Nagyinterjú: Paulo Sousa

 

 

Interjú Szöllősi György Fotó Getty, Reuters, Makádi Péter, Takács József

 

2012-ben készült interjúnk előtt a Magyar Sportújságírók Szövetsége akkori vezetősége dörgedelmes közleményt adott ki, amikor Paulo Sousa konfliktusba keveredett egy tudósítóval, de a portugál edzőnek még a nevét sem írták le helyesen. A szövetségi kapitány lesajnáló nyilatkozatok sorában bírálta a Videotonnál végzett munkáját, majd felháborodott, hogy Sousa sérelmezte mindezt, és nem akart kezet fogni Egervárival. Mintha a játékvezetők és a kommentátorok is utaznának rá, kéjesen törli bele a kopottas cipőjét a világverő magyar futball apraja-nagyja, mondván, mit akar itt ez a nagyképű, arrogáns portugál, aki a bajnokcsapatból a dobogóra is épp csak jó nemzetközi zsoldossereget csinált, és képtelen tiszteletben tartani a mifelénk érinthetetlen tabukat, behódolni a sportnapilapnak, a kapitánynak, a szövetségnek. A játékosként kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, Európát végigfutballozó ifjúsági világbajnok futballistakarrierjét mindenki elismeri, kevesen látják viszont, hogy edzőként éppen olyan szívósan, lendületesen és tervszerűen halad előre, ahogy a pályán vált korának egyik leghasznosabb középpályásává. Ha az edzésterveket is annyi munkával és szenvedéllyel készíti (pedig ezt teszi!), amiként a FourFourTwo-olvasók kérdéseit kezelte, akár egy szorgalmas érettségiző, akkor edzőként is nagy sikerek várnak rá. S amikor a Pacek-interjú és -fotózás miatt a Symbolban találkoztunk, a meccseken általában melegítőben kiabáló Paulo Sousa hibátlan eleganciával, öltöny-nyakkendővel tisztelte meg Önöket, az FFT olvasóit.

Kevés nagyinterjút ad, az FFT-nek miért?
Bence, e-mail
Mert felkért rá a főszerkesztő úr, és mert mindig örömmel beszélek a futballról.

Mielőtt Székesfehérvárra szerződött, hallott már valamit a Videotonról? Egyáltalán mit tudott a magyar labdarúgásról?
deep purple, FourFourTwo.hu
Tudtam, hogy a Videoton egy magyar klub, ugyanakkor túl sok információm akkor még nem volt az egyesületről. (FFT: Hogy talált rád a fehérvári lehetőség?) Filipovics Vladan tájékoztatott arról, hogy a Videoton edzőt keres, és a tulajdonos, Garancsi István érdeklődik felőlem. Azon nyomban elkezdtem informálódni a klubról, és úgy általában a magyar labdarúgásról. Természetesen találkoztam a Videoton dicső múltjával, az 1984–85-ös, fantasztikus UEFA-kupa-meneteléssel, amikor döntőt játszott az együttes. De elsősorban a jelenről kellett tájékozódnom, hiszen ahhoz, hogy valaki átvegye egy csapat szakmai irányítását, tökéletesen ismernie kell a körülményeket, tisztában kell lennie az erőviszonyokkal. Tizenhét meccs felvételét láttam, és kétszer Magyarországra utaztam, hogy személyesen nézzem meg a Vidit. Azóta különös figyelemmel követem a magyar labdarúgást, szemmel tartom a magyar játékosokat – futballozzanak az élvonalban, az NB II-ben, az utánpótlás-bajnokságokban vagy éppen külföldön.

 

Mit gondol a magyar válogatottról?
Jucus24, e-mail
Mivel legutóbb negyven éve szerepelt Európa-bajnokságon Magyarország, a futballtársadalomnak, a játékosoknak, az edzőknek – tulajdonképpen mondhatnám, hogy az egész nemzetnek – fontos lett volna, hogy a válogatott éljen az eséllyel, és részt vegyen a soron következő tornán. Egyszerűen szégyen, hogy Magyarország nem jutott ki a 2012-es Eb-re. (FFT: Komolyan mondod?) Abszolút! A munkám része, hogy részletesen tanulmányozzam a labdarúgás minden szegmensét, különös tekintettel a játékosok, a szakvezetők és a bírók teljesítményét. Nos, ha az egyéni képességeket értékeljük, a magyar válogatott kerete jobb, mint a svédeké, amely csapat ugyebár a legfőbb rivális volt. Ráadásul tapasztalható volt egyfajta futball-láz az országban, a szurkolók a csapat mögött álltak, mondhatnám, hogy minden adott volt kitűzött cél eléréséhez.

Mr. Sousa! Mit gondol, kijut valaha egy nagy világversenyre Magyarország?
Pityike , e-mail
Az én személetem megváltoztathatatlan: mindenki gondolkozzon pozitívan, és duzzadjon az önbizalomtól! És igen, a magyar válogatottnak ki kell jutnia a brazíliai világbajnokságra! Ha valaki a selejtezőcsoport nehézsége mögé bújik, az csak kifogást keres, mert a magyar futballban találni annyi kiváló játékost, hogy megfelelően teljesítsen, és sikert érjen el. A török és a román labdarúgás minimum egy lépéssel hátrébb jár annál, mint ahol állt az elmúlt években. Magyarországon több a tehetség, mint az említett országokban, ahogy több a minőségi futballista is a nemzeti csapat keretében, mint a riválisoknál. (FFT: Tisztázzuk: Paulo Sousa azt állítja, hogy a magyar válogatottnak Hollandia mögött, a második helyen kell végezni a selejtezőcsoportban?) Minden körülmények között a kvalifikációt kell célként meghatározni. Kétségtelen, Hollandia a legerősebb, a csoportfavorit, de ha felelevenítjük az Amszterdamban játszott második mérkőzést, emlékezhetünk: képes a csapat helyzeteket kialakítani, mi több, gólokat szerezni ellene. Megnehezítettük a dolgukat, tehát miért ne lehetne önbizalmunk? (FFT: Többes szám első személyben beszélsz…) Itt dolgozom, magaménak érzem a magyar labdarúgást.

Ha holnap felkérnék rá, elvállalná a magyar szövetségi kapitányi posztot?
deep purple, FourFourTwo.hu
Pillanatnyilag egy megtisztelő projektért vagyok felelős Fehérváron, és nem mellesleg a magyar válogatottnak van szövetségi kapitánya, tehát a kérdés nem aktuális. Ellenben mi, edzők sosem feledhetjük el: a futballban minden a feje tetejére állhat.

 

Elküldték Mezey Györgyöt, aki a Videotonból bajnokcsapatot csinált. Jött Ön, kicserélte a játékoskeretet, belekeveredett egy-két nagy port kavaró balhéba, és úgy tűnik, a címvédés sem sikerül. Mivel magyarázza, hogy érdemes volt szerződtetni Önt?
Szabó Kristóf , e-mail
Ha a klub edzőt vált, a döntés arra utal, hogy valami probléma vetődött fel, ugyanakkor erről csak a tulajdonos vagy Tassy Márk ügyvezető adhat tájékoztatást. Engem azzal a céllal szerződtetett a klub, hogy segítsek felépíteni egy profi klubot, amelynek határozott filozófiája van, a futballjának identitása, és amely versenyképes az európai kupaporondon. Időbe telik, amire az átformált rendszer ideálisan működik, hiszen az új elképzelések, az ismeretlen edzésmódszerek, azok az igények, amiket a játékosokkal szemben támasztunk, merőben eltérnek a korábbiaktól; idő kell, hogy ez eredményre vezessen. Mivel a tulajdonos az érkezésem előtt jelentős pénzből erősített, én pusztán olyan futballistákkal állapodhattam meg, akiket ingyen igazolhatott a klub. Mindeközben feladatom volt meghosszabbítani az egyik legjobb játékosunk megállapodását, akinek a sikertelen tárgyalások rányomták a bélyegét a teljesítményére, és negatív hatással volt a keretre is. Nálam mindenki fontos, de senki sem nélkülözhetetlen. A játékos felelős a saját helyzetéért: a becsületes edzésmunka, a megfelelő mérkőzésprodukció megerősítheti egyik-másik labdarúgó helyzetét. Nem azért kapnak lehetőséget a kezdő tizenegyben, mert valaki azt mondja: helyük van a csapatban, nálam az sem elegendő, hogy történetesen válogatott kerettagok, de az sem számít, ha éppen ők kapják a legnagyobb fizetést. Csak az játszhat, aki folyamatosan bizonyítja, hogy jobb a riválisánál.

Van olyan dolog, amit megbánt a fehérvári korszak alatt?
Lala22, sms
Néhány esetben határozottabban és gyorsabban kellett volna reagálnom egyes helyzetekre. De én hagytam időt azoknak, akik jobban ismerik egymást. Általában akkor bánok meg valamit, ha nem foglalok állást, pedig megtehettem volna. Amikor döntést hozok, az elsülhet jól és rosszul is, de az már az én felelősségem.

Tervez-e nagy erősítéseket a nyárra? Nemzetközileg ismert játékosra gondolok.
Vadász Gergő, Facebook
Folyamatosan gondolkodunk erősítésben, arra törekszünk, hogy fejlesszük a játékosainkat, és figyeljük a piacot is, hogy milyen lehetőségek adódnak. Tudjuk, melyek azok a posztok, amelyek stabilizációra szorulnak. De én sosem említek neveket azelőtt, mielőtt a kiszemelt labdarúgót megszereznénk. Van játékosmegfigyelő-rendszerünk, és aki a területért felelős, pontosan tudja, milyen posztra keressen játékost.

Nem zavarják az állandó piszkálódások? A magyar edzők nem szeretik a „külföldi betolakodókat”.
lövészárok, Facebook
Érzem, hogy a szakma afféle kívülállóként tekint rám, és látom, hogy vannak emberek, akik számára terhes, hogy Magyarországon dolgozom. Az első naptól kezdve a munkámmal törődöm, mindent elkövetek azért, hogy a játékosaim és a klubom fejlődjön, és eredményt érjen el. Ha hozzájárulhatok a magyar labdarúgás felemelkedéséhez, az nagyon boldoggá tesz majd. Mindig nyitott vagyok az eszmecserékre, örömmel megosztom az ötleteimet, nézeteimet azokkal, akik a futballban dolgoznak, és kíváncsiak az elképzeléseimre, a filozófiámra. Szerintem a viták viszik előre a sportot. Más kérdés, hogy én nem kritizálok olyasvalakit, vagy bírálom olyasvalakinek a munkáját, akiről vagy akinek a munkájáról nincs hiteles képem.

A fiatalok közül melyik játékosát emelné ki, és miért?
Gyuri, e-mail
Az öltözőben mindenki egyenlő. Sosem kezdőcsapatban, egyénekben, hanem keretben gondolkozom. Még egyszer hangsúlyozom: neveket nem említek. (FFT: Akkor mondjuk mi: a felcsúti akadémiáról érkező Gyurcsó Ádámot és Szolnoki Rolandot már beépítetted az első csapatba.) Az ajtó nyitva áll azok előtt, akik megérdemlik. Rajta tartjuk a szemünket a fiatalokon, figyeljük az akadémistákat. Aki megmutatja, hogy érdemes számolni vele az első csapatban, és huzamosan magas szinten teljesít, megkapja az esélyt.

Sokáig marad még?
@béci, Twitter
Hároméves projektre szerződtem, de ahogy már mondtam: az edzői munka rizikós, sosem tudni, mi történik a következő nap.

Mit gondol a futballakadémiai rendszerről? Ez megoldás lehet a magyar futball problémáira?
Evelin, sms
Nem a problémákon kellene rágódni, hanem a megoldáson töprengeni. Szerintem az akadémiák nem oldják meg a magyar labdarúgás helyzetét, pláne ha nincs egy tiszta elképzelés arra, hogy az akadémiai munka miképpen adaptálható és helyezhető át a professzionális játékba. Az utánpótlásban jó tanítókra, hangsúlyozom, tanítókra van szükség, nem pedig edzőkre, akik azért dolgoznak, hogy eredményeikkel felhívják magukra a profi klubok vezetőinek figyelmét.

Hogyan lehetne emelni a magyar NB I színvonalát?
Király Ferenc, e-mail
Ebben a kérdésben mélyebbre kell ásni. Meg kell állapítani a valódi helyzetünket, és felmérni, hova akarunk eljutni. Ha fel akarunk kapaszkodni a nemzetközi ranglistán, elengedhetetlen, hogy több csapatunk vegyen részt a nemzetközi kupákban. A válogatottnak pedig muszáj rendszeresen szerepelnie az Európa- és világbajnokságokon, ahonnan 1972, illetve 1986 óta eltűnt. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, meg kell szüntetni, hogy olyanok – edzők, vezetők, kulcspozícióban dolgozó újságírók –, akiket felelőtlenül a szakterület specialistájának neveznek ki, manipulálják azokat az üzletembereket, akik befektetnek a labdarúgásba. (FFT: Milyen konkrét változtatásokat javasolsz?) Az erősebb bajnoksághoz fejleszteni kell a versenyeztetést. Szerintem valami nem működik megfelelően, ha sokszor egy-két itthon játszó futballista szerepel csak a válogatottban. A javulás érdekében csökkentsük a bajnokságban szereplő csapatok létszámát, és változtassunk a rendszeren: legyen alapszakasz, majd rájátszás! Ez további izgalmat, lelkesedést hozna, ami egyértelműen előnyösebb a kluboknak, a tévéknek, és szponzoroknak is. Nem mellesleg a szorosabb verseny miatt a nemzetközi porondra kijutó csapatok felkészültebben indulnának Európában. Ez a lebonyolítási rendszer lehetővé tenné, hogy ideálisabb menetrendet dolgozzunk ki, hosszabb nyári pihenővel, ami esélyt adna a minőségi felkészülésre az európai megméretést megelőzően. A szűkített élvonal miatt a második vonal is erősebb lenne, ahol a fiatal játékosok fejlődhetnének, és taktikai, technikai, mentális és fizikális téren is felkészültebben csatlakozhatnának a korosztályos válogatottakhoz. (FFT: Gondolod, ezek a módosítások látványos előrelépést hoznának?) További változtatásokkal és fejlesztésekkel hiszem, hogy igen. Például szigorú szabályrendszer kellene, hogy kötelezze a bajnokságban indulni szándékozó klubokat. A magyar futball nem függhet a televíziótól. Veszélyes, ha klubok a televíziós közvetítésekből beérkező pénzből működtetik a csapatot. Jelen helyzetben a tévé joggal hiszi, hogy bármikor megváltoztathatja a menetrendet, ami a játékosok teljesítményére is befolyással lehet, arról nem beszélve, hogy előnyben részesíthet csapatokat, ami nem fair egy ilyen üzletben. Szemléletváltásra van szükség.

Melyik volt a nagyobb teljesítmény? A Dortmund vagy a Juventus játékosaként BL-t nyerni? Milyen érzés volt, amikor játékosként BL-címet védett – az előző csapata ellen?
deep purple, FourFourTwo.hu
A sport, így a labdarúgás is, a győzelemről szól, ami lehetőséget ad arra, hogy történelmet írjunk. Számomra nem a két BL-győzelem, a klubvilágbajnoki cím, a Szuperkupa, a bajnoki cím, vagy a kupagyőzelem a legemlékezetesebb, hanem az U20-as világbajnoki cím, ami Portugália első utánpótlás vb-címe volt, és megnyitotta az európai klubfutball kapuit a számomra. (FFT: Ha a BL-siker kerül szóba, a Juvéval vagy a Dortmunddal nyert cím ugrik be?) Mindkettő fontos állomása a pályafutásomnak. A Juventusszal a fantasztikus Real Madridot vertük a negyeddöntőben, ráadásul úgy, hogy az első mérkőzés után hátrányba kerültünk. Az elődöntőben pedig az én gólom is kellett a döntőbe kerüléshez, ahol a korszak álomcsapatát, az Ajaxot győztük le. A Dortmund-siker is emlékezetes, mert egy remek Manchesteren jutottunk túl, és a fináléban Európa legjobbját, a Del Pieróval, Zidane-nal, Vierivel, Boksiccsal felálló Juvét fektettük két vállra. A diadal után hatszázezer ember ünnepelt bennünket, holott a rajtnál senki sem gondolta volna, hogy miénk lesz a trófea, én ugyanakkor az átigazolásom napjától fogva bíztam a sikerben. (FFT: Viccelsz? Tényleg hittél a BL-győzelemben?) Igen. Tudatosan döntöttem úgy, hogy az Arsenal és több másik érdeklődő klub helyett a Dortmundot választom, mert az átigazolásom előtt a BL-ben és az UEFA-kupában is játszottam ellene, tapasztaltam, milyen komoly egyesület, és úgy véltem, eredményes leszek a német bajnoknál. Amikor a klub bemutatott a sajtónak, az újságírók megkérdezték tőlem: miért jöttem Dortmundba? Azt válaszoltam, hogy BL-t nyerni. Emlékszem, a kamerás fickó mozdulatára. Felnézett a masina mögül, olyan arckifejezéssel, mintha nem lennék normális.

 

Miért ment el Torinóból?
Kamcsatka, Facebook
Mert a Juventus eladott. Nem bíztak abban, hogy a térdsérülésem időben rendbe jön, és nyilván nem akartak egy olyan futballistát a klubhoz kötni, aki hónapokra kieshet. Amúgy az előélete ennek a történetnek úgy nézett ki: rábeszéltek, játsszak a szezon elején, mert fontos volt a klubnak, hogy mindenki a fedélzeten legyen – a vezetőség buzdította a szurkolókat, hogy váltsanak bérletet. Amúgy ez a szezon volt a legtöbb nézőt a lelátóra csalogató éve az egyesületnek. És ha már belementem, hogy pályára lépjek az idény elején, nem maradhattam le a BL-ről. (FFT: A szurkolók viszont észre sem vették, hogy fájdalmaid voltak. Remek éved volt!) A probléma nem volt hatással az aktuális teljesítményemre – csak az egészségemre, mert rendszeresen érzéstelenítővel kellett futballoznom, ami komolyabb sérülést eredményezett. Miután megnyertük az olasz bajnokságot, a Juventus történetének legnézettebb évét produkáltuk, amelynek a végén az edzők, a játékosok és a szakértők is engem választottak az évad legjobbjának.

 

Mi az oka, hogy ilyen sok portugál főszereplő van az európai topfutballban? Mourinho, Ronaldo, Villas-Boas…
Ny. Zsolt, sms
Ezek az emberek karakterek, megvan bennük a személyiség ahhoz, hogy sikeresek legyenek. A szenvedély, az ambíció élteti őket. Mindig hajlandóak befektetni és fejleszteni a tudásukat.

Ki volt a kedvenc csapattársa a Juvéban?
Juvelover, Facebook
Szerencsés vagyok, hogy a világ legjobb játékosainak némelyikével szerepelhettem együtt. Ha mindenképpen meg kell jelölnöm néhányat, akkor Baggiót, Del Pierót és Viallit emelném ki. Baggio a legjobb éveiben volt, amikor együtt futballoztunk, technikailag maga volt a tökély. Del Piero még csak tehetséges tinédzser volt, de már látszott: klasszis lesz belőle. Vialli pedig más dimenzió. Az ő vezéri képességei különlegesek voltak. (FFT: Mi volt a te erősséged?) A futball iránti szenvedélyem, az elhivatottságom, az, hogy mindig a kitűzött célra fókuszáltam, és folyamatosan kész voltam tanulni. Figyeltem a társaimat, az ellenfeleimet, tanulmányoztam a tehetségüket, mindig figyeltem az edzőimre, és minden fontos információt elraktároztam és hasznosítottam. (FFT: Hol helyeznéd el magad a veled azonos poszton szereplő korábbi sztárjátékosok között?) Az én időszakomban több klasszis középpályás szerepelt: Rijkaard, Redondo, Albertini vagy éppen Guardiola. Valamennyiünknek saját stílusunk volt, mindannyiunknak megvolt az erősségünk. Rijkaard felépítése kimagaslott, és gólképesebb volt a többieknél, mert a fejjátéka zseniális volt. Redondo technikai tudása volt lenyűgöző, Guardiola egyérintős játéka egyedülálló. Ugyanakkor Albertini és én a futball alapvető elemeiben jobban jelen voltunk. Albertini jobb volt az előkészítésben és a támadásszervezésben, ráadásul távoli bombákkal veszélyeztetett. Én a védekezésszervezésben voltam hatékonyabb, abban, ahogy a játékot olvastam. Irányítottam a társakat, kiismertem az ellenfelemet. A támadójátékban több kockázatot vállaltam, középhosszú és hosszú átadásokra vállalkoztam, és rendszeresen voltak mélységi és keresztpasszaim, talán mert ifikoromban szélsőként, támadóként és irányítóként vettek számításba. (FFT: Ki találta neked ezt a későbbi szerepkört?) Sven-Göran Eriksson. Ő játszatott először ebben a pozícióban, amikor együtt dolgoztam vele a Benficánál.

Ki volt a példaképed?
Zsombor, e-mail
Az édesapám, aki keményen dolgozott, hogy megteremtse nekünk az alapvető szükségleteket. (FFT: Futballista példakép?) Senki. Tizenöt éves koromig nem gondoltam, hogy profi karriert futhatok be. Szerettem játszani – haverokkal, a suliban vagy éppen a szülővárosom csapatában. Akkor kezdtem komolyan elhinni, hogy van esélyem a futballistaéletre, amikor a Benfica érdeklődött felőlem. Akkor elhatároztam, hogy kihozom magamból a maximumot, és mindent megteszek, hogy a legjobb legyek. Rengeteg meccset láttam, rengeteg játékost megfigyeltem, de kizárólag magamra koncentráltam, és inspirált, hogyan lehet fejlődni. Megígértem magamnak és a családomnak, hogy kihozom magamból a legjobbat. Ez motivált. Mindeközben az összes labdarúgó inspirált, és jobb játékra ösztönzött.

Dortmundban volt jobb, vagy Torinóban? Esetleg az Interben?
Riedle, sms
Mindegyik állomáshelyem új oldalát mutatta meg a labdarúgásnak, no és az életnek.

Határozott filozófiád van?
Vidor1, e-mail
Annak ellenére, hogy sokak szerint egy pályafutásban nagy jelentősége van a szerencsének, szerintem a siker nem Fortuna műve. Ha az ember nyitott, és hajlandó tanulni, fejleszteni a tudását, figyel a leglényegtelenebbnek tűnő részletekre is, javulni fog, és végül eredményt ér el. (FFT: Pontosan milyen edzői filozófiát követsz?) A futballcsapatnak sok más speciális jellemző mellett saját kulturája, saját nyelvezete, saját identitása van, ezt amolyan bonyolult jelenségként kell elfogadni és megérteni. A játékmodell olyan összetett rendszer, amelyben az alapelvek szerepe a játék különböző helyzeteire reagál. Ez egy funkciónáló gépezet, ahol a védekező- és támadóorganizáció, az előkészítésért felelős szervezet, a védekezés és támadás közötti átmenet finomra hangolt szerkezete hatázozza meg egy csapat indentitását. Én a játékmodellt egyfajta iránymutatásnak használom, aminek az edzésmunka kidolgozásában és a játékosaim fejlesztésében veszem hasznát. A futballistáknak posztokban, egyéni feladatkörökben, ugyanakkor kollektívában, vonalakban és szektorokban is gondolkodniuk kell. Ennek érdekében az edzésen a taktikai, technikai, fizikális és mentális felkészítésre fektetünk hangsúlyt. Kidolgoztunk egy edzéstervet, ami nap mint nap új területet, új képességeket fejleszt, ugyanakkor hetente – a mérkőzések tanulságaiból, illetve a soronkövetkező ellenféltől függően – módosítható, specializálható. A célunk, hogy olyan labdarúgókat képezzünk, akik különböző szisztémákban, különböző dinamikával képesek felismerni a játékhelyzeteket, és mindezt magas intenzitással teljesítik.

Mit gondol a magyar bíráskodásról?
Collina, e-mail
A játék minden résztvevőjét analizálom, így ez is része a munkámnak. Nem áll szándékomban megsérteni senkit, de mindig őszinte vagyok. Tudom, hogy milyen nehéz a játékvezetők munkája, és feltételezem, hogy a legjobbat akarják. Ugyanakkor szerintem gyenge a bíráskodás minősége, különösképpen az a lehangoló, amikor egy bíró akar középpontba kerülni. A futball mindenki felett áll, és a főszereplőket, a labdarúgókat védelem illeti. Profik vagyunk, nemcsak a meccseken, hanem hét közben, az edzéseken is teljesítenünk kell. A játékvezetők esetleges gyenge produkciója a hétköznapok kőkemény tréningjeinek a következménye? Szóval, ha a játékos nem készül tisztességesen, jobban teljesít majd a meccsen, és a klubja pénzt spórol meg? (FFT: Mit tanácsolsz?) Szerintem a javulás érdekében a bírók teljesítményét is nyilvánosan lehetne értékelni, mert ez az építkezést, az előremenetelt segítené. A szezon eleje óta próbálom rávenni a klubomat, törekedjen arra, hogy a játékvezetők hallgassanak meg bennünket, mert ez mindannyiunk munkáját segítené, de nem jártam sikerrel. Én azt javaslom, hogy az edzők, és a játékosok képviselői rendszeresen tartsanak találkozókat a bírókkal, mert a közös eszmecsere minőséget emelhet. A cél egyértelmű: minden körülmény között a futballista legyen a főszereplő. Ez a játék róluk szól, és amennyiben felcserélődnek a szerepek, akkor az egész labdarúgás összeomlik. Észrevettem, hogy a nemzetközi meccseken közreműködő bíróink külföldön remekül teljesítenek.

 

A portugál aranygenerációval a felnőtteknél nem igazán sikerült az áttörés. Figo, Rui Costa, Sousa, nem kis nevek. Miért nem nyertek Eb-t vagy vb-t?
krumplileves, Facebook
Kis országként fontos trófeákat nyertünk – kétszer utánpótlásvébét. Én az 1989-es U20-as tornán vettem részt, Luis Figo és Rui Costa pedig a következőn. Ezeken a tornákon szereztünk ismertséget, ez nyitotta ki Európa kapuját a számunkra, és a labdarúgóinkat ajánlatokkal bombázták a legjobb klubok. Sokunk meghatározó futballistája lett a ’90-es és a 2000-es éveknek. (FFT: No, de miért is nem sikerült az áttörés felnőtt szinten?) Sok részletnek kell klappolnia ahhoz, hogy egy nagy tornán sikeres legyen a csapat. Mivel a portugál játékosok Európa elitbajnokságaiban futballoztak, ráadásul általában kulcsfigurái voltak klubjaiknak, a szezon végére sokunk elvesztette a frissességét, ami egy tornagyőzelemhez elengedhetetlen. Mindannyiunk hatvan-hetven mérkőzésen lépett pályára az idényben, mire megérkeztünk a felkészüléshez. Például abban az évben, amikor döntőt játszottunk a Juvéval, két héttel a többiek után csatlakoztam a kerethez. Ez nem ideális, ha egy Európa-bajnokságra készül a csapat.

 

A régi portugál csapattársak közül kivel a legjobb a viszonya?
Eusebio, sms
Mindenkinek családja van, elfoglalt emberek vagyunk, sokunk ráadásul távol dolgozik az otthonától, ezért nem találkozhatunk annyiszor, amennyiszer szeretnénk. Rendszeresen beszélek Paulo Madeirával és Rui Costával, és természetesen örülünk, ha összefutunk a srácokkal. Máig rendezünk vacsorákat, amelyen az U20-as vb-győzelem napjára emlékezünk, no és tájékozódunk, ki mit csinál mostanság.

Mi az, ami kikapcsolja? Mivel foglalkozik a szabadidejében?
Hajdók József, e-mail
Olvasok. Szeretek olyan könyveket forgatni, amelyeknek mély mondanivalója van, amin hosszasan gondolkozhatok. Ugyanúgy értékelek egy jó étkezést, különösen, ha jó társaságban költöm el. Szeretek beszélgetni – a kommunikáció fontos nekem, ez a fejlődés egyik alapvető formája. (FFT: Akkor nem vagy egy remete típus?) Olykor azért igénylem a magányt. Szeretek kapcsolatban lenni az élővilággal, a természettel. Szívesen sétálok az erdőben, ölelgetem a fákat. Hallgatom az óceán hangját, kedvelem a homokot a tengerparton. Imádom az állatokat, a kutyákat, a madarakat, a lovakat, a teheneket. Szeretem megérinteni, simogatni őket, hogy érezzem az energiájukat. Ők olyanok, amilyennek mutatják magukat: őszinte élőlények.

Hogy bírja egy idegen országban a családja nélkül? Hogy tartják a kapcsolatot?
Hajdók József, e-mail
Mindig velem vannak, a szívemben, a gondolataimban.

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. júniusi számában.)