Nagyinterjú: Mark Bosnich

Interjú Alison Ratcliffe Portré Jeremy Park

Nem fordul elő gyakran, hogy egy labda­rúgó a luxusapartmanjába invitál interjúra. De az is ritka, hogy valaki percekig gondolkodik egy kérdésen, majd – akár egy öregedő rocker – kiönti érzéseit. Végül aztán mégsem a Sydney központjában álló lakásban találkozunk, mert fotósunknak megtetszik egy mosoda az előkelő Paddington elővárosban.

Amikor „Bozza” megérkezik a találkozóra, átnyújtja telefonját, cigarettáját és öngyújtóját – mind fehér –, és boldogan ugrik be a mosatlanok közé. Közben arra kér, a telefonnal is fényképezzük, hogy a fotókat elküldhesse a menyasszonyának. Szinte pontosan ugyanebben a pillanatban hívja egykori válogatott csapattársa, Robbie Slater. „Ne is foglalkozzatok vele” – mondja. Így elindulhatunk vissza az időben, amikor a Premier League még friss volt és üde, Ron Atkinson Doug Ellis klubelnökkel hadakozott az Aston Villa élén, Alex Ferguson pedig épp kezdte maga mellé állítani a kétkedőket. A következő két órában nevetése elnyomja az utcán közlekedő motorkerékpárok zaját is.

Az ausztrál fiataloknak abba a kisebbségébe tartoztál a hetvenes-nyolcvanas években, akik a focit választották elsődleges sportjuknak?
Nathaniel McLean, Facebook
Nem, a rögbi volt az elsődleges sportom, de a futball is mindig ott volt. Apám 1959-ben érkezett Ausztráliába az akkori Jugoszlávia mai horvát területéről. Itt mindenhonnan a rögbi árad, ez a legnépszerűbb sport Ausztráliában. Végül anyukám mondta ki, hogy nem rögbizhetek. Így utólag visszanézve jó döntés volt. Valóban kisebbséghez tartoztam azzal, hogy fociztam. Mára nagyon sokat változott a megítélése, de sosem ez volt az elsődleges sportág mifelénk.

Nem volt nagyon megviselő tizenhat évesen a világ másik felére, Angliába költözni? Azelőtt jártál már ott?
Liam Moore, Twitter
Igen, tizenöt éves koromban. A családommal 1987-ben Jugoszláviában nyaraltunk. Egy itteni fickó, Alan Vest megkérdezte, nem mennék-e el három napra Liverpoolba. Kenny Dalglish volt a vezetőedző, és Malcolm Cook irányította az ifiket. Három napot voltam ott, és bármi, amihez hozzányúltam, arannyá változott. Kenny Dalglish közölte az apámmal, hogy szeretné, ha maradnék. Ő azt válaszolta, hogy még két hónap van hátra az iskolából, azt szeretné, hogy befejezzem, de a következő idényre visszatérhetek. Az átmeneti időszakban Eddie Thomson – az ausztrál válogatott szövetségi kapitánya és Alex Ferguson egykori iskolatársa – értesült a történtekről, és szólt Alexnak. Ferguson felhívta az apámat, és megkérdezte, nem próbálhatnának-e ki ők is. Úgyhogy 1988 márciusában két hetet a Manchester Unitednál töltöttem. A végén Ferguson kijelentette: „Hozzánk igazolsz!”. Júliusban Norman Davies, a klub szertárosa felvett bennünket a repülőtéren, és kezdetét vette a csodálatos utazás. Olyan, mintha csak tegnap lett volna.

Milyen érzés volt, hogy tizennyolc éves korodban már be is mutatkozhattál a Manchester Unitedban?
Jonathan Mitchell, Facebook
Ez 1990-ben történt, a United FA-kupa-­döntőt játszott, és négy meccse volt rövid idő alatt. A Wimbledon elleni előtt Ferguson azt mondta, azt a meccset megkapom, és ha ügyes vagyok, könnyebben szerezhetek munkavállalási engedélyt is. Valahogyan le kellett tesztelnie, és ezt a Wimbledon ellen látta alkalmasnak. A mérkőzés nulla nullára végződött, nem kaptam gólt.

Miért hagytad ott a csapatot szinte még tinédzserként?
Robert James, Twitter
Nem sikerült megszereznem a munkavállalási engedélyt. Ferguson a Bröndby csapatába küldött, hogy ha ott töltök három egymást követő évet, akkor talán megkaphatom a brit útlevelet. Elutaztam a Bröndbyhez, még Peter Schmeichellel is találkoztam, de annyira szerettem volna Angliában játszani, hogy inkább hazautaztam, mint hogy máshol folytassam.

Honnan jött, hogy az Aston Villába igazolj? Nagyon szerettél volna visszatérni Angliába?
Sara Barnes, Birmingham
Ron Atkinson fiatal kapust keresett, és még korábban látott engem a Manchester United tartalékcsapatában, úgyhogy meghívott. Még egyszer a munka­engedély problémájával kellett szembesülnünk, de ezúttal megoldódott, mert feleségül vettem a barátnőmet, akivel már régóta jártunk. Csodás időket töltöttem az Aston Villánál, kétszer is megnyertük a Ligakupát, és a második helyen végeztünk az első Premier League-idényben. Doug elnök elvesztette a türelmét Ron Atkinsonnal kapcsolatban, és elküldte. Szerintem rossz döntést hozott. Kis híján kiestünk, úgyhogy mindent megéltem a Villa Parkban. Atkinson fenomenális volt, Brian Little úgyszintén, akárcsak John Gregory. Csodálatos néhány idényt töltöttem ott.

Megérdemelte volna a Villa, hogy megnyerje a bajnokságot 1992–93-ban? Mennyire volt jó az a csapat?
Alan Cook, Twitter
Nem érdemeltük volna meg, mert az utolsó fordulókban tíz pontot veszítettünk. De azért csodálatos csapat volt, kiváló játékosokkal a sorai közt: Dalian Atkinson, Garry Parker, Dean Saunders, Kevin Richardson, Earl Barrett, Steve Staunton, Paul McGrath, Shaun Teale, Ray Houghton és Tony Daley, mind ragyogóak. Elloptunk négy pontot a Manchester Unitedtól, de sajnos a vége nem sikerült.

Mennyire volt különleges a Ligakupa elődöntője a Tranmere ellen 1994-ben? Három tizenegyest fogtál meg.
Jamie Berger, Luton
Pályafutásom egyik legcsodálatosabb pillanata volt. John Aldridge játszott náluk a Championshipben (amit ma nevezünk annak – a szerk.). Lefociztak bennünket az odavágón a Prenton Parkban, és nyertek három egyre. Hatalmas szerencsénk volt azon a meccsen, mert Dalian Atkinson a semmiből szerzett egy találatot a végén. A visszavágó pedig remekül kezdődött, öt perc alatt kettőt vágtunk, és így idegenben lőtt góllal mi jutottunk volna a döntőbe. Viszont Alidge tizenegyesből betalált ellenünk. Egy perccel a vége előtt megint gólt szereztünk, így három egy lett ismét, és jöhetett a hosszabbítás. Végül tizenegyesek döntöttek. Az első ötből kifogtam egyet, de mi is csak négyet lőttünk be, így jöhetett a hirtelen halál. Kevin Richardson kihagyta, így Liam O’Brien – aki velem volt ifi a Unitednál –, megnyerhette volna nekik. Azonban jól tippeltem meg az irányt, és elcsíptem. Tony Daley sikeres volt tőlünk, úgyhogy ha kifogom Ian Nolan lövését, akkor megvagyunk. És ki is fogtam! Azt a taktikát követtem, hogy nem a játékos lövő lábát figyeltem, lelassítottam, mint egy felvételt, és az utolsó pillanatban mozdultam el. Bejött, különösen abban az idényben. Kifogtam Bebeto egyik lövését is a Deportivo La Coruna ellen az UEFA-kupában, talán ez volt életem legszebb tizenegyesvédése. A Ligakupa-elődöntőt követő héten szintén hárítottam kettőt a Tottenham ellen. A kapus előtt mindig ott a lehetőség, hogy ilyen helyzetben híressé tegye magát, főleg hogy senki sem vár tőle semmit.

Kétszer nyertél Ligakupát a Villával. Melyik volt számodra értékesebb?
Louis Murphy, Facebook
Különleges élmény volt, amikor egykori klubomat, a Manchester Unitedot vertük meg 1994-ben. Már csak azért is, mert a szüleim is eljöttek a döntőre. Ron Atkinson taktikai mesterművet épített fel, és gondolkodásban alaposan felülmúlta Alex Fergusont. A Manchester United megállíthatatlan volt abban az idényben, de Ron végül csak megállította, így nyertünk három egyre. Dalian Atkinson már az első félidőben betalált, majd Saunders döntötte el a meccset egy büntetővel. Csodálatos este volt, az első nagy trófeámat a Wembleyben nyertem. A második Ligakupa-finálénk 1996-ban nagyszerű futballteljesítmény volt. A csapatunkat akkor már Brian Little irányította, és a Leeds ellen harcoltunk. Nem is annyira arról szólt a mérkőzés, hogy feltartóztassuk őket, sokkal inkább arról, hogy a saját erényeinket érvényesítsük. Little egészen különleges csapatot rakott össze, negyedikek lettünk a Premier League-ben, eljutottunk az FA-kupa elődöntőjébe, és meggyőző játékkal nyertük meg a Ligakupát. Kiváló keret volt, talán még közelebb is kerülhettünk volna a Premier League-győzelemhez.

Mi igaz a hírhedtté vált náci karlendítésből a Tottenham otthonában? Nem tűnt fel, hogy a londoni klubnak jelentős a zsidó származású szurkolója? És honnan vetted, hogy Basil Fawltyval, a John Cleese alakította szállodatulajdonos karakterével védekezz?
David Brooks, Essex
Nem védekeztem, tényleg őt utánoztam, ez volt az igazság. A másik kérdésre pedig: nem tudtam, hogy a Tottenham-szurkolók jelentős része zsidó származású. Persze utána már értelemszerűen igen, elnézést kértem, és elnézést kérek a mai napon is. Azért idéztem meg Basil Fawltyt, mert Jürgen Klinsmann jutott az eszembe, semmi másért. (A Tottenham szurkolói a német csatár nevét skandálták, mert egy évvel korábban Bosnich úgy ütközött vele, hogy Klinsmann elvesztette az eszméletét – a szerk.) Bárki láthatja, egy kicsit elmosolyodtam. Amikor megtudtam, hogy ez egyesek számára sértő, nagyon elszégyelltem magam, és most is szégyellem. Bármilyen fura is, de azon a héten mindössze három-négy rosszalló levelet kaptam. Őket felhívtam, és megkértem, hogy látogassanak el a Villa Parkra, ahol szívesen bocsánatot kérek tőlük. A nagynéném zsidó származású volt, úgyhogy tőle kellett elsősorban bocsánatot kérnem. Egy jó ideig nem is szólt hozzám. Általában körülbelül húsz sajtómunkás jelent meg egy átlagos Premier League-meccset követően, most viszont negyvenen-ötvenen lehetettek. Doug Ellis és Brian Little azt javasolta, ne mondjak nekik semmit, én meg úgy voltam vele, ha csöndben maradok, az olyan, mintha takargatnivalóm lenne. Útban hazafelé felhívtam a 5 Live 606 című műsorát, annyira kivoltam. Elmondtam David Mellor műsorvezetőnek, hogyan fest a történet az én szem­szögemből, és elnézést kértem. Azóta is, ha bárki kérdez az esetről, mindig elnézést kérek, különösen, ha zsidó származású. Ha ennek a történetnek az a tanulsága, hogy állandóan fel kell tennem a kezem, akkor nem bánom, felteszem.

Tényleg letartóztattak egy nappal az esküvőd előtt? Valóban Dwight Yorke hibájából történt?
Neil Baker, Surrey
Nem, az én hibámból. Ő egy sztriptízbárban szórakozott, Brian Lara (krikettjátékos – a szerk.) és én pedig kaszinóztunk. Dwight felhívott, és megkért, hogy vigyük magunkkal, ha megyünk haza. Ittam is, másnap volt az esküvőm. Odamentünk a bár elé, és megkérdeztük a kidobót, hol van Yorke. Azt felelte, a kebabosnál. Megfordultunk, és elindultunk a sötét sikátorban az autó irányába, erre egy fickó kiugrott egy autó mögül, és lefényképezett. Megijedtem és bepánikoltam. Megfogtam a fényképezőt, erre küzdeni kezdett velem. Ellöktem, és magamhoz vettem a gépet. Hajnali öt órakor csöngetett a rendőrség, és sajnálattal közölték, hogy letartóztatnak. Azt kellett volna mondanom, hogy vihetik az összes fényképet. Arra sétálgattam Brian Larával. És akkor mi van? Kit érdekel? Rosszul reagáltam, ami különösen azért volt idegesítő, mert a szüleim is nálunk voltak. Visszaadtam a fényképezőt, és a birminghami rendőrség kiváló munkájának köszönhetően még az esküvőmet is megtarthattuk!

Nem volt idegesítő, hogy egy olyan időszakban voltál az ausztrál válogatott játékosa, amikor annak nemzetközi pótselejtezőt kellett játszania, ha ki akart jutni egy világbajnokságra?
Hudson Chapman, Facebook
Nagyon büszke vagyok, hogy az ausztrál válogatott játékosa lehettem. Három országot szeretek nagyon: Ausztráliát, Horvátországot és Angliát, az utóbbit különösen, mindazért, amit kaptam tőle. Ha ezek bajba kerülnének, önkéntesként segíteném őket akár az életemmel is. Ám akkoriban inkább akadályt jelentett az ausztrál válogatott tagjának lenni. Mindezt tisztelettel mondom, de minden klubomnál kijelentette az edző, hogy ha elutazom, nem biztos, hogy visszakerülök a csapatba, miután visszatérek. Az óceá­niai selejtezőcsoport pedig azt jelentette, hogy hiába nyertük meg a mérkőzéseinket akár tíz nullára, tizenkettő nullára, a végén selejtezőt kellett játszanunk egy olyan csapattal, mint például Argentína.

Nagyon bosszantó volt, hogy az 1998-as pótselejtezőn, amelyről a franciaországi világbajnokságra juthattatok volna ki, kettő nullára vezettetek még tizenöt perccel a vége előtt is?
Alexis Hamblin, Facebook
Totális katasztrófa volt. Sokan azt a berohanó fickót hibáztatják, de valójában mi rontottuk el. Felmásztunk a hegycsúcsra, és kollektív orrvérzést kaptunk. Ezúton is gratulálok az irániaknak, ugyanis kilencvenhétezren szurkoltak ellenük, mégis megfordították a mérkőzést.

Nem féltél elmondani John Gregory­nak, hogy a Manchester Unitedba szerződsz, nem sokkal azt követően, hogy azt nyilatkozta, legszívesebben lelőtte volna Dwight Yorke-ot, amikor ő tette ugyanezt?
Mick Cockerill, London
Nem, mert magam sem tudtam, szeretnék-e a Unitedba távozni. Nem a pénzről szólt a történet. Azt akartam, hogy jöjjenek a serlegek. Az a vicces, hogy ha maradok a Villában, valószínűleg sikerült volna. Egy évvel azt követően, hogy leléptem, a csapat bekerült az FA-kupa döntőjébe. Ez a serleg sosem lett meg nekem. Emlékszem, azt mondtam a klub elnökének és John Gregorynak is, hogy ez a legkevésbé sem a pénzről szól. Volt még egy befejezetlen történetem a Uniteddal, és szerettem volna trófeákat nyerni, ami sikerült is.

Mekkora volt rajtad a teher, amikor másodszor szerződtél a Manchester Unitedba? Nem volt nehéz beállni Peter Schmeichel helyére épp akkor, amikor a klub tripla sikert ért el?
Justin Coles, Warrington
Dehogynem, nagyon nehéz volt. Minden idők egyik legnagyobb kapusáról beszélünk. De nem azért mentem a Unitedba, hogy őt váltsam. Nyerni akartam. Az első idényemben rögtön két serleget is elhódítottam Az egyik az Interkontinentális Kupa volt, ezt már gyerekkoromban is figyelemmel követtem: a legjobb dél-amerikai csapat a legjobb európai ellen, és angol együttes még sohasem nyert korábban. Ausztrália ugyebár sohasem volt világbajnok, de csodálatos érzés volt úgy lesétálnom a pályáról, hogy tudtam, a földkerekség legjobb klubjának játékosa vagyok.

Meglepődtél, amikor Alex Ferguson a könyvében borzalmas profinak nevezett? Szerinted igazságtalan volt? Előfordult, hogy összevesztetek?
Pete Thomas, Facebook
Nem volt igazságtalan, egész egyszerűen nem igaz. Mindenki úgy tartja róla, hogy nem haragtartó, pedig hát az. Viszont mondhatja, mert pontosan tudja, mi történt később a drogokkal. Ezzel védheti magát. Akkoriban viszont mégis hazugság volt. Alex Ferguson kétszer is fizetett értem. Nem is beszélgetnénk most, ha nem kaptam volna tőle esélyt. Igen, persze, vesztünk is össze, de az ilyesmi megtörténik. Óriási edző.

Emlékszel a legnagyobb fejmosásra, amit tőle kaptál?
Jack Andrews, Szingapúr
Még gyerekkoromban történt. Mindenkinél kipróbálta, mert érdekelte a reakció. A Liverpool tartalékcsapata ellen léptünk pályára, és egy nullára vezettek ellenünk. Emlékeim szerint ez volt minden idők leghidegebb novemberi reggele, úgyhogy melegítőfelsőt húztam. Ferguson mindenkit megkóstolt, majd amikor én következtem, azt mondta nekem, ha nem veszem le azt a felsőt, az lesz az első dolga hétfő reggel, hogy kölcsönad Aberdeenbe. Ott majd megtudom, milyen az, amikor hideg van. Ha pedig nem akarok menni, nyugodtan hazautazhatok a tengerpartra, és ott flangálhatok majd hosszúnadrágban, ha akarok. Teljesen összetörtem, majd öt egyre nyertünk. Ennyi. A történet beégett, legalább hét-nyolc évig nem vettem fel melegítőfelsőt.

Nem zavart, hogy Ferguson az első idényed után megszerezte Fabien Barthezt?
Fred Stewart, Facebook
Nem igazán. Amikor jól összevesztünk, már leigazolta Massimo Taibit, úgyhogy nem ért teljesen váratlanul. Ez az ő hatásköre, a nagy kluboknál így működik. Alig vártam, hogy egy akkora nagyágyúval dolgozhassak, mint Barthez. Jó barátok lettünk, nagyon szórakoztató figura. Yorkie és én gyakran jártunk el vele szórakozni. Akkoriban az jelentette nekem a legnagyobb problémát, hogy három alkalommal is megsérültem. A legrosszabb az egy idénnyel korábbi vállsérülésem volt, emiatt meg kellett változtatnunk az edzéstervemet. Tony Coton dolgozott ott fiatal kapusedzőként, és egyáltalán nem bántani akarom, de sporttudományos szempontból nem volt nagyon képzett. Valójában csak magamat okolhatom, erősebbnek kellett volna lennem. Tudtam, hogy nem megfelelő a felkészülésem. Emellett életem egyik legjobb idénye volt, a legjobb mérkőzéseimet játszottam. Már beszéltünk az Interkontinentális Kupáról, de az sem volt semmi, ahogy a Real Madriddal megküzdöttünk a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében. Aztán viszont megsérültem, és ez főként az edzések miatt történt. Életemben először sérvet kaptam, bevezettek egy ostoba délutáni edzést, szerintem azért, mert Coton úgy érezte, nem dolgozunk eleget. Úgyhogy hülye feladatokat kellett gyakorolnom az edzőteremben, ezek nagyon kifárasztottak. Azt hiszem, Fergie sem volt teljesen elégedett Cotonnal. Megsérültem, és három kettőre kikaptunk, pedig Spanyolországban null null lett az eredmény. Nagyjából az egész idényre kiestem.

Hogyan élted meg, hogy pozitív lett a drogteszted, amikor a Chelsea játékosa voltál? Mi volt a reakciód?
Gregory Martin, Facebook
A Chelsea orvosától tudtam meg. Nem akartam elhinni, egyszerűen sokkolt. Borzalmas időszak volt. Ken Bates éppen akkor készült eladni a klubot Roman Abramovicsnak, és szívesen megszabadult tőlem egyetlen perc alatt, mert zavarta a magas fizetésem. Úgyhogy őket olyan nagyon nem is kavarta fel. Én mondtam azt, hogy ezt nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Megvolt a gyanúm, mi történhetett (Bosnich azt állította, hogy egy ismert kokainista tett szert a poharába az egyik night clubban – a szerk.), de nem ütöttem a vasat. Azt mondtam, ha szerintetek ilyen vagyok, akkor legyek ilyen. Ez nagy butaság volt a részemről. Lényegében feladtam. Megvolt az anyagi hátterem, hogy azt csináljak, amit akarok. Össze kellett volna pakolnom, hazautazni Ausztráliába, és kibekkelni az eltiltást. Ma már nem tudok ezen változtatni.

Egyszer azt mondtad, a fiatal John Terry próbált figyelmeztetni, hogy rossz társaságba keveredtél. Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy kirobbant volna a kokainos balhé. Lehet, hogy tényleg az volt az oka a problémáknak, hogy szupermodellekkel és hozzájuk hasonlókkal ápoltál viszonyt?
Adam Woods, Twitter
Igen, Terry valóban figyelmeztetett. Az a társaság szabadította rám azt a modell lányt (Sophie Anderton – a szerk.) is. Próbáltam segíteni rajta, és közben beleszerettem. Csak hát sajnos okkal küldték rám. John Terry tudta, hogy mások is jártak már így azzal a hellyel, a Wellingtonnal (klub és celebek törzshelye – a szerk.). Emlékszem, mondtam neki, ne aggódjon, rendben van az a társaság. Ő pedig mondta, hogy egyáltalán nincs. Neki lett igaza. Rossz társaságba keveredtem. Az volt a legnagyobb baj, hogy senkihez sem fordulhattam, miközben görcsösen próbáltam kitalálni, mi állhatott a pozitív drogteszt mögött. Megpróbáltam leásni egészen a gyökerekig, de minél több időt töltesz ilyen emberekkel, úgy csúszol egyre csak lejjebb és lejjebb. Örülök, hogy sikerült kikecmeregnem belőle, ha nem így alakul, valószínűleg nem is beszélgetnénk most.

Még mindig csak harmincegy éves voltál, amikor letelt az eltiltásod. Miért hagytál ki olyan sok évet?
Drew Taylor, Facebook
Én is ezt kérdezgetem magamtól. Azt nem mondanám, hogy elmúlt a szerelem a futballal, de csalódott voltam, hogy a sport, amit annyira szeretek, ilyen dolgokat dob fel maga körül. Amikor elkezdődtek a bajok, semmilyen támogatást nem kaptam a labdarúgástól, amelyet annyit szolgáltam, és talán jól is szolgáltam. Nemcsak a sportot adtam fel, hanem saját magamat is, ami nem csak rossz volt, de felettébb veszélyes is. Ezt minden egyes alkalommal elmondom, amikor gyerekekkel beszélek. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy több mint tizenöt éven át aktív lehettem, és el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha nincsenek mögöttem ezek az évek. Bele­gondolni is szörnyű. Nem voltam könnyű helyzetben. Ha kokainvádakkal illetnek, nagyon nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy valami van a háttérben. Főleg, hogy ilyenkor mindenki azt kérdezgeti, „Tényleg, és láttál disznót is, amint átugorja a házad?”. Úgyhogy el is hiszem, hogy sokan úgy gondolkodtak, jobb, ha békén hagynak, úgysem hallgatok senkire. Nagyon makacsul viselkedtem. Akik meg belerángattak ebbe az egészbe, azok csupán a pénzért szórakoztak egy ember életével és dolgaival.

Egykori csapattársad az Aston Villá­ban jelenleg az angol válogatott szövetségi kapitánya, és a mellény­viselés új divatikonja. Sejtetted, hogy ez lesz belőle?
Annabel Whelan, Twitter
Ott volt azok között, akikről azt gondoltam, jó edző válhat belőlük. Intelligens a futballhoz, a szememben számos tekintetben bizonyított. Nagyon örülök, hogy így alakult a pályafutása. Küldtem neki egy sms-t a horvátok elleni meccs után, hogy büszke vagyok rá. Azt is hozzátettem viszont, hogy nem fogok hazudni neki, a horvátok teljesítményének is nagyon örülök. Hogy divatdiktátor lenne? Erre akkoriban nem utalt semmilyen jel.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. márciusi lapszámában.)