Szöveg Bodnár Zalán
Némi meglepetést keltett decemberben (a cikk 2015. szeptemberében jelent meg – a szerk.) , amikor kiderült, hogy könyv jelenik meg Mészöly Kálmánról. Még azt is mondhatnám, kellemes meglepetés. Mi történt, elfogytak volna a külföldi gigasztárok? Hiszen az utóbbi években jelentősen megszaporodtak a futballról és a futballszereplőkről szóló kiadványok Magyarországon, de elsősorban a korunk külföldi sztárjairól szóló írások árasztották el a piacot, szinte nincs is már olyan világklasszis, akiről ne jelent volna meg idehaza könyv, Neymarról már akkor megjelent, amikor még sztár sem volt.
De aztán jöttek a magyarok is. Az aranygenerációról már rengeteg mű íródott, az Aranycsapat szinte minden tagjáról van önálló kötet is. Van már az utolsó magyar világsztárról, Détári Lajosról. Jó és érdekes magyar játékosok hiányában immár azokról is jelent meg, akikről extrémitásuk miatt még lehetett írni (Kabát, Torghelle). Nem maradt más tér, az ezüstgeneráció prominens képviselőjéhez, Mészöly Kálmánhoz nyúlt az Ulpius-ház.
Mészöly személye egyébként is aktuális, hiszen a magyar futballközélet immár megkerülhetetlen „médiaszereplője”, a TrollFoci napi rendszerességgel a felszínen tartja, persze nem hajdani futballérdemeit fényesítgetve, hanem olykor valóban nevetséges viselkedését, meggondolatlan kirohanásait, dühtől vöröslő fejét, híres káromkodásait kifigurázva, kigúnyolva. Ha úgy tetszik, Mészöly Kálmán megérdemelt már egy tisztességes könyvet magáról, hogy a mai Facebook-generáció ne csak azt tudja róla, hogyan káromkodott és veszekedett a világgal Cardiffból hazatérve a repülőtéren, vagy milyen rasszista megjegyzései voltak néhány éve tévés szakkommentátorként.
Hanem azt is, hogy milyen gigantikusan nagy futballista volt. Olyan, amilyet ma el sem tudunk képzelni, hogy magyar pályán, magyar mezben játszhatott valaha. A kiadó Sinkovics Gábor személyében remek mesélőtársat talált az önéletrajzíráshoz, amit azért tartok fontosnak megjegyezni, mert általában az a bajom a futballisták önéletrajzaival, hogy a szövegeken a legtöbbször nagyon átviláglik, hogy nem az alany mesél, hanem az író. Ezúttal viszont pont az ellenkezőjét éreztem: azt, hogy tényleg Mészöly Kálmánt olvasom-hallgatom, remekül visszaköszön a stílusa, nincsenek tompítva a szófordulatai sem, a szükséges mennyiségben és helyeken megvannak a káromkodások és a kemény dumák is. Márpedig ez egyértelműen Sinkovics érdeme.
Visszás érzéseket kelt a borító. Egy mogorva, meggyötört arcú, sértett és sebzett öreg fickó néz ránk olyan ábrázattal, hogy nem tudjuk eldönteni: megsajnáljuk vagy megmosolyogjuk? Elképzelem, hogy ha Mészöly Kálmán angol lenne, és ilyen sikeres futballpályafutás után, élete alkonyán könyv jelenne meg róla, minden bizonnyal egy kisimult arcú, mosolygó öregúr nézne ránk, egy pohár borral a kezében. Vagy egy fiatalkori képe, trófeával a kezében. De ez Magyarország, nálunk a legendáknak is gyakran ilyen életsors jut, még ha Mészöly maga is sokat tett ezért, hiszen – József Attilával élve – magát mindig kitakarta, sebeit mindig elvakarta.
Kicsit lehetne a könyvben több sztori, anekdota (hiszen amiket a könyvbemutató sajtótájékoztatón elmesélt a Vasas-ikon mint kimaradt részeket, azok jóval ütősebbek voltak a könyvben megjelenteknél), talán leleplezhetett volna több nagy gazságot, amiket a magyar futballéletben látott, ám mindezek ellenére a könyv határozottan érdekes, informatív, olvasmányos és még szórakoztató is. Meg ami fontos: őszinte. Nincsenek megkerült témák, elkendőzött botrányok, „véletlenül elfelejtett” szégyenfoltok.
Még akkor is, ha azt a reklámszatyros bundahistóriát mi kicsit másképpen ismerjük…
Mészöly Kálmán–Sinkovics Gábor: Mészöly Kálmán – A Szőke Szikla életregénye
Kiadó: Ulpius-ház
Formátum: ragasztott, puhafedeles, 284 oldal
Ára: 3999 forint
Osztályzat: •••••
Sinkovics Gábor (Szentendre, 1960–)
A Nemzeti Sport főmunkatársa, több mint 25 éve dolgozik a sportnapilapnál. Megkapta az Egon Erwin Kisch-díjat, volt a Magyar Sportújságírók Szövetségének különdíjasa, különdíjjal jutalmazta a Ferencváros, a Vasas, a Budapest Honvéd is. Mészöly Kálmánhoz hasonlóan ő is futballozott fiatalon a III. Kerületi TVE-ben és a Vasasban is.
A legjobb szövegek:
„Akkor volt ott először a keretben Sallai Sándor. Őt Mezey Gyuri fedezte fel Keszthelyen, egy angolok elleni U23-as meccsen. Mondta nekem, hogy van egy kis fasz gyerek, egy kis mitugrász az utánpótláscsapatban, de úgy fut, úgy szerel és annyit melózik, hogy meg kell nézned, Kálmán… És Sallai fogta Anghel Iordanescut. Ment vele mindenhová. A tarkójára köpött, a fülébe súgott, a sarkára taposott. Már harminc perccel a kezdés előtt kiküldtem a fiúkat melegíteni, a nézők folyamatosan fütyültek, kiabáltak, köpködtek felénk. Jól kibasztunk velük, fél óra alatt elfáradtak.”
_______
„Hazafelé a repülőgépen együtt jöttem a románokkal. Láttam, hogy Lucescu, a románok edzőlegendája méreget, aztán egyszer csak odajön hozzám. Hozta magával Bölöni Lacit. Néztem rá, hogy mi a francot akar, és Lucescu megkérdezte tőlem: »Ismered te a magyar és a román történelmet?«. Azt hittem, rosszul hallok. Épp egy román jön nekem a közös történelmünkkel, az anyja úristenit. Felment bennem a pumpa, és azt feleltem neki: »Miért, te ismered, baszd meg?«.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. szeptemberi lapszámában.)
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
