Interjú Szilágyi László Fotó FFT
„December hatodikán születtem, 1938-ban. Apám rafi nált volt, mert születésnapot, névnapot és a Mikulást is elintézett egy ajándékkal. Gyerekként Újpesten futballoztam, a csapattársaim, Bendes Tibi, Pataki László és még jó néhányan az NB I-ig vitték. Miután nagyon sovány gyerek voltam, az edzőm, Balogh Sanyi bácsi 1955-ben kölcsönadott a Vízműveknek, hogy ott erősödjek. A Vízművek a BLASZ I-ben játszott, ami a mai harmadosztálynak felelt meg. Csak egy fél évet töltöttem a Vízművektől távol, amikor bevonultam. 1958 őszén lejártam edzésre a Honvéd kettőhöz, Machos Feri és Faragó Lajos is ott játszott, mert valamiért büntetésben voltak. Sajnos nem maradtam Pesten, mert be kellett vonulnom Ercsire, és onnan jöttem vissza a Vízművekhez.”
„Baromi nagy szerencsém volt, hogy a zászlós parancsnoknak vízproblémája volt Pesten. Valahogy megtudta, hogy én a Vízműveknél vagyok, szólt, én meg elintéztem. Ezután mindig hazaengedett futballozni…”
Bírólegendákkal (jobbról): Palotai Károly és Abraham Klein
„Jobbösszekötőként Kocsis Sanyi és a Göröcs Titi volt a példaképem, a válogatottságról álmodoztam, de 1965-ben egy térdsérülés miatt abba kellett hagynom a játékot. Később játékvezetői vizsgát tettem. 1979-ben vezettem először az NB I-ben a Salgótarján– PVSK meccsen. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy 1985-ben én fújtam a sípot az U16-os világbajnokság nyitó mérkőzésén Pekingben, nyolcvanezer ember előtt. Büszke vagyok a telt házas kettős rangadókra és arra, hogy 1981-ben Beckenbauernek is vezethettem egy Hamburg–Bordeaux UEFA-kupa-mérkőzésen. Játékvezető-ellenőrként a 2002-es Roma–Real Madrid BL-meccs örök emlék és természetesen az is, hogy az én JB-elnökségem alatt vezethetett magyar játékvezető világbajnoki döntőt.”
„Egyetlenegy balhés meccsem volt, a Fradi–Honvéd a Népstadionban 1982-ben. Détári szabálytalankodott, lefújtam az esetet. Varga nagyon csúnyát mondott, őt kiállítottam. A közönség meg volt arról győződve, hogy eltévesztettem, és tévedésből nem állítottam ki Détárit. Másnap az újságok is azt írták, pedig senki sem hallotta, hogy milyet szólt be nekem Varga. Óriási balhé volt, még az államtitkár is bejött. »Ilyen embernek adok kitüntetést?! – kérdezte.« Megmondtam neki, hogy ne haragudjon, de menjen le a pályáról… Csak az volt a probléma, hogy hétfőn mentem Angliába Palotai Karcsival és Németh Lajossal, az angol–német meccsre. Na, mondom, akkor engem innen levesznek… De Szepesi hívott, hogy nincs gond, mehetek a Wembleybe.”
„Miután befejeztem a futballpályafutásomat a Vízműveknél, vezetőségi tag lettem, és 1968-ban sportköri elnöknek választottak. Mindennap itt vagyok a Váci úton reggel fél héttől, intézem a teke-, a labdarúgó-, a tenisz-, az evezés-, a természetjáró- és a tömegsportszakosztály életét. Rendszeres háziversenyeket szervezünk. Tudniillik a Vízműveknél az ezerkétszáz sportolóból ötszáz sportköri tag, amire nagyon büszke vagyok.”
„Sok barátom van, napi kapcsolatban vagyok Hanacsek Attilával, Kiss Bélával, Lauber Gyulával. Minden kedden négyórás kártyaparti van nálunk: egyforintos alapon ultizunk, naponta tíz-húsz forint mindig gazdát cserél.”
Lengyel, magyar – két jó elnök: Michal Listkiewicz és Bozóky Imre
„JT-elnökként kötelezővé tettem, hogy az UEFA-kerettag játékvezetők legalább egy nyelvet megtanuljanak, és abból vizsgázzanak. Én németből nyelvvizsgáztam. Hogy mikor? 1992-ben, ötvennégy évesen. Mondok mást! Hatvanöt éves koromban kiadtak egy kormányrendeletet, hogy nem lehet sportköri elnök, akinek nincs sportmenedzser-végzettsége. Gyorsan döntöttem: elvégeztem az iskolát. Tavaly újraválasztottak négy évre!”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. áprilisi lapszámában)
