Nagyinterjú: Rafa Benítez

 

 

Mivel Rafael Benítez az Irbyben található törzskocsmájába hívta beszélgetésre az FFT munkatársait (cikkünk 2011 októberében jelent meg! – a szerk.), a rendkívül barátságos The Anchorba érkezve úgy gondoljuk, el is jött az ideje kikérni az első kört. A pince zsúfolásig tömve a világ minden tájáról származó borokkal, a csapolt sörök ínyenc skálájából is válogathatnánk, a kínálat végtelen. Ám Benítez antialkoholista, és ennek következtében olcsó a találkozás.
A víz, amit iszik, szénsavmentes, az egykori Liverpool-menedzser azonban pezseg, amint végignézi olvasóink kérdéseit. Kezdve madridi gyermekkorától egészen a brit zászlóval megfestett Mini autójáig, az Egyesült Királyság legsikeresebb spanyol „exportja” számára nincs tabu. Hat hónap alatt kipihente magát és feltöltődött, ilyen állapotban beszél most a múltról, a jelenről és a jövőről. Újraéljük vele az isztambuli dicsőséget, megtudhatjuk, milyen volt az élet az Anfielden Gillett és Hicks idejében, mi több, megismerhetjük védjegyévé vált kecskeszakállának titkát is.
A chipsdarabkákat játékosnak használva taktikai éleslátásáról is tanúbizonyságot tesz, és ezzel a kocsma törzsvendégeinek tetszését is elnyeri. De a legjobbat az FFT olvasói számára tartogatja: emeli poharát alapos kérdéseikre.

 

Igaz, hogy az édesanyja elszánt Real Madrid-szurkoló, míg édesapja Atlético-drukker volt? Ön hogy választott csapatot?
Simon Wellings, Madrid
Igaz. Számomra azonban egyszerű volt a döntés, mert apám elküldött egy Real-próbajátékra, és kiválasztottak.

Hogyan jellemezné magát futballistaként? Esetleg összehasonlítva a mai játékosokkal…
Daniel Baylis, e-mail
Amikor a Real Madrid akadémiájára jártam, először szélsőként játszottam, aztán középpályás lettem, majd söprögető. Azt hiszem, ez utóbbi állt nekem a legjobban, általában mégis középpályás voltam. Nehéz lenne összehasonlítani magam a mai labdarúgókkal, mert a játék teljesen más, de a legjobb tulajdonságom az volt, hogy két lábbal tudtam passzolni. Jó voltam a levegőben, és jó volt az erőnlétem. De nem voltam túl gyors, és az én esetemben pont ezen múlt volna, hogy ne átlagos, hanem topjátékos legyek.

 

Azt hallottam, hogy amíg a Parlánál játszott, segítette csapattársait, hogy angolul tudjanak ismerkedni angol lányokkal egy mallorcai nyaralás során…
Richard Lee, Stockton-on-Tees
Ezt meg vajon honnan tudják?! Mókás! Csak annyi a különbség, hogy Tenerife volt, nem Mallorca. Húszéves koromban odalátogattunk az AD Parlával négy napra, és én voltam az egyetlen, aki egy kicsit – ha nem is a legjobban – tudott angolul, így én lettem a társalgás közepe.

 

Mindig is szeretett volna menedzser lenni, vagy csak akkor, amikor játékos-pályafutását félbetörte egy
sérülés?
Martin Davis, e-mail
Akkoriban még nem tudtam, de így visszanézve tényleg ez volt a legfőbb szenvedélyem. Egykor a barátaimmal jártunk még a Madrid körüli hegyekbe nyaralni; volt egy tizenhat-tizennyolc évesekből álló csapatunk, és mire tizennyolc lettem, már nemcsak játszottam, hanem edzettem is. Addigra már a Real Madrid ificsapatában játszottam, így elég magas szinten álltam. Ekkor mentem egyetemre is: itt is futballoztam és edzősködtem, és mivel söprögető voltam, elég jól tudtam hátulról irányítani a csapatot.

 

Kilenc évet töltött azzal, hogy a Real Madrid különböző csapatait eddze, egészen a B-csapatig bezárólag. Mennyire voltak fontosak az inasévek?
Mark Jansen, Koppenhága
Számomra a legmeghatározóbb az a győztes mentalitás volt, amit a Real Madrid képviselt. Azt is jelentette az első néhány év számomra, hogy különböző edzőktől tanulhattam. Minden év új tapasztalat volt, és ha így vág neki az ember, az azt jelenti, hogy a profi pályafutása során már nagy tudásra tesz szert, és olyan megoldásokat is használ, amelyekről nem is tudja, mikor tanulta. De minden edzőnek és menedzsernek a saját útját kell járnia.

 

Azok után, hogy a Real Valladolid első csapatának edzője lett, milyen érzés volt, hogy már az első szezonban kirúgták? Hasonlóképpen az Osasunából kilenc meccs után. Nem gondolta, hogy: „A francba is, ebből elég!”?
Adam Wynns, Richmond, Új-Zéland
Ellenkezőleg, sokkal eltökéltebb lettem, hogy sikerréssé váljak. A Valladoliddal rendkívüli idők voltak azok: augusztus 15-én derült ki, hogy feljutottunk az első osztályba a Sevilla és a Celta anyagi helyzete miatt. A bajnokság szeptember 1-jén kezdődött, így nem sok időnk maradt a felkészülésre. A szezon végén az elnök azt mondta, hogy nem volt meg a kellő tapasztalatom, én pedig csalódott voltam, mert igaz, hogy hátul végeztünk a tabellán, de jól játszottunk, és folyamatosan fejlődtünk. Hasonló volt a helyzet az Osasunánál is: nem kettő, hanem egy év alatt szerettek volna feljutni, ez volt az elképzelésük. Az elnökség kedves, de kezdő emberekből állt, így aztán négy edzőt próbáltak ki egy idény leforgása alatt.

 

Tényleg egy brit zászlóval megfestett Minivel jár? Biztosan megengedhetne magának valami csillogóbbat is.
James Gee, e-mail
Olaszországban vettük a Minit, aztán visszahoztuk ide. Nagyon szeretjük!

Két spanyol bajnoki cím és egy UEFA-kupa-győzelem a Valenciával három évad alatt. Ma is meg tudná ezt csinálni valaki egy ilyen csapattal a La Ligában, vagy a Barcelona és a Real Madrid túlzottan kiemelkedik?
Dan Yeo, Cheltenham
Túlzottan elmentek. Ha megnézzük, úgy húsz ponttal járnak a többiek előtt. Akkoriban
még csak többek voltak, mint egy-egy jó együttes, mi meg nagyon jó csapat voltunk tele ambícióval.

 

„Egy heverőt akartam, ők meg vettek nekem egy lámpát.” Zseniális! Ezt mennyi ideig tartott kitalálni?
Alan Batty, Liverpool
Ezzel próbáltam elmagyarázni a helyzetet a Valencia szurkolóinak, ugyanis Néstor Canobbio remek játékos volt, de én szélsőt kerestem, ő pedig csatár volt. Nem akartam tiszteletlenül beszélni róla, de nem őt kerestük. Spontán jött.

Hogyan sikerült megnyerni rögtön az első évadban a BL-t a Liverpoollal? Hallottuk már a játékosok verzióját, de mégis, mi hangzott el a félidőben az öltözőben? És hitt benne, hogy még vissza lehet jönni abba a meccs­be?
David Harrison, Twitter
Jó volt a csapatszellem, különösen a BL-ben, ahol úgy éreztük, bárkit meg tudunk verni, mert alkalmazkodtunk a taktikánkkal, és úgy játszottunk, mint két különböző csapat. A mentalitásunk is jó volt, ha visszanézik a meccset, meg fogják érteni, mit értek csapatszellem alatt. A félidőben az volt a legfontosabb, amit megléptünk, nem az, ami elhangzott. Változtattunk a taktikán, három védővel jöttünk ki, és középre húztuk Dietmar Hamannt, hogy fogja a nagyon gyors Kakát. Azt mondtam a játékosaimnak, hogy ha szerzünk egy gólt, akkor visszajöttünk a játékba, és ez így is történt. De csak azután kezdtünk el igazán remélni, miután láttuk, hogyan játszik a csapat a második félidőben.

 

Visszatekintve, amikor a Liverpool a 2008–2009-es bajnokságban a második lett, volt valami, amit ma már másképp csinálna? Esetleg venne egy új csatárt januárban, Robbie Keane távozása után?
Alex King, Newcastle
Mindig azzal kellett gazdálkodnunk, amink volt. Nem érdemes azon gondolkodni, mi lehetett volna másképp, mert az egész évadban csak kétszer kaptunk ki. A legutóbbi idényt nyolcvan ponttal meg lehetett nyerni, nekünk akkor nyolcvanhat volt.

Mi késztette arra, hogy kecskeszakállat növesszen? Sokan úgy gondolják, a középkorúak válsága…
Ian Pamment, Twitter
Pedig csak annyi az oka, hogy egy nyaraláson nem borotválkoztam, utána pedig úgy döntöttem, meghagyom.

Hogy érezte magát, amikor Gareth Barry a Manchester Cityt választotta, és nem a Liverpoolt? Nem gondolja, hogy emiatt távozott Xabi Alonso?
Alec Davids, e-mail
Menedzserként tágabb képletben kell gondolkoznod, és hát ott volt Barry, aki angol volt, és számos poszton bevethető. Az új szabályok következtében tudtuk, hogy több angol játékosra lesz szükségünk, és megpróbáltunk erre is idejében felkészülni. Azt hiszem, ezt kellett lépnem, mert Alonso nem futballozott már olyan színvonalon, mint korábban.

Milyen volt a kapcsolata az olyan emberekkel, mint Gillett és Hicks? Szívesen szolgálta volna az új tulajdonosokat is?
Axel van Dijk, Hága
Nem egyszerű helyzet, ha a tulajdonosok külföldön élnek, és nincs meg a napi kommunikáció, de ezt így kellett elfogadnom. Szerintem sokan látták, mi történik, és hogy ez milyen nehéz, valamint azt is, hogy ennek ellenére a legjobb tudásunk szerint dolgoztunk. Különösen az utolsó évben, amikor semmilyen segítséget sem kaptunk a vezetőktől. Ma az a különbség, hogy mindenki egy irányba tart, és mindent a klubért tesz. Nincs senki, aki a saját érdekeivel foglalkozna.

Ha visszatekint a Liverpoolnál eltöltött időszakra, akkor félig teli vagy félig üres poharat lát? Megnyerték ugyan a BL-t és az FA-kupát, de nem sikerült megszerezni a bajnoki címet.
Daniel Coakley, Twitter
Mindig pozitívan kell szemlélni a világot, és csodálatos eredményeket értünk el. Amíg a Liverpoolnál voltam, mindig indulhattunk a BL-ben. Igény volt az is, hogy megnyerjük a Premier League-et, és ez nekünk is alapvető célunk volt, de nem könnyű, ha az Arsenal, a Chelsea vagy a Manchester United az ellenfél. Akkoriban ezek voltak Európa legjobb csapatai. Megtettünk mindent, amit lehetett.

Milyen a kapcsolata Sir Alex Fergusonnal? Bánja már, hogy a 2009. januári sajtótájékoztatóján beszólt neki?
Daniel Jones, Stoke
Jó volt a kapcsolatunk, amíg a csapataink vetélkedni nem kezdtek. Néhányszor megvertük a Unitedot, felzárkóztunk mögéjük, és ekkor minden megváltozott. Nem bánom, amit mondtam, mert a szurkolóknak is ez volt a véleményük, és az volt a megfelelő időpont, mert nyomás alatt tartottuk őket, és ezzel is szorítottunk rajtuk egyet. Tény viszont, hogy több pontot gyűjtöttek, mint mi, ezért az emberek hibának tartották, amit mondtam, de nem volt az.

 

Sokat kritizálták amiatt, hogy nem adott elég lehetőséget hazai nevelésű játékosoknak a Liverpoolnál. Nem érzi úgy, hogy nem kapott kellő elismerést azért, amiért visszahozta Kenny Dalglisht, és kicsit gatyába rázta az akadémiát?
Will Day, e-mail
A kezdetektől fogva igyekeztünk foglalkozni az akadémiával, de azt kellett látnunk, hogy nem jöttek ki onnan olyan szintű játékosok, amilyenekre szükségünk lett volna egy topcsapatnál. Így amikor végül lehetőségünk adódott, új ötletekkel álltunk elő, és ma már látható a minőségi változás.

Ki a legtehetségesebb futballista, akivel valaha is dolgozott? Fernando Torres, Samuel Eto’o, Djimi Traoré?
Neil Woods, Liverpool
Nagyon szerencsés voltam, mert ificsapataimban ott volt Raúl és Alfonso, azután pedig olyan játékosaim voltak, mint Rubén Baraja, Eto’o, Torres és Steve Gerrard. Nagyon nehéz választani. De Djimi igazi profi volt, nagyon nagy munkát végzett el nekünk.

 

David Silva szerint nagyszerű tapast lehet venni Manchesterben. Liverpoolban talált valahol jól elkészített paellát?
Rob D., London
Amikor a spanyol játékosok megérkeznek, mind ilyenek: a különbségeket keresik a két ország közt, de végül mindegyik rábukkan a saját kedvenc helyére. Ha Silva Liverpoolba jön, fogunk itt is jó helyet találni számára.

Mi volt a gond az Internél? Utólag visszanézve tényleg nehéz lett volna sikert elérni egy olyan klubbal, amelyik épp akkor triplázott?
M. Haniff A. Latif, Twitter
Hatalmas lehetőség volt. Azt ígérték, hogy szerződtetnek még néhány játékost, hogy
fejlesszük a csapatot, de nem tették meg, így a dolgok nem működtek jól. Bár nagyon keményen és profin dolgoztunk, nem kaptuk meg a kellő támogatást, és voltak olyan sérülések is, amelyekből lassan épültek fel a labdarúgók, így még nehezebbé vált minden. Kár, mert némi támogatással több trófeát is nyerhettünk volna. De még így is pozitívan szeretnék rá visszatekinteni, hiszen kettőt így is elnyertünk, és ebből az egyik a FIFA-klubvilágbajnokság aranyérme volt.

 

Egyszerű a kérdés, Rafa. Miért él még mindig a Wirral-félszigeten?
Steve Dixon, e-mail
Szerintem jó hely! Ott van a tengerpart, az erdő és a kedves emberek, akik tisztelettel vannak irántam. Boldogok vagyunk ott, főleg, hogy a gyerekeknek is sikerült beilleszkedniük. Az időjárás is jobb, mint Liverpoolban, más a mikroklíma, úgyhogy egyáltalán nem rossz.

A futball megszállottjának tartják, de mivel foglalkozott a focin kívül, amióta otthagyta az Intert? Mihez kezd a szabadidejével? (Amikor épp nem az FFT olvasói bombázzák…)
Ahmed Laif, London
Készülök a jövőre, elemzem korábbi munkáimat, kiragadom a pozitívumokat, és tanulmányozom a hibákat is, úgyhogy készen állok az újabb kihívásra. De a családdal töltött időt is nagyon élvezem.

Mint Real Madrid-szurkolónak, biztosan ambíciója egyszer a királyi gárdát edzeni. Vállalná a spanyol válogatottat, netán az angolt? Vagy a szíve inkább az angol klubfutballért dobog? (Azóta már sor került erre, nem sok sikerrel – a szerk.)
Danny Crouch, e-mail
Profi vagyok, a Real Madrid pedig topcsapat. De minden ajánlattal foglalkoznom kell, ami jó lehetőségnek bizonyul. E pillanatban a Premier League áll az első helyen, mert úgy érzem, értem a stílusát.

Brian Reade új könyvében, az An Epic Swindle-ben azt írja, hogy a 2007-es BL-döntő után Athén utcáit kellett rónia, mert nem volt szállása. Ez igaz?
Gary West, Twitter
Igen. Nehéz helyzet volt, mert már elég késő volt, a játékosok családjai beköltöztek a szállónkba, és nem volt elég szoba.

Ki a legnagyobb futballstratéga?
Xavier Lennard, Lyon
A korszaktól függ. Hirtelen Arrigo Sacchi jut az eszembe, de Francisco „Pacho” Maturanát is kedvelem, ő Kolumbiában volt edző.

Nyert már trófeákat Angliában, Spanyolországban és Olaszországban is, de talán az isztambuli siker volt a legnagyobb…
Paul Johnson, Birmingham
Igen. Ha szurkolókkal beszélünk, ők is egybehangzóan azt mondják, az isztambuli volt minden idők legjobb BL-döntője. Részt venni benne és végül megnyerni a meccset felejthetetlen érzés.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. októberi számában.)