Nagyinterjú: Lothar Matthäus

Vasárnap délután van, Münchenben járunk, méghozzá a város legigényesebb szállodájában, mindannyiunkat lenyűgöz a Vier Jahreszeiten Kempinski.

Mindezen túl itt nem akad olyan, aki ne ismerné Lothar Matthäust. A kifogástalanul öltözött személyzet készségesen segít, amikor a valaha volt egyik legnagyobb német játékossal nekikészülődünk a fényképezkedésnek a bárban. Ha Münchenben jár, itt mindig megáll egy kicsit.

Ma éppen tévés kommentátor lesz, mielőtt visszaindulna Budapestre, ahol 2004 és 2006 közötti kapitánysága óta él. Udvariasan utasítja vissza a sörre vonatkozó meghívásun­kat, és hamar belevág a pályafutását összefoglaló sztorikba.

Igaz, hogy apád gondnok volt a Pumánál, anyukád meg labdákat készített?
Andy, Twitter
Igen, az egész családom a Puma alkalmazásában állt, ugyanis abban a faluban születtem, ahonnan a Puma és az Adidas is útnak indult. Két testvér kezdte az egészet: az egyikük 1948-ban kezdte a Pumával, a másikuk egy évre rá az Adidasszal. Amire felnőttem, ők voltak a két legnagyobb cipőgyártó a világon. A Puma főhadiszállása húsz-huszonöt méterre volt a szobámtól. Nyaranta náluk dolgoztam, egy kis extra pénz reményében. Mindent megkaptam a cégtől, ami ahhoz kellett, hogy jó játékos legyek.

Milyen érzés volt, amikor 19 éves korodban meghívtak a válogatottba, és az Eb-n találtad magad?
Steven, e-mail
Csodálatos volt, bár egy kicsit gyors. Az első professzionális évem az 1979-es volt, amikor a szülőfalumból a Borussia Mönchengladbachba kerültem. Az egyik nap odajött hozzám valaki, és azt mondta nekem, hogy nagyon tehetséges vagyok, nem szeretném-e profi szinten folytatni. Megkérdezte, melyik a kedvenc klubom. Azt válaszoltam, hogy a Borussia Mönchengladbach, mert a csapatnak a Puma volt a szponzora. Megszervezett nekem egy edzést, majd ezt követően aláírtam a csapathoz. Jupp Heynckes volt az edző. Öt-hat hét elteltével már a kezdőben játszottam, és sosem kerültem ki onnan. Hamar játszhattam az UEFA-kupában, például Michel Platini ellen, jöttek a gólok is, majd elérkeztünk az Európa-bajnoksághoz. Kilenc hónap alatt a negyedosztályból az Eb-győzelemig jutottam.

Nem úgy volt, hogy miattad kaptak a hollandok tizenegyest az első válogatott mérkőzéseden? Milyen volt ezek után az élet a csapatban?
James, e-mail
Először is, nem tizenegyes járt volna érte, két méterrel a tizenhatoson kívül történt. A játékvezető a francia Wurtz volt. A mai napig emlékszem a nevére. Az utolsó húsz percre álltam be, ekkor három nulla volt az eredmény nekünk. A büntetővel végül csak három kettőre sikerült nyernünk. Nem volt valami fényes kezdet. Azon az Európa-bajnokságon nem voltam fontos játékosa a csapatnak. Végül megnyertük a tornát, és ez jó érzés, de semmi különlegeset nem nyújtottam, ha csak nem azt, hogy a hollandok elleni mérkőzés végül izgalmasabban alakult…

Mi történt azon a hírhedt Ausztria elleni vébé-meccsen 1982-ben, amikor a németek korai vezetőgólja után egyik csapat sem igyekezett betalálni?
Sara, Kortrijk, Belgium
Ilyen bármikor előfordulhat. Nem akartunk kockáztatni, mert ha az osztrákok betalálnak, kiesünk. Ha pedig szerzünk még egyet, ők esnek ki. Ha tehát mi is inkább védekezünk, és ők is inkább védekeznek, ki szerezzen gólt? Az ilyesmi ösztönösen megy végbe, persze mindenki azt mondta, hogy a két németajkú válogatott megegyezett az eredményben, hogy Algériát ejtsék ki. Pedig nem beszéltünk egymással a mérkőzés előtt. Nyilván Algéria nem annyira örült az eredménynek, de senki sem mondta előre, hogy legyen ez az eredmény.

Hogyan reagált a közvélemény, amikor nem sokkal azt követően, hogy kihagytál egy tizenegyest a német kupa döntőjében a Bayern München ellen, a csapathoz igazoltál 1984-ben?
@myrf05, Twitter
Már hónapokkal korábban előkészítettük a szerződést, és elég sok vita kísérte, mert a két csapat nagy riválisa egymásnak. Az idény legutolsó mérkőzésén végül a régi csapatom került szembe az újjal, és tizenegyespárbaj lett a vége. Kértem Jupp Heynckest, hogy ne kelljen lőnöm, mert nem ment jól a játék, és nem bíztam magamban. Azon a mérkőzésen jobbhátvédet játszottam, ez nem a rendes posztom volt. Azt felelte, hogy muszáj elvállalnom egyet. Az elsőt választottam, azzal a kikötéssel, hogy ezzel be is fejeztük. Annyira fölé lőttem, hogy még ma is keresik a labdát. Utána viszont a bayernes Klaus Augenthaler is kihagyta, és csak a nyolcadik körben kaptunk ki végleg. Ennek ellenére a mai napig az én tizenegyesemről beszél mindenki.

Milyen érzésekkel gondolsz harminc év elteltével Juanitóra, aki egy BEK-mérkőzésen belelépett az arcodba, amikor már a földön feküdtél?
Darren Walsh, Facebook
Nagyon meglepett az eset, mert mindenki szabálytalankodik, de ez nem egyszerű szabálytalanság volt. Elvesztette a fejét, és az UEFA addigi történetének legnagyobb büntetését kapta: öt évre eltiltották. A Real Madrid persze dühöngött, mert a mérkőzést is elveszítették, és szerintük a játékvezető ellenük fújt. Nem volt szép, amit csinált, de néhány hónappal később írt nekem egy levelet, és elnézést kért. Visszaírtam neki, hogy minden rendben.

Diego Maradona egyszer a legkiválóbb ellenfelének nevezett téged. Te is nagyra becsülöd őt?
Des Goh, Facebook
Igen, mindig örömet okoz, ha találkozhatunk. Különleges a kapcsolatunk, mert két világbajnoki döntőben is találkoztunk, és a Napoli–Inter össze­csapásokon is számtalanszor. Ő scudettót nyert a Napolival, én az Interrel, ő Argentínával lett világbajnok, én a hazámmal. És ilyenkor mindig ott volt a másikunk ellenfélnek. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején ő volt a világ legjobb játékosa, természetesen nálam is jobb. Én nem mondhatom, hogy jobb voltam nála, de ő azt mondja, hogy nem voltam rosszabb. Ezzel a nagy tisztelettel viszonyulunk egymáshoz.

Rendkívül keményen fogtad Maradonát az 1986-os világbajnokság döntőjében. Nehéz volt?
Neil, Liverpool
A világbajnokság első mérkőzésétől kezdve a legmagasabb szinten futballozott. Szórta a gólokat. Én viszont tudtam, mi a dolgom ellene, és szerintem tiszteletet váltott ki belőle, hogy szabálytalanságok nélkül állítottam meg. Akkoriban még sokkal többet megengedhettek maguknak a labdarúgók, gyakran szinte kivégezték őt. Én viszont minden erőmmel a feladatomra koncentráltam, jó formában voltam, és minden erőmmel igyekeztem feltartóztatni Maradonát. Abban a döntőben más poszton játszottam, és szerintem túlzottan is tiszteletben tartottuk őt. A mérkőzés után Franz Beckenbauer azt mondta, ez hiba volt. Szerintem viszont az volt a legnagyobb hiba, hogy túlzottan a védelmet erősítettem, pedig támadnom kellett volna. Amikor kettő nullás hátrányba kerültünk változtattunk, előre mentem, és feljöttünk kettő kettőre. Végül sajnos Maradona gyönyörű gólpasszt adott, ezzel nyertek. Nem lehettem ott mindenhol! (Nevet.)

„Anglia ellen sosem volt problémánk. Bíztunk magunkban. Utána próbáltam vigasztalni Chris Waddle-t, mert tudom, milyen rossz ebben a helyzetben hibázni”

Voltál bulizni Maradonával?
James, Canterbury
Igen, kétszer vagy háromszor. Amikor 1992-ben visszatért Európába, a Sevillába, az első mérkőzése egy barátságos találkozó volt a Bayern München ellen. A mérkőzés után meghívta a barátait és azok családjait egy bulira. Három csapattársammal érkeztünk oda, és amikor beléptünk, megkérte a feleségét, Claudiát, hogy álljon fel, és adja át a helyét nekem, mert mellettem szeretne ülni. Ezt követően reggel hétig tartott a móka. Annyira örült az európai visszatérésének, hogy ruha nélkül táncolt. Annyira szerette volna, hogy a csapattársa legyek, hogy 1987-ben, egy évvel a vébé után elküldött néhány fickót Münchenbe, akik egy szombat este állítottak be kezükben dobozkával, ami tele volt készpénzzel. Ez még nem a szerződésben szereplő összeg lett volna, csak az aláírás tényéért akarták átadni. Egymillió német márka hevert a dobozban. Akkoriban évek alatt lehetett ennyit megkeresni Németországban. Én azonban elküldtem őket. Ennek ellenére egy évvel később az Interbe szerződtem, holott egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy el akarom hagyni a Bayernt.

Melyik volt az erősebb: a Milan holland triója Marco van Bastennel, Ruud Gullittal és Frank Rijkaarddal, vagy az Inter német hármasa veled, Andreas Brehmével és Jürgen Klinsmannal?
Darren McKelvie, Leuchars, Skócia
Egyikről sem jelenthető ki egyértelműen, hogy jobb lett volna. Az Inter és a Milan összecsapása mindig hatalmas küzdelem, és ezt sokan leszűkítették akkoriban három holland és három német harcára. Pedig a történet messze nem csak rólunk szólt. A Milanban rendkívüli olaszok futballoztak: Franco Baresi, Carlo Ancelotti, Roberto Donadoni. Ők voltak akkoriban a legjobb csapat. Az esetek többségében legyőztük őket, de több bajnoki címet hódítottak el.

Mit tekintesz a pályafutásod csúcsának?
Vintage Duru, Kentucky, Egysült Államok
Azt, amikor 1990-ben megnyertük a világbajnokságot. Hét hetet töltöttünk együtt, csodálatos időszak volt. Olykor úgy éreztük, nyaralunk Olaszországban. Persze a futball volt a legfontosabb, de Beckenbauer gyakran adott szabadságot délutánonként, néha egész napokra. Sokkal jobb csapatszellem érvényesült, mint 1986-ban, amikor a csapattagok gyakran hajba kaptak.

Hittél benne, hogy megnyerhetitek az 1990-es vébé tizenegyespárbaját Anglia ellen?
Tony, Lincoln
Anglia ellen sosem volt problémánk. Bíztunk magunkban. A tizenegyesekhez nagy adag szerencse is kell, de abban az elődöntőben magas szinten lőttük őket. Mi emelt fővel álltunk oda, az angolok pedig leszegett fejjel. Utána próbáltam vigasztalni Chris Waddle-t, mert az 1984-es német kupadöntőből tudom, milyen rossz ebben a helyzetben hibázni. Nem könnyű feldolgozni.

Németországban sokan tudják úgy, hogy harcoltál az 1990-es vébédöntő végső lövéséért. Ez igaz?
Shawn Armstrong, Facebook
Igen, de problémák akadtak a cipőmmel. A szünetben lecseréltem, és vadi új stoplisban játszottam le a második félidőt. Nem éreztem komfortosan magam. Ha ez nem lett volna, valószínűleg én lövöm. De inkább nem kísérleteztem, emlékeztem még 1984-re. Nagyon fontos volt a győzelem, úgyhogy megkértem Andi Brehmét, akivel csapattársak voltunk a Bayernben és az Interben is, és szobatársak hét héten át. Olyan volt, mintha a testvérem lenne. Belőtte, és nyertünk. Nagyon jó érzés volt, ami ez után következett.

Mi a helyzet a Jürgen Klinsmann-nal ápolt kapcsolatoddal? Tényleg összevesztetek?
Ed, Derby
Különböző személyiségek vagyunk. Épp emiatt általában nem voltunk túl jó barátok, amikor egy csapatba kerültünk. Különösen nem 1990-ben. De a pályán mindig a maximumot nyújtottuk. (FFT: A rossz viszonyotok következménye, hogy Berti Vogst nem vitt magával az 1996-os Európa-bajnokságra?) Igen, ez lehet az egyik oka. A futballról beszélünk. A végső döntés mindig a kapitányé, és igazolta őt, hogy győztesen tért haza a válogatott.

Igaz, hogy egyszer fogadtál, hogy Klinsmann nem szerez többet tizenöt gólnál egy adott idényben a Bayern Münchenben?
Thomas, München
Ez nem Jürgen ellen irányult, inkább vicces a történet! Uli Hoeness és én jó hangulatban ültünk le egy este, és elhatároztuk, hogy fogadunk tízezer márkában. Emiatt azt mondtam, hogy nem lesz meg a tizenöt, mivel Uli azt állította, hogy igen. Úgy gondolkodtam, hogy ha mégis meglesz a tizenöt, akkor a bajnokságot is megnyerjük, és megkapom a bónuszom, ami több mint a fogadás összege. Azt hiszem, úgy hatvan-hetvenezer járt. Ha pedig megnyerem a fogadást, tízezer már biztosan megvan. Az 1996–97-es idény utolsó mérkőzését már úgy játszottuk, hogy megvolt a bajnoki cím, és ezen szerezte meg a tizenötödiket. Ha viszont nem így fogadtam volna, lehet, hogy nem szerez ennyi gólt, és nem leszünk bajnokok.

Megnyerte volna a Bayern München az 1999-es BL-döntőt, ha a nyolcvanadik percben nem cserélnek le?
Gabriel Sutton, Twitter
Harmincnyolc éves voltam, és más rendszerben álltunk fel aznap. Az idényt söprögetőként játszottam végig, hárman voltunk hátul: Samuel Kuffour, Thomas Linke és én. Ezen a mérkőzésen azonban négyen álltunk fel hátul, ami azt jelentette, hogy a középpályára kerültem, és megerőltető futásokat kellett produkálnom szünet és pihenés nélkül. Nagyon meleg volt aznap Barcelonában, és a hetven-hetvenötödik percben jeleztem, hogy nem bírom tovább. Innentől kezdve már a vezetőedző döntése volt, hogy mihez kezd velem. Úgy ítélte meg, hogy változtatnia kell, és így is tett. Ezt követően a Manchester United kettőt vágott, de senki sem gondolhatja komolyan, hogy ha maradok a pályán, akkor ez nem következik be. Kénytelen vagyok gratulálni a Manchester Unitednak, mert az utolsó percekben sem adták fel. Nyolcvankilenc percen át uraltuk a mérkőzést, és belőhettük volna a második, harmadik, negyedik, ötödik gólunkat is, rengeteg lehetőségünk adódott, de mindenki tudja, mi lett a vége.

Mit szólsz ahhoz, hogy Stefan Effenberg 2003-as önéletrajzában a „Mit tud Lothar Matthäus a futballról?” fejezet egy üres lapon szerepel?
Joe, Worcester
Ugyan, nem olvastam. Stefan nagy játékos volt, ezért tisztelem, de nem olvastam a könyvét.

Megbántad, hogy New Yorkba szerződtél?
Stephen C. Brand, Buffalo
Elfáradtam, és szerettem volna úgy befejezni a pályafutásom, hogy valami teljesen új inger érjen. Bora Milutinovics volt akkoriban a MetroStars vezetőedzője. Kedves fickó, aki megkérdezett, nincs-e kedvem egy-két idényt nála levezetni. Aláírtam, de két hét múlva kirúgták.

Igaz, hogy a Trump Towerben éltél? Volt, hogy együtt lifteztél a névadóval?
Tom, Shropshire
Nem igaz, mert én a Trump International Towerben éltem Manhattenben, Donald Trump pedig a Trump Towerben lakik az ötödik sugárúton. Egyetlenegyszer találkoztunk egy étteremben, de nem beszélgettünk túl sokat.

Számos országban voltál edző, köztük Szerbiában, Brazíliában és Izraelben. Van olyan pillanata edzői pályádnak, ami kiemelkedik?
Joshua, Freiburg
2003-ban nyertünk az FK Partizannal Newcastle-ben, így elindulhattunk a BL-ben. Az első csoportmeccsünket otthon játszottuk José Mourinho Portója ellen. Egy egy lett a vége. Persze ezt követően kettőnk élete másként alakult.

2009-ben azt nyilatkoztad, hogy példakép vagy, és Németország szégyellheti magát amiatt, ahogy kezel téged. Ma is így gondolod?
Andrew, Northumberland
A média egy kicsit kiforgatta a szavaimat, de tény, hogy Németországban nem kényeztetik el a példaképeket. Boris, Becker, Steffi Graf, Michael Schumacher, Franz Beckenbauer… egyikük sem él Németországban. Én sem. Ők Németország legismertebb világsztárjai, mégsem élnek ott. Érdemes lenne megkérdezni, miért nem. Azért nem, mert nem élhetsz úgy, ahogy szeretnél. Boris Becker Londonban lakik, felismerik, tisztelik őt. Németországban ahogy kilépsz az utcára, rögtön az ostoba megjegyzéseket kell hallgatnod. Szeretek hazalátogatni, de ha boldogságra és nyugalomra vágyom, akkor inkább Budapesten vagyok.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. decemberi lapszámában.)