A ma a cirkalmas Sportverein Werder Bremen von 1899 e. V.-ként ismert klubot a Ferencvárosi TC-vel egy évben alapították Fussballverein Werder néven a patinás Hanzavárosban, annak a Balti-tengerbe ömlő Weser folyóban elterülő, Werder nevű félszigetén.
A 16 alapító főiskolás nem is álmodhatott német bajnoki címekről és majdani európai kupasikerekről, a fiúk egyszerűen focizni akartak, és 1900-ban már ott voltak a Német Labdarúgó-szövetség lipcsei megalakulásánál. Ugyanakkor a sokáig regionális alapon működő német futball főáramába az északnémet szövetségen keresztül kapcsolódtak be.
Első német klubként választották el kerítéssel a játékteret a nézőktől, és szedtek belépőt a meccsekre. Az első világégés után, 1920-tól más sportágakra is kiterjesztették a tagságot, azóta kézilabda-, atlétika-, asztalitenisz-, torna- és sakkszakosztály is van.
A Harmadik Birodalom idején nem csupán betagozódott az átszervezett úgynevezett Gauligába, de négyszer (utoljára 1942-ben) meg is nyerte a maga osztályát. A háborút követően a többi német egyesülethez hasonlóan feloszlatták, majd újraalapították, ekkor egyebek mellett hívták a zöld-fehér klubszínek után a Sport-Club Grün-Weiss 99 Bremennek is – végül 1946 márciusától visszakapta az SV Werder nevet.
A Bundesliga 1963-as elindulása előtt már topklubnak számított, 1961-ben például megnyerte a Német Kupát, így alapítóként csatlakozott a (nyugat)németek össznemzeti ligájához. És mindjárt a második kiírásban, 1965-ban győzött is! Ezt azóta háromszor (1988, 1993, 2004 – ekkor Lisztes Krisztiánnal a soraiban) ismételte meg, 1961 óta szerzett további öt Német Kupát, 1992-ben a Kupagyőztesek Európa-kupáját, és döntős volt a történelem utolsó, 2009-es UEFA-kupa-sorozatában is. (Az 1992-es KEK-sikerig vezető úton csak nehezen birkózta le a Ferencvárost, amely Brémában Lipcsei Péter két csodagóljával reményteli 3–2-es vereséggel hozta le az odavágót, és az Üllői úton is csak 1–0-ra bukott el.)
A később a görögökkel Eb-címig jutó Otto Rehhagel 1981-től 14 éven át irányította a csapatot, és volt letéteményese a legnagyobb sikereknek, de a Werder amúgy is a hűség klubja, hiszen 1999-től Thomas Schaafnak is jutott szerény 14 idény.
A németek négy világbajnoki címéből Karl-Heinz Riedle és Günter Hermann (1990) vette ki a részét brémaiként, de Rudi Völler, Per Mertesacker vagy Mesut Özil is a Werder labdarúgójaként tűnt fel a világfutballban. A klubban elismert klasszisok sora játszott, elég, ha elolvassuk a következő névsort: Klaus Allofs, Mario Basler, Diego, Dieter Eilts, Torsten Frings, Andreas Herzog, Miroslav Klose, Johan Micoud, Bruno Pezzey, Wynton Rufer (aki 1994-ben BL-gólkirály lett!).
A mai Werder a kiesés ellen küzd, és az igazán nagy nevek is hiányoznak belőle. Csapatkapitánya a volt Eb-ezüstérmes Clemens Fritz, itt futballozik Toni Kroos öccse, Felix, a cseh válogatott Gebre Selassie, az osztrák Prödl és Junuzovic, a bosnyák Hajrovic, az argentin Di Santo és a lengyel Obraniak, a klubtörténelem második külföldijeként (és volt játékosaként) a volt ukrán szövetségi kapitány, Viktor Szkripnik a vezetőedző, nem túl veretes lista.
A Werder 1909 óta a legutóbb 2008-ban felújított, 42 500 nézőt befogadni képes Weserstadionban játssza hazai mérkőzéseit, a legnagyobb érdeklődés a Hamburg elleni Nord-Derbyt kíséri, de a klub legjobbjait rendre elszipkázó, gyűlölt
Schalke 04 elleni meccsek sem hagyják hidegen a brémaiakat.
Magyar muzsikusok
A Werder középpályájáról 2004-es sérüléséig három éven át kirobbanthatatlan volt a VfB Stuttgarttól érkező Lisztes Krisztián, aki német bajnok és kupagyőztes lett a Weser partján, és 92 mérkőzésen nyolc góllal járult hozzá az ezredforduló utáni Werder sikereihez. Térdsérülése alatt a klub nem mindennapi gesztusként egyéves szerződést hosszabbított vele, ezzel ismerve el szolgálatait.
Liszteshez hasonló sikerek nem jutottak Futács Márkónak, aki szintén a Ferencvárosból került 16 évesen külföldre, és három franciaországi év után 2009-től lett a Werder második együttesének játékosa. Az első csapatban csak felkészülési mérkőzéseken mutatkozhatott be, igaz, négy találkozón két gólt szerzett (a tartalékoknál 13 meccsen három gól a mutatója), majd kölcsönadták az Ingolstadtnak, és 2011-ben Angliába, a Portsmouth-hoz távozott.
De brémai volt Mateo Pavlovic is, akit Ricardo Moniz hozott kölcsönbe az Üllői útra, és ma már meghatározó játékosa a Ferencvárosnak. A korábbi horvát U21-es válogatott, 196 centiméteres védő az NK Zagrebtől szerződött 2013-ban a Werderhez, amelynek mezét négy bajnokin húzhatta magára.
CÍMEREZÉS
Egyszerű, tiszta forma: álló zöld rombuszban szépen írott fehér W betű – ez a Werder Bremen címere. De az alapítástól az első világháborúig szabályos zöld pajzs viselte az F. V. W. Bremen feliratot, 1920-tól kapta meg mai formáját a logó, igaz, a második világháborút követően a rombuszt ellipszis váltotta fel. 1976 nyarán pedig egyetlen idény erejéig Bréma városkapujának pajzsra emelt kulcsa lett a címer, de nem jött be, így rögtön visszamenekültek a W betűhöz.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. februári számában.)
