„Azt hiszem, hallgatóim, hogy Önök között ott vannak neves költők, olyan Kossuth-díjas költők, mint Zelk Zoltán, Benjámin László. Arra kérem most Önöket, buzdítsák, lelkesítsék majd a magyar csapatot egy szép verssel, amikor hazatérünk ismét a mi szép hazánkba, hazatérünk Magyarországra. Várják a magyar csapatot egy gyönyörű verssel, amely az újabb, nagyobb sikerek felé buzdítja majd a magyar csapatot, a világbajnokság, a jövő évi svájci világbajnokság felé…” (Szepesi György rádióközvetítése a londoni 6:3 lefújása utáni pillanatokban)
Áldal az álamatőröktől
Ismét egy dalszöveg, ismét egy érv a rendszerváltás mellett. Az egykori Fonográf együttesnek lassan talán minden tagja Kossuth-díjas, ám aligha ez a dal marad fenn tőlük az örökkévalóságban. Ha minden igaz, először a 2000-es, kiadatlan dalokat tartalmazó lemezükön jelent meg. A kérdés – ha nem is túl izgalmas kérdés – csupán az, hogy azért nem keletkezése idején, a hetvenes években, mert akkor nem engedték, vagy azért, mert már akkor úgy ítélték meg, hogy nem üti meg azt a bizonyos szintet… Sajnos valószínűsíthető, hogy Bródy János a dalszövegíró, akinek persze sok gyenge szövegéről tudunk, de ez így, hideg fejjel, 2012-ben olvasva mégiscsak mellbevágó.
Ha azonban eltekintünk az esztétikai merénylettől, kordokumentumként van mit elemezni a szövegen. Átsüt rajta az úgynevezett álamatőr élsportolók rettentő kettős szerepe, amelyért persze olcsó poén volt őket magukat cikizni, de nem ők tehettek arról, amiért őket bántották. Mert egyrészt voltak az itthon nem létező piacon sokat érő világklasszisaink, akik a kor menő nyugati profijainak fizetését érdemelték volna, s helyette be kellett érniük az olyan szocialista „prémiumokkal”, mint a „kalóriapénz”, a csempészés vagy az ilyen-olyan protekciós lakás- és autókiutalások. Ezek ellen uszítani persze népszerű dolog volt, de a legkevésbé sem egy zenekar dolga, szerintem.
Egy szó, mint száz: akkori sportolóink, ha úgy tetszik, túl voltak értékelve, de ha kissé tárgyilagosabban nézzük, akkor azt mondjuk, hogy az álamatőr nyomorult státusába szorították őket, amelynek persze voltak romantikus és kellemes velejárói, összességében azonban éppen attól volt kellemetlen, hogy ilyen támadásokra adott okot. Pedig a kritika azoknak járt volna, akik ezt az önsorvasztó rendszert működtették. Mígnem tényleg olyanokká váltak a sportolóink – és persze ne legyen illúziónk, mindez főleg a futballistáknak, a futballistákról szól –, amilyennek a Fonográf butácska dala jellemezte őket…
Szöllősi György
Fonográf
Amatőr sportolók dala
Én kérem, mint ahogy mondják, amatőr vagyok
S látszólag csak kedveltetésből sportolgatok
A személyimben igazolt a munkaviszonyom
Mint válogatott kerettag, ezt nem tagadhatom
Az egyesületben sztár vagyok, bár fúrnak is sokan
A kapcsolataim védenek szociálisan
Az edzőm nekem nem parancsol, akár el is mehet
A győzelem után kezet fognak velem a nagy emberek
De ha nem kapom meg a beígért pénzt
Nagy balhét csapok
Ebbe egy-két sportvezető
már bele is bukhatott
Ha nem kapom meg a beígért pénzt
jól vigyázzatok,
mert attól kezdve valóban amatőr módon sportolok
Sportállásom jól fizet, de a lakás csak kétszobás
És négy hónapot késett az új autó-kiutalás
Csak azért mondom, mert hogy kaptam
néhány ajánlatot
és a feltételek ott kedvezőbbek, mint itt, ahol vagyok
Hogy ma ez nálunk így szokás, az nem az én hibám
és ki lelkes amatőr, az vessen követ rám
De ha engem eltalál, még a többi megmarad
Egy játékos nem változtathat meg szabályokat!
De ha nem kapom meg a beígért pénzt…
Így hát magyar ifjak-lányok jól figyeljetek
Sportolni szép, érdemes csak észnél legyetek
Elmúlik a dicsőség, ha kiöregedtetek
Addig kell a vasat ütni, amíg még lehet
De ha nem kapom meg a beígért pénzt…
(2000)
Fonográf

A zenekar 1973 szilveszterén alakult. A csapat tagjai korábban az Illés, illetve a Tolcsvayék és a Trió együttesben játszottak. Műfajuk a country és a rock közötti átmenet, de számos más műfajban is kipróbálták magukat. A zenekar hivatalosan soha nem oszlott fel, noha 1984-ben megtartották a búcsúkoncertjeiket. Az együttes összetétele fennállása alatt nem változott: Szörényi Levente, Bródy János, Tolcsvay László, Móricz Mihály, Szörényi Szabolcs, Németh Oszkár. Közreműködtek Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezein. 1984-ben egymás után három telt házas koncertet tartottak a Budapest Sportcsarnokban. Ezek lettek végül a búcsúkoncertjeik.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. májusi számában.)