Interjú Ch. Gáll András Fotó Makádi Péter
Cikkünk 2012-ben jelent meg! (a szerk.)
Hát ez a tegnapi nagyon vékony volt…
(A 2012-es Magyarország–Izrael mérkőzés másnapján beszélgetünk Kenderesi Istvánnal a Hamzsabégi úti teniszpályán, egy-egy tál csirkemájas lecsó társaságában – a szerk.) Egervári a hatodik kapitányom, akivel együtt dolgozom, amióta az MLSZ technikai tanácsadója vagyok. Bizalmi állás, plusz abszolút objektívnek kell lennem, sohasem azt mondom, amit a kapitány hallani szeretne, hanem a valóságot, még ha fáj is. Valójában kapcsolattartó vagyok, a lényeg, érezze a játékos, hogy nézik, figyelik, nem felejtették el. Hajnal Tamást én hoztam ide a válogatottba. 2004-ben Belgiumban, a Sint-Truiden csapatában játszott, mondom magamban, szólok Matthäusnak! „Vállalod érte a felelősséget?” – kérdezte. „Igen, vállalom!” – válaszoltam. Azóta negyvenhétszeres válogatott…
1965 végétől 1969-ig védtem a Vasasban, amíg nem disszidáltam. Rozner Győző eljött megnézni a Szállítókban, és elvitt. Kenderesi – Bakos, Mészöly, Ihász – Mathesz, Berendi – Molnár, Puskás, Farkas, Fister, Korsós. Igen, ez a Vasas 1966-ban veretlenül bajnokságot nyerő csapata…
Legendák piros-kékben: veretlenül bajnokok
Miért léptem le 1969-ben? Először is, mert nem volt már biztos a helyem a Vasasban. Akkor bontogatta a szárnyait Mészáros Bubu, láttam, mekkora tehetség, éreztem, ki fog szorítani a csapatból. Másodszor, ki akartam próbálni magam odakint, korábban kétszer jártam Chilében a Hexagonal-tornán, játszottunk a Santosszal, a Penarollal, a Colo-Colóval, láttam, mi van a profi világban. És hát akartam keresni egy kis pénzt. Mi ezerhatszáz forintos prémiumért futballoztunk, amikor a San Siróban BEK-meccset vívtunk az Interrel. Az olaszok elmondták, hogy ők egymillió forintnak megfelelő líráért. Ott voltunk a legjobb nyolc között a BEK-ben, odahaza sohasem futballoztunk kilencvenezernél kevesebb néző előtt egy kettős rangadón, egy olyan meccsen, amellyel nyolcszáz forintot tudtunk keresni – ha győztünk.
A Népszavánál külpolitikai újságíróként dolgoztam a futball mellett. Gedeon Pál, Köves Jutka volt a kollégám, Tímár József a főszerkesztő. Sohasem voltam sem párt-, sem KISZ-tag, a Vasasban sem kényszerítettek. Nem volt cenzúra, nekem sohasem mondták meg, hogy mit írjak, halált megvető bátorsággal kritizáltam Kennedyt és Harold Wilsont! A Rapiddal játszottunk Bécsben barátságos meccset 1969 augusztusában, 3:1-re megvertük őket, ekkor játszottam utoljára a Vasasban. Meghívtam Mészölyéket egy sörre, akkor már tudták, hogy valami nem frankó, mert én sohasem szórtam a pénzt. Mondom, hogy nem megyek vissza. Mészöly csak annyit kért, hogy legalább telefonáljak Rudi bácsinak, hogy ne várjanak. Felveszem a telefont, hívom a szállodát, kérem Illovszkyt. „Kenőcs, hol van, megint elkésett!” Mindig én voltam az utolsó, mindenhonnan elkéstem. „Rudi bácsi, úgy döntöttem, nem térek vissza.” „Ezt maga nem csinálhatja meg!” „De igen, a kocka el van vetve.” Tudni kell, a Vasasnak akkor éppen nem volt kapusa, Bubu sérült volt, meg túl fiatal is. „Ide figyeljen, Pistikém, ha legközelebb találkozunk, én úgy orrba ba…m magát, hogy keze-lába kitörik!” Nos egy évre rá Párizsban találkoztunk, ott játszott a válogatott, mi meg a Twentével – akkor már ott futballoztam – a St. Étienne ellen. Kees Rijvers volt az edzőnk. Megkértem, engedjen el Párizsba. Hívom a szállodát, kérem Illovszkyt, már ő volt a szövetségi kapitány. „Főnök, nem fog orrba b…ni?” „Na, gyere ide, te csibész!” Megöleltük, megcsókoltuk egymást. Majdnem sírtam, olyan borzalmas honvágy gyötört. Szóval, játszottam a Twentében, Schrijversszel, a két Kerkhof-ikerrel. Az Ajaxba is hívtak, akkor éppen nem volt kapusuk, de én maradtam. Ma háromszoros BEK-győztes lennék…
A Twente játékosaként
1979-ben engedtek haza először, tíz év után. Vadas Gyuri bácsi, a játékvezető intézte el, szegénykém tégla volt, de ezt elintézte. 1988-ban felajánlottak Andenne-ben egy lerobbant fogadót, olcsón meg tudtam venni, kétévi munkával átalakítottam nyugdíjasotthonná. Huszonkét éve működünk, mindig telt ház van, lekopogom, gondom nem lesz már az életben. Ja, nagyon nehéz lesz a vb-selejtezősorozat, de az biztos, hogy ebben az összeállításban, mint Izrael ellen, soha többé nem játszik a csapat.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. októberi számában.)
