„Azt hiszem, hallgatóim, hogy Önök között ott vannak neves költők, olyan Kossuth-díjas költők, mint Zelk Zoltán, Benjámin László. Arra kérem most Önöket, buzdítsák, lelkesítsék majd a magyar csapatot egy szép verssel, amikor hazatérünk ismét a mi szép hazánkba, hazatérünk Magyarországra. Várják a magyar csapatot egy gyönyörű verssel, amely az újabb, nagyobb sikerek felé buzdítja majd a magyar csapatot, a világbajnokság, a jövő évi svájci világbajnokság felé…” (Szepesi György rádióközvetítése a londoni 6:3 lefújása utáni pillanatokban)
Friedrich Torberg
EGY FUTBALLISTA HALÁLÁRA
IGAZOLVÁNY
Matthias Sindelar (Matěj Šindelář)
Született: Kozlov, 1903. február 10.
Meghalt: Bécs, 1939. január 23.
Posztja: középcsatár
Klubja: ASV Hertha Wien 1918–1924; Austria Wien 1924–1939
Válogatott: Ausztria 43 (27)
Sikerei: vb-4.1934 (csapatkapitány); osztrák bajnok 1926; 5x Osztrák Kupa-győztes 1925, 1926, 1933, 1935, 1936
Friedrich Torberg
Született: Friedrich Ephraim Kantor
1908. szeptember 16.–1979. november 10.
A XX. század első néhány évtizede pezsgő kulturális életet hozott Kelet-Európa nagyvárosaiba: a Budapest, Prága, Bécs háromszögben olyan nevek írták a kultúrtörténetet, mint Hašek, Kafka, Musil, Schönberg, Klimt, Čapek, Mahler, Molnár Ferenc, a nyugatosok vagy Kokoschka. Bécs kávéházainak ekkortájt állandó vendége volt Friedrich Torberg.
Hősünk – mert bátran nevezhetjük kalandosnak életét – édesanyja magyar, apja cseh zsidó volt, Kántor Frigyes néven született. A fiú 1921-ben Prágába költözött, az ottani német gimnáziumban tanult, és folytatta a vízilabdázást, amit még a bécsi Hakoah-ban kezdett el. Nem is akárhogy: egyrészt 1928-ban csehszlovák bajnok lett a Hagibor Prahával, másrészt a sport úgy elvonta figyelmét a tanulástól, hogy csak másodjára sikerült leérettségiznie. Igaz, ekkor már Torberg néven publikált a helyi lapban, és időközben felvette a csehszlovák állampolgárságot is.
1930-ban jelent meg áttörést jelentő műve, A Gerber érettségije. A jó tollú Torberg ezután igazi kávéházi figura lett, bejárta fél Európát, nevét ismerték Zürichtől Lisszabonig, a kontinens számos lapjának tudósítójaként, írt a pamflettől az anekdotagyűjteményig szinte mindent – és közben nyíltan állást foglalt jelentős politikai kérdésekben. Talán pont azért úszta meg a náci megtorlást, mert sosem lehetett tudni, épp hol jár. Pedig nagyon is élesen bírált minden etikai visszásságot: 1933-ban Julius Reich-díjat kapott az Osztrák PEN Clubtól, 1940-ben pedig a Nemzetközi PEN Club meghívására ment az Egyesült Államokba. Itt tagja lett a Náciellenes Német Írók Körének (többek között Heinrich Mann, Alfred Döblin és a magyar származású Alfred Polgar társasága), és 1945-ben amerikai állampolgárságot kapott. Hazájába 1951-ben tér vissza, miután a filmforgatókönyv-írástól Marlene Dietrich barátságáig mindent kipróbált, 1954-ben ő tudósította a bécsi Kuriert a világbajnokságról.
A világfit nem véletlenül érinthette meg Sindelar sorsa: egyrészt sportolóként maga is felmérte, mit jelent Ausztriának a Wunder-mannschaft-jelenség (mi, magyarok pontosan tudjuk, mit jelent számunkra az Aranycsapat), másrészt pedig a zsidó Torberg számára az emberség utolsó szikrájának tűnhetett Sindelar zsidók melletti tüntetése a vészterhes időkben. Versei közül a Sindelarról a legismertebb, magyar nyelvű fordítása azonban mindeddig nem létezett. Az egyszerű, keresztrímes, (eredetiben) jambikus lejtésű vers végletekig lecsupaszított nyelvezettel tárja elénk egy emberi ésszel fel nem fogható korszak valamennyi borzalmát. Váltakozó szótagszámú sorai meg-megtörik a szöveg lüktetését, nyomatékot adva a sornak, mely szerint Sindelar futballmeccstől futballmeccsig élte hányatott életét, egészen utolsó, halálos táncáig.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. szeptemberi számában.)
