Nagy klub, ismert klub, nagy nevekkel, gazdag történelemmel, legendás játékosokkal, pazar stadionnal – és közepes jelennel. No meg ismét egy magyarral, a világvándor Huszti Szabolccsal az Eintracht Frankfurt keretében.
Két 1899-ben alapított frankfurti klub, a Victoria és a Kickers egyesüléséből jött létre 1911-ben a Frankfurter Fussball-Verein, az Eintracht jogelődje. A németek a labdarúgással szemben sokáig a tornát tették a sportvilág legmagasabb polcára, de a húszas évekre ez már megváltozott, ekkortól viseli az egyesület az Eintracht nevet.
Ezután 1932-ben majdnem össznémet bajnok lett, de végül az első címét kiharcoló Bayern nyerte meg a finálét, és Frankfurtnak egészen 1959-ig kellett várnia az első aranyra – mindmáig az utolsóra. Viszont a Bundesliga megalapításakor ott volt a mezőnyben, és egészen 1996-ig ott is maradt, azóta pedig hat évet húzott le a Bundesliga 2. tisztítótűzében, de 2012 óta ismét első osztályú.
A nagy európai kupákban kétszer játszhatott döntőt (mert azért 1967-ből Intertotó-kupa-sikere is van), az 1960-as BEK-fináléra ma is mindenki emlékezhet, ekkor kapott ki 7:3-ra a glasgow-i Hampden Parkban a Realtól, amelyben Puskás Ferenc a sorozat történetének egyetlen döntőbeli mesternégyesét jegyezte. Az 1979–80-as UEFA-kupa-sorozatot viszont megnyerte úgy, hogy az elődöntőre négy nyugatnémet klub maradt állva, és a ’70-es évek gigászai közül előbb a Bayernt, majd a Gladbachot legyűrve az Eintrachté lett a kupa.
Az egyetlen bajnoki cím ugyebár a Bundesliga előtti időkből való, kupát pedig 1974-ben, 1975-ben, 1981-ben és Détári Lajos vezérletével 1988-ban nyertek a piros-feketék, akik legutóbb 2006-ban léphettek a Német Kupa fináléjában a berlini Olimpiai Stadion gyepére.
A 2014-es az első világbajnok német válogatott, amelyben nem kapott helyet frankfurti labdarúgó, 1954-ben Alfred Pfaff, 1974-ben Jürgen Grabowski és Bernd Hölzenbein, 1990-ben pedig Uwe Bein lett Eintracht-játékosként aranyérmes – a 2014-es keretből viszont senki, leszámítva Joachim Löw kapitányt, aki 1981–82-ben egy idényt lehúzott a Majnánál. De 1972-ből Grabowski, 1996-ból pedig Andreas Köpke révén a klubnak két Európa-bajnoka is van.
Rajtuk kívül, a teljesség igénye nélkül, olyanok varázsoltak a Waldstadion gyepén, mint Thomas Berthold, Andy Möller, Jay-Jay Okocha, Bruno Pezzey, Bernd Schneider, Anthony Yeboah – vagy Sztáni István és Détári Lajos. Huszti Szabolcs mai csapatának keretét 17 országból verbuválták, a Nationalelfben már bemutatkozó Stefan Reinartz mellett a két kapus, Lukas Hradecky és Heinz Lindner finn, illetve osztrák, Carlos Zambrano perui, Haris Seferovic svájci, Constant Djakpa elefántcsontparti, Haszebe Makoto japán, Timothy Chandler amerikai, Alakszandar Ignjovszki szerb válogatott – ahogyan az Európa pénzpiacának egyik vezető, multikulti városához illik.
Stadionját, a Commerzbank-Arenát leánykori nevén, az 1925-ös átadás óta Waldstadionnak hívták, azóta több ráncfelvarráson is átesett, legutóbb a 2006-os világbajnokság előtt – bajnokikon 51 500-an, a nemzetközi meccseken és a Frankfurt Galaxy amerikaifutball-csapatának összecsapásain 48 500-an foglalhatnak helyet a lelátóin. 1974-ben és 2006-ban összesen tíz vb-mérkőzés helyszíne volt, és ezen a pályán játszották a 2011-es női vb döntőjét is.
Jó pár frankfurti
Frankfurt a magyar futball korszakos egyéniségeit fogadta be, és futtatta fel, legyen szó edzőkről vagy játékosokról. A második világháború előtt előbb 1921-ben Kürschner „Dori” Izidor edzette egy évig a csapatot, majd a világégés alatt két ízben (1939, 1942) is Szabó Péter ült a kispadon. Hosszú szünet után a Bundesligát körbehaknizó Lóránt Gyulának jutott 1976 végétől egy év az Eintracht élén (mígnem 1977 novemberében innen vásárolta ki őt a Bayern), és akkori pályaedzője, Csernai Pál is kapott frankfurti vezetőedzői szerződést, ő 1988-ban edzősködött a Majna partján.
Csernai hetekkel Détári Lajos Pireuszba távozása után érkezett, a magyar futball legutóbbi világklasszisa egy idényen át varázsolt az Eintrachtban, az 1988-as Német Kupa-döntőt is az ő szabadrúgásgólja döntötte el – mindmáig ez az utolsó serleg a patinás együttes gyűjteményében. Détári előtt az 1956-ban testületileg emigráló ifiválogatott ásza, Sztáni István neve vált fogalommá a frankfurtiak között (ő ma is a városban él), a kilencvenes-kétezres évek fordulóján pedig Petry Zsolt, Pisont István és Dombi Tibor jutott jórészt epizódszerepekhez az Eintrachtban.
És most megérkezett Huszti Szabolcs, aki Hannover után Frankfurtban bizonyíthat a Bundesligában. Nem tudni, vannak-e edzői ambíciói, mindenesetre bizonyos Andreas Möller és Thomas Doll is viselte anno a piros-fekete mezt, és lám, ma megkerülhetetlen alakjai a Magyarországon dolgozó edzői karnak.
Címerezés
Frankfurt város címeréből a büszke, koronás sas már az alapítástól ott feszítette szárnyait eleinte a Frankfurt FV, majd az Eintracht Frankfurt logóján. Az állandó köralapban a sas a színét és a formáját persze többször változtatta, fehér, fekete és piros alapon volt piros és fehér is, 1920-ban lekerült a fejéről a korona, 1999-ben pedig visszahelyezték – a mai verziót ekkor rendszeresítették. És az Eintracht szóra (magyarul egyetértés) utaló E betű is ott virít a címerállat mellkasán.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. márciusi számában.)
