Szöveg Titus Chalk Illusztráció German Aczel Fordítás Kovács Gergely
Minden idők leghíresebb tizenegyese, vérmes szemtelensége nem is eshetett volna feszültebb helyzetben, mint egy Európa-bajnokság döntőjében. Antonín Panenka évekig készült rá, ahogy azt az FFT-nek elmondta.
„Ez a gól már két éve érett. Csapattársaim tudták, hogy meglepetéssel készülök, ha netán büntetőpárbajra kerülne sor, és száz százalékig biztosak voltak benne, hogy be fogom lőni. És én? Én ezer százalékig voltam biztos benne.
Tudtam, hogy képtelenség, hogy a középen álló kapus ne mozduljon el, még mielőtt a labdához érnék. Tudtam azt is, hogy jobbra vagy balra fog elmozdulni. Ezért egy dolgom volt: középre emelni. Magasan kellett szállnia, mert ha közel marad a földhöz, a kapus még kihalászhatta volna a lábával.
Az előttem rúgó német, Uli Hoeness kihagyta, így egyértelmű volt, ha belövöm, megnyertük az Európa-bajnokságot. Ettől nagyobb lett a rám nehezedő nyomás, de én nem éreztem ezt. Teljesen nyugodtan futottam neki.
Két évvel a torna előtt ütött szöget a fejembe, hogy valamilyen meglepetéssel szeretnék készülni, ezért a stadionunkban mindennap gyakoroltam a büntetőrúgást. Egyszer kipróbáltam egy barátságos találkozón, egyszer pedig bajnoki meccsen. Mindkét esetben Ivo Viktor ellen, akit az 1976-os kontinensviadal legjobb kapusának választottak. Tudtam, hogy ha neki belövöm, akkor bárkinek belövöm. A torna idején is gyakoroltuk a tizenegyesrúgást, a helyiek ott tomboltak a kapu mögött, ezzel szimuláltuk a közönség nyomását.
Olykor-olykor látom, hogy a cseh gyerekek is próbálkoznak ilyesmivel, úgyhogy kiállta az idők próbáját. Sokan próbálják utánozni, de nincs igazi mestere a technikámnak.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. júliusi számában.)
