Nagyinterjú: Rafael van der Vaart

Harmincöt évesen veterán, nagy összegű igazolások, Bajnokok Ligája-hadjáratok és világbajnokságok állnak mögötte. Ennek ellenére Rafael van der Vaart még mindig képes tanáccsal ellátni e havi tematikus számunk nagyra becsült fiataljait.

Interjú Arthur Renard Fotó Kasper Sveistrup Povlsen

Ő lett 2003-ban az első Golden Boy-kitüntetett – ezt a díjat sportújságírók adják fiataloknak –, pedig elég erős volt a mezőny. „Ha jól emlékszem, Wayne Rooney és Cristiano Ronaldo lett a második, illetve a harmadik abban az évben” – mondja Van der Vaart pimasz mosollyal.

Felnőtt profiként sem veszítette el humorérzékét a holland játékos, fotózásunk kedvéért például narancsokkal zsonglőrködik a helyszínen figyelő fia, Damien nagy örömére. Ahogyan nem veszítette el futball iránti szenvedélyét sem. Akárhányszor elhaladok autóval egy amatőr mérkőzés mellett, mindig megállok, és belenézek egy kicsit.”

Miután leteszi a narancsokat, letelepszik mellénk, hogy átbeszéljük, milyen volt, amikor Cruyffhoz hasonlították, amikor a Real Madrid játékosa lett, vagy amikor Harry Redknapp keze alatt játszott a Tottenhamben.

Lakókocsiban nőttél fel, egy erre kialakított parkban. Milyen volt?
Jon Sharpe, Twitter
Ez nekem teljesen normálisnak számított. Viszont akárhányszor külföldre költöztem, rögtön erről kérdeztek, mert az emberek szokatlannak tartják az ilyesmit. Szép gyerekkorom volt. Sokan gondolják azt, hogy a lakókocsizás a szegénységgel kapcsolatos, de ez nem így van. Nagyszerű a közösségi élet, a rokonaink is a közelünkben laktak. A szüleim már nem ott élnek, mert miután megkötöttem a szerződést az Ajaxszal, vettem nekik egy házat. Viszont más családtagjaim még igen, úgyhogy volna visszaút.

Igaz, hogy gyerekkorodban azt játszottad, te vagy Romário? Miért éppen ő? Nagy PSV-drukker voltál?
Tom Poke, Twitter
Igen, Romário volt a kedvenc játékosom. Miatta szerettem nézni az eindhoveniek játékát, de természetesen Ajax-drukker lettem, amikor felvettek az akadémiájukra. A leginkább azt kedveltem benne, hogy gyakran észre sem vetted, ha a pályán volt, de a legutolsó pillanatban olyan zseniálisan tette oda magát, hogy azzal megnyerte a meccset.

Az új Johan Cruyffként kezdtek emlegetni pályafutásod kezdetén. Ennyire jó voltál? Mit éreztél, amikor ezt hallottad?
Seb Newton, Bristol
Amikor mások mondták, rendben volt, de én magam nem szívesen mentem bele ilyesmibe. Nem akartam senki második verziója lenni, szerettem volna megalapozni a saját nevem. Amikor fiatalabb voltam, éreztem, hogy jó vagyok, de fogalmam sem volt, meddig mehetek el. Kiváló volt a bal lábam, nagyszerűen láttam a pályán, de nem voltam épp a leggyorsabb játékos, és jobbal sem voltam túl jó. Ezeken dolgoznom kellett. Mindig is tudtam, hogy gyorsabbnak kell lennem, hogy én előzhessek meg másokat, és ne mindig ők engem! Azt hiszem, a sebesség nagyon sokat számít, és ha ebben egy kicsit jobb lettem volna, talán az Aranylabdát is elnyerem.

Melyik volt a legszebb pillanatod az Ajaxnál?
Tyler Stokes, Facebook
Volt nem egy szép pillanatunk. Gyerekkoromban a legszebbet akkor éltem meg, amikor tízévesen meghívtak az akadémiára. Emlékszem, amikor megkaptam a szerelésem, és tudatosult bennem, hogy mostantól az Ajax játékosa vagyok. Onnantól kezdve minden egyes idényben az volt a célom, hogy bent is maradjak a csapatban, majd az, hogy a felnőttek közt is bemutatkozhassak. Ez végül tizenhét évesen sikerült. Tisztán emlékszem arra, amikor felhívtam apámat, és elújságoltam neki, hogy bekerültem a felnőttek közé. Ezt követően az volt a legszebb pillanatom, amikor sarokkal gólt szereztem a Feyenoord ellen. Amikor valaki átesik egy ilyen élményen, rájön, hogy ennél már nincsen káprázatosabb pillanat.

Mi az igazság Zlatan Ibrahimoviccsal kapcsolatban? Tényleg azzal fenyegetett, hogy eltöri a lábad? Hogyan juthatott idáig a kapcsolatotok?
Morgan Allen, Facebook
Igen, tényleg mondott ilyet, viszont ezt mindenkinek mondta. Az is igaz, hogy akkoriban nem volt minden rendben köztünk, de sokkal inkább játszom valakivel, aki egyenes, mint ő, még akkor is, ha vannak viták. Nem volt egy konkrét pillanat, amikor összevesztünk, alapvetően nem jöttünk ki egymással.

Ronald Koeman elvette tőled a kapitányi karszalagot az Ajaxnál, mert állítólag nem voltál hajlandó a szélen játszani egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen. Mit éreztél akkor Koeman iránt?
Archie Raynor, Facebook
Igen, ez is igaz. A Bayern München elleni Bajnokok Ligája-találkozó előtt odajött hozzám, és azt mondta, abban az állapotomban nem vagyok elég jó, hogy középpályásként lépjek gyepre, úgyhogy ki kellene mennem a bal szélre. Ennek nem nagyon örültem, mert ha nem vagyok elég jó a szokásos posztomon, akkor miért lennék jó valahol máshol? Végül arra kértem, hadd maradjak inkább a kispadon, és ez végül oda vezetett, hogy elvette tőlem a csapatkapitányságot. Később, amikor mindketten otthagytuk már az Ajaxot, rájöttünk, hogy hibáztunk. Szívesen ismerem be, ha rossznak ítélem egy döntésemet, és be kell vallanom, hogy nem sok tiszteletet tanúsítottam akkor Koeman iránt.

„KIVÁLÓ VOLT A BAL LÁBAM, NAGYSZERŰEN LÁTTAM A PÁLYÁN, DE NEM VOLTAM ÉPP A LEGGYORSABB JÁTÉKOS, ÉS JOBBAL SEM VOLTAM TÚL JÓ. HA EBBEN EGY KICSIT GYORSABB LETTEM VOLNA, TALÁN AZ ARANYLABDÁT IS ELNYEREM”

Mit éreztél, amikor Johan Cruyff neked szentelte jegyzetét a De Telegraafban, és azt kritizálta, hogy a Hamburgba igazoltál? Miért épp oda szerződtél, amikor több klub is érdeklődött irántad?
Farah van Milligen, Facebook
Nem túlzottan szokott zavarni, ha valaki egy jegyzetben hangot ad a véleményének. Ami a Hamburgba igazolásomat illeti, arra emlékszem, hogy nem repestem az örömtől, amikor megkerestek. Végül beleegyeztem, hogy ott folytassam, és fantasztikusan fogadtak. Beszéltem a vezetőedzővel, Thomas Doll-lal, valamint a klub igazgatóival, Bernd Hofmann-nal és Dietmar Beiersdorferrel. Rendkívül meggyőző volt a koncepció. Alaposan szemügyre vettem a stadiont, ami elmondhatatlan, és hamarosan rájöttem, hogy pontosan ebbe a klubba akartam szerződni.

Milyen volt a Real Madrid játékosaként? Mennyire volt intenzív? Kimozdulhattál úgy Madridban, hogy nem rohantak le egyből a szurkolók?
Hugo Barreto, Twitter
Mindent egybevetve csodálatos időszakot éltem meg ott. Valóban nagyon nehéz volt úgy kimozdulni, hogy ne ismertek volna fel azonnal. Londonban sokkal simábban ment, Dániában pedig még csendesebb minden. Összességében azért nem rossz, ha odajönnek hozzád egy kicsit beszélgetni, bár én nehezen viselem a tömeget. Panaszkodni viszont nem szeretnék, mert akinek nem megy ez az életforma, az jobb, ha marad az amatőr ligában.

Keringtek olyan pletykák, hogy öszszevesztél Juande Ramosszal, a Real Madrid vezetőedzőjével, amiért gyakran csereként számított rád. Tényleg így volt? Milyen viszonyt ápoltál vele?
Lewis Posada Mercado, Facebook
Nem vesztünk össze, de nem is ő volt a kedvenc edzőm. Nem egyeztünk, és az a stílus, amit játszatott velünk, szintén nem feküdt nekem, és abba a képbe sem passzolt bele, ami a fejemben élt a Real Madriddal kapcsolatban.

„KÉT ÓRÁT KAPTAM, HOGY ELDÖNTSEM, MEGYEK-E A TOTTENHAMBE, DE ELALUDTAM”

Összefüggésbe hoztak az Arsenallal is, amikor a Real Madrid játékosa voltál. Volt esélye egy ilyen igazolásnak?
Alan Woodford, Essex
Valóban szóba került az angol klub. Többször beszélgettünk róla holland válogatott csapat társammal, Robin van Persie-vel, és ő az Arsenalnál is beszélt rólam, de végül nem történt semmi. Nem is bánom, az volt a legjobb döntésem, hogy a Tottenhambe szerződtem. Korábban is meglett volna már az esélyem, hogy a Premier League-ben folytassam. Tizenkilenc éves koromban Gerard Houllier szeretett volna a Liverpoolba vinni. Izgalmasan hangzott, de akkor még nem szívesen mentem volna külföldre. Azért az ügynököm azt mondta, nem lenne rossz, ha felhívnám Houllier-t. Elmagyarázta, hogy beszélt Michael Owennel, aki azt mondta, szívesen lenne a társam a Liverpoolban. Ez rendkívül hízelgő, de akkor még szerettem volna az Ajaxban maradni.

Elkeserített, hogy nem kaptál rögtön mezszámot a Madridnál töltött második idényedben?
Fernando García, Facebook
Nem volt könnyű, de túltettem magam rajta. Manuel Pellegrini edző azt mondta nekem az idény kezdetén, hogy én vagyok az ötödik választás az általam kedvelt poszton, előttem áll Guti, Kaká, Granero és Raúl. Emlékszem, külön kellett edzenem a csapattól, egyedül szaladgáltam körbe az edzőpályán. De amint véget ért az igazolási időszak, azonnal visszatettek a csapatba. Végül rendszeres kezdő lettem a posztomon, és akadt néhány kiváló teljesítményem. Talán sokan vitatják, hogy sikeres volt a küldetésem a Real Madridnál, de bárki, aki megnézi a statisztikákat, láthatja, hogy rengeteg meccsen pályára léptem, és számos gólt szereztem. Amikor visszatekintek a realos időszakra, mindig szép emlékek gyülemlenek fel bennem.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat azon a 109 mérkőzésen, amelyet a holland válogatottban tudhatsz magadénak?
Jory Ruijter, Facebook
A 2008-as Európa-bajnokság csoportmeccsei Olaszország és Franciaország ellen. Önmagában megtiszteltetés volt, hogy pályára léphettem ezeken a mérkőzéseken. Ha hat órán keresztül játszunk, akkor sem fáradok el. Ez az Eb és a 2010-es világbajnokság is csodálatos volt. Két évvel előtte tudtuk, hogy nagyon jók vagyunk, mégsem gondoltuk, hogy odamegyünk, és mi nyerjük a tornát. Dél Afrikában fordítva történt. Akkor azt gondoltuk, nem játszunk a legszebben, de nincs, aki megverjen bennünket. Ez talán a legjobb érzés, amivel pályára léphet egy válogatott egy nagy nemzetközi tornán.

Hollandia csodálatosan futballozott a 2008-as Európa-bajnokság csoportkörében. Talán ti voltatok a favoritok Spanyolország előtt. Mi történt Oroszország ellen a negyeddöntőben?
Ralf Seiler, Facebook
Akkor szerintem is mi voltunk a favoritok Spanyolország mellett. Azt hiszem, nem volt szerencsénk Oroszország ellen. Én is elrontottam néhány szabadrúgást, és adódott volna még némi esélyünk. Még a rendes játékidőben sikerült kiegyenlítenünk, de az oroszok a hosszabbításban is rendkívül jó erőben voltak. Hiába volt vagy negyven fok, egyre csak hajtottak.

Hogyan éreztél Howard Webb játékvezető iránt az alapján, ahogyan a világbajnokság döntőjét vezényelte? Amikor beálltál csereként, mi volt az első gondolatod, amint láttad, hogy Andrés Iniesta belőtte a győztes gólt?
Leann Kooreman, Twitter
Nehéz meccset fogott ki a játékvezető. Szabadrúgáshoz jutottunk, és bár Wesley Sneijder lövése egyértelműen irányt változtatott valakin, a spanyolok jöhettek kirúgással. Nem akartuk elhinni. Nem sokkal később feljutottak a labdával a tizenhatosunkig. Nem sikerült a felszabadítás, én próbáltam megmenteni a helyzetet, de már késő volt. Nem szeretném azt állítani, hogy egy meg nem adott szöglet miatt veszítettünk, de a végén mindenki azt kérdezgette, hogyan történhetett meg mindez.

A Tottenhambe szerződésed azt a benyomást keltette, mintha a semmiből jött volna. Mennyivel előtte tudtad meg? Talán még neked is meglepetés volt?
Sophia Ashton, Facebook
Az utolsó pillanatban alakult. José Mourinho őszinte volt velem az esélyeimet illetően a Real Madridban. Elárulta, hogy megvették Mesut Özilt az én posztomra. Azt mondta, maradhatok, de nem vagyok része a kezdőcsapatának. Ekkor még mindig azt mondtam, hogy szívesen maradnék egy idény erejéig. Az átigazolás utolsó napján négy órakor az edzőpályán ért az ügyvédem telefonja, miszerint a Tottenham leigazolna. Megkérdeztem, elgondolkodhatok-e rajta. Azt válaszolta, két órán belül döntést kell hoznom. El is kezdtem agyalni, majd egy rövid időre lepihentem. Öt óra negyven perckor ismét hívott, és azt mondta, azonnal választ kell adnom. Nem volt időm túlgondolni, vagy akár megvitatni bárkivel. Csak az intuíciómra hagyatkozhattam. Hamarosan rájöttem, mennyire jól döntöttem. Attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztem a klub egykori edzőpályájára, azonnal otthon éreztem magam.

Mennyiben hasonlított Harry Redknapp a korábbi edzőidre? Biztosan nagyon más volt…
Josh Hodgson, Twitter
Mágikus alak, amolyan apafigura. Eközben olyan kemény is tudott lenni, mint a szikla. Az edzők régi típusához tartozik. Amikor eligazítást tartott, egyszerűen csak előhúzott egy papírcetlit, amire felírta a kezdőcsapatot, és ilyeneket mondott, hogy „adjátok a labdát Luka Modricnak, ő majd megpróbálja megtalálni Rafát, és akkor nyerünk”. A meccs után, ha jól ment a játék, úgy dicsért: „Szent ég, Rafa, ki…tt jó futballista vagy”. Ettől úgy eltöltött a büszkeség, hogy kétszer annyit szaladtam érte. Redknapp stílusa passzolt az enyémhez, és tökéletesen megerősítette bennem az amúgy is pozitív képet az angol futball iránt.

„IGYEKSZEM MINDIG ÁTÉLNI A SZURKOLÓK ÉRZÉSEIT, ÉS AZ ARSENAL ELLENI RANGADÓK ALKALMÁVAL ARRA TÖREKEDTEM, HOGY VISSZAADJAM A TOTTENHAM-DRUKKEREK BÜSZKESÉGÉT”

Miért pusziltad meg azt az idős hölgyet, amikor a Tottenham 2–1-re nyert az Aston Villa ellen 2010 októberében? Meglepődött?
Will Farmer, Facebook
Jól emlékszem: miután belőttem a gólt, odaszaladtam a szurkolókhoz, és lényegében a karjaiba omlottam. Több volt az, mint egyszerű ölelés. Olyan nyolcvan körül lehetett, fogalmam sincs, ki volt.

Rövid tottenhames pályafutásod során számos gólt szereztél az Arsenal ellen, és cukkoltad eleget a szurkolóikat. Még mindig utálod őket? Mennyiben hasonlítanak az észak-londoni rangadók más ilyen mérkőzésekhez?
Michael Kay, Surbiton
Soha semmi bajom nem volt az Arsenallal, de amikor a Tottenham játékosa lettem, igyekeztem megérteni a klub történelmét, és hamarosan rájöttem ennek a mérkőzésnek a jelentőségére. Igyekszem mindig átélni a szurkolók érzéseit, és az Arsenal elleni rangadók alkalmával arra törekedtem, hogy visszaadjam a Tottenham-drukkerek büszkeségét. Szerettem volna, ha boldogan mennek munkába másnap. A többi ilyen városi derbi is különleges alkalmat jelentett mindig. A Real Madrid az Atlético ellen rendszerint különleges atmoszférában játszott, és pályára léphettem El Clásicón is. Ez mondjuk nem szigorú értelemben vett városi rangadó, de a világon ezt tartják a legnagyobb összecsapásnak, ami érezhető is. Világszerte beszélnek róla, olyan, mintha a világbajnokság döntője következne.

Mondott valamit Jack Wilshere, miután néhány másodpercen belül kétszer is kötényt adtál neki?
Alex Fuller, Facebook
Nem emlékszem, hogy bármit is mondott volna. Arra emlékszem csak, hogy én azt mondtam neki, legközelebb zárja össze a lábát. Az a 2011 áprilisi találkozó a szememben még mindig a legnagyobb mérkőzés, amin pályára léptem. A legszebb nap a munkásságom során. Meleg tavaszi este volt egy kis nappali fénnyel, csodás hangulat uralkodott a stadionban. A legjobb körülmények a futballhoz. Egy nullra vezetett az Arsenal, nekem sikerült az egyenlítés. Utána kaptunk még kettőt, majd én hoztam három három a meccset. Luka Modric a végefelé kihagyott egy hatalmas helyzetet, ami nagy kár, mert győznünk kellett volna. Nem hiszem, hogy a szurkolók túl gyakran látnak ennyire jó összecsapást.

Miért bukott el a Tottenham a 2011–12-es bajnoki címért folytatott versenyben? Úgy nézett ki, hogy jók az esélyek. Nem lehet, hogy az angol válogatott körüli, Redknappre vonatkozó pletykák zavarták meg a csapatot? Az első hat hónapban csodálatosan játszott a Tottenham.
Thomas Kemp, Facebook
Emlékszem, januárban játszottunk egy hatalmas mérkőzést a Manchester City ellen, ők akkor öt ponttal voltak előttünk. Vezettek kettő kettőre, de visszajöttünk döntetlenre. A ráadás perceiben kaptunk egy hatalmas lehetőséget, Gareth Bale elviharzott, de nem a legjobban adta le Jemain Defoe-nak, aki elpuskázta. Ezt követően az ellenfél jutott tizenegyeshez, és Mario Balotelli belőtte. Ezzel nyolc pontra nőtt a különbség, ami túl sok volt már ahhoz, hogy behozzuk. Addig viszont tényleg annyira jó formában játszottunk, hogy látszólag minden esélyünk megvolt a győzelemre.

Rekordmennyiségben mondtad már ki, hogy nagyon sajnálod a Tottenham elhagyását. Nos, mennyire sajnálod, hogy otthagytad a Spurst, és hogyan alakult a távozásod?
Ella Spencer, Facebook
André Villas-Boas nem a legjobb edző volt számomra. Megvette Gylfi Sigurdssont, és közölte velem, hogy ő lesz az új tízes. Ezt kicsit furcsállottam, különösen azért, amit a megelőző két idényben produkáltam. Az első mérkőzésünket a kispadon töltöttem, úgyhogy amikor megkeresett a Hamburg, úgy gondoltam, itt a jó lehetőség, hogy visszatérjek. Ezzel együtt sem kellett volna otthagynom a Tottenhamet, persze ilyet mindig könnyű utólag mondani. A hamburgi második időszakomban megéltem néhány nagyon szép pillanatot, ugyanakkor a tény, hogy a második és harmadik idényemben kétszer is osztályozót játszottunk, némileg ront a képen.

Hol rontotta el a Hamburg azt követően, hogy lehúztad ott az első küldetésed? Akkoriban rendszeresen indult a csapat a Bajnokok Ligájában, most viszont folyton a kieséssel küszködik.
Marko Weisz, Twitter
Nem tudom. Őszintén szólva, amikor visszakerültem hozzájuk, egy kicsit leértékeltem magam. Különösen azért, mert a Tottenhamból érkeztem. Akkor még sikerült feljutnunk a tabella aljáról a hetedik helyig. Ez hatalmas eredmény volt.

A nagymamádat is magaddal vitted, amikor bemutattak a Real Betisnél. Ez meg honnan jött? Van is egy fénykép, amint megpuszilod, bár egy kicsit zavartnak tűnsz.
Michael Bachmeier, Facebook
Egyáltalán nem! Hatalmas siker volt, hogy ott tudott lenni. Anyai ágon spanyolok a nagyszüleim, nem messze Sevillától laknak, úgyhogy eljöttek megnézni. Ahogyan akkor is, amikor a Real Madrid játékosa lettem.

Hogyan lettél a Midtjylland játékosa? Azért választottad Dániát, mert a barátnőd az Esbjerg kézilabdója?
David Hicks, Bolton
Több minden játszott szerepet a döntésemben. Először is igen, a barátnőm, Estavana Polman kézilabdázik, az Esbjerg játékosa. Hosszú, sikeres pályafutás előtt áll, úgyhogy reméltem, kicsit közelebb lehetek hozzá. Másodszor, nem léptem túl sokszor pályára Betisben, a Midtjylland pedig érdeklődött irántam, úgyhogy nem is igazán volt ellenérv. S volt még egy szempont: így közel maradtam Hamburghoz is, ahol a tizenegy éves kisfiam él, aki az első házasságomból született. (FFT: Kézilabdáztál már?) Nem, Estavana még sosem tanított.

Mi volt futballpályafutásod legnagyobb tévedése?
Luka Moran, London
Amikor otthagytam a Tottenhamet, elég rossz döntést hoztam, sokkal több minden nem is volt, amit kifejezetten sajnálnék.

Őszintén, sosem gondoltad azt, hogy jobb lett volna, ha egy másik korban születsz, amikor az edzők jobban elismerték a támadó középpályásokat és a játékmestereket, mint ma, amikor arra kérik őket, hogy nyargaljanak vissza, és vegyenek részt a védekezésben?
Christine Venema, Amszterdam
Éltem meg jó időket, de tény, hogy pályafutásom idején következett be a fordulópont. Ma már sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a sebességre és az erőre, és a technikailag kifinomult labdarúgók ritkábban kapnak lehetőséget, hogy ragyogjanak. Ezt már a Betisnél is tapasztaltam három évvel ezelőtt. Nagyon jól kezdtem, de megsérültem, és már nem tudtam visszakerülni az együttesbe. A vezetőedző, Pepe Mel közölte velem, hogy én vagyok a legjobb játékosa a labdával, mégsem ilyen típusú középpályásra van szüksége. Amikor megláttam a csapatot, nem akartam elhinni: ezek a srácok bármikor kirúgnák a labdát a stadionból, mégis mindenki megtapsolta őket, miközben bőszen csúszkáltak be az ellenfélnek. Én nem akartam ilyenné válni. Remélem, hogy a megbecsült játékmesterek kora visszatér. Andrés Iniesta, David Silva, Isco: az ember az ilyeneket nézné hétről hétre.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)