Nagyinterjú: Peter Crouch

Szinte furcsa már belegondolni abba, hogy volt idő, amikor Peter Crouchot nemhogy nem szerették, de egyenesen küzdenie kellett a vele szembeni előítéletek ellen, és azért, hogy a legmagasabb szinten játszhasson. Különösen, hogy 2017-ben az Év emberének választottuk. Szerencsére a 2017-es esztendő nagyon jól ment Crouch-nak. Nemcsak visszaküzdötte magát a harcvonalba a Stoke-nál, de belőtte századik Premier League-gólját, és saját rádióműsort is kapott. A zene amúgy is nagy szenvedélye, a beszélgetésünk előtti estén Liam Gallagher-koncerten járt Kelet-Londonban. Bár bevallja azt is, hogy igaz nagy kedvence Jimmy Nail. „Nem kevés buli ért véget úgy, hogy megnéztük műsorát, a Crocodile Shoest” – vallja be nevetve.

Interjú James Maw Portré Leon Csernohlavek

Gyerekkorodban a Chelsea labdaszedője voltál. Van olyan mérkőzés, amelyik megmaradt benned?
Claire Harrison, Facebook
Emlékszem arra, hogy Dennis Wise egyszer odajött hozzám, és nagyon leszúrt, hogy miért nem adom oda elég gyorsan a labdát, majd a Chelsea előnyhöz jutott, mire lebaltázott, hogy túl gyorsan adom oda. Úgyhogy meglehet, nem én voltam a világ legjobb labdaszedője, de kiváló élmény volt, hogy ennyire közel lehettem az eseményekhez.

Milyen érzés volt, amikor kölcsönadtak a Tottenhamből a Dulwich Hamletbe? Milyen volt a Premier League egyik akadémiájáról mindjárt non-league védőkkel viaskodni?
Seb Pring, Twitter
Valódi kulturális sokkot jelentett. A Tottenhamben edzettem a tartalékokkal, és jól látszott, olyan sokan vannak előttem a sorban, hogy nehéz lesz onnan bekerülni. David Pleat állt elő az ötlettel, hogy menjek el kölcsönbe a Dulwich-ba, de kezdetben nem voltam benne biztos, hogy jó az ötlet. Később kiderült, ez volt a legjobb döntésünk. Felnyílt a szemem: hatalmas középhátvédek rugdosták ki belőlem még a sz…rt is, ami megerősített. Biztos vagyok benne, hogy a mai gyerekek már nem vágynak ilyesféle élményekre, azt gondolják, hogy nagy meccseket játszanak inkább az U23-ban, de ez nem így lesz. A legjobb leckét a kölcsönidőszakomban kaptam a pályafutásom kezdetén.

Szokott idegesíteni, amikor a magasságodról kérdezgetnek?
Alan Wooldridge, Facebook
(Nevet.) Nos, ezt nyilván már egész életemen át el kell viselnem. Ki is nyomtattam néhány válaszkártyát, amelyeken ezekre található felelet: „Milyen az időjárás odafent?”, „Miért nem inkább a kosárlabdát választottad?”, az alján pedig az áll, hogy „Örülök a beszélgetésnek”. Ugyanis ezek naponta háromszor is előkerülnek.

Milyen volt Robert Prosineckivel egy csapatban a Portsmouth-nál? Igaz, hogy napi húsz szál cigarettát is elszívott?
Rich Cook, Facebook
Csodálatos élmény volt vele játszani, kiváló személyiség volt, és hozzá micsoda futballista! Nem mozgott túlzottan sokat, de nem is kellett neki. Azt hiszem, tizenkilenc gólt szereztem abban az idényben, és mindegyiket ezüsttálcán kínálta fel nekem. Nem is beszélt sokat, mégis többet elmondott, mintha egyfolytában nyomta volna. Szemtől szemben remekül el lehetett vele beszélgetni angolul, de ha rászóltál, hogy fusson vissza, azt felelte, nem érti. Mérkőzés előtt, szünetben a zuhanyzóban és a meccsek után is cigarettázott! Méghozzá piros Marlborót, ami, ugye, nem a legkönnyebb cigi.

Voltak ugyan szép pillanataid az Aston Villában, de valami nem stimmelt. Mi lehetett az? Miért nem akartak melléd állni a szurkolók?
Jamie Berger, Worcester
Tényleg nem mondhatnám, hogy túlzottan mellém álltak. Az első idényemben nagyon meg is szenvedtem ezzel. Tony Adams vagy Sol Campbell ellen kellett pályára lépnem, ugyanilyen magas voltam, mint most, de sokkal könnyebb. A mai napig emlékszem, hogy a Newcastle ellen mutatkoztam be, átnéztem a másik térfélre, ott állt Alan Shearer, és arra gondoltam, fényévekkel mögötte kullogok. Nem álltam még készen igazán az élvonalra, de Graham Taylor hitt bennem. Őt David O’Leary váltotta, aki egy cseppet sem hitt bennem. Emiatt a Norwich-ba kerültem kölcsönbe, és kicsattanó önbizalommal tértem vissza, de még mindig nem kaptam rendszeres játéklehetőséget. Így aztán odébbálltam.

„AMIKOR BELŐTTEM A NEGYEDIK HELYET ÉRŐ GÓLT, ÉS KISZALADTAM ÜNNEPELNI, A LEGSZEBB PILLANATAIMAT ÉLTEM ÁT A FUTBALL VILÁGÁBAN”

Nem voltál nagyon felkapott játékos, amikor 2004-ben a Southampton labdarúgója lettél, mégis remek idényt zártál az egyébként gyengélkedő csapatban. Mondhatjuk, hogy ekkor fordult nagyot a pályafutásod?
Paul Woollard, Winchester
Igen, az az idény rendkívül fontos volt nekem. Amikor odakerültem, bármelyik irányba elindulhatott volna a pályafutásom. Paul Sturrock szerződtetett, de őt aztán kirúgták. A helyére érkező Steve Wigley nem játszatott valami sokat. Majd jött Harry Redknapp, eladta James Beattie-t, és hirtelen Kevin Phillipsszel együtt mi lettünk a két csatár. Harry nagyon megbízott bennem, és az idény második részében már tizenhárom gólt szereztem. Ekkor éreztem igazán úgy, hogy megérkeztem a Premier League-be, és azon a nyáron már a válogatottba is meghívtak.

Hiába költött rád hétmillió fontot a Liverpool, az első tizennyolc meccseden még csak be sem találtál. Nagyon kemény időszak volt? Rafa Benítez mit szólt hozzá?
Natasha Woodford, Facebook
Igen, valóban terméketlen időszak volt, ami azt illeti, nagyon is terméketlen! Vissza akartam térni a Southamptonba, amilyen gyorsan csak lehet. Csak arra gondoltam, hogy mit is tettem. Szerencsére valahogy túltettem magam rajta. A menedzser mást várt tőlem, mint amit korábban megszoktam. Próbálkoztam velük, de közben úgy kellett volna gólt szereznem, hogy sokkal mélyebben játszottam. Olyan szintre léptem a futballban, hogy ki kellett mondanom, muszáj lesz egy kicsit önzőbbnek lennem, úgyhogy feljebb húzódtam, ami talán egy kicsit a vezetőedző akarata ellen is volt. Elkezdtek jönni a gólok, és ekkor már a szurkolók is követelték, hogy pályára lépjek. Ezzel együtt sem tudok Rafáról semmi rosszat elmondani. Első osztályú edző volt.

 

Milyen érzés volt a „Gerrard-döntőben” pályára lépni 2006-ban? Hittél benne, hogy a Liverpool visszajön a játékba, annak ellenére is, hogy már korán kettő nullára vezetett a West Ham?
Andy Greenhalgh, Facebook
Először is ne feledjük, hogy volt egy érvényes gólom, amit nem adtak meg! Akkoriban a West Ham és Alan Pardew örömükben mindig táncoltak, úgyhogy a szünetben leültünk, és megbeszéltük, hogy nem fogjuk végignézni, ahogyan ott táncikálnak a serleg körül. Végül – természetesen – Stevie nyerte meg nekünk a meccset. Két csodálatos góllal mentette hosszabbításra a találkozót. Amikor ránézek arra az éremre, mindig arra gondolok, hogy oda kellett volna adnom neki.

Elég sokan kételkedtek benned, amikor először húztad magadra a válogatott mezét. Miért lehetett ez? És milyen érzés volt bebizonyítani a kétkedőknek, hogy nincsen igazuk, például azzal, hogy huszonkét alkalommal találtál be a nemzeti tizenegyben?
Freddie Tomlinson, Twitter
Így azért egész jól hangzik. Amikor először rám néztek a szurkolók, az volt az első kérdésük: „Ez meg hogyan focizhat?”. Emlékszem, Angliában először 2005 októberében léptem pályára Lengyelország ellen az Old Traffordon, és rendesen kifütyültek. Kemény időszak volt. Akkor az járta, hogy ha én is játszom, akkor hosszú labdákkal kell szöktetni, de szerencsére idővel bizonyítani tudtam, hogy ennél azért összetettebb a futballom. Ezt követően sokkal keményebben kellett edzenem, hogy ne így gondolkodjanak rólam.

Hogyan alakult ki a robotünneplés? Melyik számra táncoltál, és mikor csináltad utoljára?
Jennifer Blake, Facebook
Olykor-olykor még mostanában is előjön. Nem tudom már, melyik számra alakítottam ki a mozdulatsort, de annyira jól ment, hogy ez lett a gólörömöm. Valamelyik tévécsatorna lefilmezte, és a többiek utána már kérleltek, hogy ünnepeljek így.

 

Miért cibáltad meg Brett Sancho rasztáját a Trinidad és Tobago elleni vb-meccsen, holott lényegesen magasabb vagy, mint az az arc?
Rory Allen, Facebook
Ösztönösen jött, még csak azt sem tudtam, hogy ezt tettem, míg szembe nem jött az összes fényképen. Aki a levegőben akar labdát szerezni, mindent megtesz, hogy az embere fölé kerüljön. Tényleg nem tudtam róla, hogy ezt tettem, és rossz volt látni később. A meccs után nem mondott semmit, de Kenwyne Jones később elárulta, hogy nem szívesen látnak a hazájában, úgyhogy nem oda mentünk nyaralni.

Tényleg kilóg a lábad az ágyból? Hogyan védekezel ez ellen? Húzol zoknit?
Sadie Franklin, Twitter
A szállodai szobákban kilóg, de otthonra sikerült szereznem egy két és fél méteres ágyat. Viszont annyira hozzászoktam már ehhez, hogy a mai napig felhúzom egy kicsit a takarót, és kilógatom a lábam. Megszokásból.

„A SZÁLLODAI SZOBÁKBAN KILÓG A LÁBAM AZ ÁGYBÓL, DE OTTHONRA SIKERÜLT SZEREZNEM EGY KÉT ÉS FÉL MÉTER HOSSZÚT”

Nem gondoltad, hogy egy kicsit előbb kellett volna bejönnöd a 2007-es Bajnokok Ligája-döntőben Athénban, főleg, hogy utána azonnal fontos helyzethez jutottál?
Jack Harris, e-mail
Azt mondhatom, hogy a leginkább azt bánom a futballpályafutásomból, hogy azon a mérkőzésen nem lehettem kezdő. Úgy éreztem, ott kellene lennem a csapatban. Craig Belamyval ültünk a kispadon, Dirk Kuyt pedig egyedül volt elöl. Vetettem egy pillantást a Milan játékosaira, és megállapítottam, hogy ez ugyanaz a csapat, mint 2005-ben, csak két évvel idősebb kiadásban. Azon gondolkodtam, hogy ha megtámadnánk őket, nagy fájdalmat okozhatnánk nekik, de nem akartunk küzdeni, és talán egy kicsit a kezükre is játszottunk. Nagyon sok gólt szereztem abban az idényben a Bajnokok Ligájában, és minden egyes mérkőzésen pályára léptem, úgyhogy ez elkeserítő volt.

Dirk Kuyt azt állította egy Pacek-interjúban, hogy majdnem „kivégezted” egy gokarttal. Halljuk a te verziódat! Tényleg így volt?
Greg Vaughn, London
A 2007-es Bajnokok Ligája döntője előtt történt. Edzőtáborban laktunk Portugáliában, és elmentünk gokartozni. Beleléptem a gázba, majd észrevettem, hogy nem működik a fék. Láttam, hogy Xabi Alonso és Dirk Kuyt a pálya szélén áll. Tudtam, hogy az egyiket el kell ütnöm, úgyhogy feltettem magamnak a kérdést: „Melyikük az értékesebb?”. Így rántottam a kormányt végül Dirk Kuytre, de becsületére legyen mondva, időben elugrott. Bepánikoltam és kiugrottam. A kisautó a falnak csapódott, majd kigyulladt. Fogalmam sincs, hogy később ez szerepet játszott-e Benítez csapatösszeállításában.

Nem gondolod, hogy a játékvezetők egy kicsit keményen bántak veled? Akárhányszor a közeledbe ment a labda, rögtön sípoltak.
Shaun Sawyer, Facebook
Ehhez hozzá kellett szoknom, amikor a Liverpoolba kerültem, és belekóstoltam a BL-be is. Nem volt könnyű. Angliában sokkal elnézőbbek voltak velem, viszont a kontinensen mindenre azonnal ugrottak. Olyan volt, mintha a 2006-os világbajnokság előtt tanácskozást tartottak volna, és megbeszélték volna, hogy oda kell figyelni rám. Mondom, hozzá kellett szoknom valahogy. Nem sok értelme van a pályán lenni úgy, hogy az ellenfélnek gyártod a szabadrúgásokat.

Melyik volt a nehezebb: futballozni a Southamptonban azt követően, hogy már játszottál a Portsmouth-ban, vagy visszamenni az utóbbiba a Southamptonból?
Leo Howard, Facebook
Azt hiszem, a Southampton a Portsmouth után. A Liverpoolban szereztem nevet magamnak, és addigra már játszottam a válogatottban is, és biztos vagyok benne, hogy a csapat úgy gondolta, jól járt velem. De a Southampton az Aston Villa után! Na, az tényleg kemény volt, már az első meccsen kifütyültek a saját szurkolóim. Villantanom kellett egy kicsit, hogy megkedveljenek, de szerencsére sikerült.

Tagja voltál annak a Portsmouth-nak, amelyik majdnem kiejtette a Milant az UEFA-kupából 2008-ban. Nem ütött meg a guta, amikor Pippo Inzaghi a hosszabbításban betalált? Ha megnézzük, hogy mostanság hol tart a Portsmouth, nem fura egy kicsit, hogy akkoriban Európa legnagyobbjainak húzogatta a bajszát?
Darren Walters, Fareham
Igen, tényleg fura, szerintem a csapat szurkolói is azt mondanák, hogy az volt életük legnagyobb meccsélménye. Nagyon keményen megszorongattuk aznap este a Fratton Parkban a Milant. Csak akkor tudtak visszajönni a játékba, amikor behozták Ronaldinhót, és lőtt egy hihetetlen szabadrúgásgólt.

Három klubban – a Tottenhamben, a Southamptonban és a Portsmouthban – is játszottál Harry Redknapp keze alatt. Megállná még a helyét a Premier League-ben a kicsit old school módszereivel?
Lloyd Irwin, Twitter
Nem tesznek vele túl jót azok, akik annak állítják be. Azt mondják rá, hogy old school, pedig csak idősebb egy kicsit. Sokat változott ő is az idő múlásával, képes volt alkalmazkodni. Nem is tudott volna ilyen hosszú ideig megmaradni a Premier League-ben, ha nem így lenne. Mindig alkalmazkodott a játékosállományhoz, bármilyen is volt az. Szerintem gyakran lebecsülik a képességeit.

„A 2006-OS VILÁGBAJNOKSÁG ELŐTT A JÁTÉKVEZETŐK TANÁCSKOZÁST TARTOTTAK, ÉS MEGBESZÉLTÉK, HOGY ODA KELL FIGYELNI RÁM”

Felfogtad, mekkora jelentősége volt annak a fejesgólodnak, amelyet a Tottenham mezében szereztél 2010 májusában a Manchester City ellen? Így lett negyedik a csapat, és indulhatott el a BL-ben.
Alex Richards, Durham
Igen. Akkor már hosszú ideje nem indult a Tottenham a Bajnokok Ligájában, és azzal a góllal kerültünk vissza a sorozatba. Remek idényt tudhattunk magunk mögött, megérdemeltük az indulást. Amikor belőttem a gólt, és kiszaladtam ünnepelni, a legszebb pillanataimat éltem át a futball világában. Láttam a játékostársaim és a szurkolók arcát, mindenki tombolt. Szerintem még sohasem robbant fel ennyire a vendégszektor, mint akkor, és mindezt az én gólom eredményezte!

Átvillant az agyadon, hogy kimarad a hatalmas helyzeted a Milan ellen a 2010–11-es BL-idényben a San Siróban a legjobb tizenhat között? A labda épp, hogy csak bement a kapufáról!
Kris Grant, Twitter
Pontosan tudtam, mit csinálok. Aaron Lennon csodálatosan előkészítette a helyzetet. Megvert két védőt, majd visszahúzta, én meg láttam, hogy kint áll a kapus, és elhatároztam, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elküldöm a felső sarokba. Egy kicsit túlzottan is közel ment a léchez, de végül csak becsorgott. Nagy dolog volt, hogy a San Siróban győzhettük le őket, hiszen a soraikban tudhatták Nestát, Gattusót és Ibrahimovicot.

Abban a két évben, amit ismét a Tottenhamben töltöttél, Gareth Bale Európa egyik legjobb játékosává fejlődött. Látható volt, hogy ilyen sikeres lesz?
Rickie Cockburn Facebook
Igen, őszintén mondom, hogy mindnyájan láttuk. Bale eleinte általában balhátvédként lépett pályára, és csak amikor előrébb került, akkor derült ki, mire is képes. De már addig is ő volt a legjobb az edzéseken. Olyan ez, mintha Cristiano Ronaldót tennék a jobbhátvéd posztjára, biztosan csodálatos lenne, amikor meglódul előre, de hátul eléggé kimaradna a játékból. Bale is akkor nyílt ki, amikor előre került. Egyáltalán nem lepődtem meg, amikor láttam, miket ért el a Reallal.

Milyen volt a tottenhames Benoit Assou-Ekotto? Kicsit furcsán nyilatkozott olykor, de gondolom, csak a show kedvéért.
Louise Paine, Facebook
Azt sem tudom, hol kezdjem, ha róla van szó. Komplett dokumentumfilmet lehetne forgatni róla. Eléggé, hogy is mondjam, más volt, mint mi. Utált futballozni, pedig nagyon jó volt. Egy alkalommal például a meccs előtt odajött hozzám, és megkérdezte: ki ellen játszunk. Válaszoltam, mire azt mondta, „ó, rendben”, és visszament megenni a croissant-ját és meginni a forró csokiját. Kicsit fura alak volt. Klassz autókkal járt az edzésekre, és sohasem vett részt a levezetésen. Valóságos díva volt. (FFT: Az a pletyka járja, hogy a pornóiparban próbál szerencsét.) Valóban? Nos, azt kell, hogy mondjam, mindene megvan hozzá, haha!

2011-ben tizenöt perc után kiállítottak a Real Madrid otthonában a legjobb nyolc között, és Marcelo nagyon látványosan megünnepelte ezt. Jól esett, hogy október végén a brazil játékos nagyot égett a Tottenham ellen a Reallal?
Clinton Mitchell, Facebook
Volt egy kis megkönnyebbülés, mi tagadás. Nyilván az én hibám volt az eset, túlzottan is izgultam attól a puszta ténytől, hogy a Bernabéuban lépünk pályára, és szerettem volna hamar bizonyítani. Az első sárga lap esetében Sergio Ramos nagyon látványosan vetette magát a földre, de kétségtelen, hogy szabálytalan voltam. Utána Marcelo tett ugyanígy, és gondolom, leesett neki, hogy ezzel lényegében megnyerték a meccset, ezért még a füvön ülve ünneplésbe kezdett. Ez elég nyomasztó érzés volt. De mindez az én hibám volt.

Láttad Harry Kane-t a Tottenham ificsapatában? Sejtetted, hogy ennyire jó lesz?
Joanna Alexander, Essex
Nos, mindent én tanítottam neki, úgyhogy sejtettem, hogy jó lesz! Komolyra fordítva a szót, gyakran láttuk őt, és szerintem senki sem mondta volna meg akkor, hogy idényenként huszonöt-harminc gólt szerez majd a bajnokságban. Évről évre nagyon sokat fejlődött, és most ő az egyik legjobb a Premier League-ben, ha nem a legjobb. Sokat edzettünk együtt, látszott, hogy nagyon szívesen tanul, harapni akart.

A Stoke mezében a Manchester City ellen 2016 márciusában lőtt gólod volna a legszebb? Volt néhány pazar megoldásod.
Guy Owen, Facebook
Azt hiszem, igen. Bár nem volt rossz az az ollózós a Liverpoollal a Galatasaray ellen sem 2006 márciusában, és a másik a Portsmouth-szal a Stoke ellen 2008-ban, de azt hiszem, tényleg a Manchester City ellen jött össze a legszebb, ott minden együttállt. Néhány héttel korábban már megpróbáltam a Blackburn ellen is. A labda hozzám került, megpróbáltam felpattintani és átívelni a kapus felett, de nem sikerült, és megfogta. Akkor elhatároztam, hogy újra megpróbálom, és a Manchester City ellen adódott erre lehetőség. Megint felpörgettem, mert alapvetően biztosabbnak érzem a lövéseimet a levegőben, mint a földön. Öröm volt nézni, ahogy a labda befelé repült.

Milyen érzés volt, hogy néhány éve többször nem léphettél pályára? Nem érezted úgy, hogy vége a pályafutásodnak? Hogyan sikerült utána mégis visszaküzdened magad?
Aaron Wade, Twitter
Volt több olyan időszakom is a Stoke-nál, hogy nem játszhattam túl sokat. Van úgy, hogy a klubod talál a helyedre valakit, de ilyenkor is készen állsz arra, hogy esetleg nem válik be, és gyorsan vissza kell térni. Néhányszor bekopogtam a menedzser ajtaján, de olyan nem lesz soha, hogy üvöltözve rontok be hozzá, amiért nem játszhatok. Mindig szeretnék része lenni a csapatnak, de azt is szeretném, hogy jól menjen az együttesnek. Amikor Liverpoolban játszottam, és megérkezett Fernando Torres, nem igazán tehettem semmit, mert ontotta a gólokat. Amikor azonban azt látom, hogy mást választanak, pedig én többre lennék képes, az bizony nagyon kiábrándító.

Nem sajnálod, hogy a 2012-es Európa-bajnokság előtt lemondtad a válogatottságot? Olyan sérülések jellemezték akkoriban a keretet, hogy biztosan ott lehettél volna egy utolsó nagy erőpróbán.
Stuart Steelyard, Facebook
Sok minden zavart. Nagyon jó idényt zártam, a válogatottban is benne voltam addig, amire jött Roy Hodgson, és azt akarta, hogy jöjjek el néhány napot az edzésekre, majd menjek haza. Úgy éreztem, ennél egy kicsit több tisztelettel is lehetne irántam. Nem vagyok olyan, aki nemet mond a hazájának, de akkor kaptam egy elég erős „rúgást”.

Szerinted elképzelhető, hogy a kispadon folytatod? Milyen edző lennél?
Gareth Jackson, London
Igen, ugyanis most járok az A-licences tanfolyamra, és nagyon élvezem. Nem tudom, hogy menedzser lennék-e szívesebben, vagy csak egyszerű edző. Számos kiváló menedzser keze alatt játszottam, és egy kicsit mindegyiktől tanulnék, persze biztos, hogy sok mindent másképp csinálnék. (FFT: Keménykezű lennél a játékosaiddal?) Mindennek megvan a maga ideje. Van, akinek az kell, hogy fenékbe rúgják, és van, akinek az, hogy átkarolják. Láttam olyan menedzsereket, akik nem találták el az arányt.

Őszintén, ha nem profi labdarúgó lennél, mi lettél volna?
Junior Leoes, Facebook
Nézzük csak, hadd gondolkozzak! Van néhány opció. Azt hiszem, apámmal dolgoznék a reklámiparban.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. januári számában.)