Szöveg Paul Hansford Illusztráció German Aczel Fordítás Kovács Gergely
Az ausztrál Queensland Roarban játszó zöldfülű húszéves hátvéd, Griffin jóformán a felezővonalat sem lépte át, akitől pedig a gólpasszt kapta, az Damian Mori volt, aki inkább elöl lesipuskázott, minthogy keresztlabdákat íveljen be. De ezen a 2006. decemberi estén volt valami a levegőben, és Griffin csodásan időzített befutása parádésan találkozott Moei beívelésével.
„A felezővonalnál álltam, de valami bekattant, és éreztem, hogy be kell futnom a tizenhatoson belülre – emlékszik vissza Griffin. – Ezért elkezdtem szaladni, és valamiért sikerült nagyon pontosan időzítenem. A labda átrepült a védő feje fölött, és pont a fejemre pottyant. Még csak azt sem éreztem, hogy hozzám ért, és már a hálóban is volt. Szerintem a kapus meg sem mozdult. Ha belegondolunk, elég furcsa gól volt, hiszen a csatárunk a szélen állt kint, és beívelt, és én, a védő csíptem el.”
Videó (0:21-től):
Griffin első profi gólja éppúgy csapódhatott a léc alá, ahogy mehetett volna a lelátó legfelső sorába is. Csakhogy a Mariners Blue Tongue-stadionjában nem volt felső sor. „Az a vicces, hogy ha nem találom el a kaput, akkor minden bizonnyal az óceánból kell kihalászni a labdát, mert ahova én lőttem, ott nem volt lelátó – magyarázza Griffin. – Ha őszinte akarok lenni, nem gondoltam volna, hogy valaha is fogok profi játékosként gólt lőni. Aztán született egy, amiről ma is beszélnek az emberek.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. augusztusi számában.)
