Írország–Olaszország 1–2
1985. február 5., barátságos mérkőzés
„Az első válogatottságom nagy esemény volt az életemben. Olaszország volt ekkor a világbajnok, Paolo Rossi is a keret tagja volt, telt ház előtt mérkőztünk meg velük a dublini Dalymount Parkban. Még a háztetőkön is nézők ültek. Nem mondom, hogy hála Istennek, de Mark Lawrenson megsérült, így állhattam be én. Liam Bradyvel léphettem együtt pályára, mai napig ő a kedvenc labdarúgóm. Ezzel a meccsel szintet léptem.”
Everton–Manchester United 0–1
1985. május 18., FA-kupa-döntő
„Fura találkozó volt, mert a legjobb barátomat, Kevin Morant egy rosszul sikerült passzom miatt kiállították. Ez volt az első alkalom, hogy kupadöntőben leküldtek valakit. Nagyjából egy hónapig nem beszélt velem. Ma már csak nevetünk az egészen. Nagy szerencsémre egy másik jó barátom, Norman Whiteside gyönyörű góllal mentett ki a bajból, hasonlót nem is nagyon láttam mástól a Wembleyben. Miután lefújták a meccset, nem nagyon tudtam ünnepelni, amikor a többiek ugrálni kezdtek, én kihagytam. Viszont csodálatos érzés volt, hogy kupát nyertünk a Manchester Uniteddal.”
Írország–Románia 0–0 (5–4, 11-esekkel)
1990. június 25., világbajnokság
„Ez volt Írország első világbajnoksága, és a legjobb tizenhat között egy olyan csapattal találkoztunk, amelynek soraiban ott volt a fiatal Gheorghe Hagi. Addigra már játszottam Diego Maradona ellen is, és azt gondoltam, nincs hozzá fogható, de Hagi fantasztikus volt. Amikor jöttek a tizenegyesek, inkább háttal álltam. Azt sem mertem végignézni, ahogy David O’Leary belövi a győztes gólt. Csak amikor hallottam a közönséget, akkor kezdtem el rohanni. A meccs után fogadott bennünket a pápa, de olyan hosszú volt a találkozás, hogy Jack Charlton elbóbiskolt. Amikor felébredt, a pápa éppen áldást osztott, ő pedig visszaintegetett, mert azt hitte, őt üdvözli.”
Aston Villa–Manchester United 3–1
1994. március 27., Ligakupa-döntő
„Nem tudtam aludni a mérkőzés előtt. Vírus támadta meg a vállam, de mindenképpen pályára akartam lépni. A nemrég meghalt Dalian Atkinson barátom szerezte az első gólt, majd végül három egyre nyertünk, az eredmény mindenkit meglepett. Mark Hughes és Ryan Giggs ellen játszottam, és Giggs ellen mindig ideges voltam, mert elég gyors volt a fiú. Nagyon örülök, hogy ott lehettem ezen a meccsen. Már 1989-ben terveztem a visszavonulást, úgyhogy ez bónusznak számított, és minden idényem öröm volt az Aston Villa csapatában.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júliusi lapszámában.)
