Interjú Szilágyi László Portré Mravik Gusztáv Fotó FFT, GettyImages
A cikk 2015. júliusában jelent meg!
A sors fintora: a horvát vb-bronzérmes balhátvéd, Robert Jarni jó eredményt ért el a Pécs edzőjeként, ám mégis távozik, a klub ugyanis nem kapta meg az NB I-es licencet, így a következő évadban nem szerepelhet a legjobbak között. Amikor az FFT felkereste őt, még nem gyülekeztek a viharfelhők… Az utolsó kérdést utólag tettük fel…
Jarnin egy deka súlyfelesleg sincs, az „önként választott dress code-ban” feltalálja magát. Figyel, koncentrál, néha elmosolyodik, viszont a kézfogós képbeállításnál olyan rutinnal nevet, mint amikor aláírt a Real Madridhoz vagy a Juventushoz. Vagy amikor milliós ünneplő sereg fogadta Zágrábban a világbajnoki harmadik horvát csapatot. „Csak a tenger ne hiányozna, egyébként minden oké” – mondja, aztán elindult kezet fogni az FFT-vel a centerpálya kapujába.

Harcban Batistutával az 1998-as vb-n
Ha nem esik szét Jugoszlávia, megnyerik az Eb-t, vagy bejutnak a vb-n a négy közé?
Kiss Nikolett, sms
Már az 1990-es olaszországi világbajnokságon is szerepeltem a jugoszláv válogatottal, a későbbi döntős Argentína ellen a negyeddöntőben szenvedtünk vereséget, igaz, csak tizenegyesesekkel maradtunk alul. Hozzáteszem, az akkori Jugoszláviában hoztak egy fontos szabályt: huszonnyolc éves korig senki sem igazolhatott külföldre. Nekünk, játékosoknak ez nem volt igazán jó, de az összes futballista az országban maradt, Jugoszláviára koncentrált. Többek között ezért alkottunk nagyon erős válogatottat. Én tizennyolc esztendős koromban kerültem a felnőttcsapathoz, öt évembe került, amíg megszereztem a kellő tapasztalatot a „nagy” jugoszláv bajnokságban, ami elég magas színvonalú volt akkoriban. Huszonkét évesen már kész, érett játékosként kerültem az első külföldi csapatomhoz, az olasz Barihoz. Egyébként csak azért mehettem külföldre ilyen fiatalon, mert Jugoszlávia több részre szakadt, megszűnt létezni, és horvát labdarúgóként próbáltam szerencsét külföldön. A kérdésre válaszolva hadd mondjam el, hogy voltak a futballtörténelemben olyan válogatottak, amelyeknek nem sikerült győzniük világversenyen. A futballban soha nem lehet tudni, hogy „mi lett volna, ha…”. (FFT: De azt talán igen, hogy milyen élmény volt az 1987-es U20-as vb-győzelem Sukerrel, Bobannal, Prosineckivel.) Hatan voltunk akkor ott a későbbi vb-bronzérmes horvát válogatottból. Nagy előnyünk volt a többi ellenfelünkkel szemben: ifistaként belekóstolhattunk a felnőttfutballba a jugoszláv bajnokságban. A tehetség és a tudás mellett már fiatalon megvolt a kellő tapasztalatunk. Elképesztően sikeres generáció volt a miénk: a csapat nagy része hatalmas karriert futott be a felnőttek között. (FFT: Már akkor lehetett sejteni?) Teljesen eltérő ütemben fejlődtünk tovább, de valahol lehetett érezni, hogy különleges generáció a miénk. Sok olyan tehetség van a labdarúgás világában, aki menet közben lemorzsolódik, de nálunk ez szerencsére nem következett be.
IGAZOLVÁNY
Született 1968. október 26., Csáktornya (Cakovec, Horvátország)
Posztja balhátvéd
Klubjai játékosként 1986–91 Hajduk Split 128 (17); 1991–93 Bari 52 (3); 1993–94 Torino 23 (0); 1994–95 Juventus 15 (1); 1995–98 Real Betis 98 (19); 1998–99 Real Madrid 27 (3); 1999–2002 Las Palmas 43 (6); 2002 Panathinaikosz 5 (0)
Válogatottság 1990–91 Jugoszlávia 7 (1); 1991–2002 Horvátország 81 (1); 2003 Horvátország (futsal) 3 (2)
Sikerei vb-3. 1998; U20-as világbajnok 1987; U21-es Eb-2 1990; olasz bajnok 1995; Olasz Kupa-győztes 1995; Interkontinentális kupa-győztes 1998; 2x Jugoszláv Kupa-győztes 1987, 1991; spanyol másodosztályú bajnok 2000
Klubjai edzőként 2007–08 Hajduk Split; 2010 Istra 1961; 2012–13 Hajduk Split (U19); 2013–14 FK Sarajevo; 2014–15 PMFC; (cikkünk megjelenése óta: 2015–16 Puskás Akadémia; 2017–19 Horvátország U19; 2019–20 NorthEast United (indiai))
Miért beteg a magyar futball? Már van valamilyen rálátása…
Károlyi Pál, e-mail
Ha volna egy kiugró eredményük, akár csak egy világversenyen való részvétel, az lendületet adhatna a fiataloknak, hogy még nagyobb elánnal vessék bele magukat a munkába. Örömteli fejlemény, hogy öt-hat NB I-es klubnál kimagasló az infrastruktúra, viszont a többi egyesületnél van miben javulni szervezettségben, és természetesen változtatni kell a munkamorálon és a munkamódszereken is. (FFT: Mi a legnagyobb baj?) Az akarat, a tűz. A technikát és a taktikát meg lehet tanulni, de az akaratot nem. Ennél több kell! (FFT: A horvátok így születtek?) Nálunk a nap huszonnégy órájában minden futballista a fociról beszél, és ez az igazán fontos, mert ezt a „tüzet” kell megjeleníteni a pályán. Az elégedett és az elégedetlen játékos között hatalmas a különbség. Az én futballistáimnak úgy kell edzésre jelentkezniük, hogy megvan bennük a tudásvágy, mindenre képesek a labdarúgásért, a csapatukért, önmagukért. Az elmúlt tíz-tizenegy évben általános jelenség, hogy a jómódú családok gyermekei meg vannak elégedve, nincs bennük ambíció, mert mindent tálcán kapnak az élettől, és semmiért sem kell megküzdeniük.
Mi vonzotta Pécsre? Nem rangon aluli önnek a magyar bajnokság?
Deep Purple, fourfourtwo.hu
Abszolút nem! Teljesen más a játékoskarrier és az edzői pályafutás. Még fiatal edző vagyok, fel kell építenem magam. (FFT: Mi volna a topkategória?) Ugyanazt gondolom, mint játékosként. Nem a klub érdekes, hanem az, hogy mindig sokkal jobb legyek, fokról fokra haladjak előre. (FFT: Felkészültnek tartja a magyar szakembereket?) Elég sok külföldi edző dolgozik az NB I-ben. Ez nem rossz, mert sok mindent lehet tanulni tőlük. (FFT: A magyar–görög után kritizálta Dárdait. Azt mondta, hogy ha kicsit nagyobb tűz van a csapatban, akkor meg lehetett volna verni a görögöket.) Ezt így gondolom, hogy több szív és tűz kellett volna a pályára. A görög válogatott nem rossz csapat, de mivel ez a mérkőzés legalább olyan fontos volt nekik, mint a magyaroknak, ezért sokkal nagyobb elszántsággal és akarattal még többet ki lehetett volna hozni abból a meccsből. (FFT: Manapság nem divat „belekötni” Dárdaiba.) Valószínű, hogy nem úgy készítette fel a játékosokat, mint ahogy azt láttuk a pályán. Ő sem gondolta, hogy pont így fognak játszani a futballistái. A véleményemmel nem akartam „odabökni” Dárdainak, inkább a játékosoktól vártam többet.
Kitől tanult legtöbbet a pályafutása során?
Boldiezzar23, e-mail
Marcello Lippitől és Luis Aragonéstól. Lippi tökéletesen kezelte a világsztárokat, Baggiót, Viallit, Ravanellit, Contét, Sousát. Hihetetlenül aprólékosan kimunkált edzéstervei voltak. Luis Aragonés emberileg fantasztikus: ha bármelyik korábbi csapatánál megkérdezik a keret „huszonötödik játékosát”, hogy ki pályafutása legjobb edzője, biztos, hogy Aragonést mondja. Elképesztő személyiség, rengeteget beszélgettünk, ő tanított meg arra, hogy a futballistának sohasem szabad hazudni. Az edző mondja meg a játékosának, hogy mi a terve vele, számít-e rá, mindezt egyenesen, őszintén, határozottan. Elveszíted, ha megérzi, hogy nem mondasz neki igazat, vagy akár csak elferdíted a tényeket.

Lippi: őszinte edzőfejedelem
Amióta befejezte a pályafutását, a bal oldali védő pozíciója mindig is problémás volt a horvát válogatottnál. Niko Kovacnál leggyakrabban Danijel Pranjic játszik ezen a poszton, de lehetőséget kapott már Ivan Strinic, Hrvoje Milic és Marin Leovac is. Lát-e valakit a horvát labdarúgásban, aki az ön igazi utódja lehet?
Vanyur Arnold, Facebook
Világszerte problémás a bal oldali védő posztja. Rengeteg klubnak van gondja, hogy kikkel oldja meg a feladatot. Talán Coentrao és Marcelo a két legjobb ezen a poszton, ők tudnak támadni és védekezni a bal szélen. Pranjic a Panathinaikoszban, Strinic a Napoliban a maga módján jó futballista. Nyilván sok függ attól, hogy az edzőjük milyen taktikai feladattal bízza meg őket.
Hol volt jobb, a Torinóban vagy a Juvénál? Érzett-e valamit a városi rivalizálásból?
Karcsi, sms
Nem éreztünk nagy nyomást, mert a Juve sokkal jobb volt akkoriban is. Az egész pályámat tekintve a Torinóban volt a legjobb az öltözői hangulat, pedig problémás időszakot éltünk, talán négy-öt hónapig nem is kaptunk fizetést. De annyira együtt volt a társaság, hogy a végén valahogy kijutottunk az európai porondra, és csak az Arsenal ellen kaptunk ki. A csapategység átlendített minket a holtponton. A másik ilyen csodálatos harmónia az 1998-as világbajnokság előtti időszak a horvát válogatottban. Ötvenöt napig voltunk összezárva a felkészülés végéig, de senki sem veszekedett senkivel, ott is a csapategység bizonyított.

Baggio jobbján a Juvéban
Hogyan fogadták a csapatot az 1998-as bronz után Zágrábban?
Cristophair, e-mail
Az felejthetetlen élmény! A szurkolók a reptértől a városközpontig sorfalat álltak az út szélén. A világbajnokság során is folyamatosan kaptuk az információt, hogy mekkora futballőrület van otthon, de nyilván más a tévén keresztül, és más ezt élőben tapasztalni.

Nemzeti hős lett
Sajnálja, hogy nem tudott több meccset játszani a Realban?
Oláh László, e-mail
Olyan edző került a klubhoz (Guus Hiddink – a szerk.), aki kevesebb lehetőséget adott. Harmincéves voltam, még éreztem magamban annyit, hogy rendszeresen játsszak, pedig akár maradhattam volna, mert még volt hátra másfél év a szerződésemből.

Kupaktanács Seedorffal
Mennyit futott százon fénykorában?
Barnus, sms
10.92-t.
Prosinecki, Szavicsevics vagy Boban?
Bandie, sms
Nagyon nehéz választani… Mindegyik zseni volt. Kicsit más poszton futballoztak, de nem szeretek sorrendet felállítani. Zsenik és kész! (FFT: Ha most kellene valamelyik a Pécsbe, kit hívna ide?) Mind a hármat, és nem is edzeném őket. Bármelyik pillanatban el tudják dönteni a meccset.
Igaz, hogy a Coventry összejátszott a Betisszel, hogy a Realba igazolhasson?
Nagy Albert, sms
Nem volt semmilyen spekuláció. A Coventry hívott, de menet közben bejelentkezett a Real Madrid, nehéz lett volna nemet mondanom. (FFT: Kiskorában Real-drukker volt?) Nem. Kiskoromban Cakovecről (Csáktornya – a szerk.) kerültem Splitbe, onnantól kezdve egyedül éltem és építettem a karrieremet. A pályafutás során sok mindennek passzolnia kell. Először is a tehetség, aztán az akarat, az elszántság, és ehhez kell még olyan edző, aki a helyes irányba terel. Szerencsém volt, a Hajduk Splitben Sergije Kresic megértette velem a labdarúgás lényegét. Megtanultam az alapvető technikai és taktikai fortélyokat, és emberileg is a helyes útra terelt. Hatalmas szerencsém volt, hogy fiatal játékosként vele találkozhattam, és utána fiatalon külföldre kerülhettem. Minden futballistának önbizalommal kell belevágnia a légióséletbe, tudnia kell, hogy mit szeretne az életben. Ha ezek megvannak, akkor „elkerülhetetlen” a siker. (FFT: Volt B-terve, ha nem jön be a futball, mihez kezd?) Nem volt más ötletem. Túl fiatal voltam, minden idegszálammal a labdarúgásra koncentráltam.
Ki volt a legjobb barátja a Realban?
Károly Krisztián, sms
Sukert és Mijatovicsot korábbról ismertem, egyébként is jó hangulat uralkodott az öltözőben. Fernando Hierro, Manuel Sanchís, Roberto Carlos, Raúl, Fernando Morientes, Clarence Seedorf és a többiek mind óriási egyéniségek voltak, de Mijatovics és Suker volt a legjobb barátom. (FFT: Tartja a kapcsolatot a régi játszótársakkal?) Néha beszélek Hierróval, régebben Del Pieróval hívtuk egymást, mostanában Contéval váltottam néhány szót.
Van, ami kikapcsolja a futballon kívül?
Barnabás, sms
A tenisz! A Grand Slam-tornák idején órákat tudok a tévé előtt ülni. De inkább csinálni szeretem. (FFT: Akkor horvátként biztos Cilic-rajongó…) Többek között! Kedvelem Djokovics, Nadal, Berdych, Federer játékát. Élmény őket nézni.
Két gólt lőtt a Sturmnak, és az Extremadura ellen a liga leggyorsabb gólját érte el. Melyik a kedvesebb emlék?
Zsurzs Alexander, sms
Nem is volt az olyan gyors… Lelestem egy labdát, aztán lőttem. A Sturm elleni egyik gólom valóban szépre sikeredett. Kaptam egy keresztlabdát, és az átvétel után azonnal lőttem a hosszú felső sarokba. Emlékezetes volt.
Mennyire sikerült feltérképezni a pécsi nevezetességeket? Járt-e már Kiscsillag-koncerten?
Balla Péter, e-mail
Még nem, de majd kerítünk rá sort. Nagyon tetszik Pécs, főleg a belvárosa. Élmény sétálgatni a városközpontban. A Széchenyi tér fantasztikus! Az egyetlen problémám a nyelv, pedig higgyék el a magyarok, szeretek beszélgetni. És a magyar konyhát is nagyon szeretem.

A Kiscsillag eddig kimaradt
Pályafutása végén miért kezdett el futsalozni?
Indie22, e-mail
A 2002-es vébé után hagytam abba a labdarúgást. Mivel edzésfüggő voltam, hiányzott az állandó játék. Rendszeresen gyakoroltam, a barátaimmal kispályáztam. Amikor Spanyolországban futballoztam, az ebéd után közösen néztük a tévében a futsalt, ami akkor számomra „nézhetetlen” volt. 2003-ben az ismerőseim hívtak edzésre, amikor már nagyon hiányzott a labda és a teremfoci. Kellett jó három hónap, amíg átszoktam a futsalra. Rendszeresen kinevettek, mert minden labdát belsővel próbáltam átvenni, de a kisebb méret miatt sokszor elpattant. Három hónap után megszerettem, beilleszkedtem a csapatba, majd behívtak a válogatottba. Ha jól tudom, én vagyok az egyetlen a futballtörténelemben, aki kispályán és nagypályán is a válogatottságig vitte. Háromszor játszottam a horvát futsalválogatottban. A szlovákiai Eb-n megkérdezték tőlem, hogy mi a különbség a nagy- és a kispályás futball között. Az előbbiben sokkal egyszerűbb a dolgod: előre rúgod a labdát hetven méterre, és amire visszajön, megiszol egy kávét vagy egy kólát. Utóbbiban, négy a négy ellen nem lehet kibújni a felelősség alól. Ha kicsit lekésel, gólt kap a csapatod. Sokat kell futni.
Melyik volt a pályafutása legfontosabb gólja?
Róbert, sms
A németek elleni az 1998-as vébén. Jobbkor nem is jöhetett volna: az első félidő utolsó percében szereztem. Előtte az 1996-os Európa-bajnokságon kikaptunk a németektől. Dolgozott bennünk a revánsvágy, mert jogtalanul veszítettünk ellenük. A győzelmünk után tudtuk meg, hogy a vébék történetében még sohasem kapott ki három nullára a német válogatott. Hogy mi volt az öltőzőben? Delírium! (FFT: És a szünetben?) Blazevic kérte, hogy továbbra is nagyon figyeljünk mindenre. A németeknek a mérkőzés elején volt két nagy helyzetük, amit csak nagy bravúrral védett a kapusunk. Hiába játszottunk több mint egy félidőt emberelőnyben, ezzel sem lett könnyebb, mert köztudott, hogy a németek tíz emberrel is veszélyesek. Végül sikerült nyernünk.
Megtiszteltetés, hogy egy ekkora legenda a mi klubunkat választotta! Nagyon tetszik, hogy amióta ön az edzőnk, olyan mentalitású Pécset látni, amilyet egy szurkoló mindig is akar. Véleményem szerint több játékosunk is simán beférne a magyar válogatottba.
Arnóth Máté, Facebook
Vannak tehetséges futballistáink, de sok összetevője van annak, hogy ki mire viszi később. A válogatottságra jelenleg Márkvárt Dávidnak van a legtöbb esélye. (FFT: A magyar vagy a horvát bajnokság az erősebb?) A horvát. (FFT: Ott hányadik lenne a Pécs?) Nagyon nehéz dolga lenne. Amióta tizenkét csapatra csökkent a mezőny, sokkal magasabb a színvonal. A Dinamo Zagreb ugyan kiemelkedik, de a többiek eléggé kiegyenlített meccseket játszanak.
Magyar játékos már felkeltette az érdeklődését?
Kovács Imre, e-mail
Akadnak, de nem szeretnék neveket mondani. (FFT: Van kedvenc futballistája?) Sok van, aki kimagaslóan teljesít, de közülük is kiemelkedik Cristiano Ronaldo, aki egy harmadosztályú csapat ellen is azért hajtana, hogy minél több gólt szerezzen. Bárki ellen játszik, száz százalékon pörög. Ahogy hallom, az edzéseken is a maximumra tör. A siker igazi receptje, hogy olyan leszel a pályán, ahogyan gyakorolsz. (FFT: Volt-e kedvenc példaképe?) Nem. Senkit sem kell utánozni. Legyél önmagad!
Ki a horvát Puskás Ferenc?
Lorum22, e-mail
Nehéz lenne kiemelni bárkit is, annyi világklasszisunk volt. Ha a kosárlabdára vonatkozna a kérdés, akkor egyértelmű: Dražen Petrović.

A horvát „kosaras Puskás”
Irigylésre méltó a pályafutása. Mégis: van esetleg hiányérzete?
Kerekes Balázs, sms
Igen, elmentem a Juventusból, majd a Juve a következő évben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A Real Madridban pont akkor futballoztam, amikor éppen nem nyert BL-t. Egyébként teljesen rendben volt minden.
Mi a véleménye a Pécs kizárásáról?
FourFourTwo
Végtelenül sajnálom mindazt, ami a Péccsel történt. Nagyon jól érzem magam Magyarországon. Szerencsére a klubvezetők mindenben támogattak, és eddig meg tudtam valósítani a szakmai elképzeléseimet. Bízom benne, hogy lesz realitása annak, hogy a magyar élvonalban folytassam a pályafutásomat. Szívesen dolgoznék az NB I-ben.
+1 kérdés
Amikor 1998-ban a világbajnoki negyeddöntőben három nullára legyőzték a németeket, és gólt rúgott a Nationalelfnek, átfutott az agyán, hogy akár meg is nyerhetik a világbajnokságot?
Szakály Ferenc, játékosügynök
Akkor voltunk a csúcson. Minden leg-leg-leg volt, tehát felvetődött, hogy akár megnyerhetjük a vébét. Lehet, hogy a Jóisten közbeszólt: „Horvátok, elégedjetek meg a harmadik hellyel!”. A bronzmeccsen a legjobb csapat, Hollandia ellen játszottunk. Arra hajtottunk, hogy ne kapjunk sok gólt. Aztán mégis elértük a célunkat, és miénk lett a bronzérem. Ez is bizonyítja: ha valamit nagyon akarsz, azt előbb-utóbb eléred. Nekünk sikerült.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júliusi számában.)