1967. május 25.
VT Vasas 5
Ganz-Mávag 1
„Én, aki később BEK-döntőben is pályára léptem, egy NB II-es meccsel kezdem, de olyan NB II-es meccsel, amellyel feljutottunk az NB I-be. Karsai „Sunyival” mi ketten vittük fel szülővárosom csapatát, a Vadásztölténygyár együttesét, amelyből egy évre rá lett a Videoton. Két gólt rúgtam tizenkilenc évesen az ötből.”
1972. március 16.
Zseljeznicsar 1
Ferencváros 2
„Az volt az UEFA-kupa első kiírása, eljutottunk a negyeddöntőig, ahol az első mérkőzést idehaza elveszítettük kettő egyre a jugoszlávok ellen. Odakint bármerre fordultam, Becirspahic mindig szembeköpött, de én nem ültem fel a provokációnak. Ők vezettek, Füsi Jani beadásából csukafejessel én egyenlítettem, Branikovits Laci pedig berúgta a győztes gólt. Tizenegyesek döntöttek, a végén Bukal kihagyta, én belőttem, ott voltunk az elődöntőben!”
1972. május 14.
Románia 2
Magyarország 2
„Az egész ország által várt bukaresti Eb-selejtező előtt a román olimpiai válogatottal találkoztunk, az én gólommal nyertünk egy nullára. Illovszky Rudolf, a nagyválogatott mestere megkérdezte Lakat Károly doktort, az olimpiai együttes szakvezetőjét, hogyan játszottam. »A Kű? A góljáig csodálatos volt, utána csapnivaló.« »És mikor rúgta a gólt?« »Az ötvenedik másodpercben…« Ennek ellenére behívtak a nagyválogatottba. Románia addig még sohasem tudta legyőzni Magyarországot, a taktikai értekezlet közben kopogtatnak, belép egy jól szituált hölgy, és azt mondja: »Uraim, maguknak ma nem szabad kikapniuk, mert akkor két és félmillió erdélyi magyarnak vége van!« Máig sem tudom, ki volt… Nos, kettő egyre vezettünk, tizenegyeshez jutottunk. Kocsis Lajos rúgta, Raducanu kivédte. Én Kocsis helyett álltam be, Neagu kiegyenlített, jött a harmadik meccs.”
1972. május 17.
Magyarország 2
Románia 1
„A magyar futball történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzése ez a belgrádi összecsapás. Még most is a homlokomon viselem a sebesülésemet, Deleanu nekem rohant, a homlokommal ütközött a szája, felrepedt a bőr a fejemen, több öltéssel varrtak össze, ő kiköpte négy fogát. Másnap a romániai magyar lapok ezzel a címmel jelentek meg: »Deleanu Kűbe harapott!« Szőke Pista a nyolcvanhetedik percben lőtt góljával nyertünk.”
1972. június 17.
Belgium 2
Magyarország 1
Ugyan kikaptunk az Európa-bajnokság négyes döntőjének bronzmeccsén, de azóta sem ért el ekkora sikert a magyar válogatott. Az ötvenkettedik percben felmentem fejelni egy beadásra, Heylens kilökött a labda alól, a svéd Böström megadta a tizenegyest. Na, ki rúgja? A románok ellen Kocsis, az elődöntőben az oroszok ellen Zámbó kihagyta, hát én rúgtam. A mai napig az enyém az utolsó magyar gól Európa-bajnokságon.
1972. szeptember 10.
Lengyelország 2
Magyarország 1
A müncheni olimpia döntőjében nem dőlt volna el az érmek sorsa döntetlennél, két aranyérmet osztottak volna. A bronzmeccsen a szovjetek és az NDK-sok játszottak is egy gusztustalan kettő kettőt. Deynáék is odajöttek a meccs előtt, hogy legyen döntetlen, de Beckl Sándor, a sporthivatal elnöke tartott dörgedelmes beszédet: „Elvtársak! Harmadszor nyerhetünk olimpiát megszakítás nélkül, meg ne tudjak semmiféle egyezkedést!” Várady Béla meg is szerezte a vezetést, a szünetben már ünnepeltük az aranyat. Csakhogy Deyna kiegyenlített, majd a tócsában leragadt egy labda, Deyna odaszaladt, és berúgta a győztes gólt! Akkor már mi könyörögtünk az ikszért, de a lengyelek beintettek…
1978. május 10.
Liverpool 1
FC Bruges 0
Egy évvel azelőtt disszidáltam, elmeszelt a FIFA. Az FC Bruges játékosa lettem, a csapat gyönyörűen menetelt a BEK-ben, én meg csak edzettem, edzettem. Amikor a Juventust is kiverték az elődöntőben, Ernst Happel szólt nekem: „Gyere, Lajos, jól játszottál a tartalékban, bevetünk a döntőben, tegnap letelt az eltiltásod!” Jókor voltam jó helyen. Kilencvenkétezer néző a Wembleyben, a kor legjobb csapata, a Liverpool az ellenfél, kikaptunk egy nullára a skót Kenny Dalglish góljával.
Szöveg Ch. Gáll András
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. novemberi számában.)
