Nagyinterjú: Thomas Gravesen

Szöveg Chris Flanagan Portré Jon Shard

Alig egy-két kilométerre vagyunk a Goodison Parktól, és a Breck Road mindkét oldalán csikorogva fékeznek az autók. Thomas Gravesen ugyanis megállítja a forgalmat.

Nem is enged semmilyen választást az arra járó gépkocsiknak, és míg a FourFourTwo munkatársai tisztelettudóan várnak a zöldre, ő lelép, és elindul át az úton. Jól tudja, hogy az autósok nem szívesen ütnének el egy több mint 180 centméter magas skinheadet. Aztán pedig beléjük fagy a levegő, amikor rájönnek, hogy az Everton korábbi középpályása az. Gravesen visszanéz ránk, ahogy továbbra is ott állunk földbe gyökerezett lábbal, és nevetve mondja: „Nem voltatok még Liverpoolban, ugye? Nem baj, odaát megvárlak titeket.”

A 43 éves dán visszavonulása óta leginkább Las Vegasban él, és állítólag remekül megszedte magát néhány jobban sikerült befektetésből, illetve alkalomadtán pókerből is. Látogatásunk napján azonban annak örült, hogy újra Liverpoolban lehet, még akkor is, amikor egy cseppet sem elegáns mellékutcában fényképezzük. „Nagyon szeretek itt lenni” – árulja el. Azért érkezett egykori városába, mert rész vesz a Change Incorporated kampányban amely a dohányzásról kívánja leszoktatni a brit fiatalokat, és emiatt találkozik az AFC Townsend amatőr csapat tagjaival a Cabbage Hall Pubban. „Nagyon utálom a cigarettát, főként amiatt, amilyen hatással van a családokra és a barátságokra. Liverpoolban találtunk néhány elszánt fickót, akik szívesen vesznek részt ebben a munkában. Pályafutásom előtt a dán válogatottban is volt néhány játékos, aki dohányzott, ilyen volt például Preben Elkjaer, de ma már mindenki tudja, milyen káros. Már vagy négyszer-ötször voltam itt, hogy támogassam ezeket a srácokat a leszokásban, és mindenki abba is hagyta.”

Gravesen tehát így adja vissza mindazt a támogatást, amit ő maga kapott pályafutása során, és miután végre leülünk a kocsmában, alig várjuk, hogy belekezdjen.

Mike Tyson elkérte a mezed egy Izland elleni válogatott meccs után 2001-ben, és hordta is. Nem tudod, megvan-e még neki?
Matt Wicks, Instagram
Nem tudom, de remélem. Tyson Dániában járt, mert volt egy összecsapása egy dán bokszolóval, Brian Nielsennel,
aki nagy csillag volt nehézsúlyban. Az utolsó meccsünket játszottuk, hogy kijussunk a 2002-es világbajnokságra, és nyernünk kellett. Életem egyik legjobb teljesítményét nyújtottam a válogatottban, két gólt is szereztem. Tyson a lelátón ült, és megkérdezte a többiektől, hogy ki vagyok. Utána elkérte a mezem, és abban mérlegelt. Igazából nem találkoztunk soha, akkor is gyorsan vissza kellett utaznom az Evertonhoz. Nem volt annyi eszem, hogy elkérjem a kesztyűjét. Azért nagyon büszke voltam

Te adtad azt a gyönyörű gólpasszt Wayne Rooneynak az Arsenal ellen, amelyből élete első Premier League-gólját szerezte. Neked köszönheti a pályafutását?
Eddie Horton, Kirkby
Nem! Örülök, hogy azt sokan gólpaszsznak tartják, ő is sokat tett érte, hogy annak tűnjön. Micsoda pályafutása lett később! Angol válogatott gólkirály, és megközelítette Alan Shearert is a Premier League-ben. Amikor az Evertonba kerültem, ő még az ifiben futballozott, és egyszer elmentem, hogy megnézzem egy edzését. Lakott nálam egy dán cserediák, és szeretett volna velük edzeni. A srác, aki velem volt, csontsovány volt, de az a fiatalember a pályán olyan, mint én. Meg is kérdeztem, ki az. Mondták, hogy Wayne Rooney. Ó, szóval Wayne Rooney… Na, nézzük! Csodálatos volt. Szerencsés vagyok, hogy láthattam a pályafutása elején.

Mit gondoltál magadban, amikor megtudtad, hogy a Real Madrid pályázik rád?
Damon Mattiazzo, Instagram
Moziban voltam a testvéremmel, amikor felhívott az ügynököm. Muszáj volt felvennem, úgyhogy kimentem a teremből. Azt kérdezte a telefonban, hogy mit szólnék a Madridhoz. Mondtam, hogy nem is rossz, de kedvelem az Evertont is. Azt hittem, az Atléticóról van szó. Elmondta, hogy a Real érdeklődik. Jó, de mit akarnak, és mit szól ehhez Moyes? Ilyen kérdéseket tettem fel. Eljönnek, elmondják az ajánlatukat, aztán felelünk majd valamit, válaszolta. Végül ő repült el Madridba. Sietni kellett, mert a téli igazolási időszakban történt.

Ifikorodtól megvolt benned ez a küzdőszellem, vagy fokozatosan alakult ki?
Lukas Vrablik, Instagram
Mindig is megvolt bennem, az apám ültette belém. Azt mondta, semmi nincsen ingyen, ki kell érdemelnünk. A profiknak a közönség tiszteletét is ki kell érdemelniük. Az Evertonnál ezt meccsről meccsre sikerült elérnem. Egyáltalán nem én voltam a legjobb abban a csapatban, de úgy voltam vele, hogy amikor pályára léptem, akkor meg akartam mutatni, hogy érdekel, mi történik.

Igaz, hogy autóértékesítőként dolgoztál, amikor már a Vejle Boldklub játékosa voltál?
Christian Bjerregaard, Frederikshavn
Nem pontosan: autóalkatrészeket értékesítettem. Nagyon fiatal voltam, és az apám azt akarta, hogy tudjam meg, az életnek van más oldala is, mint a labdarúgás. Biztos akart lenni benne, hogy két lábbal állok a földön. De ez az egész nem tartott sokáig, egy idő után az edzőm szólt, hogy többet kell edzenem, nem érünk rá ilyesmire.

Mi volt a legszebb pillanatod a válogatottban? És milyen volt, amikor huszonegy évesen elhagytad Dániát, és a Hamburg játékosa lettél?
Mads Blom, Instagram
Leginkább a bajtársiasságot szerettem a válogatottban. Barátok voltunk. Minden sokkal jobban megy, ha a csapat barátokból áll, nem pedig focistákból. Amikor egy barátodért játszol, bármi történik vele, fogod magad, és segítesz rajta. Annak örültem a legjobban a válogatottban, amikor kijutottunk két Európa-bajnokságra és egy vébére. A 2002-es vébén kettő nullára vertük meg Franciaországot. Megvertük Zinédine Zidane-t is, aki később a csapattársam lett. Ami Hamburgot illeti, jó döntés volt, mert nagyon közel állunk egymáshoz az apámmal, és a város csak három óra tőlünk autóval. Profi válhatott belőlem, az apám meg eljöhetett megnézni. Mindig ott volt a meccseinken. Volt egy nagyon erős kezű edzőm is, úgy hívták, Frank Pagelsdorf. Nagyon szerettem Hamburgot. Nagy helyet foglal el a szívemben.

Ki volt a legjobb edződ?
Marcus, Instagram
A legjobb talán Morten Olsen volt, a szövetségi kapitányunk. Azért mégis nehéz a válasz, mert David Moyes irányításával is gyönyörű időket éltem. Walter Smith szedett össze Németországból, majd Moyes a következő szintre repített. Rögtön az első meccsemen piros lapot kaptam! Megesik az ilyesmi, ha valaki szereti a belemenős helyzeteket, és főleg, ha a másik jobb. Ha megütsz valakit, esetleg leköpsz egy másik embert, nincs mentség. Én mindig keményen küzdöttem a pálya közepén, és megkaptam a lapot. Játék közben felszökik az adrenalin. Amíg az ember komolyan megmutatja az edzésen, hogy valóban akar, és nem is idióta, addig nincs baj egy piros vagy egy sárga lappal. Az edző melletted lesz.

Bele mernél kötni Stig Töftingbe?
Harry Boulton, Facebook
Haha, ugye, szóltak neked, hogy labdarúgó vagyok? Amikor fiatalabbak voltunk, sokkal nagyobb őrült volt, mint én, de jó értelemben. Nem roszsz, ha van egy ilyen a válogatottban a környékeden. Ha ő is ott volt, úgy éreztem, senki sem érhet hozzám. Mos már ötvenéves, úgyhogy simán elverném, nincs ezzel gond!

Mi történt közted, Stig Töfting és Jesper Gronkjaer közt 2002-ben a világbajnokság helyszínének edzőpályáján?
Wayne Edge, Twitter
Volt egy időszak a vébé idején, amikor Gronkjaer csúnya dolgokat mondott. Töfting és én úgy döntöttünk, megmutatjuk, ki az úr a háznál. Kicsit elengedtük magunkat.

Szerinted volt szerepe a pályafutásod alakulásában annak, hogy kopasz vagy? Félt tőled az ellenfél?
M. A. Javanmardi, Instagram
Csak azért, mert nincs hajam?! De hiszen ez a nagyapám hibája! Nem tudom, mások úgy gondolják-e, hogy ha kopasz vagy, akkor borsot törhetsz az orruk alá. Inkább a játékstílusod lehet döntő. Nem hiszem, hogy féltek tőlem, de remélem, hogy tiszteltek. (FFT: Kevin Kilbane azt állította, hogy a legkevésbé sem voltál keményfiú.) Kevin Kilbane, ugyan már! De nem, tényleg nem vagyok keményfiú. Olyasvalaki vagyok, aki azért lépett pályára, hogy nyerjen a csapata. Ha sárga vagy piros lapot kaptam, az is csak azért volt, mert követtem az edző utasításait. Még akkor is, ha nem értettem vele egyet.

Tényleg meglőtted egyszer a csapat fiziológusát egy tűzijáték-rakétával? És gyakran nyomtad bele a micsodádat a csapattársaid arcába?
David Cermak, Instagram
Az úgy volt, hogy rakétákat lövöldöztünk, a fiziológusunk pedig elszaladt előttünk, és nem vettem észre. Gondoltam is utána, hogy „Hú, a fene egye meg!”. Nagyon megtetszett a tűzijátékozás a november ötödikei angol ünnepen, úgyhogy én is vettem, és elvittem az edzésre. Sohasem találtam el senkit, a fiziológust sem. Jóval odébb volt. (FFT: És mi a helyzet azzal a fényképpel, amelyen Claus Jensen fejére lógatod a micsodád a dán válogatott edzésén?) Már vége volt a tréningnek, és zárt gyakorlás volt, sajnos nem tudtam, hogy ott lapul a bokorban jó pár száz méterrel odébb egy fotós. Hogy is vehettem volna észre? Soha máskor nem csináltam ilyet, ez csak rosszindulatú feltételezés!

Ki volt a legnagyobb őrült az Evertonnál? Te vagy Paul Gascoigne?
Gazza, természetesen Gazza! Elmondok egy történetet: Lee Carsley és én korábban érkeztünk az egyik napon, és leültünk az öltözőben. Nyolc óra volt, ketten voltunk csak, és fáradtan kókadoztunk, amikor is zajt hallottunk az előtérből. Valaki nagyon erős léptek hangját produkálta. Berúgta az öltöző ajtaját. Felnéztünk, és azt láttuk, hogy ott áll Gascoigne. Majd lenéztünk, és észrevettük, hogy megvette Shaquille O’Neal kosaras cipőjét, de az eredeti méretben! Neki jó, ha negyvenkettes lába van, mégis egy nagyjából ötvenkettes cipő virított rajta. „Hólyagos a lábam – mondta. – Nem könnyű ám autót vezetni ebben a cipőben!” Automata váltós kocsija volt, és a cipő beragadt a pedálnál. Őrült ember volt akkoriban, de hatalmas szíve van, és mindig azon volt, hogy mások is mosolyogjanak körülötte.

Nem volt durva, hogy éppen 2004– 05-ben nem lehettél ott az Evertonnal? Akkor indulhatott a csapat a BL-ben.
Shaun O’Hara, Twitter
Nem könnyű szívvel hagytam ott őket 2005 januárjában, de a csapat és maga David Moyes is nagyon sokat segített rajtam abban az időszakban, ami igazán jólesett. A Real Madrid hatalmas klub. Előtte öt esztendőt töltöttem az Evertonnál, és amikor távoztam, a csapat kvalifikálta magát a BL-be. Úgy fogom fel, hogy emelt fővel távoztam.

Milyen érzés, hogy a Real Madrid galaktikus korszakában lehettél a csapat tagja? Ez volt minden idők egyik legerősebb kerete a világ talán legnagyobb klubjában.
„Fo Ot Ball”, Facebook
Fantasztikus volt. Pont az én időszakomban voltak ott a legnagyobb nevek is: David Beckham, Michael Owen, Robinho, Luís Figo, Raúl, Zinédine Zidane, Ronaldo… Fantasztikus volt, nem is evilági jelenség. A klub és a csapat is nagy család volt. Ha válogatott meccsre utaztam, mindig pontosan tudták, hogy melyik szálloda melyik szobájában lakom, és minden egyes alkalommal küldtek egy kis üdvözletet, hogy sok sikert kívánjanak nekem és Dániának. Aláírta Emilio Butrageno és Florentino Pérez is, csak hogy érezzem, a nagy Real Madrid család része vagyok. Mindez nagyon nagy hatással volt rám: ez az óriási klub odafigyelt, hogy megy a sorom, és ha nem teljesítettem jól, mindig odaálltak mellém, és támogattak. Ezek az apróságok jelentik a legtöbbet egy játékosnak. Ezekből lehetett tudni, hogy mennyire csodálatos a klub.

Az Evertonnál nem annyira voltál védekező középpályás, mint később. Milyen volt, hogy Claude Makélélé szerepébe csöppentél a Real Madridban?
Andre Lefty, Facebook
Ha az edző arra kér, hogy játsszam a bal oldalon, a jobbon, középső vagy támadó középpályásként, akkor azt teszem. Ilyenkor azt mondom magamban, hogy rendben, ha ezt akarja, akkor ezt fogom csinálni a legjobb tudásom szerint. Ő vásárolt meg, és most azt akarja, hogy egy adott poszton legyek. Ezek szerint hisz bennem, és nekem is hinnem kell magamban. Ugyanakkor képtelenség lett volna pont ugyanazt tennem, amit Makélélé, hiszen ő volt akkor a világ legjobbja abban a szerepben. Nem volt egyszerű a nyomdokába lépni, de mindent megtettem természetesen. (FFT: Gyakran te voltál a középpályán, melletted pedig Figo, Zidane és Beckham. Ők hárman nem éppen azok a védekező szellemiségű labdarúgók.) A Real Madrid rendkívül támadó szellemű futballt játszott, és az emberek imádták ezt, mert rengeteg csodálatos gólt szereztünk. Kemény szerep jutott nekem, de élveztem.

Mi volt a legcsodálatosabb, amit Real Madrid-os csapattárs csinált a szemed láttára?
Freddie Green, Southampton
Számos hihetetlen dolgot láttam ott. Egyszer néztem, ahogy David Beckham és Roberto Carlos melegít. Mindketten két ellentétes oldalvonalon álltak. Félig emelve lődöztek át egymásnak a pályán keresztbe, és nem hazudok, de egyetlen alkalommal sem ment harminc centiméternél távolabb a labda a másiktól. Elképesztő tudása volt annak a keretnek. Zidane trükközött és kiegyensúlyozta a csapatot, Ronaldo szerezte a gólokat. Guti sarkazta a gólpasszait. Elszaladt az ellentétes irányba, hátrasarkazta, és valaki állt ott szabadon a kapu előtt. Iker Casillas sem volt semmi. Volt, hogy öt méterről rászúrták neki, és megvoltak a reflexei, hogy kivédje. Áldás volt, hogy ebben a csapatban játszhattam, jól megmutatkozott, mire képes együtt a tehetség és a kemény munka.

Milyen mondjuk egy Lee Carsley összehasonlítva egy Zidane-nal?
Andrew Shields, Facebook
Lee Carsley fantasztikus társ volt, de Zidane is. Carsleyban egy kicsit több volt a patron, Zidane viszont klasszisokkal nagyobb volt nála. Nem fogom becsmérelni Carsleyt, bár igaz, hogy Zidane volt a világ legjobb játékosa, a legtökéletesebb, akivel valaha futballoztam. Úriember volt, stílusos, klasszis, nagy tehetség kiváló szemmel megáldva. Szerezte a gólokat, vagy csak előkészítette másnak. Egyedül is uralma alatt tartotta a mérkőzéseket.

Igaz, hogy a Real Madrid inkább Lee Carsleyt akarta megszerezni, és nem téged?
Kevin Cherry, Facebook
Haha, ennél azért egy kicsit többet érdemelnék. De ha inkább őt vitték volna, az sem érdekelne. Nagyon jó barátom volt, állandóan összetartottunk a pályán és azon kívül is. A mai napig beszélünk egymással.

Mondj valamit arról a nem szokványos cseledről, a La Gravesinháról a Sevilla elleni meccsen, amikor fél térdre ereszkedtél, hogy becsúszást imitálj, de nyomban fel is pattantál, és alaposan becsaptad az ellenfeled. Így tervezted, vagy az utolsó pillanatban meggondoltad magad?
Des Goh, Twitter
A pálya közepén voltam, és Zidane cselezgetett kicsit, majd nekem adta a labdát. Az elgurult mellettem, ez a fickó meg jött velem szembe. Gondoltam, csak nem szórom el azt a labdát, ha már Zidane nekem adta. Úgyhogy térdre ereszkedtem, olyan volt, mintha trükköznék, pedig egyszerűen csak védtem a labdát. Ebből született a híres La Gravesinha. Megtartottam a labdát, ez a lényeg!

Miről szólt az az összecsapás az edzőpályán Robinhóval?
Afnan Hiszjam Onn Husszin, Facebook
Az ilyesmi minden klubnál megesik edzésen, még a Real Madridnál is. A futballisták szívesen megmutatnák a vezetőedzőnek, hogy ők aztán igazán odatartoznak, és megérdemelten részei a csapatnak. Mivel a Real Madridnál történt az eset, kamerák és fényképezők is voltak a helyszínen, és gyorsan híre ment. Szerencsére ennél több sosem történt. Az esetnek az égvilágon semmi köze a távozásomhoz. Kinevezték Fabio Capellót, aki volt annyira egyenes velem, hogy megmondta, nem engem akar látni azon a poszton, hanem mást. Mindig is szerettem, ha valamit megmondtak a szemembe, ez így működik. Tudom kezelni az ilyen helyzeteket, és képes vagyok meghozni a saját döntéseimet.

Közel voltál hozzá, hogy a Manchester United vagy a Newcastle játékosa légy, miután otthagytad a Real Madridot?
Kevin Palmer, Solihull
A Newcastle nagyon közel volt már, vagy ez, vagy a Celtic volt opció.

Állítólag megkérdezted Barry Fergusont egy Old Firm előtt, hogy melyek a legjobb éttermek Glasgow-ban. Javasolt valami jót?
Keith Millar, Facebook
Nem tudom, honnan veszik ezeket a történeteket! Természetesen nem igaz, hogy megálltam a pálya közepén, és éttermekről beszélgettem Barry Fergusonnal. Egyébként ragyogó játékos volt a Rangers fenegyereke, amikor a Celticben futballoztam. Ennek ellenére nem hiszem, hogy éttermekről kérdezgettem.

Gondoltad volna, hogy valaha is mesterhármast szerzel a Celticben?
William Urwin, Coatbridge
Nem igazán. Bár csodálatos időszakot töltöttem a Celticben, újra jönni kezdtek a gólok. Tökéletesen sikerült mesterhármas volt, egy gól jobbal, egy ballal, egy pedig fejjel. Másfél évet töltöttem a csapatban, és nagyon szívesen maradtam volna még, de nem működött a kapcsolatunk az edzővel, Gordon Strachannal. Másként láttam a labdarúgást, mint ő. Összerakta azt a csapatot, és ezt tisztelnem kell benne. Harcolhatsz, ahogyan csak tudsz, megmutathatod az edzésen, hogy elég jó vagy, szerezhetsz akár mesterhármast is, ha az edző nem téged akar, nincs mit tenned. Nem mondhatod neki azt, hogy nem tehet ki a csapatából, mert játszani akarsz. Egyedül a Chelsea kapusa, Kepa merte azt mondani, hogy nem megy le, mert nem akar. Én ilyet sohasem tettem, ő viszont maradt.

Milyen érzés volt, amikor pályafutásod végén visszatértél az Evertonba?
Hector Kay, Instagram
Nem volt könnyű, mert az Everton akkor éppen kiváló játékosokból állt, én pedig sérülésekkel bajlódtam. Nem sikerült már visszanyernem a sebességemet, amikor kölcsönben újra odakerültem. Játszottam néhány jó mérkőzést, összejött néhány szép gól is, de nem volt egyszerű visszakerülnöm, mert a csapat szárnyalt. Utána vissza is vonultam. Viszonylag fiatal voltam harminckét évesen, de megvolt bennem a bátorság, hogy így határozzak. Ez volt a megfelelő alkalom, még most is jó döntésnek érzem.

Milyen az élet Las Vegasban?
„Spurs Lover”, Twitter
Nyolc évet éltem ott, és lenyűgöző. Micsoda város! Mindenképpen érdemes oda ellátogatni. Az amerikaiak nagyon barátságosak, tárt karokkal várják az embert. (FFT: Állítólag Nicolas Cage és André Agassi közelében laktál. Összefutottatok néha?) Persze, hiszen a szomszédaim voltak! De most már újra Dániában élek, ismét szakértek a tévében, a dán Eurosportnak és a Discoverynek dolgozom. Hiányzik a labdarúgás, és minden, ami körülveszi, így ez jó lehetőség volt, hogy visszakerüljek egy kicsit.

Azt mondják, százmillió fontos vagyonod van. Ez meg hogy lehet?
Jake Nelson, Instagram
Csak százmilliós? És a többi hova tűnt? Az a helyzet, hogy erősen szétválasztottuk az üzleti és a magánéletet.

Pályán voltál a Svédország elleni hírhedt 2004-es Eb-találkozón, amelynek kettő kettő lett a vége, és emiatt Olaszország mehetett haza. Megegyezett a két csapat az eredményben?
Tony Jones, King’s Lynn
Nem, ilyenről szó sem volt. Ez Portugáliában történt, egy csoportban voltunk az olaszokkal és a svédekkel, és szorosan álltunk. Miért lenne furcsa, hogy egy kiegyenlített mérkőzés kilencven perc után kettő kettőre végződik? Ezzel kapcsolatban nincs miért bármit is állítani. Talán annyi igaz, hogy a legvégén már mi és ők sem nagyon támadtunk, de senki más sem tette volna a helyünkben. Életem végéig elmondom bármikor, hogy nem volt bunda.

Milyen volt, amikor úgy nyertetek BL-t a Reallal, hogy Santiago Núnez az utolsó pillanatokban egyenlített ki az Arsenal ellen?
Benjamin Anderson, Twitter
Haha, igen, a Goal II filmben is szerepeltem. Ez is csak azt mutatja, mekkora csapat a Real Madrid, és milyen messzire juthat bármilyen téren. Megjelentek cégek, és filmet akartak forgatni velünk. Ez is jelzi, mennyi sztár volt a Real Madridban akkoriban. Jó móka volt, de biztos, hogy sohasem leszek színész, nem nekem találták ki.

Miért nem nyert több BL-címet a Real Madrid a Galactico korszakában?
Gareth Houseman, Woking
Nem tudom. Nem könnyű a Bajnokok Ligájában győzni. Erős volt a mezőny, a Barcelonában ott volt Ronaldinho és Samuel Eto’o, és már éledezett Lionel Messi. Xaviról és Andrés Iniestáról se feledkezzünk el. Nem volt könnyű, időre volt még szükségünk.

Nincs kérdésem, csak azt akarom mondani, hogy a Goodison legendája vagy.
Dan Sorensen, Instagram
Nagyra értékelem, hogy a szurkolók elismernek. Kitettem értük a szívem, az Everton volt a klubom, és minden lépésemet a drukkerek segítették. Az elején borzalmas helyzetben voltunk, minden egyes pontért megküzdöttünk, hogy ne essünk ki. Ők ekkor is mellettünk álltak. Semmi kétség, sikerek idején és a bajban is ugyanúgy szeretik a csapatot. Megtiszteltetés, ha szeretnek. Ezt csak kiérdemelni lehet, és az a szenvedély, ami engem ott hajtott, mutatja, hogy ki is akartam érdemelni. Kivételezett helyzetben vagyok, hogy az Everton futballistája lehettem.

SZTÁRKÉRDÉS

Mi volt félelmetesebb: a Real Madrid galaktikus együttese vagy Duncan Ferguson, ha mérges volt?
John Webb, Twitter
Egyértelműen az, ha épp rossz napot fogtál ki Duncan Fergusonnál! Micsoda fickó, ő volt az Everton szerencsehozója. A csapat előtt menetelt, és vitte is a hátán. A szívében élt a klub. Öröm a játék egy ilyen emberrel.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. októberi lapszámában.)