Nagyinterjú: Shaun Wright-Phillips

Szöveg Chris Flanagan Portré Richard Cannon

Shaun Wright-Phillips már hosszú évek óta nem bújócskázott, és most minden pillanatát élvezi.

Igen, tudjuk, 38 éves már. Igen, azt is tudjuk, hogy volt a Premier League bajnoka. Meglehet az is, hogy 36 alkalommal hívtak meg az angol válogatottba. Ennek ellenére, ha a FourFourTwo arra kéri, hogy rejtőzzön el egy hatalmas függöny mögött, onnan ugráljon elő a fotósunk kedvéért, nagy örömmel teszi meg korábbi munkahelye, a Stamford Bridge melletti Hollywood Arms vendéglátóhelyen.

Néhány percig tart a kalandozás a gyerekkorba, és egyszer sem gabalyodik bele a függönybe. „Ez nem is olyan nehéz, hiszen csak százhatvanöt centiméter magas vagyok!” – jegyzi meg nevetve.

Ez a lelkesedés az egész családra jellemző, apja, Ian Wright, az Arsenal korábbi játékosa, aki örökbe fogadta a hároméves Wright-Phillipset, ötvenes évei közepén is dinamikus.

Shaun Arizonában él mostanság, miután befejezte pályafutását. A New York Red Bulls majd a Phoenix Rising labdarúgója volt. Most azonban visszatért Angliába, és Londonban válaszolt olvasóink kérdéseire.

Hátrányt jelentett az alacsony termeted, amikor futballozni kezdtél?
Graham Russell, Instagram
Sohasem volt téma. Mindig idősebb és magasabb gyerekekkel játszottam, ez kellően megkeményített. Tudtam, hogy az agilitásomnak köszönhetően előnyhöz jutok majd. A magasságom inkább másoknak volt kellemetlen téma. (FFT: Felülhettél a különböző játékokra a vidámparkban?) Lábujjhegyre álltam, vagy vastag talpú edzőcipőt vettem fel. Általában működött.

Milyen érzés volt, hogy a Nottingham Forest elengedte a kezed tizenhét éves korodban?
Sally Jepson, Mansfield
Amikor elérkezett az idő, azt mondták, hogy szerződtetnek. Az anyukámmal már egyórányi utat tettünk meg hazafele vonattal, amikor felhívtak, és közölték, hogy megváltozott a véleményük. Arra hivatkoztak, hogy túl alacsony vagyok, nem vagyok elég jó, és emiatt nem igazolnak le. Arcul ütött a valóság, mert mindent erre az egy lapra tettem fel. (FFT: Milyen magas voltál akkoriban?) Száztizenöt centi! Már valahol százharmincöt környékén kellett volna járnom. Nagy szerencsém volt, mert ugyanaz az ügynök, aki elvitt a Nottingham Foresthez, utána próbajátékot szervezett nekem a Manchester Citynél is. Tulajdonképpen köszönettel tartozom a Nottingham Forestnek, mert bebizonyíthattam, hogy nincs igazuk.

Jelentett némi többletnyomást gyerekkorodban, hogy Ian Wright fia voltál?
Xavier Silva, Hoxton
Nem tulajdonítottam ennek túl nagy jelentőséget, ő és az anyukám mindig is hittek a képességeimben, akár a labdarúgásról legyen szó, akár másról. Ha nem vittem volna sokra a futballban, akkor is hálás lennék neki, hogy kiállt mellettem. A szüleim úgy neveltek minket a bátyámmal, Bradleyvel, hogy ha valamit nagyon akarunk, akkor azt megszerezzük, bármibe is kerüljön. Mindenhova vittünk magunkkal egy labdát, még a boltba is, és ha csak lehetett, ott voltunk apánk meccsein. Ezek közül kiemelkedik az 1990-es FA-kupadöntő a Manchester United ellen. Ekkor a Crystal Palace játékosa volt, és kétszer is betalált a három hármas döntetlen során. Kezdetben én is csatár voltam, akárcsak ő, innen kerültem át a középső középpályára, majd a jobb szélre.

Milyen volt a Manchester City, mielőtt átvették az új tulajdonosok?
Cal Pattinson, Instagram
A Maine Roadon kezdtem, és mindig is nagyon hiányozni fog. A szurkolók csodálatosak voltak, negyvenezren látogattak ki a mérkőzéseinkre a Premier League, a Division One és a Division Two időszakában is, mindig ott álltak a klub mellett.

Az első gólod egy kései, győzelmet jelentő volt a Millwall otthonában. Hogyan élted meg?
Kyle McGarry, Stockport
A Manchester City és a Millwall szurkolói sohasem jöttek ki jól egymással. Korábban összeverekedtek a City otthonában, emiatt nem jöhettek nézők arra a mérkőzésre. Szóval úgy szereztem az első gólomat, hogy nem voltak ott a drukkereink.

A Manchester City 2002-ben tíz pont előnnyel száznyolc gólt szerezve nyerte meg az angol másodosztályt. Milyen volt Kevin Keegan menedzserként?
Eddie Talbot, Gorton
Csodálatos! Mindig lelkes, és a nyílt támadójátékot kedvelte. Nagy megtiszteltetés volt, hogy annak a csapatnak a tagja lehettem. Egyszer a Crewe ellen játszottunk idegenben, jól megküldtem a labdát, ami fölé ment. Csapattársam, Ali Benarbia odaszaladt hozzám, és megkérdezte, miért nem lövöm be inkább. Visszakérdeztem, hogy szerinte mégis mit akartam. Úgy tíz perccel később rálőtte, betalált, és odaszaladt hozzám: „Látod, be akartam lőni, és be Látod, be akartam lőni, és be is lőttem”. Erre azt feleltem, hogy ezt nem mindenki tudja megcsinálni.

Négyszer is te lettél az Év ifjú labdarúgója a Manchester Cityben. Nem csináltak ebből viccet a többiek?
@spursdab, Twitter
De, igen! Én voltam a legfiatalabb a csapatban, és gyakran mondogatták, tudom-e, hogy ismét én kapom, mivel nem sokat változott a játékom az előző évhez képest.

Amikor megszerezted az utolsó gólt a Manchester United négy egyes legyőzése alkalmával, a labda tényleg nem ment ki az oldalvonalon?
Connor Slack, Instagram
Tényleg nem. Pedig nagyon reménykedtem benne! Három egyre vezettünk, és imádkoztam, hogy menjen ki, szerettem volna húzni az időt. A Manchester Unitedról mindenki tudta, hogy bármikor képes visszajönni mérkőzésbe. Láttam, hogy a labda bent marad, egyből gondoltam is, hogy most aztán futnom kell. Amikor odaértem, a szurkolók már mind azt kiabálták, hogy menjek. Nagyon örültem a gólnak, de nem mindenki volt így vele, sokan fogadtak a három egyes eredményre. Sajnálom. Robottánccal ünnepeltem meg, még azelőtt, hogy Peter Crouch elkezdte volna csinálni. Azért figyeltek fel rá inkább, mert sokkal magasabb, mint én. Ez a gól ott van nálam az első ötben, de a kedvencemet az Arsenal ellen lőttem a Highburyben. Tudtam, hogy az apám örülni fog, ugyanakkor szomorú is lesz, mert a csapata ellen játszottunk.

Előfordult, hogy féltél Joey Bartontól a Manchester Cityben?
Liam Davis, Doncaster
Ilyenről szó sem volt, olyanok voltunk, mint a testvérek. Ő volt az első szobatársam. Igaz, azt hitte, egyszerre játszhat a Championship Managerrel, és uralhatja a tévé távirányítóját. Mondtam neki, hogy választania kell. Szerintem sokan félreértik, de ha megismered, érteni fogod.

Milyen érzés volt, amikor félpályáról sprintelve szereztél gólt Ukrajna ellen első válogatott mérkőzéseden a St. James’ Parkban?
Joe Kelvin, North Shields
Azzal, hogy magamra húzhattam a címeres mezt, és a hazámat képviselhettem, már teljesült egy álmom. A torkomban dobogott a szívem, de apám azt mondta, csak csináljam, amit addig is. Éreztem, hogy kell valamit tennem, amiről megjegyeznek, azt akartam, hogy tudják, megjöttem. David Beckham volt a csapatkapitány, és az ő posztjára érkeztem, ennek ellenére csodálatosan bánt velem. Voltak később meccsek, amikor tudta, hogy én kezdek, és nem ő, mégis kiállt mellettem.

Spanyolország ellen rasszista megnyilvánulások áldozata lettél 2004-ben. Milyen hatással voltak rád a történtek?
Ben Marsden, Instagram
Elkeserítő volt, nem is hittem el, hogy ilyen magas szinten megtörténhet ilyesmi. De a pályán nem hagyhattam, hogy megérintsen, mert nem hagyhattam cserben a szurkolókat, akik messziről kísértek el bennünket. Ma már létezik az a szabály, ami lehetővé teszi, hogy a játékos levonuljon a pályáról. Ha akkor is lett volna ilyen, azt hiszem, én is lementem volna. (FFT: A spanyol szövetséget negyvenötezer fontra büntették.) Most komolyan, mi negyvenötezer font? Semmi. Nekik ez annyi, mint egy csettintés. Ennél sokkal mélyrehatóbb intézkedésekre van szükség. Ha tudják, melyik szektorból érkezik a sértegetés, büntessék meg azt a szektort, függetlenül attól, kik vettek részt benne. Ebben az esetben azok, akik nincsenek benne, le fogják állítani a hangoskodókat, mert szeretnének a továbbiakban is kijárni. Amennyire én tudom, a mai napig nem lett semmi ezekkel a szurkolókkal. (FFT: Történt hasonló Angliában?) A Millwall otthonában igen, de ezt mindenki jól ismeri. Még apám időszakában, sőt annál is korábban kezdődött.

Te szerezted az egyenlítő gólt, amikor a Manchester City null háromról jött vissza a Tottenham ellen, és végül négy háromra nyert. Hol szerepel ez a mérkőzés az életedben?
Andy Inman, Uttoxeter
Nagyon előkelő helyen. Joey Bartont kiállították a szünetben. Leültünk az öltözőben, és megbeszéltük, hogy gyorsan szereznünk kell egy gólt, mert az ellenfél le fogja venni a lábát a gázpedálról. Ha ez sikerül, minden megváltozhat. Sylvain Distin szerezte végül, és ezzel hirtelen megnőtt a hitünk. Három kettőnél már tudtuk, hogy elcsíptük őket, hiába voltunk csak tízen. Inkább tűnt úgy, hogy ők vannak eggyel kevesebben. Őrült mérkőzés volt.

Mit gondoltak a játékosok, amikor a menedzser, Stuart Pierce előreküldte David Jamest a Middlesbrough ellen a 2004–05-ös idény utolsó mérkőzésén, holott az UEFA-kupa-indulásért folyt a harc.
Kelly Roberts, Oldham
Vicces volt. Nem akartam elhinni, és senki sem sejtette. James sokat beszélt előtte erről, és mindig is nagyon gyors volt a hosszú labdákra hátul, de ha te lennél Jon Macken, és ott ülnél a kispadon, vajon mit gondolnál magadban? Csatár vagy, lövöd a gólokat, mégsem te vagy a pályán, hanem David James a helyeden. Én biztosan azt mondtam volna, hogy eljött az ideje visszavonulni.

Miért hagytad ott a Manchester Cityt?
Harry Brewer, Instagram
Lehet, hogy kicsit naiv voltam, de úgy képzeltem el, hogy az egész pályafutásomat a Cityben töltöm. A Chelsea azonban ajánlatot tett értem, a klubom pedig elfogadta. Nagyon a szívemre vettem, úgy sírtam Londonba menet a vonaton, mint egy kisgyerek, legalább egy órán át. Teljesen összetört a szívem. Később megtudtam, hogy a Citynek nem volt más választása, mert közel állt a csődhöz. A Chelsea-vel új fejez fejezet kezdődött az életemben. Nagyon szerettem ott lenni, és a szurkolók is kiválóan bántak velem. Voltak nehéz időszakok, de végig mellettem maradtak.

„UGYANAKKOR JELENTKEZETT BE ÉRTEM A CHELSEA ÉS AZ ARSENAL. APÁM AZT MONDTA, ODA MENJEK, AHOVÁ A LEGJOBBAN ILLEK”

Az Arsenal is szóba jöhetett volna részedről, ha a klub megkeres, vagy zavart volna az állandó összehasonlítgatás az apáddal?
William Greenwood, Facebook
Pontosan ugyanakkor jelentkeztek be értem, mint a Chelsea, de Arséne Wenger várni akart januárig. Úgy neveltek, hogy addig üssem a vasat, amíg forró, mert az ember sosem tudhatja, mi történik a jövő héten. Ha például megsérültem volna, mindkét lehetőség elúszik. Apám azt mondta, nagyon örülne, ha az Arsenal játékosa lennék, de oda menjek, ahová a legjobban illek. Végül nem kellett döntenünk, az Arsenal megtette helyettünk. Apa nagyon boldog volt, amikor a Chelsea játékosa lettem. Elkísért, és amikor beléptünk a Stamford Bridge-re, úgy vigyorgott, mint egy kisgyerek. Rám nézett, és megkérdezte, mi a baj, talán nem vagyok boldog? Azt feleltem, hogy de, csak éppen sokkal higgadtabb vagyok nála.

Szerinted korrektül bánt veled José Mourinho a Chelsea-ben?
Freddie Smith, Fulham
Igen, megadta az esélyt, a többi már rajtam múlott. Hozzá kellett szoknom, hogy egy olyan csapatból jövök, ahol szinte minden terhet én cipeltem, míg a Chelsea tele van csodálatos játékosokkal, akik bármikor képesek gólhelyzetet kialakítani vagy befejezni. Amikor ezt megértettem, sokkal inkább része lettem az együttesnek. Mourinho nagy iskola volt. Elképesztően tudatosan tervezett meg mindent. A Tottenham elleni FA-kupa-negyeddöntőnk előtt így szólt hozzám: „Ez itt a felállás, de légy készen, mert ha vesztésre állunk, beállsz, felhozzuk döntetlenre, és a White Hart Lane-en majd továbbjutunk”. Hajszálpontosan így lett, az újrajátszott mérkőzésen szintén szereztem egy gólt. A döntőben a Manchester United várt ránk, akkor pedig ezt mondta: „Kérek tőled valamit. Ne támadj annyit, amennyit szoktál, kicsit vond hátrébb magad, hogy több energia jusson Cristiano Ronaldóra.” Megfogadtam, és nyertünk. Azzal, hogy megállítottam Ronaldót, úgy éreztem magam, mintha gólt szereztem volna.

Meglepődtél, hogy nem válogattak be a 2006-os világbajnokságra utazó válogatott keretébe? Különösen azok után, hogy az akkor tizenhét esztendős Theo Walcott bekerült.
Jake Christie, Instagram
Igen, nagyon meglepődtem. Elég szívfájdító volt, hogy három éven át minden alkalommal hívtak, majd egyszer csak kimaradtam. Walcott addig a pontig nem kapott túl sok játéklehetőséget a Southamptonban és az Arsenalban, úgyhogy eléggé összetörtem. Ám a szövetségi kapitány hozza a döntéseket, ezt tiszteletben kellett tartanom.

Milyen emlékeket őrzöl arról a mérkőzésről, amikor Anglia odahaza kapott ki a horvátoktól, és emiatt nem lehetett ott a 2008-as Európa-bajnokságon.
Melanie Higham, Bristol
Esett az eső, és egy egész ország volt maga alatt. Próbálkoztunk, de összejön néhány olyan találkozó, ahol nem a szándékaink szerint alakulnak a dolgok. Az ilyen volt. Szerintem nem azon múlott, hogy miként állította össze Steve McClaren a csapatot, egyszerűen csak úgy tűnt, hogy a horvátok jobban akarták a győzelmet nálunk.

Nem sajnálod, hogy eltörted Dean Ashton bokáját az angol válogatottban?
Ben Page, Instagram
Bárki megmondhatja, nem voltam durva játékos. Sosem játszottam azzal a szándékkal, hogy sérülést okozzak valakinek. Az edzésen előbb értem oda a labdára, mint ő, és mivel forgott, hátulról belement a lábamba. Amikor észrevettem, mi történt, nagyon kétségbeestem. Többen is nyugtattak, kérték, hogy ne vádoljam magam. Egy héttel később mégis azt hallottam, hogy be akar perelni. Nem értettem, nem szándékos szabálytalanság történt, éppen eléggé magam alatt voltam már akkor. Azóta sem találkoztunk.

Meglepődtél, amikor José Mourinho 2007-ben otthagyta a Chelsea-t?
Jason Bennett, Hounslow
Nagyon. Nem tudom, hány esztendővel korábban volt előtte annyira sikeres a csapat, mint akkor. Látjuk, azóta is mennyi mindenen kell keresztülmennie, hogy visszajusson ugyanarra a szintre, és ez még nem is sikerült teljesen. Mourinho besétált az öltözőbe, és közölte, hogy mennie kell, a legjobbakat kívánja mindenkinek. Ennyire hirtelen történt. Senki sem látta előre, hogy ez lesz, érzelmes pillanat volt. Akadt, aki elsírta magát, és senki sem tudta a valódi okot. Voltam már ilyen helyzetben korábban, amikor Kevin Keegan 2005-ben távozott a City éléről. Ő még csak be sem jött elköszönni, egyszerűen csak hallottuk, hogy elment. Azóta sem beszéltem vele.

Mi futott át az agyadon, amikor a Manchester City visszahívott 2008- ban?
Dave Blackburn, Glossop
Azonnal igent mondtam. Sokkal több játékra volt szükségem, hogy válogatott maradhassak, úgyhogy amikor bejelentkeztek a klubtól az ügynökök, azt feleltem, hogy csináljuk. (FFT: Rögtön két góllal indítottál a Sunderland otthonában.) Az élet visszaállt a rendes kerékvágásba. Előtte egyszer, talán kétszer edzettem, és nem hittem volna, hogy képes leszek kilencven perc játékra. Megkaptam a statisztikát arról a meccsről, és az állt benne, hogy kilencvenhatszor sprinteltem. Nem is értettem, hogyan.

„BALOTELLITŐL AZ A LEGSÚLYOSABB, AMIKOR TŰZIJÁTÉKOZOTT A FÜRDŐBEN. MINDENKI ÚGY VOLT VELE, HOGY EZ HIHETETLEN, HISZEN VAN KERTJE IS”

Nagyon más volt az élet a Citynél a 2008-as tulajdonosváltást követően? Épp előtte írtad alá a szerződésed. Tudtad, hogy ez lesz?
Ollie Tinker, Instagram
Nem, ha tudtam volna, akkor két nappal később írok alá. Semmit sem tudtam az egészről, és szerintem senki más sem. Hallottunk ezt-azt, majd megérkezett Robinho, amiből már sejthettük, milyen irányba szeretnének elmozdulni. Izgalmas időszak volt, de rengeteg változást hozott. Mark Hughes irányítása alatt a hatodik helyen álltunk 2009 decemberében, majd a tizedik helyen fejeztük be a 2008–09-es idényt. Ki is rúgták. Ez a helyzet, ha megjelenik a pénz. Elit játékosokat akartak, és uralni a bajnokságot. Roberto Mancini és én jól kijöttünk egymással, de teljesen más nézeteket vallottunk. Szerintem nem reális dolgokat várt el tőlem. Nagyon kidolgozott tervei voltak, tudta, hogy mit akar. Mondtam neki, nem passzolhatok, hogy utána futásnak eredjek, mert ketten lesznek ellenem. Azt mondta, passzoljak csak.

Ki volt a csapat legjobb játékosa, amikor másodszor voltál a Manchester Cityben?
Paul Benson, Southwold
Stevie Ireland. Kapcsolatban voltunk a pályán és azon kívül is. Tudta, hol keressen, én pedig tudtam, hova fussak, hogy megtaláljon. Nagyon jó volt.

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit Mario Balotellitől láttál?
Neil Hocking, Bebington
Valójában nem sok mindent láttam, sokkal inkább hallottuk a dolgokat. Mindig jött valami hír, hogy éppen mit csinált. Nagyon szerethető figura volt, de közben olyan, mint egy kisgyerek az édességboltban, aki még nem látott korábban cukorkát. Az volt a legsúlyosabb, és ezt már tényleg senki nem akarta elhinni, amikor tűzijátékozott a fürdőszobájában. Mindenki úgy volt vele, hogy ez hihetetlen, hiszen van kertje is, csak néhány métert kellett volna sétálnia.

Mi a legkedvesebb ajándéktárgyad a 2010-es világbajnokságról?
United Colors of Football, Facebook
Az angol mezem. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy ily jelentős eseményen képviselhettem a hazámat. Az viszont nagyon bánt, hogy nem úgy sikerült, ahogyan elképzeltük. Kedveltem Fabio Capellót, de nem értettük az étkezés körüli szabályait. Tíz éven át tehettünk vajat a pirítósra, de ezúttal nem, ahogyan ketchupot sem fogyaszthattunk. Nem kezdtünk túl jól, egyetlen lehetőségem adódott az USA ellen, azt bármelyik másik meccsen belőttem volna. Algéria ellen kemény mérkőzést játszottunk, és ha kikapunk, vége is a bulinak (döntetlen lett, majd a szlovénok elleni siker a továbbjutást jelentette, a nyolcaddöntőben a németek viszont megálljt parancsoltak – a szerk.). Mindenkinek meg kell értenie, miért reagált úgy a végén Wayne Rooney. Nagyon akarta a győzelmet, és az érzelmek fura dolgokat hoznak ki néha az emberből. Nem úgy gondolta, amit mondott.

Elképzelhető, hogy te és Peter Crouch voltatok a válogatott leginkább alábecsült párosa? Pedig mindig varázsoltatok, ha összekerültetek.
Ben Gillie, Facebook
Nagyon szerettem vele pályára lépni, kiválóan megértettük egymást a pályán, és a segítségével gyakran megvertem a védelmet. Ha sikerrel jártunk, másnap szerepelt a fényképünk az újságban. Ilyenkor úgy néztem ki, mint egy törpe! Ezeken mindig jót nevettünk. Néha direkt kértem, hogy álljunk egymás mellé, hogy újra így láthassanak minket együtt.

Milyen érzés volt már a QPR játékosaként, amikor a Manchester City Sergio Agüero utolsó percben szerzett góljával megnyerte a bajnokságot 2012-ben, ráadásul éppen ellenetek?
Dean Manley, Instagram
Nagyon vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Kilencven perc után kettő egyre vezettünk, és örültem, mert tudtam, hogy bennmaradunk, de arra is gondoltam, hogy sikerült lerombolnom annak a csapatnak az esélyeit, amelyiket szeretném a dobogó tetején látni. Aztán lőttek egyet, majd még egyet. Kemény pillanatok voltak, de végül úgy jött ki, hogy a Manchester City is jól járt, és mi sem jártunk rosszul. Elégedett lehettem, mert ránk egy újabb idény várt a Premier League-ben, a klub pedig, amelyet összesen majdnem egy évtizeden át szolgáltam, bajnok lett.

Szerinted miért nem ment a QPR-nak, amikor nagy nevek érkeztek a klubhoz?
Alan Bird, Instagram
Nagyon jó, ha sok a pénz, de ettől még a megfelelő játékosokat kell hozni, és olyan együttest kell kialakítani, amelyik megfelel a QPR stílusának. Volt néhány egyénileg nagyszerű futballistánk, de csapatként nem álltunk össze. Akadtak időszakok, amikor klikkesedett a társaság. Egy olyan alakulatban, amelyik a kiesés ellen küzd, nagyon fontos az összetartás. Csak így lehet megúszni. Máskülönben minden rosszabb lesz.

Biztonságban érezted magad a QPR-ban? Jöttek-mentek a játékosok. Nem került veszélybe a pozíciód?
Dan Shorthouse, Instagram
A vége felé kicsit nehezebbé vált a helyzet. Az utolsó másfél év volt pályafutásom legnehezebb időszaka. Voltak történések, amelyeket Harry Radknapp táplált. Azt állította, hogy csak a pénzért maradok a klubnál, pedig az ilyesmi egyáltalán nem jellemző rám. Sosem kértem, hogy annyit kapjak, amennyit kaptam, és nem hallottam még olyanról sem, hogy valaki lemondott volna a fizetéséről. Tudnom kellett, hol folytassam. De még amikor ez az egész zajlott, akkor is ott voltam minden meccsen, és drukkoltam a csapattársaimnak. Nagyon keményen edzettem, és végig bíztam benne, hogy változás lesz. Sajnos nem így lett. Ekkor jött a lehetőség, hogy az Egyesült Államokban folytassam, és a bátyám csapattársa legyek a New York Red Bullsban.

Élvezted a New York-i időszakot? A bátyádnak köszönhető, hogy ott kötöttél ki?
Miguel Vazquez, Instagram
Minden pillanatát élveztem. Bradleyvel játszottunk egy csapatban, ez egészen új helyzetet jelentett. Kipróbáltam a CONCACAF Bajnokok Ligáját, és megfordultam a nagyon ellenséges Guatemalában is. A tesómmal már a Manchester Cityben is játszottunk együtt, de akkor még nagyon fiatalok voltunk, és természetesnek vettük a dolgot. Sokkal jobban tudtuk értékelni a New York Red Bullsban töltött időszakunkat. Az első néhány hónapra átalakítottuk a háza alagsorát, és ott éltünk együtt New Jersey Whippanyben. Csodás hely volt, kár, hogy az első évben egyméternyi hó esett.

Milyen volt újra együtt a pályán Didier Drogbával a Phoenix Rising csapatában?
Harry Kenton, Reading
Nagyon vicces volt, ahogyan alakult ez egész. Odautaztam, hogy körülnézzek, erre felhívott, hogy mit keresek Phoenixben. Elmondtam. Azt felelte, ő már játszott ott, és azon gondolkodik, hogy visszamenne. Ragyogó lehetőség volt, ő, Jordan Stewart és Peter Ramage egyaránt ott volt, hogy segítsen a klubnak. A mai napig ott lakom, mindig süt a nap. Megműtötték a térdemet 2017-ben, ám igyekeztem minél jobban elhúzni a visszavonulásomat.

Sokan felfigyeltek már a fiadra, D’Margióra, aki szépen teljesít a Blackburn U18-as csapatában, ahova a Manchester Cityből került. Mit szólnál, ha a Manchester United jelentkezne be érte? Örülnél neki? Vagy jelezted már neki, hogy nem kellene átsodródnia a sötét oldalra?
Fiona Cameron, Instagram
Nagyon örülnék ebben az esetben is. Nehéz szívvel ismerem be, de a Manchester United hatalmas klub, és bár nem szeretném, hogy átsodródjon a sötét oldalra, ha más nem jelentkezne érte, nem utasítanám vissza a helyében a Manchester Unitedot. Ezért lehet, hogy kapok majd. Jó a jobb és a bal szélen is, és nagyon boldog vagyok, hogy a Cityhez tartozik. Szívesen adok neki tanácsot, ha szüksége van rá, de nem akarom, hogy elnyomja az árnyékom.

Ki a legjobb labdarúgó a családodban?
Stewart Urwin, Leighton Buzzard
Nagyon különbözőek vagyunk. Apa igazi gólgyáros volt, Bradley szintén az, de megvan benne a támadó középpályások kreativitása is, én pedig szélső voltam, aki nagyon szeretett cselezni. Most pedig itt a fiam, aki megint csak különbözik mindnyájunktól. Az öcsém, Brett mindezt a sok tulajdonságot egyesítette magában, de egy betegség miatt nem tudott kibontakozni. Nehéz a kérdés, azt hiszem, Bradleyt kell választanom. Nehéz utat járt be, de szerintem Amerikában megmutatta, mire képes. Apám is, én is kilencéves kora óta tudtuk, hogy sokra fogja vinni. (FFT: Harminchat alkalommal voltál válogatott, apád csak harmincháromszor. Akkor te vagy a jobb?) Nem! Sokkal többször kellett volna magára húznia Anglia mezét. Sosem mondanám, hogy jobb voltam nála.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. májusi lapszámában.)

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!