Szöveg: Simone Stenti Fordítás: Gerendai Márk Illusztráció: German Aczel
„Egy hétig úgy bántak velem, mintha én lennék Van Basten” – mondja nevetve Christian Maggio, amikor felidézi a 2010. január 24-ei eseményeket. Ezen a napon lőtte ugyanis „élete gólját”.
A nápolyi Maggio káprázatos gólja a Liverno ellen sokakban felidézheti Marco van Basten találatát a ’88-as Eb-n, de ezúttal a szög talán kevésbé volt éles, az esemény kevésbé nagyszabású.
„Az első félidő vége felé jártunk – emlékszik Maggio –, amikor a Liverno kapusának felszabadítása Salvatore Aronicához került. Ő hosszan előreadta a tizenhatoson belülre, mert a csatárunk, Germán Denis erőssége a fejelés volt. Amikor láttam a magasan ívelő labdát, azonnal eldöntöttem, hogy lőni fogok. A labda az enyém volt, ez vitathatatlan.”
Gólja után Maggiónak volt mivel dicsekednie a csapattársainak. „Valójában azt kérdezték, hogyan jutott eszembe, hogy egy ilyen hülye lövést elvállaljak.” A következő napokban „Maggio van Basten” megérthette, hogyan érezte magát a holland csatár az 1988-as hőstett után. „Egy hétig csak Marcóról és rólam beszéltek, zavarba ejtő volt.”
Mindezek ellenre a védő éppen elég gólt tudhat magáénak (harmincnál is többet a Serie A-pályafutása során) ahhoz, hogy ne a Livorno ellenit tartsa a legfontosabbnak. Ahhoz ugyanis vissza kell mennünk 2008-ba, amikor a Sampdoria színeiben az ősellenség Genoa ellen játszott. Kedves emlékeit így idézi fel az FFT-nek: „A Genoa elleni meccs az egyik legfontosabb volt számunkra, és én szereztem a győztes gólt a nyolcvanhetedik percben. Ez semmihez sem hasonlítható öröm!” Érdekel valakit, hogy egy eladott passzból született?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. májusi számában.)
