Interjú L. Pap István Fotó Czagány Balázs, Getty, MTI, Takács József
Cikkünk 2012-ben készült!
Az 1998-ban életre hívott magyar Aranylabda első négy kiírását lazán besöpörte, még szép, hiszen élete első válogatott meccsén, nem egészen 22 évesen a bécsi Praterben első labdaérintésével mellre fogta Toni Polster büntetőjét. Legendás szürke mackóalsója mindössze két, sehol sem jegyzett bajnokságban, a Bundesligában és a Premier League-ben lett sláger. Az ötösön belül a földöntúlit is fogja, miközben néha átcsorognak rajta a könnyűnek tűnő labdák, amúgy meg olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál jobb, most éppen a „kis” Münchenben az első számú kedvenc, de ő védi a 115 éves Hertha örök tizenegyének kapuját is.
Hívta a Milan és az Arsenal, parádézott a BL-ben, könnyen megdöntheti Grosics Gyula válogatottsági kapusrekordját, sőt elérheti a 100-at is, de Király Gábornak még mindig az a legfontosabb, hogy idegenben is befoghassa a szombathelyi rádiót, és hogy egyszer még magára húzhassa a Haladás mezét. Ahhoz képest, hogy új ollót kellett vennie, amikor a régi már nem bírta az újságvagdosást, hiszen a csapat kapusa gyártotta a Hali B-középnek a pályára szórható papírfecnit…
Április elsején születtél, mint Puskás Ferenc. Ő ezt egész életében tagadta, és azt mondta, hogy másodikán született. Te szégyelled, vagy inkább büszke vagy rá?
Soccer1994, FourFourTwo
Önmagában az április elsejének semmi jelentőséget sem tulajdonítok, sőt büszke vagyok rá, mégiscsak akkor jöttem a világra! Persze még általános iskolásként az osztálytársaim mindig valami vicces dologgal köszöntöttek fel, meg hát végül a kapussághoz kell egy kis beütés, tulajdonképpen igen, passzol hozzám április elseje.
Melyik volt a legeslegelső csapatod?
Lakatos András, Facebook
Ez nem is kérdés: 1982-ben írtam alá a Szombathelyi Haladás VSE kék tagsági könyvét, benne egy húszforintos bélyeggel.
Egyszer, még fiatal kapusként hozzávágtál egy labdát Juhos Attila játékvezetőhöz, amiért egy csomó meccsről eltiltottak. Azóta emiatt nem jellemző rád a hirtelen harag?
Tarnai Péter, Facebook
Érdekes, ifiben és serdülőben sokszor voltam fegyelmezetlen, volt, hogy beszóltam, lökdöstem az ellenfelet, és kaptam pirosakat. De felnőttként egyszer sem, még Juhostól sem, tudniillik a lefújás után történt az eset, és nem mutatta fel. A BVSC vert meg minket éppen öt egyre Szombathelyen, és az utolsó pillanatban volt egy büntetőgyanús szituáció a kapum előtt, de Juhos nem azt fújta be, hanem a meccset le. Én könnyed felső dobással odadobtam neki a labdát, ő elejtette, én meg lementem a pályáról. A BVSCsek viszont reklamáltak, hogy szándékosan dobtam meg erőből, erre a meccs után kiállítottnak nyilvánított. Mondjuk, ha rendes kapuskidobással vágom hozzá a labdát, az más lett volna, de erről szó sem volt. Amikor megtudtam, hogy kiállítottak, bementem hozzá az öltözőbe, de lapot ott sem kaptam. Csak tízmeccses eltiltást, de akkor is védhettem a tartalékban. Velem akartak példát statuálni, néhány héttel később másnak a bíró leköpéséért csak hat meccs járt. (FFT: Jókor jött a pofon?) Igen, valójában ekkor nőttem fel. A visszatérésemkor ráadásul éppen Juhos vezette a meccset, és az első félidő lefújásakor pont a kezemben volt a labda. Letettem az ötösre, és beballagtam az öltözőbe, Juhos csak nevetett.
Őszintén: hány szürke nadrágod volt? Emlékszel, hogy mikor volt először rajtad szürke mackó? És honnan jött, hogy mindig ebben védj?
Adrenalin0625, FourFourTwo.hu
Több száz szürke nadrágot nyűttem el az évek során, ez biztos. Mint ahogyan az is, hogy a mackóalsó története Szombathelyen kezdődött, ott kaptam egy szponzortól két melegítőt, egy feketét és egy szürkét. Én a feketében védtem és edzettem, de egyszer nem mosták ki a meccs előtt, és kénytelen voltam a szürkében pályára lépni. Nyertünk, aztán hét vagy nyolc meccsen át veretlenek maradtunk a Haladással, és ettől kezdve nem is volt kérdés, miben védjek. A Herthánál közölték, hogy a sportszergyártó nem tart ilyet, védjek fekete rövidben vagy hosszúban, szerencsére időben megjött a szürke melegítőalsó, és végül bent maradtunk, egy év múlva pedig bronzérmes lett a csapat. Angliában szóvá tették a nadrágomat, az más kultúra, ott nem viselnek ilyet, el is kezdtem rövidben védeni, de kifejezetten zavart, úgyhogy úgy döntöttem, nem érdekel, visszaveszem a szürkét, és utána már elfogadták.
Mikor védtél utoljára a szürke mackó nélkül? Nyertetek akkor?
Vadász Gergő, Facebook
Hűha! Erre már nem emlékszem, de valószínűleg nem…
Hány külföldi edződ tudta pontosan kimondani a neved?
hajrahali, FourFourTwo.hu
Mindegyik! Máshol ez kötelező. Persze Berlinben is eleinte azt mondták, Kirali, de gyorsan megtanulták, mert hallották, hogy hogyan kell kiejteni. (FFT: Azt is tudták, mit jelent?) Igen, főleg a sajtó volt boldog vele, onnantól kezdve már kedvtelve játszottak a nevemmel, ha jól ment a védés, voltam König és King is.

Az ezredforduló nagy Herthájában korlátlan úr volt a saját ötösén a szürke melegítőalsós kapus
Volt olyan ajánlatod élcsapattól, amit az akkori klubvezetőid nem fogadtak el, miközben te mentél volna? Igaz, hogy szerződtetni akart a Milan?
Csizmadia Ferenc, Facebook
Igaz. Tárgyaltam velük az olasz kapusedzőm révén, de a Herthánál eldöntötték, hogy öt-hat kulcsembert feltétlenül megtartanak, és én köztük voltam. A klub hosszú évekre tervezte a nemzetközi szereplését, így aztán az élő szerződésemből csak hét és fél millió euróért lehetett volna kivásárolni, ami egy kapusért hatalmas pénznek számított. A Milan végül Didát vette meg, az Arsenal pedig, amely szintén szeretett volna, és ötmillió euróig elment a licitben, Lehmannt választotta.
Milyen szerepet tölt be az életedben az első válogatottságod, az emlékezetes Ausztria elleni barátságos mérkőzés? Tényleg nehéz volt megállni sírás nélkül, annyira nagy élmény volt?
deep purple, FourFourTwo.hu
Tényleg nagy élmény volt, hiába játszottam több mint ötven meccset a különböző korosztályos csapatokban, a nagyválogatott azért más. (FFT: Ha ekkor nem fogod meg Toni Polster tizenegyesét, lettél volna nyolcvanötszörös válogatott?) Nem hiszem, hogy egy büntető kivédése ilyen következményekkel járna, hiszen másoknak is sikerült már. Huszonegy éves voltam akkor, különösebben nem foglalkoztam ezzel, mint ahogyan ma sem. Úgy neveltek, hogy mindig csak a soron következő feladat érdekeljen.
Ki volt a kedvenc szövetségi kapitányod? Dolgoztál egy párral. És kit utáltál a legjobban?
Okay, FourFourTwo.hu
Nincs személyes kedvencem, én mindenkivel nagyon jó viszonyt ápoltam, függetlenül attól, hogy védtem-e nála, vagy a padon ültem. Hiszen a válogatottság a piramis csúcsa, ott szerepelni nem kívánságműsor, hanem megtiszteltetés. Hogy mást ne mondjak, Várhidi Péterrel is nagyszerű a viszonyom, pedig ő aztán a nagy fiatalításban be sem hívott a keretébe.
Sokan azt mondják, hogy továbbjutottunk volna a selejtezőcsoportból, ha a lettek elleni meccsen 2003-ban Gellei Imre nem téged állít a kapuba, hanem hagyja az előző két meccsen remeklő Végh Zoltánt. Erről mit gondolsz?
Bokor Tibor, Facebook
Én voltam Gelleinél az első számú kapus, csak az itthoni, lettek elleni meccs előtt elszakadt a vádlim, és két mérkőzésen Végh Pipa védett. De már eggyel a rigai selejtező előtt visszakerültem a kapuba. Sajnos nem sikerült nyernünk, de nem a kapusposzton múlott a továbbjutás.
Hiányzik Huszti Szabolcs a válogatottból?
gaborjunior, FourFourTwo.hu
Ezt nem nekem kell eldöntenem. Szabi képességeit senki sem vonja kétségbe, aki a francia, a német és az orosz ligában is megállja a helyét, az a magyar válogatottba is befér. De a kapitány dönt, és a párbeszéd közte, valamint a játékos között úgy alakult, hogy ma Huszti nem tagja a keretnek.
Hogyan dolgoztad fel, hogy a válogatottban sokszor kritizálnak, bűnbakká tettek a beszedett potyák miatt?
Adrenalin0625, FourFourTwo.hu
Az emberben éppen úgy benne van a hiba, mint a bravúr, és mivel nem vagyok valami nagy újságolvasó, a kritikák nagy része el sem jut hozzám, azaz könnyebben túlteszem magam az esetleges hibákon. Minden meccs más, tudom, hogy mindig előre kell tekinteni, ezeket az alapokat kaptam meg Szombathelyen két legendától, Szarka Zoltántól és Hegedűs Pétertől. Vallom, hogy nincs védhetetlen gól, egy technikai elem minden bekapott lövésnél hibádzik, ha úgy tetszik, ebben is maximalista vagyok. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mezőnyjátékosok vakok, csak annyit, hogy mindig van új feladat, a tökéletesnél is létezik tökéletesebb. Vagyis nemcsak a hibákon nem rágódom, de ha szuper vagyok, azt sem ünneplem meg.
Igaz, hogy Grosics Gyula tartotta benned a lelket, amikor egyszer eleged lett mindenből, és abba akartad hagyni a védést?
Murai Péter, Facebook
Valóban volt ilyen, de nem a védést akartam abbahagyni, csak lemerült az akkumulátorom, és éppen nagyon magam alatt voltam. Előfordul az ilyen, ha valaki folyamatosan véd, márpedig én két hétnél tovább nem voltam sérült. Állandóan kénytelen vagy megfelelni az edzőnek, a társaknak, a szurkolóknak és a médiának, egy idő után besokall az ember. Akkor találkoztam Gyula bácsival, aki ellátott jó tanácsokkal, rendkívül empatikus volt, nem felejtem el neki, mennyit segített. Sikerült is megújulnom. (FFT: Azt hogyan élted meg, amikor a Burnleynél a keretből is kikerültél?) Ott is volt egy holtpontom, a második, amikor pihenésre volt szükségem. Az egy érdekes helyzet volt, tudniillik a klubnál nagyon rendesek voltak velem, megértették, hogy baj van, és úgy lettem harmadik számú kapus a lelátón, hogy eközben abszolút első számúként kezeltek, mindenben segítettek.
Erwin Koeman hazai „búcsúmeccsén” a 2010-es vébére készülő német válogatott három nullával átrohant rajtunk, te viszont valósággal megbabonáztad Mesut Özilt, legalább két hatalmas ziccerét is fogtad. Ki a legjobb játékos, aki ellen védtél, és nem rúgott neked gólt?
Antal András, Facebook
A Bayern ellen többször is lehúztam a rolót, és a Milan elleni egy nullára is büszke lehetek a BL-ben, az olaszok például a Sevcsenko, Bierhoff duóval támadtak. De említhetném Rivaldót vagy Hagit is, a legjobb azonban valamennyiük közül Thierry Henry. Nem azért, mert kivédtem a szemét, sőt… Ő az a csatár, aki ellen akármit csinálhatsz. Egyáltalán nem viselkedik sztárként, ebben például Cristiano Ronaldónál is jobb.
Mennyire foglalkoztat a gondolat, hogy akár még magyar rekorder is lehetsz?
Fekete Lajos, Facebook
Nem tekintek ennyire előre, mindig csak egy mérkőzésre koncentrálok, erre majd térjünk vissza akkor, ha meglesz a száz. A válogatott ugyanis nem klub, sokunk közül dönt a kapitány. Babos, Szűcs vagy Sáfár például milyen nagyszerű kapusok, mégsem adatott meg nekik annyi válogatottság, mint nekem.

Királyi mozdulat: szeme a labdán
Szerinted ki a legjobb magyar kapus?
Gémes Zoltán, Facebook
Csak egy hosszabb listát tudnék mondani, mert sok a tehetség. De rengeteget számít, hogy sorozatban védjen az ember, én például tizenhét évesen már első osztályú kapus voltam, majdnem száz meccsem volt a Haliban, amire a Herthához kerültem. Huszonegy évesen nagy előny volt a németeknél is, hogy „jé… ez a srác már a felnőttektől jött”. Előttem kevéssel hirtelen kapott lehetőséget a Sáfár-, Vezér-, Szűcs-, Babos-féle generáció, és az NB I tele lett tehetséges ifjú magyar kapusokkal. A maiak is tudják, hogy dolgozni kell, tudják, hogy milyen rögös út vezet az elismertséghez, ezt a válogatottnál személyesen is tapasztalom a fiatalabbakkal kapcsolatban. Én bízom benne, hogy a földön maradnak, és nem kapja el őket a hév.
A nevedet viselő szombathelyi sportközpont hozza is, vagy csak viszi a pénzt? Mi vele a célod, és mi az eddigi mérleg?
NumberOne, FourFourTwo.hu
A Király Sportlétesítmény a szívem közepe, de mint üzleti vállalkozás is fontos, és köszöni, jól működik. Már a húszas éveim végén eldöntöttem, hogy elkezdem építeni a majdani civil életemet. Adrenalinfüggő vagyok, kapus gyors reflexekkel, nem bírok egy helyben ülni, így a visszavonulásom után is szeretnék aktív maradni. Szeretném, hogy a hétköznapokon is a sport töltse ki az életemet, már nyolc éve, hogy napi néhány órát a sportlétesítménnyel foglalkozom, de természetesen ez sem menne a feleségem és a szombathelyi alkalmazottak segítsége nélkül. És az sem mellékes, hogy ezzel a központtal a városnak is szeretnék visszaadni valamit.
Miért döntöttél úgy, hogy kiadsz egy DVD-t, a Király Gábor – A kapus címűt?
tabani, FourFourTwo.hu
Mindenképpen szakmai jellegű filmet szerettem volna csinálni, aztán kicsivel több lett belőle, hiszen hat egykori kapusedzőmmel tulajdonképpen kicsit amolyan életrajzi filmet készítettünk. Szombathelyen Szarka Zoli és Hegedűs Peti, Berlinben a bosnyák Maric és az olasz Di Martino, Londonban pedig Kelly és Burns volt kapusedzőként a segítségemre a forgatásokon. Az ifjú Király Gábort a fiam, Matyi alakítja, narrátorként pedig Hajdú B. István és Faragó Richard emeli a mű színvonalát. De régi Haladás-, Hertha- és Crystal Palace-meccsek összefoglalóit is tartalmazza a film, a YouTubeon már fent is van egy kedvcsináló belőle.

Klasszikus helyszín, klasszikus póz: a brandenburgi kapus
Berlinben még megismernek?
brad_pitt, FourFourTwo.hu
Mi az hogy! A száztizenöt éves Hertha legjobb kapusának választottak. Nemrég, amikor a kapusfilmemet ott forgattuk, és civilben sétáltam az utcán, a rendőr a sapkáját is odaadta. Amikor pedig a Leverkusennel a kupadöntő előtt elfoglaltam a hotelszobámat, a takarítónő mosolyogva csak annyit mondott: „Isten hozott újra Berlinben!”.
Mivel kopaszodsz, nem gondoltál arra, hogy több sorstársadhoz hasonlóan az egész fejedet kopaszra borotváld? Mondjuk mint Barthez.
Hegyi László, Facebook
Nem! Már apám is pont így kopaszodott, így aztán semmi gondot nem jelent, egyáltalán nincs ellenemre. Tehát nem tervezem a teljes lekopaszítást. Különben is, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az idő eljárt volna felettem.
Az angoltudásod megközelíti a németet?
Kelemen Péter, Facebook
Angolul társalgási szinten beszélek, például telefonon is, vagyis nem kell mutogatással kiegészítenem a szavaimat, nem nyökögök. Persze a német sokkal jobban megy, abszolút készségszinten, ami természetes is, ott már a tizedik évemet taposom, szemben az öt angliaival. De mindkét nyelvet tulajdonképpen az életben tanultam meg, nem iskolában. Szerencsére a gyermekeim már ebben nőnek fel.
Éltél olyan nagyszerű világvárosokban, mint London, Berlin és München. Ha egyszer hazatérsz, nem találod majd unalmasnak Szombathelyt?
haligali, FourFourTwo.hu
Aki szombathelyi, és annyit érez a szülővárosa iránt, mint én, annak ez eszébe sem jut. Ott élnek a barátaim, a rokonaim, a volt csapattársaim. Ettől még én mindenhol remekül éreztem magam, mindenhol igyekeztem gyorsan beilleszkedni és elfogadni a körülményeket, rengeteg barátom van Berlinben és Londonban is, akár élni is tudnék külföldön, de Szombathely az igazi. Az otthonom.

Született április 1-jén…
Egyszer azt olvastam, hogy a Haladásban szeretnéd befejezni a pályafutásodat. Terveid szerint mikor fog ez bekövetkezni?
deep purple, FourFourTwo.hu
Nekem már nincs tíz évem külföldön, úgyhogy hamarosan. De védeni akarok a Haliban, nem levezetni, márpedig a szervezet egy idő után jelez, azaz túl sok időm már nincs. Vagyis lassacskán már hazafelé tartok. Ha már egyszer szurkolóként én vágtam otthon a papírfecniket a B-középnek, hogy be tudják dobni a meccseken, több reklámtáskát is megtöltöttem velük, még új ollót is kellett vennem, mert a réginek kicsorbult az éle. Közben pedig én voltam a felnőttcsapat első számú kapusa.
Őszintén, nem bántad meg, hogy hét éve elmentél Angliába, és nem maradtál velünk Berlinben?
Dárdai Pál, csapattárs az ifi- és a felnőttválogatottban, valamint a Herthában
Nem, mert tovább akartam tanulni, és nem egy klubban terveztem eltölteni a külföldi pályafutásomat. A Herthánál éppen lejárt a szerződésem, és adódott egy lehetőség. Nézd, ha a Premier League hív, akkor menni kell. És büszke vagyok erre a döntésre, különben nem lenne majdnem százötven meccsem Angliában.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. februári lapszámában.)