Nagyinterjú: Ronald Koeman

Interjú Arthur Renard Fotó Stefan Grey Fordítás Kovács Gergely

Az interjú még 2014-ben készült!

Interjúnk helyszíne a De Kuip, Hollandia kétségtelenül legnépszerűbb stadionja. A ’30-as években épült komplexum emlékeztet a régi angol stadionokra. Ez nem véletlen, tervezőjét az Arsenal Highburyje ihlette. A mai napra Ronald Koeman, a Feyenoord (akkori – a szerk.) vezetőedzője végzett csapata gyakorlatoztatásával a stadionhoz kapcsolódó edzőpályán.

A két létesítményt autóút választja el egymástól, a csapatnak mindennap át kell rajta kelnie. Különös látvány, amint a Feyenoord játékosai stoplisban szelik át az utat. Mindez azonban nem biztos, hogy sokáig marad így, a klub új stadion felhúzását tervezi. A jelenlegi számos emléket őriz Koemanról, a legismertebb talán az, amikor 1993-ban Anglia ellen megúszta a kiállítást, majd egyik legtöbbet emlegetett szabadrúgásából gólt vágott, Hollandia pedig ezzel jutott ki az 1994-es világbajnokságra. Az elnöki tárgyalóban ezt az estét is felidézzük, és sok minden más szóba kerül még. Profin és őszintén beszél, ezek a tulajdonságok játékosként is jellemezték. Az FFT olvasóinak kérdéseire válaszolván elsőként az ifjúkorig megy vissza.

Sportos családból származol. Lehettél volna más is, mint focista?
Justin Bryan, Lincoln
Nem, nem! Amióta az eszem tudom, mindig volt nálam labda. Apám futballista volt, és a testvéremmel rendszeresen elkísértük az edzésekre. Amíg ők tréningeztek, mi a szomszédos pályán játszottunk. Nem volt más, csak a foci, nagyon szerettük, és az egyetlen vágyunk az volt, hogy labdarúgók lehessünk. Apám azt javasolta, próbáljak a földön járni. Mindig azt mondogatta, nem az számít, milyen játékos vagyok, hanem hogy viselkedjek normálisan, és becsüljem meg az értékeimet.

Ki volt a jobb: te vagy Erwin? Szívesen játszottál vele együtt a Groningenben? Segített az indulásodnál?
Lars Beurskens, London
Nos, Erwin másfajta labdarúgó volt, mint én. Kifinomultabb támadójátékot képviselt. Én sokkal inkább a védekezésben gondolkodtam, amikor kezdtem, különösen. Aztán amikor a belga Mechelenhez került, ő is a védekezés felé fordult. Nagyon jó volt vele szerepelni a Groningenben, az álmunk vált valóra. És ráadásul az az év volt a klub legsikeresebb esztendeje, a csapat kvalifikálta magát az UEFA-kupába. Mókás volt vele edzeni nap mint nap, ugyanis nem csak a testvérem, de a legjobb barátom is. Ma is gyakran beszélünk. Visszatérve a múltra, nem volt más testvérünk, így állandóan kettesben játszottunk. Most pedig mindketten Eredivisie-klubot edzünk.

Miért hagytad el az Ajaxot 1986-ban, amikor ráadásul bajnokságot és kupát is nyertetek? Rijkaard, Van Basten, Silooy: akadt ott néhány különleges játékos…
Ryan Bennett, Chelmsford
Azért, mert nem tudtunk megállapodni a szerződés meghosszabbításáról. A vezetőedzőm és én is tudtuk, hogy a PSV érdeklődik irántam, ezért nehéz tárgyalások várnak rám. Az Ajax nem fogadta el a javaslatunkat, ezért elváltak az útjaink.

Mennyire voltál ideges, amikor csapatod első tizenegyesét lőtted az 1988-as BEK-döntőben a PSV mezében? Másképp csináltál valamit, mint általában?
Hans Beerman, Eindhoven
Rendszerint a kapust nézem, és csak a legutolsó pillanatban döntöm el, melyik oldalra lövöm majd a labdát. Az olyan fontos mérkőzéseken azonban, mint ez, illetve az NSZK elleni Eb-elődöntő, már előre döntöttem, és igyekeztem olyan pontosan és erősen lőni, amennyire csak lehet. (Koeman mindkét tizenegyest belőtte – a szerk.)

Milyen érzés volt, hogy része lehettél az első trófeáját nyerő, 1988-as holland válogatottnak? Hogyan inspirálta Rinus Michels a csapatot, és mivel sikerült elfeledtetnie az 1974-es és az 1978-as döntőbeli vereséget?
Tom Collins, Preston
Hihetetlen érzés volt. A győzelem mindannyiunk együttes érdeme volt. Az egyik, amit Michels tett, hogy vitába, kisebb csatába keveredett a szövetség jelen lévő képviselőivel, ezzel teremtve közös ellenségképet. A játékosok mellé álltak, és ez egységet teremtett. Emellett hatalmas vágy motivált bennünket alapból is, ami csak tovább erősödött attól, ahogyan a német sajtó kezelt minket. Amikor elérkezett az elődöntő, már óriási dac dolgozott bennünk, hogy elverjük őket az otthonukban, és megnyerjük a tornát. A végére különleges légkör alakult ki a csapaton belül.

Miért törölted meg a hátad Olaf Thon mezével az 1988-as Eb-elődöntő után?
Derek Bellows, Blackpool
(A homlokát ráncolja.) Nem, erről már eddig is eleget beszéltem.

Időbe telt, amíg be tudtál illeszkedni a Barcelonába. Volt olyan pillanat, hogy arra gondoltál, kiszállsz? Mennyit számított, hogy Cruyff megvédett a médiában?
Oleguer Baldoma, Lleida
Volt, amikor elbizonytalanodtam, vajon mit hoz a jövő. Vajon meg tudok-e felelni? A középpályán álltam csatasorba, és az eredmény felemás volt. Többször kételkedtem magamban, aztán egyszer csak megoldódott. Cruyffnak kellett megtalálnia a számomra ideális posztot. Kezdetben a középpályán próbálkozott velem, aztán áttett söprögetőnek, amit a PSV-nél már megszoktam. Ez jelentette az áttörést. Cruyff nagyon sokat jelentett az életemben. A vezetőedző támogatása rengeteget számít, különösen, ha te vagy az év igazolása, és sok kritika ér. Mindennap éreztem, hogy mellettem áll, és ez önbizalmat adott. A pályán kívül is jó viszonyban voltunk, egymás mellett laktunk Barcelonában. Családjaink összejártak, így más oldaláról is megismerhettem. Nekem ez problémát is okozott: ő laza volt, és könnyen el tudta választani egymástól a két világot. Nálam ez másképp ment.

Mi volt a titka a Barcelona négy, egymást követő bajnoki címének 1991 és 1994 között? Melyik a listádon az első?
James Ince, e-mail
Talán az 1991-es, amit már idejében biztossá tettünk. A másik három is nagyszerű volt, azok mind az utolsó fordulóban dőltek el. Ezekben az esetekben talán nagyobb volt az öröm, mert nem feltétlenül számítottunk a győzelemre. Kétszer a Real Madridnak, egyszer pedig a Deportivo La Corunának köszönhetően nyertünk, mivel pontot veszítettek az utolsó mérkőzésükön. De mindegyik nagy boldogságot jelentett, hiszen megtört a Real Madrid hegemóniája. Cruyff megváltoztatta a játékfelfogást. Sokkal inkább a holland stílus uralkodott el, a támadófoci, ami azóta is jellemzi a Barcelonát.

Azt olvastam, a Barcelona alelnöke, Joan Gaspart úgy ünnepelte meg az 1992-es BEK-győzelmet, hogy megfürdött a Temzében. Igaz ez? És vele tartott valaki?
Marc Bantorla, Tarragona
Igaz. Nem tudom, hogy követte-e valaki. Még a döntő előtt megfogadta, hogy megfürdik, ha nyerünk.

Romário és Hriszto Sztoicskov: a világ legőrültebb csatárpárosa, nem igaz? Milyen volt velük dolgozni? Volt, hogy elkísérted Romáriót híres kicsapongásainak egyikére?
Jan Beus, Twitter
Két olyan játékosról beszélünk, akik kivételes képességekkel büszkélkedhettek, és hatalmas szerepük volt a Barcelona sikerében. Ha a hatékonyságukat nézzük, ott sem lehet vita. Ők jelentették a többletet a játékban. Temperamentumát tekintve Sztoicskov volt az erősebb egyéniség, néha be is vadult. Ezek a helyzetek nem mindig voltak egyszerűek, néha meg kellett fogni a hajánál, hogy leálljon. Romário sokkal inkább a saját kis világában élt, és nem igazán érdekelte, mi van azon kívül. Nem lófráltam vele, bár a PSV-nél töltött közös időszakunkban szerettem volna segíteni neki a beilleszkedésben. Inkább saját embereivel vette körül magát, többnyire brazilokkal. Nagyon összetartottak.

Az 1993–94-es idény záró fordulójában tudták a Barca futballistái, hogy a Deportivo az utolsó percben büntetőhöz jutott?
José Maria Pena, Valencia
Még tartott a meccsünk, amikor egyszer csak észrevettük, hogy elhallgatott a stadion, és tudtuk, hogy valami történt. A játékoskijáróban tudtuk meg, tizenegyeshez jutottak, amit kihagytak. Ekkor hihetetlen ünneplés vette kezdetét, fantasztikus volt.

Elterjedt vélemény, hogy a Barcelona azért veszítette el az 1994-es BL-döntőt, mert lebecsülte a Milant. Van ebben igazság? Arra a meccsre is úgy készültetek, mint bármely más fináléra?
Henry Craig, e-mail
Nem becsültük le őket. De mivel vasárnap drámai módon – a kihagyott Deportivo-büntető segítségével – megnyertük a bajnokságot, nem éreztük, mekkora a tétje a négy nappal későbbi, Milan elleni összecsapásnak. Ők akkor már másfél hete nem játszottak. Csak erre a mérkőzésre koncentrálhattak. Szóval fizikailag és mentálisan is jobb passzban voltak.

Azt olvastam, hogy Johan Cruyff-fal és Marco van Bastennel golfoztál, az utóbbi Olaszországból repült haza egy játszma kedvéért. Hogy ment nekik, és próbáltak esetleg csalni? Mondjuk, odébb tették-e a labdát, vagy próbáltak-e zavaró zajokat kelteni?
Damien Francis, Facebook
Igen, így van. Marco volt a legjobb, de kényszerű pihenője miatt neki volt a legtöbb alkalma gyakorolni. Cruyffnak néha volt egy pótlabda a zsebében!

Ki vele! Mi a tökéletes szabadrúgás titka?
Theo Delay, Twitter
Elsősorban jó technikára van szükség, a többi csak gyakorlás kérdése. Hetente háromszor-négyszer, edzések után gyakoroltam. Két különleges gólomra emlékszem a Madrid ellen, mindkettő a hosszú sarokban landolt: ezeket hosszasan tökéletesítettem. Már a PSV-nél elkezdtem dolgozni rajta. Hogy ki a legjobb szabadrúgáslövő? Elsőként David Beckham jut eszembe.

Gondoltad volna, hogy Pep Guardiola ennyire sikeres vezetőedző lesz?
Inderjit Singh Nahal, Facebook
Sohasem lehet az ilyesmit előre tudni, de azért azt láttam, hogy minden képessége megvan hozzá, és rendkívül tanult emberről van szó. Sokat elemezte a különböző szituációkat, az egyérintéses játékot preferálta, és mindenre volt gyors megoldása. Már fiatalon, amikor még épp csak játszani kezdett az első csapatban, látszott, hogy vezéregyéniség. Egyáltalán nem lepett meg, hogy idáig jutott. Később, amikor Louis van Gaal segédedzője lettem, megismerkedtem José Mourinhóval, aki Bobby Robson tolmácsaként, majd segédedzőjeként jött be a képbe. Ottlétem idején főleg ő elemezte az ellenfelek játékát, de emlékszem, abban is segítette Van Gaalt, hogy közvetített közte és a portugál anyanyelvű játékosok, Rivaldo és Figo közt. Róla nem sejtettem volna, hogy nem is olyan soká a világ egyik legjobb vezetőedzője lesz. Rendkívül kedves figurát ismertem meg benne, pedig mindenki láthatta: erős egyéniség, az eltelt időben csak még erősebb lett.

Valld be, Ronald: te magad is azt hitted, le fognak küldeni David Platt lerántásáért azon a bizonyos 1993-as, rotterdami világbajnoki selejtezőn! Tizenegyes nem járt volna? Milyen érzés volt ugyanazon a meccsen gólt lőni a sorfal átívelésével?
Gaz Costello, Twitter
Akkoriban az ilyesféle szabálytalanságokat rendkívül eltérően ítélték meg. Igaz, kaphattam volna piros lapot is. Szerencsém volt, hogy megúsztam sárgával. Az eset után azonnal mutogatni kezdtem, hogy a tizenhatoson kívül történt, igyekeztem megúszni a büntetőt. Sikerült visszajönnöm a meccsbe, és később nagyon fontos szerepem lett. Csak akkor gondoltam végig, amikor belőttem a kijutást jelentő gólt, hogy minden másképp alakult volna, ha kiállítanak.

Láttad már a Graham Taylorról (1993-ban ő volt az angol szövetségi kapitány – a szerk.) szóló dokumentumfilmet, a The Impossible Jobot? Mit gondolsz a holland meccsre vonatkozó bevágásokról? Beszéltél vele a mérkőzés után vagy azóta bármikor?
Andrew Murphy, Twitter
Igen, láttam a fi lm egy részét, de sohasem beszéltem vele erről a mérkőzésről.

A legnagyobbakkal játszottál együtt: Gullittal, Rijkaarddal, Van Bastennel, Sztoicskovval, Michael Laudruppal és Romárióval. Szerinted melyikük volt a legjobb?
Alan Mackie, Twitter
Marco van Basten. Hihetetlenül kifi nomult, ugyanakkor pozitív értelemben egyszerű játékos volt. Pontosan tudta például, mikor kell csak finoman hozzáérni az ellenfélhez, és mikor keresztbe tennie a lábát előtte. Nem lehetett megállítani, annyira sokrétű volt. Technikailag és taktikailag is rendkívül képzett futballista volt, erős egyéniség. A befejezései pedig utánozhatatlanok. Ezért ő a legjobb.

Hogy lehet, hogy sohasem játszottál Angliában? Volt, hogy közel kerültél ahhoz, hogy szerződtessen egy ottani klub?
Kim Lee, e-mail
Nem, ilyen nem volt. Amikor a Barcelonába igazoltam, nagyon sokan érdeklődtek Olaszországból, például a Juventustól és a Milantól. Spanyolországban szeretett volna megkaparintani az Atlético Madrid és a Real Madrid is. Angliából sohasem érkezett konkrét ajánlat.

Meglepődtél, amikor nem sokkal azután, hogy a Valencia kilenc év után Király-kupát nyert az irányításoddal, egyszerűen kirúgtak? Hogy élted meg, és mit tudtál kezdeni a szurkolók mocskolódásaival?
Jermaine Johnson, Nottingham
Amikor odakerültem, szerettem volna változtatni egy-két dolgon a klub körül. Néhány játékost szerettem volna elküldeni, mert úgy láttam, fiatalításra van szükség. Az elnök támogatott, de nem sokkal később egészségügyi okok miatt le kellett mondania. Az utódjának egészen más elképzelései voltak, közben pedig az eredmények sem jöttek, a csapat gyengén szerepelt a bajnokságban. A klub összességében gyengélkedett, én pedig szerettem volna változtatni bizonyos dolgokon, de nem kaptam meg az időt. Végül is – és ez nagyon fontos a számomra – meghoztam a fontos döntéseket, de nem maradt időm, hogy folytassam az építkezést, ehhez kellenek az eredmények is. Nem volt egyszerű időszak. Ha ma vetünk egy pillantást a klubra, azt látjuk, problémákkal és adósságokkal küszködik. Nem fejlődtek azóta sem, amit az is jelez, hogy nem nyertek semmit.

Milyennek látod a Feyenoordot most, hogy visszatértél? Mi változott?
Wesley Menke, Utrecht
A klub jelentős anyagi gondokkal küszködött, de rengeteg lehetőség is rejlett benne az utánpótlásának köszönhetően. A semmiből indultunk, és építettük fel a csapatot, ami két éve sikeres. Próbálunk továbbfejlődni, de ez nem könnyű, mert még mindig nem vagyunk olyan helyzetben, mint a PSV vagy az Ajax. Viszont a szurkolók újra büszkék lehetnek az együttesre, az eredményeket közösen értük el.

Te vagy az egyetlen, aki játékosként és menedzserként is megjártad a három legnagyobb holland klubot. Büszke vagy erre? Melyik tetszett a legjobban? A szurkolók sohasem voltak ellenségesek amiatt, hogy a riválisoknál is megfordultál?
Caleb Connor, Oxford
Igen, ez tényleg példa nélküli, ez rajtam kívül senki másnak nem jött össze. Mindenképpen büszke vagyok arra, hogy a három legnagyobb holland klubban játszhattam és lehettem edző. Nincs olyan, ahol jobban éreztem magam, illetve olyan, ahol kevésbé. Az, hogy hogyan érzed magad, függ attól is, hogy milyen a teljesítményed. Játékosként a Barcelona volt az ideális. A hollandokról azt emelem ki, ahogy a Feyenoord szurkolói kiállnak a csapatuk mellett. Rendkívüli,ahogy buzdítanak, ilyen nincs máshol. Különösen nehéz időkben derül ki, milyen is egy csapat szurkolótábora. Sohasem éreztem, hogy ellenségesen fogadtak volna egy új helyen, szerintem azért nem, mert egyik klubbal sem azonosítanak. Sok függ a háttértől, és attól, hogy miként fejezed ki magad.

Ronald, azt hittem, az Aston Villa menedzsere leszel 2010-ben. Mi történt? Ha elvállaltad volna, nem kellett volna végigszenvednünk Alex McLeish ténykedését, így viszont ő lett minden idők egyik legutáltabb Villa-menedzsere.
David Butcher, Twitter
Tényleg megkerestek az Aston Villától akkoriban, de csak az ügynökeink tárgyaltak, én sohasem beszéltem velük. Nem jutottunk el a személyes találkozóig. Ezt megelőzően a Manchester City is keresett, velük sem találkoztam. Gyakran zajlik először csak közvetítőkön keresztül a tárgyalás, hogy feltérképezzék, tényleg érdekel-e a meló. Nagyon szeretem Angliát és a Premier League-et. Csodálatos a verseny arrafele, igazán szívesen dolgoznék egyszer ott. Szeretném egyszer megérezni egy angol klub hangulatát. Rengeteg csodálatra méltó csapat van Angliában.

Ki lesz a holland futball következő nagy szereplője?
Josef Aikman, Facebook
A PSV-nél mostanság nagy szerephez jutnak a fiatalok. Sok az ígéretes tehetség, az egyikük Adam Maher. Az Ajaxnál és a Feyenoordnál is akadnak kivételes tehetségek. Tonny Vilhena például még csak tizennyolc éves, de már rendszeres kezdő a Feyenoord felnőttcsapatában, és hívták a válogatottba is. Viszont még neki is van miben fejlődnie. Sok a reményt keltő tehetség, de még így sem egyszerű eljutni a legmagasabb európai szintre.

Hogy lehet az, hogy a viszonylag kicsi Hollandia a maga nem túl nagy népességével folyamatosan képes jobbnál jobb, világklasszis játékosokat „kitermelni”? Van olyan nem holland, mondjuk angol játékos, akiről azt gondolod, hogy „holland technikával” játszik?
Jess Henly, Facebook
Szerintem az edzőink nagyon jók, és a fiatalok kiváló körülmények között készülhetnek. Nagyon ügyesen szervezzük az utánpótlás-nevelést. Azt tesszük, amiben jók vagyunk: a technikára koncentrálunk. Ezzel nagyon sok időt töltünk el. Lehet, hogy kicsit többet figyelhetnénk másra is, például a védekezésre és az erőnlétre, de még így is nagyon sokat tudunk kínálni egy fiatalnak. Például minden edzésen előkerül a labda. Ez nem minden országban van így. A másik, amiért érdemes itthon fejlődnie egy ifinek: itt biztosan kap játéklehetőséget a felnőtteknél. Ha csak a Feyenoordot vesszük – főleg anyagi szempontok miatt –, igyekszünk fiatalokat csatasorba állítani. Az olyan klubok, mint mondjuk a Manchester City nagyon vonzóak a serdülők körében, de az esélyük csekély, hiszen a klub velük egy időben nagyágyúkat is beszerez. Angliában például számos edző és játékos érkezik külföldről, így a hazai nevelésű tehetségeknek nem sok esélyük marad. Jelenleg nem látok a szigetországban egyetlen kiugró képességű fiatalt sem. Az Izraelben rendezett U21-es Európa-bajnokság semmilyen benyomást nem tett rám, senki sem keltette fel a figyelmemet. A válogatottban van persze néhány technikailag jól képzett játékos, például Frank Lampard és Steven Gerrard.

Két beceneved is volt játékoskorodban: Tintin és Hópehely, az utóbbit a barcelonai állatkertben élő albínó gorilláról kaptad. Nem idegesítettek ezek az elnevezések?
Esteban Sánchez, Girona
Nem. Spanyolországban semmi rosszra nem gondoltak, amikor ezeket rám aggatták, igaz, Hollandiában néhányszor becsmérlően hívtak így. Egy tévéműsor kapcsán egyszer meg is látogattam a majmot, azt kell mondanom, valóban különleges egy gorilla volt, ha-ha! Ami a képregényhős Tintint illeti, egyszer egy fotózásra tényleg beöltöztem Tintinnek. A mai napig megvan a fénykép. Nem ítélem sértőnek ezeket a beceneveket.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. januári számában.)