Az 1908 nyarán alapított, azaz 111 esztendős rotterdami klub 1970-ben első hollandként nyert BEK-et, előbb, mint az Ajax. Nem meglepő módon az óriáskikötőjéről híres város déli, Feijenoord nevű kerületében fekszik, és csak 1974-ben módosította a nevében lévő ij-t y-ra, a külföldiek dolgát megkönnyítendő.
Ahogyan az lenni szokott, a Feyenoord is egy kocsmában szerveződött, a Vereenigingben, ráadásul Wilhelmina néven, kék csíkos piros mezben és fehér nadrágban. Első négy évében Hillesluise FC-nek és RVV Celeritasnak is hívták, mígnem a holland szövetséghez csatlakozáskor már Feijenoordként lépett színre, a ma is rendszeresített piros-fehér felsőben és fekete nadrágban.
Miután feljutott az első ligába, 1917 és 1937 között a Kromme Zandweg volt az otthona, a nézőszám állandó emelkedése miatt aztán megépült a Feijenoord Stadion (a híres De Kuip, magyarul Fürdőkád), amelybe már holland bajnokként és kupagyőztesként költözött. A II. világháború alatt a Hollandiát megszálló német hadsereg lefoglalta a Kuipot, így aztán a Feijenoordot előbb a Sparta Rotterdam pályájára, majd újra a Kromme Zandwegre száműzték. Merthogy a holland bajnokság a negyvenes évek elején sem nagyon zavartatta magát a háborús környezettől.
A Feijenoord ott volt a profiliga 1954-es rajtjánál, és azon kevés holland csapatok egyike, amelyeknek azóta is megszakítás nélkül él első osztályú tagságuk. Az Ajax elleni rangadókat 1956-tól hívják De Klassiekernek, azaz Klasszikusnak; az elsőt például 7:3-ra nyerték meg a rotterdamiak, de az 1961-es Eredivisie-aranyhoz vezető úton ott díszelgett egy 9:5-ös fesztivál is.
A BEK-ben 1962 decemberében emlékezetes, hárommeccses párharcba bonyolódtak a Vasassal: 1:0 és 0:1 után semleges helyszínen, az Antwerpen melletti Deurme-ben Rinus Beenaars gólja a Feijenoord továbbjutását jelentette. Továbbá Beenaarsnak a „Deurme-i hős” becenevet, a Royal Antwerp és a Feyenoord szurkolóinak pedig a máig is élő megbonthatatlan barátságot.
1970-ben a csapat feljutott a csúcsra, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, egyebek mellett az AC Milan búcsúztatása után, a milánói fináléban 1–1-re végzett a Celtickel, ám a hosszabbítás vége előtt három perccel Ove Kindvall megszerezte az európai klubfutball legjelentősebb trófeáját érő győztes gólt. Bónuszként az Estudiantes ellen az Interkontinentális Kupa is összejött. (A mindent eldöntő találat szerzője, Joop van Daele szemüvegben futballozott, ezt az ellenfélből Óscar Malbernat leverte és széttaposta, mondván, Dél-Amerikában a pályán tilos a szemüveg…) Négy évvel később ugyancsak első holland csapatként hazavitte az UEFA-kupát is, a döntőben a Tottenham volt az áldozat.
A hetvenes évek két holland vb-ezüstjéből a rotterdamiak is vastagon kivették a részüket, Rijsbergen, Jansen és (1974-ben) Van Hanegem alapembernek számított. A klub ezután lejjebb adott a nívóból, bár 2002-ben a Dortmund ellen még felmutatott egy UEFA-kupa-sikert. A kontinens élcsapatai továbbra is előszeretettel válogatnak a rotterdami tehetségek közül, talán elég a közelmúltból Tomasson, Crúz, Van Bronckhorst, Kalou, Kuyt vagy Drenthe nevét említeni.
A hírhedt rotterdami szurkolói csoport, A Légió (Het Legioen) kedvéért visszavonultatták a 12-es mezt, a fanatikusok 1961 óta egy XIX. századi német zeneszerző, Wilhelm Speidel dalát éneklik nem hivatalos klubhimnuszként. A Hand in Hand szövegét Jaap Walkhoff írta, akinek nem voltak különösebb erkölcsi skrupulusai, hiszen ő jegyzi az Ajax-himnusz örökbecsű sorait is. Feyenoord-szurkolónak lenni életforma, büszkén viseli a piros-fehér sálat az úszólegenda Inge de Bruijn, a wimbledoni teniszbajnok Richard Krajicek és mindenekelőtt a holland trónörökös, Vilmos Sándor, Oránia hercege is.
L. Pap István
KIPRICHÉK NYOMDOKAIN
Ladinszky, Kiprich, Róth, Petry, Babos. A veretes névsor 2011-ben az Újpest szépreményű jobbszélsőjével, Simon Krisztiánnal folytatódott. A kikötővárosban egyébként is remekül cseng a magyar futballisták neve. A sort az idehaza méltatlanul elfeledett Ladinszky Attilával illik kezdeni, aki 1971-ben, 22 éves korában választotta a szabad világot, és 1973-ban már bajnoki címet is ünnepelhetett a Feyenoorddal. Róth Antal, majd Kiprich József már legálisan érkezett Hollandiába, mindketten nagy kedvencek lettek, különösen Kiprich, aki 128 meccsen 53 gólt szerzett piros-fehér-feketében. Rosszabbul járt a két kiváló kapus, Petry Zsolt és Babos Gábor, hiszen egyiküknek sem a Feyenoordban töltött időszak a legemlékezetesebb.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. márciusi számában.)
