Interjú Mauricio Savarese Fotó Gabo Morales Fordította Kovács Gergely
Számos előnnyel jár, ha az ember mellett egy futball-legenda ül segédszerkesztőként. Ezek egyike az a kis fekete könyvecske, amiben szupersztárok elérhetősége található. Így sikerült viszonylag gyorsan leülnünk Ronaldinhóval, pedig „szörnyen elfoglalt” volt a világbajnokság előtti hajrában. „Ronaldo mindig meghív az általa szervezett bulikba, így azt sem tudom kihagyni, amit a FourFourTwo szerkesztőjeként hoz össze!” – kezdi Ronaldinho, amikor Belo Horizontéban, otthonában üdvözöl bennünket.
Amikor legutóbb beszélgettünk a Paris Saint-Germain és a Barcelona egykori csatárával, hónapokon át egyeztettünk vele és testvérével, Assisszal – aki egyben az ügynöke is –, míg végül sikerült megállapodnunk. Még az utolsó pillanatban is módosítanunk kellett, újraterveztük az időpontot és a helyszínt. Most viszont egy szimpla telefon, és néhány nap múlva már a kétszeres Év játékosa mellett ülünk, és a medencéje szélén szívjuk a hűs esti levegőt.
A 34 éves Ronaldinho – eredetileg Ronaldóé volt ez a név, amíg hősünk föl nem tűnt a színen – még mindig jó erőben van, játszhatna is, valamivel izmosabb kiadása annak a srácnak, aki 2003 és 2008 között terrorizálta a spanyol bajnokság védőit. Nyugdíjas évek? Szó sincs róla. „Túlságosan szeretem ezt a sportot ahhoz, hogy ne vegyek részt benne. A nagy trófeák elnyerése után is vannak céljaim – árulja el, mielőtt a téma óhatatlanul Ronaldóra terelődik. – Nagyon rendes volt hozzám a válogatottban. Kétszer annyit futottam, csak mert ő is a csapatban volt. Ezért szakítottam időt erre a beszélgetésre is. Nagyon jó érzés újra a kilences játékosunkért dolgozni. Vagy mondjam inkább azt, hogy a FourFourTwo szerkesztőjéért? Kezdhetjük is…”
Igaz, hogy tinédzserkorodban egy meccsen huszonhárom gólt szereztél? Ilyen rossz volt az ellenfél?
Aled White, e-mail
Igen, de azok a srácok tényleg nagyon gyengék voltak! (Nevet.) Csak tesiórán fociztak néha. Én viszont akkor már egy ificsapatban játszottam, és ez azért sok mindent megmagyaráz. Ez még azok előtt a futsalos felvételek előtt történt, amelyekből többen megismerhettek.
Kiket néztél fiatal korodban örömmel? Volt olyan, akiről azt képzelted, hogy az te vagy?
Bea Smith, Edinburgh
Ó, sok ilyen volt! A testvérem, Assis, Rivelino, Romário, Ronaldo, Rivaldo és Diego Maradona is elképesztő volt. Mindig lenyűgözve néztem őt, azt is, amit a mérkőzések előtt csinált. Ő volt a legjátékosabb futballista, őt kedveltem a leginkább abból a szempontból, amit a labdával művelt. Nagy sebességgel tört a kapura, mindenki másétól eltért a technikája. Én nem tudnék úgy dekázni naranccsal, ahogy ő tette, igaz, anyukám nem is szerette, ha az étellel játszottam.
Hiába a számos brazil nagyság, a kedvence argentin
Milyen emlékeket őrzöl az 1994-es és 1998-as világbajnokságról, amelyeket még tinédzserként néztél? Mekkora hatást gyakorolt rád fiatal futballistaként a két torna?
Alex Metcalfe, Facebook
Az 1994-es vébé-győzelem nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy a futball mellett döntsek. Akkor dőlt el, hogy ezt szeretném csinálni, és nem teremjátékos akarok lenni. Nagyon szerettem a futsalt, és nem szívesen hagytam ott. Jó volt látni 1994-ben, hogy mennyit tehet egyetlen ember a csapatért. Ha minden egyes csapatnak lett volna egy Romáriója, sokkal keményebb dolga lett volna Brazíliának is. Azon a vébén a brazilok megtanulták, hogyan legyen teljes egy csapat, és hogy tudnia kell védekezni is. Négy évvel később már 2002-n járt az eszem. Valójában már tizenöt éves koromtól kezdve, amikor pályára léptem a brazil U17-es válogatottban, azon fantáziáltam, milyen lehet világbajnokságon játszani. 1998-ban már tudtam, milyen érzés a válogatott teresopolisi edzőtáborában pályára lépni, egy évvel korábban már megnyertem az U17-es világbajnokságot is. Az, hogy a csapat kikapott a vébé-döntőben, talán nem is annyira fájt a játékosoknak, sokkal inkább esett rosszul a szurkolóknak.
Mikor kaptad a Ronaldinho (a kis Ronaldo – a szerk.) nevet? Akkor, amikor profi játékos lettél, vagy korábban?
Dan Laing, e-mail
Volt már egy másik Ronaldo is előttem. (Nevet.) A hozzám közelállók sohasem hívnak Ronaldinhónak. Amikor az első igazán nagy gólomat lőttem a válogatottban 1999-ben, Brazília leghíresebb kommentátora Ronaldinho Gaúchónak nevezett, egyrészt mert Rio Grande do Sul államból származom, másrészt pedig azért, mert ekkoriban Ronaldót hívta Ronaldinhónak. Trükkös, nem igaz?
1999-ben az ifjúsági világbajnokságon
Érdeklődött irántad más klub is, amikor a PSG-hez igazoltál? Idegesítő volt a várakozás, amikor a Gremio a bírósághoz fordult?
Phil Asquith, e-mail
Igen, mások is kerestek. Már nem emlékszem pontosan, kik. Annyira nehéz időszak volt, hogy inkább úgy döntöttem, amit tudok, elfelejtek belőle. Két hónapon át edzettem teljesen egyedül. Utálok rágondolni is.
Mi a legkedvesebb emléked a franciaországi időszakról? Örömmel szemléled a PSG mostani sikereit? Szerinted megnyerhették volna a BL-t?
Hugo Martin, Párizs
Leginkább a Marseille elleni rangadókra emlékszem, ezek szinte mindegyikén betaláltam. Egyszer még a Vélodrome-ban is. A PSG azt megelőzően hosszasan nem tudott nyerni ott. Még mindig nagyon szeretem a klubot. Ez volt az első európai csapatom, két és fél gyönyörű idényt töltöttem ott. Mindent követek, ami a házuk táján történik. Na jó, inkább a góljaikat szoktam megnézni, a kilencven percbe azért beleunnék!
Na, akkor jöhet az Anglia elleni 2002-es szabadrúgás. Láttad, hogy David Seaman kint áll a kapujából?
Steven Armitage, London
Láttam. Nagyjából öt méterrel a vonal előtt állt. Nagyon igyekeztem a kapura célozni, bár nem pont oda, ahova végül ment. Azt akartam, hogy Seaman kétségbeesetten rohanjon hátra. Nagy gól volt, azon a vébén a legnagyobb meccsemen. Gólpasszt adtam, gólt lőttem, leküldtek. Ritkán állítottak ki, ez azon kevesek egyike volt. Belgium ellen sem volt könnyű a legjobb tizenhat között, de Anglia elkalapálása volt a legfontosabb, mert megjött az önbizalmunk.
Sizuoka, 2002: „Azt akartam, hogy Seaman kétségbeesetten rohanjon hátra”
Mit mondott Scolari mester, amikor kiállítottak Anglia ellen a 2002-es világbajnokságon? Nem féltél, hogy a döntőre már nem kerülsz be a csapatba, illetve hogy nélküled nem is juttok a döntőbe?
Bradley Green, Kingston-upon-Thames
Velem volt, azt mondta, ez jó lecke. Azóta ismer, mióta gyerekként a Gremióban kezdtem játszani. Olyan, mintha az apám lenne. Mostanában nem beszélünk annyit, amennyit szeretnénk, főleg az ő munkája miatt, de ugyanúgy szeretjük egymást, mint korábban. Ami a helyem elvesztését illeti, ezen sosem aggodalmaskodtam. Reméltem persze, hogy helyettesem, Edílson nem szerez három gólt Törökország ellen az elődöntőben! (Nevet.) Végtelenül nyugodt voltam. Nagyon hittünk magunkban Anglia legyőzése után, megőriztük ezt az érzést, és tudtam, hogy helyem van a csapatban.
Abban a Nike-reklámban, ahol dekázol, majd a lécre vágod, tovább dekázol, és az egészet megismétled néhányszor, volt némi ügyes szerkesztés is, vagy tényleg úgy volt?
Daniel Tacon, Facebook
Még szép, hogy megcsináltam! A saját pályámon minden hétvégén megcsinálom!
Milyen volt a buli a 2002-es vébé-győzelmet követően? Roberto Carlos és Ronaldo azt mondta, berekedtetek…
Tom Field, Bangor
Sokáig nem tudtam aludni! Partiztunk a repülőn, Brazíliavárosban, Rióban és a szülővárosainkban is. Ronaldo apjával mentem haza, amikor visszaérkeztünk Rióba. Nem kevés narancslevet megittunk azokban a napokban, ha-ha. Ha most nyernék világbajnokságot, kétszer annyit buliznék. Csak hónapok múlva tudatosul benned, hogy világbajnok vagy. Ilyen a legtöbbünknek csak egyszer adatik meg az életében. Roberto is nagyon keményen partizik, mindig is ilyen volt.
„Rendben, ki ragasztózta be a trófeát?!”
Igaz, hogy a Manchester Unitedba is igazolhattál volna 2003-ban? Ekkor kerültél a legközelebb Angliához? Mi a helyzet a 2011-es Blackburn Rovers-pletykákkal?
Gaffer, e-mail
Majdnem összejött a Uniteddal. Negyvennyolc órán múlt, de Sandro Rosell gyorsabb volt. „Ha én lennék a Barca elnöke, eljönnél hozzánk?” – kérdezte korábban. Azt mondtam, igen.
Már majdnem az aláírásnál tartottunk Manchesterben, amikor felhívott, hogy meg fogja nyerni az elnökválasztást Barcelonában. Én pedig tartottam magam az ígéretemhez. Gyorsan meg tudtunk állapodni a részletekben. Mondtam az angoloknak, hogy mégis inkább a Barcelonát választom. És ez volt a jó döntés. A brazilok mindig is rajongtak a Barcáért. Nagy történelmünk van ott. A pályán kívül sem hasonlítható hozzá semmi Európában, ezért mindig szívesen játszunk ott. Nagyon hiányzik most is. Öt gyönyörű évet töltöttem egy olyan klubnál, amelyik becsüli a csatárokat és a tehetségeket. Ami a Blackburnt illeti: beszéltem velük, de jobb szerettem volna hazatérni Brazíliába.
Szerinted is az a legszebb gólod, amit a Chelsea ellen lőttél a 2004–05-ös BL-idényben, és ami még Ricardo Carvalhót is táncra késztette? Ha nem, akkor melyik?
Nathan Morton, Twitter
Az nagyon spéci gól volt, de akad azért néhány másik is. Számos gól nem a képességekről szól, hanem a pillanatról. Már ifikoromban is lőttem fontos gólokat. Ha azok nem lettek volna, valószínűleg nem kerülök be olyan fiatalon a válogatottba. Egy Venezuela elleni gólomnak köszönhetően ígéretes játékossá váltam. A PSG-s gólom a Marseille ellen beírt engem egy európai csapat történelmébe. A Barcában az első meccsemen, ami egyébként éjfélkor kezdődött, gólt szereztem!
Nem sok Barcelona-játékost köszöntenek ovációval a Real Madrid szurkolói a Bernabéuban, veled mégis kivételt tettek 2005-ben. Büszke vagy erre? Hogyan emlékszel vissza arra a mérkőzésre?
Michael Lowdon, Facebook
Igen, nagyon büszke vagyok rá. Belőttem a gólt, és megünnepeltem. Ahogy tudom, csak Maradonával fordult elő hasonló Madridban. Így aztán duplán büszke vagyok, mivel a példaképem részesült előttem utoljára ilyen elismerésben a Bernabéuban. Beszéltem is vele később erről. Gyönyörű emlék.
Hogyan emlékszel vissza a 2006-os BL-döntőre az Arsenal ellen? Érezted, hogy nyerhettek, amikor tizenöt perccel a vége előtt még egy nullára vezetett az ellenfél?
Andrew Taylor, Kingston-upon-Hull
Minden szempontból hihetetlen volt. Larsson hatalmas tapasztalatot adott a csapatnak. Hosszú ideig ő volt a tizenkettedik játékosunk: a játékos, aki beállt, és megváltoztatta a mérkőzést. Az első perctől fogva nagyon bíztunk magunkban, és tudtuk, hogy a győzelemhez türelem kell.
Mennyire volt nehéz döntés elhagyni a Barcelonát? Igaz, hogy úgy érezted, nem lennél jó hatással a fiatal Lionel Messire?
Shaun Robertson, Facebook
Nem volt nehéz, ideje volt távozni. Rijkaard edző nyomába akartam lépni, ő maga is nagyszerű dolgokat mondott a Milanról. Lett volna más választásom is, de ennél a csapatnál akartam folytatni. Ami a Messivel kapcsolatos kérdést illeti, nem igaz. Nem kell mindig mindent elhinni, amit az újságokban olvasol. Igyekeztem jó hatással lenni rá, és visszaadni neki azt, amit én kaptam Ronaldótól annak idején. Engem nagyon megtisztelt Ronaldo, és azt akartam, hogy Messi is ezt érezze. Messi mindig is félénk volt, viszont fantasztikus játékos. Ugyanabban az utcában éltünk, így nagyon jó viszonyban voltam vele és a családjával.
Ki a legjobb játékos, akivel pályára léptél?
Antoine, e-mail
Mindenképpen Paolo Maldini. Túl tehetséges. Nem lehet eleget csodálkozni azon, mitől tűnhetett ennyire könnyednek a játéka.
A könnyed Maldini 2008-ban Ronaldinho csapattársa lett
A flip-flap a kedvenc cseled? Mikor fejlesztetted tökélyre? Ki a tehetségesebb: te vagy Ronaldo?
Pete Rogers, e-mail
Azt hiszem, ez a kedvenc cselem. Ez még a teremfoci idejéből származik, de átültettem a füves pályára. Még könnyebben megy, ha előtte egy kicsit nyújtok. Rivelino (akihez a mozdulatsor születését kötik – a szerk.) lába rövidebb az enyémnél, viszont elképesztő képességekkel megáldott labdarúgó volt. Nagyon hiszek a képességeimben, egyre inkább fejlődtek az idő múlásával. Nagyon szeretek játszani a labdával. Sok mással meggyűlt a bajom az életben, de a labdával jó vagyok. Ronaldo a példaképem. Ő még nálam is jobb volt. Nem is mondhatnék mást, hiszen ennek a lapszámnak a szerkesztője!
„Biztos, hogy jó ötlet volt ez a jeges fürdő?”
Akkor kerültél a Milanhoz, amikor a csapat épp elkezdett botladozni a nemzetközi színtéren. Miért lehetett ez: talán elkezdtek kiöregedni a legnagyobb játékosok?
Petey, Belfast
Csak cserélődik egy generáció. Hamarosan újra a topon lesznek. Fantasztikus az infrastruktúrájuk, nincs olyan futballista, aki ne szeretne ott játszani.
Ki volt a legjobb edző, akivel dolgoztál? Ki hozta ki a legtöbbet belőled?
Ilsa Manzer, Twitter
Kétségkívül Rijkaard. Ő a világ egyik legjobbja, megérdemli, hogy a legnagyobb csapatokat eddze. Szerintem hamarosan valamelyik válogatott szövetségi kapitánya lesz, és harcba száll a világbajnoki címért. Ő hozta ki belőlem a legtöbbet, mert mindig tudta, mire van szükségem. Az ő tapasztalata minden olyan játékoson nyomot hagy, akinek dolga volt vele.
Rijkaard, a legnagyobb edző
Mit gondoltál, amikor rólad akartak elnevezni egy frissen felfedezett méhfajt? Sokat gondolkodtál, míg végül a 49 nevet javasoltad inkább? Miért?
Terry Franks, Middlesbrough
Sokkolt! Érdekes ötletnek tartottam, de nem hiszem, hogy pont rólam kellett volna elnevezni. Így találtam ki, hogy legyen inkább 49, mert az anyukám 1949-ben született. Így akartam előtte tisztelegni. Az utóbbi időben súlyos egészségügyi problémái adódtak, de már javul az állapota.
Akkor hagytad el a Milant, amikor a bajnokságban a legtöbb gólpasszt adtad. Miért távoztál? Szerettél volna többet pályára lépni?
Josh Smith, Leamington Spa
Szerettem volna visszaköltözni Brazíliába, Rióba. Nem visszavonulni akartam ide, nyomot akartam hagyni. A Flamengo számolt velem, és ez szerepet játszott a döntésemben. Ezért nem mentem rögtön a Gremióba, gyerekkorom csapatába. Ehhez még nem érkezett el az idő.
Nem érezted úgy korábban, hogy a Libertadores-kupa hiányzik az önéletrajzodból? Mennyire fontos az életedben, hogy tavaly megnyerted az Atlético Mineiróval? Különlegessé tette a győzelmet, hogy a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben is meg kellett szenvednetek a győzelemért?
Gill Underwood, Colchester
Kétségtelenül. Ez a győzelem pályafutásom egyik legnagyobb eredménye. 1971 óta nem nyert jelentősebb trófeát a csapat, és a Libertadores-kupát még sohasem hódította el. Így aztán belátható, a szenvedélyes szurkolók már nagyon megérdemelték a sikert. Hatalmas harcot vívtunk, ami nyilván hozzátesz a siker értékéhez. Most arra koncentrálok, hogy brazil bajnok legyek, mindig is erre vágytam. És akkor teljes lesz az önéletrajzom.
A Libertadores-siker
Képzeljük el, hogy ég a házad, és csak egy érmet tudsz onnan kihozni. Melyik lenne az: a 2002-es vébé-arany, a 2006-os BL-trófea vagy a 2013-as Libertadores-kupa medálja?
Ant Cole, e-mail
Elképzelni is szörnyű! Nos, amikor épp megnyered, mindegyik ugyanolyan fontos. Természetesen a vébé-érem egy kicsit többet jelent, de azt hiszem, attól függ, melyik lenne közelebb az ajtóhoz, hogy még sérülés nélkül kiszaladhassak. Ha mindegyik közel lenne, az összeset megragadnám!
Leszámítva jelenlegi csapatod szurkolóit, melyik tábor állt legközelebb a szívedhez pályafutásod során?
Felipe Fernándes, Twitter
Mindig olyan csapatokban játszottam, amelyeknek nagyon kemény szurkolótábora volt. A Gremio különleges, hisz az volt az első. Hétéves koromban kerültem oda, és jártam a meccsekre szurkolóként is. A brazilok megőrülnek a fociért, ezért felfoghatatlan a nyomás. Franciaországban is kemények, a PSG szurkolói nagyon hangosak. A Barcelonában azért volt különleges a helyzet, mert már régóta nem nyertek BL-t. A Milannál pedig legalább akkora a show a pályán kívül, mint rajta. Nem tudok választani.
Befért volna Neymar a 2002-es világbajnok csapatba?
Barry Moore, Facebook
Nehéz kérdés. A jó játékosoknak mindig helyük van, de a 2002-es válogatottban még sokkal több nagyság szerepelt. Erről talán Scolarit kellene megkérdezni.
Megfordult a fejedben, hogy ezen a világbajnokságon is pályára léphetnél? A hazai rendezésű vébét rosszabb kihagyni, vagy inkább a 2010-es fájt?
Martin Galmer, Dallas
Most nem gondoltam, hogy beférek, de 2010-ben számítottam rá. Akkoriban pont nagyon jól ment. Dunga azonban nem számított rám. Most is előfordulhatott volna: sokkal tapasztaltabb vagyok. Nagy kár, hogy egyik sem jött össze…
+ 1 kérdés
Milyen érzés megalázni az ellenfél egy játékosát, majd szintén vele viccelődni és nevetgélni, amikor vége a meccsnek? Ilyet mástól nem láttam.
Ronaldo, a FourFourTwo segédszerkesztője, korábbi válogatott csapattárs
Mindig is tiszteltem az ellenfelet, mert tudtam, hogy egy napon csapattársak is lehetünk. Egyszer a Milanban egy francia sráccal egy perccel azután fogtam kezet, hogy jól bebőröztem. Az nem volt semmi!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. augusztusi számában.)
