Interjú Martin Mazur Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
Az FFT-nek nem szokása másodosztályú argentin meccseket fürkészni, hogy mesés gólokra leljen. Ha azonban egy csatár becsap egy játékost, másik kettőnek pedig kötényt ad, hogy aztán finoman átpöccintse a kapus felett a labdát, akkor meg kell kérdeznünk, hogyan csinálta.
„Életem gólja volt – mondja Cristian Chávez, miközben felidézi mesterművét, melyet az Atlético Tucumán színeiben lőtt. – Azon a napon úgy éreztem, hogy valami jó fog történni. Gyakran megérzem a pályán, hogy jó vagy rossz napom lesz. A meccsen észrevettem, hogy bármi, amivel próbálkoztam, jól sült el. De az eredmény továbbra is nulla nulla volt, és a szurkolók egy kissé türelmetlenkedtek, amíg meg nem szereztem egy eladott labdát, amivel aztán meg sem álltam. Úgy éreztem, nagyobb sebességgel mozgok, mint a védők. A labda átgurult egy játékos lába között, aztán újra megszereztem, és kötényt adtam Iván Furiosnak, majd szemben találtam magam a kapussal. Amit utána tettem, az nem volt logikus, mivel túl közel voltam a gólvonalhoz, és látszólag nem volt elég hely egy emeléshez, de tudtam, hogy meglephetem a kapust, ha mégis megcsinálom. Aztán a labda lassan átrepült a gólvonalon a távolabbi kapufa mellett. A csapattársaim ünneplés közben mondták, hogy milyen fantasztikus gólt szereztem, de csak akkor értettem meg, miután megnéztem a felvételt. Amikor láttam, alig hittem el.”
Az idény végén Chávez a Napolihoz igazolt. Az Atlético Tucumánban szerzett góljával olyan volt, mint Keanu Reeves a Mátrixban. „De én nem töltények, hanem védők elől hajoltam el” – teszi hozzá nevetve.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. augusztusi számában.)
