Szöveg L. Pap István Fotó MTI
Bodnár László Debrecenben lett elismert labdarúgó, nem véletlen, hogy kilenc év légióskodás (Dinamo Kijev, Arszenal Kijev, Roda, Salzburg) után 2009-ben is a hajdúsági fővárosba tért haza. Bevallottan azért, mert a Bajnokok Ligája csoportkörében akart szerepelni, és Szima Gábor irányításával erre a Loki tűnt a legesélyesebbnek. A selejtező playoffjának első, szófiai meccsén a 12. percben aztán a jobbhátvéd bivaly erős lövést küldött meg a Levszki kapujára, Georgi Petkov kapusnak esélye sem volt, a DVSC vezetést szerzett, a párharc pedig – ha nem is dőlt el – innentől már a mieink szája íze szerint alakult.
„Ilyen szituációban mindig ellövöm a labdát, most is érzékeltem, hogy a védő megtorpan, késve lép ki, szóval nem hezitáltam, megkínáltam a bolgár kapust. Eszelős érzés volt átélni, hogy a labda a bal felsőbe csapódik. A meccs előtti taktikai értekezleten megbeszéltük, hogy huszonöt-harminc méter már lőtávolság, ha »helyzetem« van, kapura küldöm a labdát, mert a Levszki stadionjában csúszik a fű, tök mindegy, hogy esik az eső vagy sem” – emlékezett szófiai góljára Bodnár László. Aki a 2–1es vendégsiker után, a visszavágó előtt pedig a következőképpen nyilatkozott: „A mi ügyünk a magyar foci ügye, a Loki magyar csapat, amelyik minden magyar focifanatikus támogatására számít. Ilyenkor félre kell tenni a klubszimpátiát. Nem kell minket szeretni, de most szorítsanak értünk Újpesten, Kispesten, Szombathelyen, a Fradinál, Nyíregyházán. És jöjjenek el a Puskásba! Fordított esetben én nem hezitálnék, ha a Zalaegerszeg csatázna a főtábláért, ott ülnék a lelátón. Azért igazoltam haza, hogy a Bajnokok Ligájában futballozzak.”
A Loki idehaza is nyert (2–0), főtáblás lett, ahol a Liverpool, a Fiorentina és a Lyon ellen már nem jött össze a pontszerzés. Bodnár László öt meccset végigjátszott, az utolsón az 52. percben lecserélték, további gólt nem szerzett.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. márciusi számában.)
