Nagyinterjú: Tomas Brolin

Az évek során kapott már ajándékokat a FourFourTwo, de ez most bizonyára toplistás. Tomas Brolin hátizsákkal érkezik, amelyből előcibálja egy porszívócső végét. Erre valóban nem számítottunk.

Interjú Chris Flanagan Fotó Pontus Orre

Miközben átnyújtja, azon gondolkodunk, hogyan magyarázzuk majd meg a repülőtéren a nem szokványos tárgyat. Talán mondjuk azt, hogy Tomas Brolintól kaptuk? Igen, attól a bizonyos Tomas Brolintól!

Felejtsd el az olyan sztárokat, mint Henrik Larsson vagy Zlatan Ibrahimovic, 1958 óta egyetlen svéd játékost válogattak be a vb válogatottjába, és az Brolin volt. Így ismerték el az 1994-es világbajnokságon nyújtott teljesítményét. Brolin ma Skandinávia egyik legfelkapottabb porszívóügynöke, és izgatottan mutatja a porszívódarabkát találkozásunk alkalmával. „Adok egy ajándékot, hogy értsétek, mivel foglalkozom. Évente több mint százharmincezret adunk el, és ez a legjobb” – mondja az egykori labdarúgó a Hotell Kristinában, Stockholmtól néhány mérföldre északra, Sigtunában. Mindössze 28 esztendős volt, amikor a labdarúgást új szenvedélyére cserélte. Azt követően tette, hogy próbálkozása az angol Leeds United csapatában balul sült el, és néhány egészen fura, nevetséges incidens érte. Készen áll, hogy a saját verzióját is elmondja ezzel és sok minden mással kapcsolatban is.

1990 áprilisában mutatkoztál be a svéd válogatottban. Gondoltad volna, hogy esélyed nyílik pályára lépni az alig pár hónap múlva kezdődő világbajnokságon?
Gustaf Ekholm, Facebook
Igen, álmodoztam erről-arról. A GIF Sundsvall játékosa voltam, de kiestünk. A Norrköping nyerte a bajnokságot, és azonnal szerződést ajánlott nekem. 1990 januárjában kerültem a csapatba, az első mérkőzésemet a Göteborg ellen játszottam. Ők voltak a bajnokság nagy esélyesei, a tévé is közvetítette a mérkőzést. Végül hat nullára nyertünk, mesterhármast szereztem. Olle Nordin, a svéd szövetségi kapitány is látta a meccset, de már csak egyetlen mérkőzés maradt a világbajnokság előtt, hogy kipróbáljon a válogatottban. Odahaza játszottunk Wales ellen, két gólt szereztem. Így amikor összeállította az utazó keretet, már nem hagyhatott ki!

Milyen érzés volt, hogy rögtön az első vébémeccseden betaláltál, méghozzá Brazília ellen?
Karin Stenbock, Facebook
Mindössze húszéves voltam, úgyhogy az is csodálatos volt, hogy Brazília ellen léphettem pályára, és természetesen az is, hogy gólt szereztem. Claudio Taffarel kapujába találtam be, nem is sejtettem, hogy két hónappal később ugyanabban a Parmában futballozunk majd. Sajnos kettő egyre kikaptunk, majd ugyanez az eredmény született Costa Rica és Skócia ellen is, de nekem személyesen kiválóan alakult a világbajnokság.

 

Az 1990-es világbajnokság eredményeként szerződtetett a Parma. Hogyan történt az igazolás?
Andy Chatham, London
Érdeklődtek irántam Németországból és Spanyolországból is, de amikor a Parma keresett meg, tudtam, hogy oda akarok menni, mert Olaszországról volt szó. A kilencvenes években nagy szó volt a Serie A, minden komolyabb játékos ott futballozott. Ezen belül a Parma tökéletes csapat volt. Más olasz városokban a focisták ki se mehettek az utcára, mert mindenhol várták őket a szurkolók, de Parma csendes és nyugodt volt, ahol normális életet élhettem.

A Parma nagyon népszerű csapattá vált a kilencvenes években. Miért alakulhatott így?
Scott Dunning, Salisbury
Fiatalok alkották a csapatot, és állandóan támadni akartunk. A legtöbb olasz csapat félt a támadástól, igazi nulla nullás bajnokság volt. Emiatt számos ellenfelet sokkoltunk a játékunkkal. Parma kisváros volt, és csapata még sosem járt olyan magasan, mint a Serie A. Az első idényben pusztán csak annyit tűztünk ki célul, hogy bent maradjunk. Nem volt rendes edzőpályánk, reggel még nem tudtuk, hol fogunk edzeni. A stadionban találkoztunk, és kisbusszal elindultunk erre vagy arra a pályára, amely telente szinte mindennap más volt. Aztán az első idényem remekül sikerült, a hatodik helyen végeztünk. A következőben pedig megvertük a Juventust a kupadöntőben. Nemcsak a Parma szurkolói kedveltek bennünket, egész Olaszország izgalmasnak talált a csapatot.

„AZ ANGOL SAJTÓ UGYANAZT CSINÁLTA, AMIT A LEEDS IS: SZOPATOTT. HÚSZ ÉV UTÁN ELŐSZÖR MONDOM KI EZT”

Adott nektek egy kis lökést, amikor Graham Taylor lecserélte Gary Linekert Anglia Svédország elleni találkozóján az 1992-es Európa-bajnokságon?
Stuart Steelyard, Facebook
Nem adott lökést, amikor mérkőzésben vagy, nem azt nézed, ki megy le, ki jön fel. Ha jól emlékszem, az volt Lineker utolsó néhány perce az angol válogatottban. Nem tudom, mi lett volna, ha Lineker marad a pályán, de kiváló csapattal álltunk ki. Nagy győzelem volt ez Svédországnak, és szép gólt sikerült összehoznom.

A mai napig nagyon szeretem Barry Davies legendás közvetítését az 1992-es Európa-bajnokságról, ahol azt kiáltja: „Brolin! Dahlin! Brolin!”. Hallottad te is?
Ese Agboaye, Facebook
Hallottam már róla. Különleges, jól sikerült találat volt. Gyakran játszottam Martin Dahlinnal, és minél többet játszol valakivel, annál könnyebben találjátok meg egymást a pályán. Valószínűleg mindenki arra számított, hogy Anglia és Franciaország jut tovább abból a csoportból, ezzel szemben Dánia és Svédország lépett tovább. Ezt követően már azt hittük, meg sem állunk a döntőig, úgyhogy elég elkeserítő volt, amikor három kettőre kikaptunk Németországtól az elődöntőben.

Miután a góloddal legyőztétek Angliát, a Sun répával a fején ábrázolta Graham Taylort. Nem érintett kényelmetlenül az eset?
Steven Ross, Wigan
Nem, alig tudtam valamit az esetről. Abban az időben a saját dolgainkra fókuszáltunk. Nem foglalkozom azzal, miként bánik az angol bulvármédia az ottani edzőkkel.

 

Milyen volt az öltözőben Faustino Asprilla a Parma csapatánál?
„Spurs Lover”, Twitter
Tino csodás srác volt. Ő volt a bohóc az öltözőben, mellette pedig remek játékos. Gyakran sejteni sem lehetett, mi lesz a következő lépése. Ez néha jó volt, néha viszont rossz, mert mi magunk sem sejtettük. Egyszer elmentünk nyaralni, és szétverte egy busz ajtaját Kolumbiában. Ezt a lába is megérezte, utána néhány hétig nem játszott.

A Parma nyerte az 1993-as KEK-et. Ez nagy szó volt akkoriban, ugye?
Paolo Todrani, Twitter
Ez volt a legnagyobb dobás a Parma történetében. Több más trófeát is nyertek, de ez volt az első. A döntőt a Wembleyben játszottuk a Royal Antwerp ellen. Még sosem játszottam ott korábban. Csodálatos volt.

Ki nyerné a meccset: a ti Parmátok vagy a 1999-es UEFA-kupa-győztes társaság, amelyben ott volt Buffon, Cannavaro, Thuram, Verón, Crespo és Chiesa?
Jeff Burton, Southampton
Erre nehéz válaszolni. 1999-ben több volt a sztár, de a kora kilencvenes években más volt a lelkület. Sosem lehet tudni, néha a jó lelkület legyőzi a tapasztalatot.

A következő évben is KEK-döntőt játszottatok, de akkor kikaptatok az Arsenaltól. Nyerhettetek volna?
Becky Leighton, London
Ha visszatekintek a pályafutásomra, ezt egy olyan meccsnek látom, amelyet meg kellett volna nyernünk. Az Arsenal jó taktikát választott, ellenőrzés alatt tartotta csatárainkat, Tino Asprillát és Gianfranco Zolát. Semmi baj, ilyen a játék. Nulla nullás állásnál kihagytam két hihetetlenül nagy helyzetet, az egyikük a kapufát találta el. Azt hiszem, ha egy nullára vezettünk volna, megnyerhetjük a mérkőzést. Ezzel szemben Alan Smith lőtt nagy gólt, majd remekül védekeztek, és végül megnyerték a meccset.

„NAGY GYŐZELMET ARATTUNK AZ ANGOLOK ELLEN 1992-BEN, ÉS SZÉP GÓLT SIKERÜLT ÖSSZEHOZNOM”

Csodálatos gólt szereztél begyakorolt szabadrúgásból Románia ellen az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében. Mennyit gyakoroltad előtte?
Kris Taylor, Facebook
Ez volt a titkos fegyverünk, a Parmánál gyakoroltuk ki, de Tommy Svennson szövetségi kapitány elleste. Két nappal a románok elleni mérkőzés előtt odahívott magához, és elmondta, hogy ismeri a figurát. Azt is hozzátette, hogy nem gyakorolhatjuk nyilvánosan, mert illetéktelenek is meglátnák, de ha megfelelő helyen jutunk szabadrúgáshoz, akkor próbáljuk meg. Valakinek el kellett lőnie a fal mellett, de az eredeti terv szerint vissza kellett volna adnom Martin Dahlinnak vagy Kennet Andersonnak. Ám amikor odakerültem, azt gondoltam magamban, miért ne lőném el én. A saját elképzelésemmel álltam elő, és működött! Egy olyan kis futballnemzet, mint Svédország 1958 után először jutott világbajnoki elődöntőbe.

Amikor elődöntőbe kerültetek az 1994-es világbajnokságon, hittél benne, hogy Svédország képes lesz döntőt nyerni?
Sebastian Sjoström, Göteborg
Természetesen. De több játékosunk is sérült volt, és Brazília ellen így nem lehet kiállni. A csapatkapitányunk, Jonas Thern piros lapot kapott, bejött a papírforma, de én voltam az első, aki azt mondta, hogy csodálatos tornánk volt, adjunk bele mindent a bronzmeccsen, nem térhetünk haza érem nélkül. Végül simán, négy nullára megvertük Bulgáriát, és hát nem sok embernek van érme világbajnokságról. Abban az évben a negyedik helyen végeztem az Aranylabda- szavazáson, ami nem is rossz.

Eltört a lábad 1994 novemberében a magyarok elleni Eb-selejtezőn. Mekkora fordulópontot jelentett ez a pályafutásodban?
Eddie Green, Facebook
Mindenki úgy tartja, hogy nagy törés volt, pedig nem, a sérülés az sérülés, egyszer vége lesz. Sokan mondták, hogy nyolc-kilenc hónapot is kihagyhatok, de már öt után visszatértem.

Együtt játszottál a Parma csapatában a tizenhét éves Gianluigi Buffonnal. Már akkor is látszott, mekkora kapus válik belőle?
Domenico Peri, Twitter
Egyértelműen. Együtt edzettünk, és már akkor is azt gondoltam, hogy ő a legjobb. Tele volt önbizalommal, magas volt, és jó döntéseket hozott. Már akkor is tapasztalt játékos volt, amikor még csak a tinédzseréveit taposta.

Miért hagytad ott a Parmát 1995 novemberében, és lettél a Leeds játékosa?
Ian Worthington, Batley
Amikor véget ért az ötéves történet a Parmával, nem jöttünk ki jól az edzővel, Nevio Scalával. Tudtam, hogy ha szeretnék pályára lépni, más klub után kell néznem. Nagyon szeretem a Parmát. Szívesen maradtam volna, ugyanakkor elmentem tárgyalni a Leedsszel, és megkérdeztem a vezetőedzőt, Howard Wilkinsont, hogy hol akar játszatni. Azt mondta, középen, középpályásként lehetnék a játék lelke. Ez nagyon megtetszett, és azt mondtam magamban, rendben, ha így, akkor nézzük meg. De soha az életben nem játszottam azon a poszton a Leeds csapatában. Amikor megérkeztem, Tony Yeboah sérült volt, úgyhogy amíg fel nem épült, előre kerültem, de azután sem tettek oda a megígért posztra.

Bizarr lett az első gólod a Leeds csapatában: a földön fekve, arccal pöccintetted be. Hogyan emlékszel erre?
Steve Maine, Rotherham
Gyönyörű fejes volt! A Sheffield Wednesday egyik védője megpróbálta kirúgni, de a fejembe lőtte. Szép kis első gól!

Szerinted miért nem sült el jól az angliai kirándulás?
Adam Bagshaw, Facebook
A gyenge klubvezetőség és a pozícióm lehetett az oka. Szerettem a helyet, és a szurkolók is fantasztikusak voltak. A mai napig drukkolok a Leedsnek. Újra a Premier League-be kellene jutniuk, a szurkolók megérdemelnék: még ma is harminc-harmincötezren látogatnak ki a mérkőzésekre. Emlékszem, az 1996-os Ligakupa-döntőben a padon ültem, de a szurkolók a nevemet skandálták, mert szerettek volna a pályán látni. Tudták, hogy valami nincs rendben, és azt is, hogy ez nem csak az én hibám.

Állítólag direkt játszottál rosszul, amikor kikaptatok öt nullára a Liverpooltól, hogy így tiltakozz, amiért a jobb oldalon játszatnak. Ez valóban így volt?
Sean O’Neill, Twitter
Nem, sosem játszottam direkt rosszul, de az tény, hogy nem hozhattam a legjobb tudásomat azon a poszton, és ezt már korábban is elmondtam a vezetőedzőnek. Wilkinson szerette mondogatni, hogy ő dönt. Hiába én lőttem előtte mindkét gólunkat a West Ham ellen, és hiába mondogatta mindenki, hogy én vagyok a Leeds legjobb vétele. Kitett a jobb szélre, és ezzel ki is kerültem a csapatból. Furcsa.

Igaz, hogy mindössze nyolcszáz fontot kerestél az FC Zürich csapatában, és még te fizettél, hogy visszakerülj a Parmába, csak hogy nehogy kölcsönadjanak a Leedsbe?
Anthony Selby, Facebook
Igen. Először azért mentem Zürichbe, hogy megszabaduljak a Leedstől, mert ott nem kezeltek futballistaként. Ezt követően csodás öt hónap következett a Parma csapatában Carlo Ancelotti keze alatt. Jó érzés volt, hogy megbízott bennem, és majdnem megnyertük az olasz bajnokságot 1997-ben.

Az a pletyka járta, hogy azért hagytad ki a Leeds felkészülési táborát, mert az autóddal elütöttél egy madarat. Mekkora volt?
Jamie Laws, Norwich
Hatalmas. Betört a szélvédőm, és a nap miatt nem láttam, merre megyek. Nem hagyhattam ott az autómat az autópálya közepén, emiatt viszont lekéstem a repülőt Angliába. Egy órát késtem az első edzésről, emiatt egy heti fizetésemmel büntettek. Jól indult a munka George Grahammel! Nem kockáztattam az életem, hogy ott legyek az első edzésen, pedig valaki szerint kellett volna. (FFT: A média már úgy tálalta, hogy szarvassal találkoztál.) Nem vagyok vak, egyértelmű, hogy nem szarvas volt. Néhány évvel később azonban valóban elütöttem egy szarvast, sokkoló élmény, az autóm tropára ment.

”HATALMAS MADÁR VOLT, BETÖRT A SZÉLVÉDŐM, EMIATT EGY HETI FIZETÉSEMMEL BÜNTETTEK”

Igaz, hogy George Graham elvette az útleveled, csak hogy ne tudj visszamenni Svédországba, de így is megoldottad?
Cathy Watson, Facebook
Igen, voltak ilyen dolgai. Megvan a szó arra, hogy minek hívják ezt, de nem szeretném kimondani. Hogy ennek ellenére hogyan jutottam vissza Svédországba? Nos, én vagyok Tomas Brolin!

Azt beszélik, a Leeds nem engedte meg, hogy ingyen nézd a mérkőzéseit az Elland Roadon. Igaz ez?
Tony Tilson, Skipton
Igen, ez is igaz. Megtörtént néhány mérkőzésen, de szerencsére mindig akadt olyan barátom, aki befogadott a VIP-részlegébe. Hogy sokkolt-e, amikor ilyesmi történt? Sok más sokkoló is történt annak a vezérkarnak az idején, ilyen értelemben egyáltalán nem lepett meg, inkább nevetnem kellett. Mindenki ismeri a szót, amivel ez a viselkedés illethető, úgyhogy még mindig nem mondanám ki. Nem, mégis inkább kimondom: ez szopatás. Csinál bárki is ilyesmit a saját csapata játékosával? Nem, szerintem nem. Már el is feledkeztem ezekről a dolgokról, de most minden visszajött.

Megbántad, hogy a Leeds játékosa lettél?
Carlos Sánchez, Facebook
Nem, ugyanis az én elképzelésem szerint, ha az edző megígér valamit, akkor érdemes megbízni benne. Nincs miért sajnálom, hogy ennyire gyenge vezetői voltak a klubnak akkoriban, nem én tehettem róla.

 

Ilyen előzmények után miért döntöttél úgy, hogy mégis visszatérsz Angliába, és a Crystal Palace játékos leszel?
Nick Day, Twitter
Már majdnem úgy döntöttem, hogy felhagyok a labdarúgással, amikor felhívott a Crystal Palace tulajdonosa, Mark Goldberg. Nagyon szerette a játékomat, úgyhogy azt kérte, eddzek velük egy hétig. Amikor már két napja velük voltam, Steve Coppell megkérdezte, játszanék-e velük egy meccset szombaton. Azt gondoltam magamban, ez meg mi a fene, hogyan lehet, hogy egy edző két nap után alkalmasnak talál a játékra. Nem ehhez voltam hozzászokva. Csodás időszakot töltöttem a Crystal Palace csapatában, de rengeteg sérülés ritkította a csapatot, és az 1996–97-es idény végén kiestünk. Ekkor már segédedző voltam, ugyanis Mark Goldberg megkérdezte Attilio Lombardót, hogy irányítaná-e velem a csapatot. Én is igent mondtam a kérdésére. Furcsa, de jó tapasztalatokat szereztem.

Nem gondolod, hogy az angol média hamis színben tüntet fel téged? Nem keserített el, amikor a testsúlyodon élcelődtek?
Owen Davies, Twitter
Az egész marhaság volt, hiszen senki sem igazol le egy túlsúlyos játékost. Sokkal jobb lenne, ha azzal foglalkoznának, hogyan áll hozzá a Leeds és a Crystal Palace az orvosi kérdésekhez. Nem különösebben érdekel az angol média, hiszen senki sem tudta, mi az igazság, és senki sem volt kíváncsi rá. Pontosan ugyanazt csinálták, amit a Leeds is: szopattak. Ha mindez szerintünk rendben van, az már nem az én bajom. Szerintem az angol sajtó mindig is ilyen volt, és nem hiszem, hogy változni fog. Ők így csinálják. A szopatás a legjobb szó arra, amit az angol sajtó csinál. Ezt most mondom el először, húsz évig vártam vele.

Miért vonultál vissza huszonnyolc éves korodban?
Allan Adams, Facebook
Elsőre jó móka volt, hogy mindennap edzeni indultam a Crystal Palace-szal, de a végére már nem is volt annyira vicces. Feltettem magamnak a kérdést: ezt akarom csinálni a következő idényben is? Egy nyarat végiggondolkodtam, és úgy döntöttem, abbahagyom. Nem sérülés miatt tettem. Aki magas szinten akarja űzni a futballt, annak mindennap edzenie kell, de én nem éreztem magamban a vágyat. Már máshol járt az eszem. Amikor abbahagytam, megkeresett egy feltaláló, és vázolta, milyen lehetőségek rejlenek a porszívóban. Létre is hoztam egy céget. Ha akkor decemberig úgy döntök, hogy hiányzik a játék, visszatértem volna. De nem éreztem ilyesmit, azóta pedig eltelt húsz év. Sokan mondják, a huszonnyolc éves kor túl fiatal a visszavonuláshoz, de ez attól is függ, hogy mit tettél le az asztalra addig. Én elég sokat.

Miért a kapuban kezdtél az utolsó profi mérkőzéseden?
Joe Brown, Twitter
Nem volt profi mérkőzés. A testvérem, Hakan a svéd Hudiksvall csapatában futballozott. Gondoltam, jó lenne, ha játszhatnék vele, úgyhogy szóltam neki, ha esetleg kapusra volna szükségük, szívesen jövök. Fiatalkorunkban sokat játszottunk otthon, az egyikünk a kapuban állt, a másikunk lőtt. Úgyhogy kitanultuk a kapusmesterséget is. Egy bajnokit és egy kupameccset játszottam a testvérem csapatában, és nagyon élveztem.

Szoktál még pókertornákon játszani?
Donald McCrae, Glasgow
Csak annyiban vettem részt a pókerben, hogy a reklámarca voltam egy szerencsejátékkal foglalkozó cégnek. Nem szoktam pókerezni, de jó móka volt.

Miért posztoltál ki magadról egy fényképet, amelyen meztelenül fekszel a hóban, és angyalkát csinálsz a végtagjaiddal?
Bryan Joseph, Facebook
Svédországban gyakran szaunázunk, és eközben rendszeresen szaladunk ki a hóra. De nem voltam meztelen, volt rajtam egy kis hó, igaz, nem sok.

Készítettél lemezt Dr. Albannal. Ő miért doktor? Valóban orvos lenne?
Craig Riding, Twitter
Valóban orvos, méghozzá fogorvos. Évente három-négy zenés bulit szervezek Sigtunában, és már többször fellépett ezeken. Nagyon jó buli volt az a lemez is. Az élet túl rövid ahhoz, hogy unatkozzunk. Ha valami nem szórakoztat, nem is foglalkozom vele. Amikor futballoztam, nem mókáztam túl sokat, úgyhogy abbahagytam, és most már van elég szórakoztató dolog az életemben. Rengeteg játékos áltatja magát azzal, hogy szeretne része maradni a futball nevű cirkusznak, de én nem ez a fajta ember vagyok, másként is tudok szórakozni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. augusztusi számában.)