Nagyinterjú: Peter Shilton

Interjú Chris Flanagan

Peter Shilton csaknem fél évszázadon keresztül élt kettős életet. A kétszeres BEK-győztes és legtöbb alkalommal (125) angol válogatott férfi labdarúgó, aki világrekordot jelentő 1390 alkalommal lépett pályára tétmeccsen, mindent megtett, hogy szerencsejáték-szenvedélyét rejtve tartsa a világ szeme elől.

„Negyvenöt éven át tartott – árulja el a FourFourTwo-nak. – A lóverseny volt a mindenem. Tizenhét éves korom óta voltam ismert, éppen ezért nem volt a legjobb gondolat, hogy személyesen tegyem tiszteletem a bukmékernél, de csak megemeltem a telefont, és már ment is minden magától. Hobbinak indult, de a nyolcvanas és kilencvenes években bedurvult. Amikor megkezdődött az internetes fogadás korszaka, egyetlen ilyen cégnél nyolcszázezer fontot veszítettem.”

Felesége segítségével hat és fél évvel ezelőtt végleg leállt, és a házaspár könyvet is írt a témáról, hogy másokat segítsen, és bizonyítsa, a szenvedély leküzdhető.

Shiltonnak valahogy sikerült elérnie, hogy a szerencsejáték ne legyen rossz hatással a pályafutására. „El tudtam választani egymástól a kettőt – mondja a 72 éves hajdani kapus. – A foci volt az első az életemben.”

A pályán kívül súlyos veszteségeket szenvedett, a gyepen azonban számos sikernek örvendett, és ez akkor is kiderül, amikor olvasóink kérdéseire válaszol.

Mi volt a legfontosabb lecke, amit Gordon Bankstől kapott tinédzserként a Leicester Cityben?
Olu Soga A., Lagosz
Tízéves korom óta voltam a Leicester játékosa, és szemmel tartottam őt. Tizenöt évesen már a tartalékcsapat tagja voltam, és együtt edzettünk. Elsőrangúan helyezkedett, mindig jó pozícióban volt, várta a lövést. A munkamorálja szintén kifogástalan volt. Kedd és csütörtök délutánonként ráhúzott az edzésekre, gyakorolta a lövést és a beadásokat, ami azért is volt kivételes, mert akkoriban még nem voltak kapusedzők. Más kapusokat is figyeltem. Peter Bonetti csodálatos volt a Chelsea-ben, igaz, hogy kicsi volt, de úgy pattogott a kapuban, mint valami gumiember. Lev Jasin már akkor félelmet keltett, amikor még el sem kezdődött a mérkőzés, mivel talpig feketében volt.

Igaz, hogy azért lógott egy húzódzkodóról, hogy megnyúljon a karja?
Stuart Lockhart, Instagram
Tíz-tizenegy éves koromban nem nőttem rendesen, és attól féltem, hogy nem leszek elég magas kapusnak. Azt gondoltam, ha nyújtok, az majd segít. A családomnak volt egy kis boltja, ott lógtam, és kitaláltam, hogy anyám húzza közben a bokámat. Csak néhányszor csináltam, de néhány éve elmondtam egy újságírónak, és azóta mindenki ezzel jön. A karom viszont tényleg elég hosszú, ez amolyan családi vonás.

Mindössze egyetlen évvel az 1966-os világbajnokság után a Leicester eladta Gordon Bankset, és ön lett a csapat kapusa. Nem volt ez túl nagy teher a vállán?
Mary Norman, Melton Mowbray
Már korábban is játszottam három-négy mérkőzést, amikor Banks az angol válogatottal volt elfoglalva. Egykét klub már tizenhét éves koromban is érdeklődött utánam, de azt hiszem, a Leicester hosszú távon tervezett velem. Banks még csak huszonkilenc éves volt, és még mindig nagyszerű, ez tényleg komoly nyomást jelentett, amit azonban sosem éreztem igazán. Inkább csak azt, hogy keményen kell dolgoznom. Volt önbizalmam. A klub számítása is bejött, mert amikor 1974-ben eladtak a Stoke-nak, háromszázhuszonötezer fontot kaptak értem, ez világrekord összeg volt egy kapusért.

Több mint ezer pályára lépés, de csak egy gól. Nem valami gazdag eredmény! Mondjon valamit arról a gólról!
@pateman80, Instagram
Tizennyolc éves voltam, és egy esős, szeles napon Southamptonba utaztunk. Később öt évet töltöttem ott, és megtanultam, a köd úgy száll le délután, hogy a mérkőzés utolsó tíz-tizenöt percében nem látszik a másik kapu. Négy egyes győzelemre álltunk, amikor hozzám került a labda, kivágtam előre. Hátulról fújt a szél, és a balszélsőnk, Mike Stringfellow utánaeredt. A többit már nem láttam a ködben. Egyszer csak hallottam a nagy morajlást, a többiek pedig jöttek vissza, hogy szép volt. Azt hittem, azért mondják, mert hosszan adtam ki, Stringy pedig gólt szerzett belőle. Egész hazaúton azt mondogatták, hogy én szereztem a gólt, én pedig azt, hogy csak szórakoznak velem. Csak otthon hallottam a hírekben, hogy valóban én voltam a gólszerző.

Gondolta volna, hogy az 1969-es FA-kupa-finálé lesz az egyetlen döntője?
David Hinshelwood, Corby
Nem. Korábban láttam, ahogyan a Leicester elveszíti az 1961-es és az 1963-as döntőt, az utóbbin kint is voltam, a Manchester Unitedtól kapott ki a csapat. Amikor ott voltunk a Wembley-ben 1969-ben, nagyon akartam a győzelmet, mert Leicester-szurkoló voltam. Nagyot csalódtam, amikor végül egy nullra kikaptunk a Manchester Citytől. Utána számos elődöntőt játszottam, még egyet a Leicesterrel, többet a Southamptonnal, de többé nem jutottam fináléba.

Milyen volt az angol válogatottban?
Archie Scholes, Instagram
Hatalmas pillanat volt, amikor 1970-ben bemutatkozhattam. Egy hónapra el is utaztam a világbajnokságra, de nem kerültem a huszonkét játékos közé, akit Sir Alf Ramsey közvetlenül a torna előtt megnevezett, így néhány társammal hazautaztam. Végül aztán novemberben mutatkoztam be az NDK ellen a Wembley-ben. Voltam már az angol válogatott tagja gyerekként, ifiként és az U23-ban. Nagyon boldog voltam, hogy Bobby Moore mögött állhatok a pályán. Három egyre nyertünk. Az első mozdulatom az volt, hogy középre vágtam egy labdát, amiből Francis Lee betalált. Egy ideig Gordon Banks helyett voltam beugró. Lett volna még benne néhány év, amikor 1972-ben autóbalesetet szenvedett. Nagyon szomorú történet, elveszítette az egyik szemét. Ekkor lettem az angol válogatott első számú kapusa.

Nagy csatát folytatott Ray Clemence-szel az angol válogatott helyéért. Ön szerint többet lett volna válogatott, ha nem ugyanabban a korban aktívak?
Tony Chada, Facebook
Több mint hatvanszor volt válogatott, szóval biztos, hogy negyven-ötvennel több alkalommal kaptam volna meghívót. Halálos versenyben álltunk egymással, de kiváló barátságban is. Tíz éven át voltunk szobatársak, nagyon jól kijöttünk egymással. A labdarúgás sohasem állt közénk, egyszerűen nem beszéltünk róla. Amikor őt választották egy mérkőzésre, visszamentünk a szobába, egy órán át csend volt, aztán túl voltunk rajta.

Milyen volt a Stoke-ban? Jó volt Tonny Waddingtonnal dolgozni?
Dave Tilstone, Facebook
Nagyszerű időszak volt, amikor a Stoke játékosa lettem. Vezettük a régi First Divisiont, bár a végén elbuktunk a sok sérült miatt. A következő idényben a tabella közepe környékén álltunk, amikor a szél lefújta a tetőt, és mindenkit eladtak, hogy állni tudják a javítást. Akkor indult a lejtmenet. Ennek ellenére Tony Waddington kulcsszerepet játszott abban, hogy odakerültem, mindig is olyan edzőkhöz akartam kerülni, akiket szerettem, akikben megbíztam. Ragyogóan bánt az emberekkel.

Nem tehetett volna valamit annak érdekében, hogy mégis a Manchester United játékosa legyen? Nagyon hiányzott egy megbízhatóan kiemelkedő kapus, és biztos vagyok benne, hogy önnel mehettünk volna a bajnoki címért.
Jason Reidy, Cork
Tizenöt éves koromban próbáltak megszerezni, de apám úgy volt vele, hogy ennyi idősen még nem kell elköltözni otthonról. Amikor a Stoke-kal kiestünk, felhívott egy korábbi csapattársam, Jimmy Greenhoff, és azt mondta, Tommy Docherty azon a héten bejelentkezik értem. Nagyon boldog voltam, de két nappal később Dochertyt kirúgták, mivel kiderült a viszonya a csapatorvos feleségével. Talán a sors akarta úgy, hogy ne a United, hanem a Forest játékosa legyek.

Hogy érezte magát azon a napon 1978-ban Coventryben, amikor a Nottingham Forest megnyerte a bajnokságot?
Patrick Aston, Facebook
Hatalmas teljesítmény volt. Egy olyan csapatnak lettem a tagja, amelyik éppen csak feljutott a First Divisionbe, és egyre csak javult. Voltak nagy tapasztalattal rendelkező játékosaink, például Kenny Burns, Larry Lloyd és John McGovern, illetve a fiatalok, mint Viv Anderson és Tony Woodcock; a kis zseni szélső, John Robertson és Martin O’Neill. Volt még hátra néhány mérkőzésünk, és már csak egy pontra volt szükségünk. Nagyon emlékszem erre a mérkőzésre, mert repülve védtem ki Mick Ferguson lövését, megnézhető a YouTube-on. Talán ez volt életem leghíresebb bajnoki védése, hiszen aznap megnyertük a bajnokságot. A nulla nullás döntetlen pályafutásom egyik fénypontja.

Mindenki tudta, mennyire jól bánik Brian Clough az emberekkel. Milyen hatással volt a pályafutására?
John Carroll, Instagram
Amikor a csapat játékosa lettem, valami egészen mást tapasztaltam ahhoz képest, amit korábban, például abban, ahogy a klubot irányították. Érezhető volt a fegyelem, ugyanakkor minden nagyon nyugodt is volt, mindenkivel ugyanúgy bántak, a kiszolgáló személyzettel és a titkárnővel, éppen úgy, ahogy a legnagyobb játékosokkal. Csodálatos volt a légkör. Clough-ban és Taylorban volt valami mágikus. Olyan volt, mint amikor egy nagy tortát sütünk: nagyon kellenek a jó alapanyagok. Minden összeállt. (FFT: Úgy hallottuk, akkor alakult ki szoros kapcsolata ön és Clough között, amikor elárulta neki, hogy nem a legnagyobb Don Revie-rajongó.) Nem is tudtam, hogy annyira gyűlölik egymást. Revie szép eredményeket ért el a Leeds élén, de nem volt az esetem. Az angol válogatottban nem sokat játszatott, inkább Ray Clemence-t kedvelte.

„CLOUGH-BAN ÉS TAYLORBAN VOLT VALAMI MÁGIKUS. MINDEN ÖSSZEÁLLT”

Mi a kedvenc története Clough-ról?
Marko Ivic, Instagram
Amikor először találkoztam vele, elég mélyen voltam, mert a Stoke csak küszködött, az angol válogatottban pedig nem volt helyem. Clough korábban szeretett volna megszerezni a Derbybe, és amikor a Forest edzője lett, elutaztam, hogy találkozzunk. Együtt ebédeltünk, ütős volt. Később, amikor elhozott a Stoke-ból, elmentem a City Groundra két tanácsadóval. Leicesteri üzletemberek voltak, tanácsadónak hívtam őket, ma már azt mondanák rájuk, hogy ügynökök. Clough ott állt rögbis felsőben, rövidnadrágban és egy koszos edzőcipőben. Azt mondta, menjünk le az egyik szobába, öt perc múlva ő is jön utánunk. Egy óra múlva már hívattak is, bennem pedig rossz érzések gyülekeztek, habár már jól ismertem. Udvariasan előreengedtem a tanácsadókat, de amikor beléptek az irodájába, megbotlottak, az aktatáskáik tartalma pedig széthullott mindenhova. Clough a földön ült, és egy fallabdaütővel gáncsolta el őket. Azt gondoltam magamban, ez nem megy valami jól. Beszéltünk hozzá, de alig figyelt, majd egyszer csak bejelentette, hogy ebből elég volt, és kiviharzott. Teljesen lebénultam, arra gondoltam, elúszott az esély, hogy a játékosa legyek. Másnap csörgött a telefon, ő volt az, és azt mondta, szeretne találkozni velem Derby egyik szállodájában. Amikor beléptem, immár egyedül, ő és Peter Taylor várt egy üveg pezsgővel. Nagyjából tizenöt percbe telt, és mindenről megegyeztünk. Általában a maga útját járta, de az volt a legjobb gondolat tőlem, hogy őt választottam.

Igaz, hogy egy körforgalom közepén készültek az 1980-as madridi BEK-fináléra?
Wes Robson, Basingstoke
Igen! A döntő előtt a mallorcai Cala Millorba látogattunk, mert abban az időben évi hatvanöt mérkőzést játszottunk egy viszonylag szűk kerettel, és Clough szerette volna, hogy egy kicsit felüdüljünk. Mindennap edzettünk, de ez csak egy kis futásból és passzolgatásból állt. Kapusként szerettem volna egy kicsit vetődni, de sehol sem volt fű. Peter Taylor azt mondta, hogy Madridban a szálloda mellett lesz majd egy füves pálya. Erre nagyon megkönnyebbültem, de amikor odaértünk, láttam, hogy olyan kemény, mint egy teniszpálya. Panaszkodni kezdtem, hogy azon nem lehet vetődni, és nagyon fontos lenne gyakorolnom a BEK-döntő előtt. Erre azt mondta Clough, hogy menjünk, keressünk valahol füvet. Így is lett. Nagyon vicces volt, mert Viv Anderson egyik barátja ott járt. Áthajtott ezen a körforgalmon, és hitetlenkedve hívta Vivet, hogy vajon hallucinált-e, mert szerinte engem látott egy körforgalomban edzeni. Végül a már említett coventrys meccsem mellett ez volt életem másik legjobbja. Ezek szerint működött a terv.

Előfordulhat még az életben, hogy egy akkora klub, mint a Forest, jelentős nemzetközi sikert érjen el?
Emilio Martinez Baniela, Facebook
Azt hiszem, ez ma már elég nehéz lenne, ha arra gondolunk, hogyan uralja a pénz a labdarúgást. Hihetetlen idők voltak, a Forest bajnok lett, kétszer is BEK-et nyert, de összejött a Ligakupa és a Szuperkupa is. Jó volt a csapatszellem, és megvolt az egyensúly is.

Mit tekint a legnagyobb győzelmének vagy legjobb teljesítményének az angol válogatottban?
Jen Fredericks, Manchester
Két ilyen van. Az egyik egy 1973-as összecsapás Skóciával, igyekeztem megszilárdítani a helyem Gordon Banks után. Százezren voltak kint a Wembley-ben. Ezek a mérkőzések nagyon kemények voltak. Ha kikaptál, mehettél vissza a klubcsapatodba, ahol a skót társaid egy éven át szívattak utána. Egy nullra nyertünk, és volt néhány nagyon szép védésem. A meccs egy pillanatában Billy Bremner szögletet rúgott, Kenny Dalglish pedig belebikázott, és a bal oldalamra jött a labda. Odanyúltam a bal kezemmel, de éreztem, hogy nem érem el, ezért odatettem a jobb kezem is, és kipiszkáltam a bal felső sarokból. Ezzel bebiztosítottam a helyemet a válogatottban. A másik egy rossz élményt követett, ugyanis 1973-ban a Wembley-ben csak döntetlent játszottunk a lengyelekkel, és emiatt nem jutottunk ki a világbajnokságra. Magamat vádoltam a kapott gólunk miatt. Az 1990-es vébéhez elég volt egy iksz Lengyelországban. Volt négy-öt gyönyörű védésem, és végül null null lett. Nagyon sokat jelentett nekem ez az eredmény, úgy éreztem, megfizettünk a korábbi kudarcért.

Ön és Ray Clemence volt a két kiválasztott az 1982-es spanyolországi világbajnokságra, de a legvégén önt választották. Milyen érzés volt?
@FerranFpl, Twitter
Egyikünk sem örült neki, hogy versenyeznünk kell, de az jó volt, hogy mindketten a válogatottra hangolódva dolgozhattunk. Ron Greenwood jelezte, hogy csak az egyikünk fog védeni, és bár minden reggel együtt mentünk fel az edzőpályára, aznap ő jobbról, én balról. Sosem voltam olyan izgatott, nem játszhattam még vébén, mivel 1978-ban nem jutottunk ki, de nagyon szerettem volna. Greenwood kisétált, jobbra fordult, átkarolta Clemence-t, akinek a feje előrebillent. Abban a pillanatban tudtam, hogy mi a döntés. Hiába volt a barátom, majd kiugrottam a bőrömből, hogy védhetek a vébén. (FFT: Tényleg állt egy tank az edzőpálya előtt a tornán?) Igen. Baszk területen, Bilbaóban voltunk, és nagyon nagy biztonsági intézkedések voltak életben, főleg az elején. Gépfegyveres katonák sétáltak a hotel körül. Aztán egy kicsit alábbhagyott a készültség.

Nem volt idegesítő, hogy az 1982-esvilágbajnokságon mindössze egyetlen gólt kapott, a csapat mégsem jutott tovább a második csoportkörből?
Liam Bennett, Newcastle
Rendkívül idegesítő volt. A védelem remek volt, ha csak egy kevéssel több gólt lőttünk volna, jók lettek volna az esélyeink. Kevin Keegan és Trevor Brooking egyaránt sérüléssel küszködött, pedig meggyőződésem, hogy ha ők ketten rendben lettek volna, megnyerjük azt a világbajnokságot. Így viszont nulla nullás döntetlent játszottunk a nyugatnémetekkel és a spanyolokkal is, emiatt nem játszhattunk elődöntőt, pedig egyszer sem kaptunk ki a tornán. Később meg is szüntették a második csoportkört. Be sem kellett volna vezetni, mindenkit taktikázásra kényszerített.

Miért hagyta ott a Nottingham Forestet a Southamptonért 1982-ben?
Edward Kelly, Lymington
Mert azt éreztem, hogy az a csapat, amelyikkel oly sok sikert értünk el, felbomlott. Új játékosok érkeztek, és többé már nem voltunk azok, akik korábban. Változásra volt szükségem. Nagyon jó időszakot töltöttem a Southamptonban, szép öt évet. Három elődöntőbe is odaértünk, ebből kettő az FA-kupában volt, és a második helyen végeztünk a bajnokságban. Fantasztikus eredmény volt.

„CSALT. HA LEVÁGTÁK VOLNA A BAL KEZÉT, ELŐBB ÉREK ODA”

Milyen érzés volt a rossz oldalon állni, amikor Diego Maradonának köszönhetően megszületett a futballtörténelem két leghíresebb gólja az 1986-os világbajnokságon?
@Sandaniel90, Twitter
Nem szívesen emlékszem vissza arra a mérkőzésre, különösen az első gólra, amelynek köszönhetően nem jutottunk az elődöntőbe. Maradona felismerte, hogy nem érheti el a labdát. Éreztem, az enyém lehet, csak előbb kell odaérnem, és egy kicsit elvetődnöm, hogy fölé kerüljek. Ha levágták volna a bal kezét, enyém a labda. Ő viszont csalt, és bejött neki. Vádolom a játékvezetőt és a partjelzőt, az ő feladatuk lett volna, hogy észrevegyék. (FFT: Az évszázad találata négy perccel később a következett. Megszületett volna, ha nincs az első?) Mindig is nagy játékosnak tartottam, de a srácok elmondták, annyira megbénította őket az első gól, hogy nem tudtak visszajönni a meccsbe. Egy ilyen gól után nagyon mélyre kerül az ember. Valószínűleg megnehezítették volna egy kicsit a dolgát, hogy ne tudja megcsinálni ezt a gyönyörű szólót. Nem akarok semmit sem elvenni tőle, de meg tudtuk volna állítani.

Találkozott Maradonával az „Isten keze” mozdulat után?
Frank Halton, Gloucester
Nem. Kimondtam, hogy ha nem kér bocsánatot, nem rázok vele kezet. Keserűség élt bennem vele szemben, de nemcsak bennem, hanem más angol válogatott játékosokban is, például Terry Butcherben. Pont azért, mert sohasem kért bocsánatot. Volt, hogy pénzt ajánlottak azért, hogy találkozzunk, de azt feleltem, hogy előbb elnézést kell kérnie. Erre viszont nem állt készen.

Hogy érezte magát a Derbynél Robert Maxwell tulajdonos idején?
Jason Palmer, Burton
Ahogyan sokan teszik manapság, ő is rengeteg pénzt akart befektetni, hogy a klub nagy legyen. Megszerzett engem, Mark Wrightot és Dean Saunderst. Kezdetben remekül működött. Arthur Cox vezetőedző keze alatt játszottam, kemény ember volt, két lábbal a földön, tiszteltem őt. Akárcsak a Stoke-nál, itt is nagyon jól kezdtünk, aztán elfogyott a pénz, a többi már történelem. Egy kicsit elromlottak a dolgok, ezzel együtt a klub fantasztikus volt, a Baseball Ground hangulata elképesztő, és akkor léphettem pályára az 1990-es vébén, amikor a csapat játékosa voltam.

Mennyire volt jó az angol válogatott az 1990-es olaszországi vébén?
Donal J. O’Driscoll, Facebook
Nagyon jó csapat volt. Lassan kezdtük a tornát, de amikor Belgium ellen játszottunk, felébredtünk. Amikor David Platt belőtte azt a csodálatos gólt Paul Gascoigne szabadrúgásából a hosszabbítás utolsó mozdulatával, azt gondoltuk, innen már minden rendben. Egyre jobbak lettünk, ahogy haladt előre a torna, de valószínűleg nem szereztünk elég gólt. Gary Lineker és David Platt többször betalált, de Chris Waddle például többször is eredménytelen volt a németek ellen. Nem volt szerencsénk azzal, hogy nem kerültünk a döntőbe.

Mi ment át az agyán, amikor Andreas Brehme szabadrúgása megpattant Paul Parkeren, és a hálóban kötött ki?
Rob Taylor, Milton Keynes
Minden a másodperc töredéke alatt történt. Jól ment az elődöntő, akadt négy-öt szép védésem, az egyik Jürgen Klinsmann lövése után volt, nagyon büszke voltam rá. De az a megpattanás! Egy kapus sem akar olyat magának. Nagyon nehéz azt kezelni. Az ember egy direkt lövést vár a tizenhatoson kívülről. Ez azonban Paul Parkert találta el, aki nagyon szerencsétlenül járt, hiszen pont az volt a feladata, hogy blokkolja a lövéseket. De a labda most irányt változtatott rajta. Kapusként úgy kell állni, hogy zárjam a szöget, de ilyen esetben hirtelen teljesen más technikára van szükség, teljes testtel vissza kell fordulni, hogy oda lehessen ugrani. Erre nem volt időm, ezért improvizálnom kellett. Gyorsan lépdeltem hátra, de a labda végül bement, azon az egyetlen kis helyen, ahová nem érhettem oda. Nagyon szerencsétlen gól volt.

Amikor aktív kapus volt, még nem lehetett elmozdulni a gólvonalról, amikor az ellenfél tizenegyest lőtt. Az sokkal nehezebb volt?
Paul Hugh Gallagher, Facebook
Nem léphettünk vissza abban az időben, de nagyon sok kapus korán elmozdult, bármelyik irányt is választotta. Én addig vártam, ameddig csak lehetett, mert tudtam, hogy a teher a rúgó vállára nehezedik, sokan belelőtték a labdát a kapusba, ahelyett, hogy rögtön valamelyik sarkot választották volna. Ha túl korán elindulsz, a labda középen is bemehet. Az 1990-es elődöntőben addig vártam, ameddig csak lehetett, és minden esetben a jó irányba indultam el, de mindegyiket nagyon erősen lőtték, ráadásul a sarokba. Csak négy esetben néztem farkasszemet a németekkel, mert Stuart Pierce sajnos egyenesen a kapusba lőtte, Chris Waddle pedig fölé. Nehéz megfogalmaznom, hogyan éreztem magam akkor. Az ember gyomra összeszorul. Lesétálsz a pályáról, és felfogod, hogy az álomnak vége. Három világbajnokságon voltam ott, lehetett volna öt is, és holtversenyben Fabien Barthezzel az enyém a rekord, tíz vébémeccsen nem kaptam gólt. Az első tornán veretlenek maradtunk, a másodikról csalás miatt kellett hazamennünk, a harmadikon pedig az elődöntőben vertek meg tizenegyespárbajban. Nagyon közel, mégis nagyon távol voltunk a döntőtől.

Ön tartja a férfi válogatottság angol rekordját, százhuszonöt alkalommal húzta fel a mezt. Mit jelent ez az életében?
Greg Morter, Facebook
Büszke vagyok rá, többen kerültek a közelébe, de nehéz lesz megdönteni, különösen a modern futball korábban. De ki tudja? Vannak néhányan, akik sokáig ott lehetnek, például Jordan Pickford vagy Harry Maguire. Ha valaki utolér, én leszek az első, aki gratulál neki.

Hogyan tekint vissza arra az időszakra, amikor a Plymouth Argyle vezetőedzője volt?
Alistair Yates, Facebook
A csapat, amelyet átvettem, alulról a második helyen állt a tabellán, és abban az időben ki is estünk. Egyetlen játékost igazoltam a határidő előtt, Kevin Nugentet, de eltörte a lábujját. A rájátszásban alulmaradtunk, miután nem sikerült az automatikus feljutás. Több gólt szereztünk, mint bárki a négy osztály bármelyikében, Kevin Nugent, Paul Dalton és Steve Castle sok találatot hozott össze, mindhármukat én vittem a csapatba. Ezt követően Paul Dalton is eltörte a lábát a felkészülési időszakban, Steve Castle besárgult, és megvettünk egy Peter Swan nevű játékost, aki nem igazán tudott beilleszkedni. Az idény közepén megállapodtunk az elnökkel, hogy közös megegyezéssel távozom. Akkoriban voltak problémáim a szerencsejátékkal, de szerintem remekül dolgoztam. (FFT: Szívesen vállalna edzői munkát?) Úgy döntöttem, hogy más irányba indulok el. Gyakran költöztem, és a szerencsejátékkal is meggyűlt a bajom, meg kellett oldanom valahogy. Addig azonban nem sikerült, amíg nem találkoztam Stephfel.

Milyen volt, amikor 1996-ban ezredik alkalommal lépett pályára a bajnokságban negyvenhét évesen?
Barry O’Loughlin, Facebook
Óriási érzés volt. A Plymouth-ban töltött időszak után már éreztem, hogy még tudnék játszani, de nem úgy, hogy az egyik héten igen, a másikon nem. Azt akartam, hogy meglegyen az ezer bajnoki mérkőzés, ezért a Bolton, majd később a Leyton Orient játékosa lettem, és végül 1005-ig jutottam, ami a mai napig rekord. Az ezredik mérkőzésemet a Leytonban játszottam otthon a Brighton ellen. Előre megmondtam a klub elnökének, Barry Hearnnek, hogy nem akarok nagyon ünneplést, ennek ellenére vörös szőnyeget rakatott a pályára, és felengedtek ezer léggömböt. Hivatalosan köszöntött a Football League, a Sky pedig közvetítette a meccset, még úgy is, hogy a Brighton a tabella utolsó helyén állt, és úgy emlékszem, nem sok dolgom volt. Bezzeg a kilencszázkilencvenkilencedik a Fulham ellen! Annak kellett volna az ezrediknek lennie. Mindent beleadtam.

Mi olyat tett, ami miatt ilyen hosszúra nyúlhatott a pályafutása?
Joe Edney, Instagram
Szerencsém volt a sérülésekkel, és már nagyon fiatal koromtól szerettem a labdarúgást. Szerettem edzeni, keményen dolgozni, a tökéletességre törekedni. Sok jó képességgel születtem, és igyekeztem kitartani. Nem sújtottak sérülések, a mai napig teljesen rendben van a térdem és az ízületeim.

Ki volt a legjobb játékos, akivel és aki ellen pályára lépett?
Chris Drainey, Facebook
Akivel játszottam, Bobby Moore, illetve a legjobb csatár Gary Lineker. Aki ellen pályára léptem, az pedig Maradona.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. decemberi számában.)