Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Ha a szerencsés (vagy élemedett kora miatt szerencsétlen?) tollforgató pályája kezdetén olyan fotográfus gigászokkal dolgozhatott együtt, mint Petrovics László, az MTI legendája vagy Farkas József, a Képes Sport ikonja, akkor nem kell neki bemutatni, ki is volt Hemző Károly.
Megannyi, szimbólummá nemesedett alkotása közül elég csak azt a fotót kiemelni, amely azt a pillanatot örökítette meg, amikor Tichy Lajos felhúzott térdekkel átugorja az alapvonal mögött elmélyülten dolgozó Karossa László fotoriportert. (Akkor, 1963-ban még nem „bácsit”, bár sokunk emlékezetében úgy él az öreg, hogy ő már bácsiként született.) Ha Hemző csak ezt az egy pillanatot kapta volna el öt évtizedes pályafutása során, már bevonult volna a fotográfia panteonjába.
De elkapott még sok-sok ezret, hála Istennek, a legjobbakat 1952 és 1956 között, amikor a Budapesti Honvéd hivatalos házi fotósa volt, vagy 1956-tól 1967-ig, a Képes Sport munkatársaként. Természetesen később, a Magyar Szemle rovatvezetőjeként is ontotta a remekeket, többnyire kedvenc témájáról, a lovakról; de nekünk, futballfanatikusoknak Hemző fénykora az ötvenes, hatvanas évekre esett, amikor a sport-, és ezen belül is a futballfotózásban alkotott maradandót.
Ahogy arról meggyőződhetünk a Nemzeti Múzeumban a március 15-ig megtekinthető, Szabad szemmel című kiállításon, amely a három éve, élete 85. évében elhunyt mester életművéről ad áttekintést.
A múzeum honlapján olvasható: „a kiállítás első része a sportfotósként a Honvéd Sportklubnál pályakezdő fiatalember munkáit idézi meg. Fotográfiai berkekben közkeletű a vélekedés: aki sportot magas színvonalon képes fényképezni, az bármi mást is meg tud örökíteni. (Szeretnénk azt hinni, hogy ez a megállapítás az újságírásra is áll… – a szerk.) Fotóriporteri, művészi és későbbi alkalmazott fényképészi tevékenysége élő bizonyítéka ennek.”
Hemző szerencsés korban dolgozott, és főleg szerencsés helyen: kezdetben a Honvédnál, ahol Puskás, Bozsik, Kocsis bravúros megoldásait örökíthette meg, és természetesen az Aranycsapat játékosainak góljait, majd a Képes Sportnál, ahol a megannyi futballtéma mellett a magyar sport olyan héroszait fotografálhatta, mint Zsivótzky Gyula, Kozma István, Rózsavölgyi István, Gulyás István. (Gulyás fonákjáról készített, ikonikus felvételét minden idők legjobb teniszfotójaként emlegetik.)
De az éles szemű fényképész nemcsak a mesés gólokat kapta lencsevégre, hanem az életből ellesett emberi pillanatokat is. Nemcsak hősöket fényképezett, hanem történelmünk akasztófáravaló zsiványait is. Megörökítette például a Fáy utcai stadion nézőterén a Vasasnak szurkoló Kádár Jánost, Biszku Bélát és Münnich Ferencet. Elvégre tömeggyilkosoknak is lehet kedvenc csapatuk…
Hemző fotói gyakran utólag, évekkel vagy évtizedekkel később nyertek jelentőséget, de hát a fotográfia már csak ilyen művészeti ág. (A Kádár-fotó is ebbe a kategóriába tartozik…) Itt van például az a remek Képes Sport-címlap, amelyen a Hemző által bravúrosan elkapott Varga Zoltán-csukafejes látható, az alábbi aláírással: „Olimpiai labdarúgó válogatottunk kedden, az első repülőgéppel utazik el Tokióba. Ott lesz közöttük Varga Zoltán, az FTC tehetséges, fiatal csatára is…”
Valóban, Varga Zoli is ott volt, de 19 évesen még nem került pályára, négy évvel később pedig már nem, mert Mexikóvárosból nekivágott egy zuglói kispályás veteránmeccsen szívrohammal végződő, elátkozott világjáró bolyongásának…
Ha már Vargánál tartunk, Hemző fotózta a zseniális 8-as nemezisét, örök ellenlábasát, Albert Flóriánt, a Császárt, de például az Aranycsapat egy még élő kültagját, Faragó Lajost, a Honvéd kapusát, és ő örökítette meg az utókornak az 1955-ös, századik magyar–osztrák kezdőrúgását a Népstadionban, amikor Kocsis és Puskás között a karikalábú „Slózi”, Schlosser Imre indítja kilencvenperces útjára a labdát. De megvolt Hemzőnek az a pillanat is, amikor 1955 karácsonyán, a fenyőfa alatt játszik Puskás Öcsi egyetlen lányával, az akkor négyéves Anikóval, aki sajnos szüleivel együtt már nincs az élők sorában.
Hemző életművének értékét növeli, hogy zömmel akkor fotografált, amikor még ismeretlen volt a motoros gép, nem lehetett géppuskaszerűen exponálni, amikor még pénzbe került a film, tehát digitális technika híján takarékoskodni kellett vele, meg kellett gondolni, mikor és mire süti el az ember a masináját. Oly korban születtek Hemző remekei, amikor Puskásék csodagóljai; ha megnézünk egy ötvenes évekbeli futballcipőt (cipőt? bakancsot…) vagy látunk egy muzeális Kodak Retinát, első gondolatunk az: hogy az ördögbe’ lehetett ezzel bármit is kezdeni?
Nos, a zseni kezében/lábán ez az otromba eszköz is muzsikált…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. februári számában.)
