Szöveg Ch. Gáll András Fotó Takács József
Az idén töltöttem be a hetvenet (cikkünk 2012-ben készült – a szerk.), tíz elnököt szolgáltam az MLSZ-ben 1972 és 1998 között. Az Elektromechanikai Vállalatnál a főnököm Petri Sándor volt, a neves FIFA-játékvezető, aki – amikor 1972-ben kinevezték az MLSZ főtitkárának – vitt magával. Petri megelőzte a korát, már a hetvenes évek elején önállósítani akarta a labdarúgó-szövetséget, hiszen akkoriban 150 ezer igazolt labdarúgó volt Magyarországon, jóval több, mint ahány sportoló az összes többi sportágban. Petrinek beletörött a bicskája, leváltották, én maradtam.
Kutas István, a későbbi elnök kőkemény ember volt, megkövetelte a munkát, de a teljesítményt elismerte. Az újságírók féltek tőle, egyedül Hoffer József barátom, az MTI sportrovatvezetője beszélt vele lekezelően, mivel a háború előtt a zuglói Danuviánál, ahol Hoffer sztárfutballista volt, Kutas intézőként dolgozott. Sokat támadták a követelményrendszer miatt, pedig a mezei futásoknak, a Cooper-tesztnek szerepe volt abban, hogy három világbajnokságra is simán kijutottunk. Zsarnoknak tartották, ha ez, amit most mondok, bekerül a cikkbe, biztos kapok majd hideget, meleget. De én az összes elnököm közül őt tartottam a legtöbbre.
1996 után, amikor főtitkár lettem, végeztettem egy terheléses vizsgálatot. Az összes NB I-es labdarúgó közül egyvalaki ütötte meg legalább az európai középszint alját. Illés Bélának hívták az illetőt, talán nem véletlen, hogy kortársai közül ő vitte a legtöbbre. Húsz év alatt ennyit romlott az erőnlétünk. Kutas bukását az 1978-as argentínai világbajnokság okozta. Már a felkészülés elhibázott volt, hosszas, herzogenaurachi edzőtáborozás előzte meg a kiutazást, az adidas központjában. Volt egy sofőrünk, Horváth Árpád, a Duci, aki hazaszállította Pestre a csapat adidastól kapott vb-szerelését. Amikor Nyíl meglátta, kiszólt neki: „Hová utazik, Duci bácsi, haza?” „Igen, Tibikém, haza!” „De jó magának…” Hát, ennyire unták az egy hónapos bezártságot, amit még tetézett a londoni négy egyes vereség Angliától, meg a futballistafeleségek áruházi lopásügye. Nyilasi Tibi és Törőcsik Andris – kedvenc játékosom, pedig a Fradinak drukkolok – eltiltása hiba volt. Törőt agyonrúgták, nem csoda, hogy elszakadt nála a cérna az argentin meccsen, mondjuk Nyíl a díszpáholy előtt elhaladva a két hüvelykujját lefelé fordítva mutatta Videla tábornoknak, az argentin diktátornak, hogy mit csináljon…
Elnök, főtitkárhelyettes
1982-ben lettem főtitkárhelyettes, Szepesi György elnöksége alatt, Páncsics Miklós helyetteseként. Akkor már dolgoztam az MLSZ komputerizálásán, a feleségem informatikus, úgy gondoltam, haladni kell a korral. Az akkori programjaim közül számosat – például az NB I sorsolását – még ma is használják a szövetségben. A Commodore-számítógépeket Schmitt Pál hozta be – akkor még nem köztársasági elnöki minőségében.
Puskás Ferenc szövetségi kapitánnyal Moszkvában
A rendszerváltás először az MLSZ-ben valósult meg Magyarországon, mi tartottuk 1989-ben az első szabad választást, Laczkó Mihály lett az elnök. Mi alkottuk meg az első sportági alapszabályt, pontosabban remek jogászunk, dr. Pethő Róbert, és aztán minden szövetség a miénket másolta. Somogyi Jenő vezényelte le az önállósodást. Laczkó Mihály második elnöksége idején, 1996-ban lettem főtitkár, és Kovács Attila megválasztásával, két évre rá mondtam le. Kovácsnak fegyelmit is adtam elnökségi tag korában, mert – a szaknévsoros Bodnár Györgyre sandítva – kijelentette, hogy bűnözők ülnek az elnökségben. Nem csoda, hogy mennem kellett, amikor elnök lett. Akkoriban hetekig téma volt, hogy Kovácsnak van-e diplomája. Nos, neki még érettségije sem volt, sőt, általános iskolai végzettségét igazoló papírral sem találkoztam.
Az egykor nagyhatalmú Csáki Sándorral
Az 1997-es zöldár egy kicsit engem is híressé tett. A Római-parti székházunkat körbevette a folyó, mindenkit hazaküldtem, a Királyok útjáról ladikkal jártam be a munkahelyemre. Egyszer felhívtak a Rádiótól, egyenes adásban érdeklődtek, mi van az MLSZ-ben, én meg azt válaszoltam, ketten vagyunk a székházban, én és a Duna. Ma is a Dunához közel élek, Szigetszentmiklóson, a feleségemmel és a két törpe schnauzeremmel. Az idősebbik tizenhét éves, az emberben százhuszonnégy. Ő a család korelnöke.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. februári lapszámában.)
