Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Zsengellér Gyula legendai alakjához néhány éve kerültem közel, amikor megismertem az egykori kiváló csatár unokaöccsét, a külföldről hazatelepült üzletembert, Zsengellér Gábort, aki „Ábel” tavaly novemberi, ceglédi újratemetését készítette elő. Afelől addig sem volt kétségem, hogy nemcsak a magyar, hanem az egyetemes futballtörténet kimagasló alakja volt a karakteres orrú, a gólokat utánozhatatlan eleganciával ontó labdarúgó, akit 1946-ban a Cumhuriyet nevű török lap munkatársa nevezett el a futball Paganinijének. Akkor, amikor a 31 éves sztár már nyilván túljutott pályafutása delelőjén… De ahhoz el kellett olvasnom Hetyei László alapos monográfiáját, hogy megismerjem a teljes fényében, fegyverzetében pompázó világjáró futballikont.
Zsengellér Gyula a sportág legnagyobb magyar csillagai közé tartozik. Ötszörös gólkirály, négyszeres magyar bajnok, harminckilencszeres válogatott, világbajnoki ezüstérmes, Közép-európai Kupa-győztes, Európa-válogatott, minden idők hetedik legjobb góllövője, edzőként ciprusi bajnok és kupagyőztes. Az idén lett volna 100 éves, ebből az alkalomból jelent meg Hetyei könyve.
Ábel játékát a tökéletes technikai felkészültség és taktikai érzék, az ötletekben gazdag, színpompás játékfelfogás, a magas fokú irányítókészség és a rendkívüli gólképesség jellemezte. Nagyszerűen értett társai helyzetbe hozásához, ugyanakkor villámgyors cseleivel, robbanékony kiugrásaival és jó helyezkedésével könnyedén eljutott a kapu elé. Gólképessége a nagy elődök és utódok – Schlosser, Schaffer, Takács II, Deák, Kocsis, Puskás, Szusza, Bene – eredményességével vetekszik.
Ő a futball Paganinije.
A kötet végigköveti a világklasszis csatár életútját Ceglédtől Újpesten át Ciprusig, bemutatva játékos- és edzői pályafutását. Több mint száz fotó emeli a könyv tartalmi értékét. Zsengellérnek volt két olyan idénye, amilyenhez foghatót nagyon kevesen produkáltak a világ futballjában – ha ugyan produkáltak. Az egyik az 1938–39-es, amikor 26 bajnoki mérkőzésen 56 gólt szerezve vezette aranyéremre az Újpestet. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Guttmann Béla irányításával…) Ábel ebben a mesébe illő idényben 2.15-ös meccsenkénti gólátlagot ért el, és miközben ontotta a mesterhármasokat, megcselekedte azt, amit Magyarországon soha, senki, sem azelőtt, sem azóta: két, egymást követő bajnokin is hatszor talált az ellenfél hálójába, a Salgótarján – első klubja! – és a Budafok volt a történelmi áldozat. 1939. április 30-án a Taxisoknak vágott egy ötöst, ami után a Nemzeti Sport – ahogy Hetyei életrajzában olvashatjuk – visszafogottan így méltatta a zsenit. „derekas csatárteljesítmény…”
A másik az 1945–46-os évad, immár túl a harmincon és a csúcson, a 35 bajnokin szerzett 51 góllal, ami – illusztrálva a magyar futball negyvenes évekbeli krőzusi gazdagságát – a góllövőlistán csak a második helyhez volt elég a 66 gólos Deák Ferenc mögött.
Hetyei könyvének nagy érdeme, hogy a nehezebben feldolgozható olaszországi és kolumbiai időszakot is irigylésre méltó alapossággal tárgyalja. Persze ha az ember a Guttmann- és az Erbstein-életrajz, vagy a Vastulipán (Van Gaal-monográfia) után olvassa a „Paganinit”, akkor marad némi hiányérzete, hiszen a szerző nem foglalkozik szociográfiai, társadalom-szociológiai mélységekkel. Ettől függetlenül derék iparosmunka, érdekes olvasmány, melegen ajánlható ajándék így karácsony előtt a (magyar) futball szerelmeseinek.
Ch. Gáll András
Hetyei László: Zsengellér Gyula, a futball Paganinije
Kiadó: Aposztróf Kiadó, 2015
Formátum: ragasztott, puhafedeles kötés, 168 oldal, 2690 forint
Osztályzat: ••••
A legjobb szövegek
„Amikor az alig 20 éves legény első alkalommal megjelent az újpesti öltözőben, Vincze Jenő, a lilák egyik alapembere és mókamestere így szólt: »Te fiú, akkora orrod van, mint Ábelnek azon a könyvborítón.« Nos, nagy valószínűséggel innen kapta Zsengellér Gyula azt a becenevet, amely végigkövette a pályafutását.”
„…a rossz összeállítás miatt nem nyertük meg a világbajnokságot. Ebben, azt hiszem, mindenki egyetért velem. Dietz kapitányon kívül. Annyira begurultam, hogy Párizsban
elköszöntem a csapattól, nem is utaztam haza velük. Vagy öt napig maradtam, mulatókba jártam, elvertem az összes pénzemet.”
„Az AS Roma elnöke, Pietro Baldassare is a nézőtérről figyelte a találkozót, és nem rejtette véka alá a véleményét: »Ami Zsengellér játékát illeti, teljesen elégedett vagyok vele. Még ma is szinte egyedülállóan intelligens játékos, még három-négy évig lehet rá komolyan számítani. Sőt biztos vagyok benne, hogy nálunk, Itáliában is a legjobbak közé fog tartozni.«”
Hetyei László (1956–)
Az újpesti futball krónikása megannyi könyvben örökítette meg szeretett klubja történelmét, a könyvcímek (Az újpesti labdarúgás bajnokcsapatai – Húsz aranyérem története, Az Újpest legjobb 100 labdarúgója, Újpest – a kilencszeres kupagyőztes, Alberttől Zsengellérig – A magyar labdarúgó-bajnokságok gólkirályai) félreismerhetetlen lila-fehér kötődésről tanúskodnak. 2006-ban egy barátjával könyvkiadót alapított, majd hobbiból elkezdett futball témájú könyveket írni, jobbára természetesen a IV. kerületi legendákról.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. januári számában.)
