Nagyinterjú: Robbie Fowler

 

 

Interjú Andrew Murray Portré Gary Prior/Visionhaus Fordítás Kovács Gergely

 

„Rendben, na, gyerünk az ágyba!” – mondja Robbie Fowler, és kacsint egyet. Ez még nekünk is új. Az elmúlt csaknem húsz évben még sohasem kaptunk ajánlatot futballistától. Na jó, de olyan sem volt még, hogy Robbie Fowlerrel ücsörögtünk volna egy lakókocsiban.
Pacekot viszont angol anyalapunk már készített vele. Akkor most mégis miért vagyunk itt ebben a félig üzemelő malomban, Manchester külvárosában a szélfútta délutánon, miért tesszük fel kérdéseinket másodszor is a Liverpool egykori legendás csatárának?
Ez egyszerű. 2002-ben Fowler mindössze 26 éves volt. Épp félúton járt két súlyosabb Leedsnél elszenvedett sérülése közül a második kiheveréséhez. Ekkor a Manchester City, a visszatérés Liverpoolba, a walesi kiküldetés, Ausztrália és Thaiföld még a láthatáron sem volt. Nem vitattuk meg neveltetését, élete néhány nagy ellentmondását, és a híres 1999-es „csíkfelszívós” gólöröme, illetve Le Saux-val történt incidense is alig kapott néhány mondatot.
Mostanra idősebb és sokkal bölcsebb lett, haja is őszül. Az olvasók kérdéseire üdítő őszinteséggel válaszol liverpooli tájszólásában.
Magával ragadó, ahogy a futballra jár az agya, előbb vagy utóbb – inkább előbb – ezt az edzői pályán is kamatoztatná.

Mennyire volt kemény Toxteth-ben (Liverpool egyik városrésze – a szerk.) felnőni?
Matt Connors, Cheltenham
Az 1981-es lázadások miatt nem túl jó a megítélése, pedig én nagyon szerettem. Órákon át játszottam a közvetlenül a házunk mellett álló pályán. Lehet, hogy annyira nem magával ragadó, de mindig örömmel fogok rá visszagondolni. (FFT: Emlékszel a lázadásokra?) Mindössze hatéves voltam. Nem igazán fogtam fel belőle semmit, mígnem egy szép reggel találtunk egy tévét az utcafronti szobánkban. (Nevet.) Jó, rendben, csak vicceltem.

 

 

Kik voltak a gyerekkori példaképeid?
Sam Shelton, Preston
Kettő is volt, mindkettő evertonos. Nagyon szerettem, ahogy Graeme Sharp lőtte a gólokat, az én szememben ő más volt, mint a többiek, bármire képes volt. És Trevor Steven még, aki nagyon szépen siklott át a játékosok közt. A technikája elsőrangú volt. Egyszer Lilleshallban jártam egy U18-as tornán, az épületből megláttam Trevort a parkolóban, és hangosan szólítottam a nevén. Odajött az ablakhoz, ami mögül kiszóltam, de fogalmam sem volt, mit mondjak, úgyhogy tovább lapultam a függöny mögött, ő meg elsétált. Amikor később ezt elmeséltem neki, majd’ összehugyozta magát!

Tényleg tizenhat gólt szereztél egy ifimeccsen?
James Chapman, Southampton
Nem, valójában az tizennyolc volt! Játszottam néhány nagyon jó ificsapatban, és nagyképűség nélkül szeretném mondani, mindenütt a legjobb három futballista közt voltam. Nem sokra emlékszem a meccsből, talán huszonhárom egy lett a végeredmény. Az viszont megvan, hogy az ellenfél szinte minden percben középkezdéssel jött. Így visszagondolva kicsit bánom, hogy kaptunk egyet. Vajon mit csinált a védelem?!

Igaz, hogy a Liverpoolnál Everton-mezben jelentél meg?
Liam Best, e-mail
Akkoriban még nem kaptunk teljes felszerelést, mint manapság, úgyhogy abban edzettem, ami volt otthon. Tizenhárom évesen kaptunk egy melegítőfelsőt. (FFT: Kenny Dalglish sokat segített, nem?) Mindenki támogatott, de Kenny egészen különlegesen. Egyszer egy edzés után a buszmegállóban vártam, ő pedig megállt, és hazavitt a fehér autójával, ami nagyobb volt, mint a házam. A Liverpool menedzsereként ezt egyáltalán nem kellett volna megtennie. Ezért lettem elkötelezett: a meccsek előtti estéken a haverjaim az utcákon lógtak, én viszont mentem aludni.

Nehéz Istennek lenni? Honnan a becenév?
Artur Petrosyan, Twitter
Nem szeretem így hívatni magam, de ahogy az a becenevekkel lenni szokott, rám ragadt. Volt rosszabb nevem is. A Liverpoolnál rengeteget rám akasztottak, a többségük nem bírná a nyomdafestéket. Azt hiszem, ezt Neil Ruddocktól kaptam. Amikor bekerültem a csapatba, akármihez nyúltam, arannyá változott, úgyhogy rajtam maradt.

Góllal debütáltál, méghozzá a Ligakupában, a visszavágón még ötöt szereztél. Mivel vagy beoltva a Fulham ellen?
Ian Cranna, London
Nem volt ebben semmi személyes ügy. Fiatal voltam, és azt akartam, hogy nagyon jól menjen. Külön vicces, hogy aztán folytatódott a Fulhammel: a Leedsben is ellenük léptem először pályára 2001-ben, és majdnem gólt szereztem, de Edwin van der Sar hatalmasat védett. Majd amikor 2006-ban visszatértem a Liverpoolba, szintén a Fulham ellen szereztem az első érvényes gólomat.

Egy barátom azért viselt orrtapaszt, mert rád akart hasonlítani. Honnan jött az ötlet, és nem érezted hülyén magad?
Tim Clarke, London
Pofátlan! Azokat a tapaszokat azért küldték a klubnak, hogy teszteljük őket. Tényleg úgy éreztem, hogy több levegő jut a tüdőmbe. Ennyi az egész. Nem fizettek, egyszerűen csak jónak találtam.

Megvan még az 1996-os FA-kupa-döntő fekete-fehér meze?
Jim Rice, Stevenage
A meccs másnapján visszakaptam. Néhány évvel ezelőtt egy manchesteri futballmúzeum megkérdezte, nem adnám-e oda, mert kiállítást szerveztek az FA-kupák mezeiből. Egy szekrény hátuljában hevert, úgyhogy miért ne adtam volna oda? Azt mondom, hevert, nem azt, hogy oda lett behányva, pedig nagyon el voltam kenődve a mérkőzés után. (A Liverpool 1–0-ra kapott ki a Manchester Unitedtól – a szerk.) Az FA-kupát akartam a leginkább megnyerni, és nem gondoltam, hogy lesz még rá lehetőségem. A mez még mindig nagy becsben van tartva, ki is javítgatták.

 

Mit tudtál kezdeni a Spice Boy bélyeggel?
Glenn Scriven, e-mail
Marhaság volt. A Spice Girls akkoriban volt nagyon népszerű, mi pedig fiatal srácok voltunk a Liverpoolban. Egy ideig nem is volt ebben semmi derogáló. Igen, tényleg együtt jártunk szórakozni, de talán pont ettől voltunk jó csapat. Sohasem csináltunk semmi balhét, és nem is szórakoztunk olyankor, amikor nem lehetett. Ha így lett volna, megbüntetnek vagy kirúgnak.

Több olyan pletyka is járja, hogy neked, Steve McManamannak és még néhányan játékosnak túl nagy befolyásotok volt Roy Evansre. Igaz ez?
Greg Jones, Llanelli
Egy cseppet sem. Szerintem ez Roy-jal szemben tiszteletlenség. Nevetségesen éreztem volna magam, ha azt mondom neki, hogy csináljuk ezt vagy amazt. Én csak egy játékos voltam, ahogy Steve is. Futballoztam néhány rendkívüli menedzser keze alatt. Volt köztük olyan is, aki taktikailag összeszedettebb volt, mint Roy, mégis ő volt a legjobb, mert ő tudta a leginkább megadni a játékosainak azt a kis többletet, hogy menjenek, és focizzanak hitük szerint. Nem kapja meg azt az elismerést, ami járna neki.

Téged tartottak az öltöző mókamesterének. Követtél el nagyobb csínytevést annál, hogy felvagdostad Neil Ruddock cipőjét egy repülőúton hazafele Oroszországból?
Dave Easter, Merseyside
Ez csak azért történt, mert ő meg felvagdosta az edzőcipőmet, amikor aludtam. Razor biztos, hogy még ma is tagadná az esetet. Mire végeztem a cipőjével, már úgy nézett ki, mint egy pár Jézus-szandál. Gondold csak el, mi történne manapság, ha megkérnéd a stewardesst, hogy hozzon egy ollót! Amikor leszálltunk, nekem rontott, de nem azért vagyok toxteth-i gyerek, hogy ne álljam a sarat! Csak csintalan voltam, de nem rosszindulatú.

Őszintén: direkt hagytad ki a büntetőt 1996-ban a Highburyben az Arsenal ellen, miután könyörögtél a játékvezetőnek, hogy ne adja meg?
Joe McClaren, Cardiff
Szó sincs róla. Egyszerűen csak sokkolóak voltak a körülmények. Két jó dolog viszont kisült belőle: kaptam egy UEFA Fair Play-díjat, és Jason McAteer megszerezte első Liverpool-gólját a kipattanóból. Hihetetlen fickó! Amikor Rob Jones mondta neki, hogy önéletrajzot ír, Jase azonnal visszakérdezett, hogy: „És miről fog szólni?”. Elképesztő.

 

Mesélj a „csíkfelszívós” gólörömről a liverpooli városi rangadón!
Stuart Crooks, Doncaster
Viccnek szántam, de ma már azt hiszem, nem csinálnám újra. Az Everton szurkolói azzal bélyegeztek meg, hogy drogozom, és szerettem volna visszavágni. Az egészet előre elterveztem. Sokan mondták előtte, hogy példakép vagyok, és gyerekek is nézik, ami igaz, bár szerintem az utcán nagyobb borzalmakat láthatnak. (FFT: Mit szóltál Gerard Houllier véleményéhez, aki szerint ez a kameruni Rigobert Song fűszívós ünneplésének a koppintása?) Azt, hogy remek, támogat engem. Persze mást is kitalálhattam volna, mert utána kapott az öltözőben egy kis szívatást, ami az én hibám.

 

Mi lett a következménye a Graeme Le Saux-incidensnek? (Fowler a hátsó felét mutatta a védőnek – a szerk.) Igaz, hogy írtál neki egy bocsánatkérő e-mailt?
Donna Gilbert, Coulsdon
Akkor is elnézést kértem, és most nemrégiben is. Az ő részéről ez a kérdés már le lett zárva. Volt annyira jó, hogy elfogadja a bocsánatkérésem. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Butaság volt azt csinálnom, és nagyon nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy nem vagyok homofób. Nem kellett volna ezt tennem, de most már nem tudom meg nem történtté tenni.

Mi történt a 2001-es szuperkupa előtt közted és Phil Thompson közt azzal az eltévedt lövéssel? Beszéltetek már erről az óta?
Brenda Hill, Birmingham
Sokat nevettünk már ezen Phillel, és ő a mai napig azt hiszi, hogy direkt történt. Thommo a kapu mögött állt, és ahogy a hálóba vágtam egy labdát, az majdnem eltalálta. Ha direkt meg akartam volna lőni, akkor megteszem, de itt volt közben egy háló. Akkoriban tényleg sokat vitatkoztunk, de ennek már vége. Ő akart a Liverpool legjobb játékosa lenni.

Haragudtál Gerard Houllier-re, amiért kipaterolt az Anfieldről? Mitől romlott meg a kapcsolatotok?
Roland Wright, Liverpool
Realista vagyok: néha odébb kell állnod ahhoz, hogy játszhass. Én pedig nem az a fajta futballista voltam, aki ül a fenekén, és várja a fizetését. A távozásomat megelőző idényben tizennyolc gólt szereztem, és nem szerepeltem túl sokat. Az ember bármelyik edzővel hajlamos összeveszni, ha nem kap lehetőséget. Akkoriban a Leeds nagyon jó klub volt, kiváló játékosokkal. Nem mondanám, hogy jobb klubba távoztam, de megvolt az esélye annak, hogy akár a Premier League-t is megnyerjük.

Mennyire érezték a Leeds United játékosai, hogy közeleg a gazdasági összeomlás?
Alistair Last, Leeds
Nem hinném, hogy éreztük. Mi csak a futballra koncentráltunk. Nagyon élveztem a Leedsnél töltött időszakot, és szégyen, hogy a klub miken ment keresztül a távozásom után. (FFT: Láttad a híres aranyhalat Peter Ridsdale irodájában?) Nem emlékszem rá, hogy bármikor is jártam volna az irodájában. Úgy emlékszem, a klub menzáján voltak aranyhalak, de ezeken kívül máshol nem láttam.

 

Milyen hatással voltak a bírósági ügyek és David O’Leary könyve, a Leeds United on Trial a klub életére?
Chris Hudson, Leeds
Nem tudom biztosan. Mi még mindig ugyanazok a jó játékosok voltunk, akik előtte. Lehet bármit okolni, de tény, hogy nem jöttek az eredmények. Amikor pedig így alakul, akkor az ember elkezd küszködni.

 

Mennyire volt benne Kevin Keegen keze a Manchester Cityhez igazolásodban?
James May, Cheadle Hulme
Nagyon, mivel nem akartam otthagyni a Leedset. Boldog voltam ott, de egyre inkább látszott, el kell, hogy adjanak. Az első néhány évemben csak prüszköltem, nem tudom, azért-e, mert valójában nem is akartam ott lenni, vagy azért, mert a Leedsnél boldog voltam, de a negyedik idényemet már élveztem a Citynél, jól játszottam, és gólokat szereztem. A szurkolóik zseniálisak, és nagyon örülök a mostani szép sikereiknek, mert sokkal több hullámvölgyet éltek meg, mint bármelyik másik csapat a Premier League-ben. Az, hogy még a másodosztályban is harmincezer szurkoló látogatott ki a meccseikre, sokat elárul.

Honnan jött, hogy visszamenj a Liverpoolba? Sejtetted, hogy Rafa Benítez figyel téged?
Phil Rollands, Merseyside
Golfoztam, amikor megcsörrent a telefonom. Eldobtam az ütőt, autóba pattantam, és azonnal az Anfieldre siettem. Siettem oda, ahol régen az irodák voltak, de nem égett egy lámpa sem, úgyhogy arra gondoltam, valaki jól megszívatott. Ekkor jöttem rá, hogy az irodák elköltöztek, és már szaladtam is Rick Parryhez és Rafa Benítezhez. El sem olvastam a szerződést, ott azonnal aláírtam. Ez az újraigazolás volt a legjobb, ami valaha történhetett velem. A második lehetőség egészen fantasztikusan hatott rám.

 

Tudtad, hogy a 2007 májusi, Charlton elleni mérkőzésed az utolsó az Anfielden? Mennyire idegesített, hogy a vége előtt le kellett jönnöd, ám utána a csapatod még lőhetett egy büntetőt?
Tom Gardner, Liverpool
Tudom, hogy hülyén hangzik, de valahogy sohasem lehettem én a meccs hőse. Sohasem lőttem olyan gólt, ami eldöntötte volna egy trófea sorsát. Az 1996-os Eb-n engem választottak ki a spanyolok elleni ötödik büntetőre, ugyanez történt a Chelsea elleni 2007-es BL-elődöntőben. Betaláltam az Alavés ellen a 2001-es UEFA-kupa döntőjében, de az a mérkőzés öt négyre végződött. Rafa tudta, hogy az az utolsó mérkőzésem, ezért korábban lehozott, hogy ováció közepette tudjak levonulni. Ez felejthetetlen volt, de aztán kaptuk a büntetőt. Mindegy, ahogy magam ismerem, úgyis kihagytam volna.

A 2005-ös BL-döntőn szurkolóként vettél részt, és a 2007-es döntőn sem játszottál. Hogyan emlékszel erre a két meccsre?
Lewis Strong, Liverpool
Steve McManaman az ITV kommentátora volt 2005-ben, és hívott, hogy menjek. A szurkolók közt ültem, akik majdnem megőrültek. Mint a legtöbbjük, én is arra gondoltam, hogy csak éljük túl valahogy, aztán iszkoljunk. Ehhez képest, ami a szünet után történt, az hihetetlen volt (a Liverpool 0-3 után győzött – a szerk.). Természetesen csalódott voltam, hogy nem játszhatok a 2007-es fináléban. Nagyon szép lett volna így visszavonulni. Ennek ellenére egészen különleges élmény volt a csapat körüli atmoszféra. Rafa is remekül viselkedett. Az én szememben még Houllier-nél is nagyobb.

 

Miért hagytad ott a Cardiffot a Blackburnért 2008-ban? Nem sajnálod, hogy így alakult a rengeteg sérülésed után?
Huw Williams, Cardiff
Nagyon jól éreztem magam Walesben. Kapóra is jött nekem a klub, különösen Dave Jones és Peter Ridsdale, mert a kihagyott felkészülés után is játszhattam. Majd jött a csípősérülésem. Végig azon dolgoztam, hogy rendbe jöjjek a 2008-as FA-kupa-döntőre, de nem épültem fel. Az, hogy végül a Blackburnbe igazoltam, közelebb az otthonomhoz, életem legrosszabb döntése volt.

 

Hogyan összegeznéd ausztráliai kalandozásodat?
Ryan Williams, Melbourne
Nagyon jó volt. A Blackburnnél nem játszottam – az eszem uralta a szívem –, és az ausztrál kaland, a North
Queensland Fury és a Perth Glory tökéletes választásnak bizonyult. Minél idősebb valaki, annál több időt vesz igénybe regenerálódni a mérkőzések után. Ausztráliában egy héten csak egyszer kellett pályára lépnem. Két év alatt egyszer sem voltam sérült. Örülök, mert nagyon jól éreztem magam ott.

Igaz, hogy egyszer nem voltál hajlandó csereként a padra ülni a North Queensland Furyben?
Dave McKenzie, Sydney
Nem volt olyan, hogy nem voltam hajlandó. A menedzser, Ian Ferguson kért meg arra, hogy üljek a padon, és legyek dinamikus csere. Azt válaszoltam neki, hogy harmincnégy évesen nem leszek dinamikus, jobban járna, ha nem csere lennék. Azt mondta, rendben, és kitett a csapatból. Csak annyit mondtam neki, hogy jobb lenne, ha nem kerülnék a cserepadra. Becsületére legyen mondva, hallgatott rám.

Mégis hogy kerültél Thaiföldre a Muangthong Unitedba? Itt érintett meg az edzősködés szele?
Jamie Wade, e-mail
Játékosként kezdtem, de amikor az idény közepén kirúgták az edzőnket, játékos-edzőként folytattam. Nagyon szeretnék elmélyülni az edzői világban. Nagyon szeretem a futballt, csak ehhez értettem mindig is.

 

Hogyan látod a válogatott pályafutásod?
Tim Cole, Sutton
Huszonhatszor szerepeltem nemzeti mezben, tizenkétszer kezdőként, így a hét gól egyáltalán nem rossz. Persze, jobb lett volna többször is pályára lépni, de ez nem rajtam múlt, hanem a szövetségi kapitányokon. 1993-ban kezdtem a klubpályafutásomat, ehhez képest csak 1996-ban lettem válogatott, ekkorra már több mint ötven gólt szereztem a Premier League egy topcsapatában.

 

Melyik a kedvenc gólod?
Charlie McIntosh, Newcastle
A legjobban azt szerettem, ha egészen közelről találtam be, mert az azt jelentette, hogy teszem a dolgom. A legtöbb örömet az a gólom szerezte, amit a Charlton ellen értem el, és amivel 2001 májusában biztossá tettük a helyünket a BL-ben. Az előtt a meccs előtt nagyon gyengén ment a csapatnak, úgyhogy hazafelé a buszon kinyitottunk néhány sört, és Liverpoolban is sokáig mulattunk még.

 

Jelenleg hányan élnek Robbie Fowler-házban?
Jeremy Fuller, Facebook
Nem olyan sokan, ahogy azt többen is gondolják. Jó lenne, ha annyi lakásom lehetne, ahogy azt a sajtó sejteti. Persze, van néhány, de nem sok.

A fiad most kezd focizni. Milyen vagy az oldalvonalnál?
Dom Haynes, Redditch
Jacob még csak hétéves, de már a Liverpool akadémiáján játszik. Jól megy neki, ballábas, mint az apja. Szerinte velem sincs baj. Nem kiabálok vele. Nem jó, ha az edző is mond neki valamit, és én is egy másvalamit. Szoktam neki tanácsokat adni a meccsek előtt és után, de ennyi. (FFT: Ő Kék vagy Vörös?) Ó, egyértelműen Vörös!

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júniusi számában.)