Interjú Caio Carrieri
Náutico–Gremio 0–1
2005. november 26., Serie B-pótselejtező
„Az utolsó meccsemet játszottam a Gremióban, még hátra volt tíz perc a rendes játékidőből, és már csak hét emberünk volt ott a pályán. A kiosztott négy piros lap huszonöt percre megakasztotta a találkozót. Tiszta őrület volt! A Náutico kihagyott egy tizenegyest, majd a ráadás tizenötödik percében a kapusunk megfogott egy másikat is. A következő percben előretörtem, és megszereztem azt a gólt, amellyel feljutottunk. A klub nagyon nehéz időszakot élt meg, és bizonytalanná vált volna a jövője, ha nincs meg ez a siker. Addigra már megállapodtam a Portóval, így ez a győzelem nagyon sokat jelentett nekem. Büszke vagyok rá, hogy hozzájárultam annak a klubnak a sikeréhez, amelyiktől nagyon sokat kaptam. Még csak tizenhét éves voltam, és ez a győzelem férfit faragott belőlem. Szülővárosomban, Porto Alegrében ez az összecsapás mindig élő történet lesz.”
Porto–Nacional 3–0
2006. március 5., Primeira Liga
„Sosem fogom elfelejteni az első mérkőzésem az Estádio do Dragaóban. Azt jelentette, hogy teljesült az álmom, és szerepet kaptam az európai labdarúgásban. Ráadásul egy olyan klubnál, ahol Deco, az általam látott egyik legjobb futballista is megfordult korábban. Játszottam néhány mérkőzést a Porto B-csapatában, aztán különleges pillanatokat élhettem át, amikor magamra húzhattam a csapat gyönyörű mezét, és felmehettem arra a gyepre, amelyen Vítor Baía és Carlos Alberto is megfordult.”
Porto–Benfica 3–2
2006. október 28., Primeira Liga
„Erre a mérkőzésre nem éppen pozitív okból emlékszem vissza. Húsz perc után már kettő nullra vezettünk. Ricardo Quaresmával gálát tartottunk, nagyon jól játszottunk, tele voltunk önbizalommal, viszont Kosztasz Kacuránisz becsúszásának köszönhetően eltört a lábam. Biztos vagyok benne, hogy amennyiben nincs emiatt az öt hónapos kényszerszünet, még csodálatosabb pályafutásom lehetett volna, mint amilyen volt.”
Manchester United–Chelsea 1–1 (6-5 tizenegyesekkel)
2008. május 21., Bajnokok Ligája-döntő
„Egyértelműen ez volt életem legboldogabb napja. A hosszabbítás utolsó percében cseréltek be, hogy ott lehessek a tizenegyespárbajban. Húszéves voltam, és rögtön a Chelsea-ben hibázó John Terry után kellett odaállnom. Ez a lövés volt az egyetlen labdaérintésem a mérkőzésen. Elképzelhető, mekkora teher nehezedett rám. Odaléptem, és arra gondoltam, Petr Cech igencsak hatalmas ember. Szerencsére sikerült, és Salomon Kalou, illetve Ryan Giggs is betalált, majd Edwin van der Sar megfogta Nicolas Anelka lövését. Csodálatos idényt zártunk a Manchester Uniteddal.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. decemberi számában.)
