljutott a sorozat döntőjéig, ahol 3–0-ra kikapott Vicente del Bosque Real Madridjától.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. augusztusi számában.)
