Interjú Nick Moore Illusztráció German Aczel Fordítás Gerendai Márk
A Marseille minden idők harmadik legnagyobb átigazolási költségét, 4.5 millió fontot fizetett Chris Waddle-ért, aki nem túl ígéretesen kezdte szereplését az új csapatnál.
„Keményen küzdöttem, de honvágyam volt, és nem voltam formában, mivel kihagytam az idény előtti felkészülést – vallja be Waddle, amikor a marseille-i pályafutásának kezdeteiről beszél. – Nem bírtam elviselni a meleget sem. Nagy volt a nyomás rajtam, és mivel rengeteg pénzt fizettek értem, fel kellett mutatnom valamit.” Bár már nagyon úgy tűnt, hogy Waddle-nek szégyenében haza kell menekülnie, váratlanul jött egy varázslat, ami meghozta a játékos önbizalmát. „Ez a pillanat indította be a szekerem Marseille-ben” – mondja Waddle, amikor felidézi a legendás mozdulatsort, amiben átemelte Joel Bats kapus felett a labdát, majd pimaszul a hálóba sarkazta azt.
„Amint a PSG védői előrébb mozdultak, hozzám került a labda. Láttam, hogy Bats le akar csapni rám. Arra gondoltam, hogy ellövöm, de végül inkább mellel levettem a labdát, és átemeltem fölötte. A stadion egy pillanatra elcsendesedett, én pedig azt hittem, lesen vagyok, de követtem a labdát, és besarkaztam. Nem volt a legszerencsésebb labdaérintés, majdnem elfuseráltam, de szerencsére nem volt les. Ilyen gólt sok játékos szeretne lőni, de nem sokszor adatik meg a lehetőség rá.” Nem is történhetett volna jobbkor. „A Marseille és a PSG nagy ellenfelek – folytatja az angol. – A szurkolóknak tetszett a gól, és nekem is reményre adott okot. Hetekig mutogatták a tévében, nekem pedig biztossá tette a következő három évemet. A többi már történelem.”
Valóban az: Waddle három bajnoki címet szerzett, és 1998-ban a Marseille második legjobb játékosának választották Jean-Pierre Papin után.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. októberi lapszámában.)
