Nagyinterjú: Jonathan Woodgate

Interjú Rob Stewart Fotó Dave Charnley Fordítás Kovács Gergely

A futball egyik alapbölcsessége, hogy sohase térj vissza, de Jonathan Woodgate nem foglalkozott ezzel, amikor visszament szülővárosa klubjába.

„A csirkés parmo a legfinomabb, sült krumplival és fokhagymaszósszal érdemes fogyasztani – mondja mosolyogva, amikor a Teesside (több város alkotta kistérség Északkelet-Angliában a Tees-folyó mentén – a szerk.) legjobb ízeiről faggatjuk. – Nagyon szeretem, de meccs előtt sohasem ennék.”

A Middlesbrough szurkolói bizonyára örömmel hallanák inkább, amint arról beszél, hogyan segített újra feljutni a klubnak az élvonalba háromévnyi száműzetés után. Az FFT a Rockliffe Park edzőpályáján kereste fel a Leeds, a Newcastle, a Real Madrid, a Tottenham és a Stoke egykori játékosát, aki most 32 éves (az interjú 2012-ben készült – a szerk.), és azt állítja, hogy éhesebb a sikerre, mint bármikor máskor.

Lehet, hogy olyan nagyságokkal játszott együtt, mint Zidane, Ronaldo, Beckham és Figo, és győztes gólt is szerzett kupadöntőn a Wembleyben, mégis úgy érzi, nem lenne teljes a pályafutása a visszatérés nélkül.

A sérülések mindennél jobban hátráltatták pályáján, Spanyolországban például három év alatt mindössze tizenkétszer lépett pályára, de más akadályok is gördültek elé, válogatottságát bírósági ügy keserítette meg leedsi időszakában. Azt is megtudjuk majd, hogyan vált kultikus hőssé már első meccsén a Bernabéuban úgy, hogy öngólt lőtt és kiállították. Öndorgáló, de nyájas hangnemben válaszolt olvasóink kérdéseire, éreztük, hogy örömmel tette.

Nagyon jó, hogy hazatértél! Miért hagytad ott a Middlesbrough akadémiáját a Leedsért tizenhat évesen?
Gary Smith, Twitter
Kezdjük azzal, hogy sohasem jártam a Middlesbrough akadémiájára, mert ilyen nem létezett. A Boro állandóan hívogatott vasárnap esténként, miután már elköteleztem magam egy helyi csapathoz, a Marton Juniorshoz, és nem akartam őket kiábrándítani. Végül azonban a Leeds megfigyelői találtak rám, és aláírtam hozzájuk.

Emlékszem a csodálatos ifi FA-kupa győzelemre 1997-ben a Leedsszel. Rajtad kívül ott volt még Harry Kewell és Alan Smith, valamint Paul Robinson a kapuban. Ki volt a legjobb a csapatban?
John Ryszard, e-mail
Stephen McPhail. Annyira jól bánt a labdával, hogy a közelébe sem lehetett menni. Egy kicsit olyan volt, mint Andrea Pirlo. McPhail tartotta egyben a csapatot. Aztán ott voltak az edzőink, akik mindenre megtanítottak, amire szükségünk volt. Szívesen dolgoztam Paul Hart és Eddie Gray kezei alatt. Akkoriban az a csapat igen különleges volt.

Különleges tehetségre lehetett szükség, hogy valaki tizenhét évesen bekerüljön abba a sikeres Leedsbe. Nem volt ijesztő az egyik klublegenda, Lucas Radebe oldalán játszani?
K.M. Law, Manchester
Paul Robinsonnal laktam egy szobában a Nottingham Forest elleni debütáló meccsem előtt, és ő próbált kicsit cukkolni, mondván, hogy Neil Shipperley úgyis minden alkalommal lezúz majd, ha fejelnem kell, és ekkor azt gondoltam magamban, hogy „jaj, mi lesz ebből”. Idegesen mentem ki a pályára – ahogy mindig –, de amint kinn vagy, már a normális kerékvágásban megy minden. Úgy emlékszem, jól játszottam aznap.

Úgy hallottam, vettél egy háromkerekű kisautót Leedsben. Sokáig kitartott?
Richard Sammons, Leeds
Péntekenként az azon a héten leggyengébben teljesítő játékos kapott egy sárga partedlit, de nekem végig azon járt a fejem, hogy valami mást kellene kitalálni. Joe Rigatoni éttermében ültem Middlesbrough-ban, amikor megláttam egy Robin Reliant márkájú háromkerekűt. Megkérdeztem a tulajdonost, eladná-e. Ezerötszáz fontot akart, végül ezerháromszázért elhoztam. Azzal jelentem meg az edzésen, és a többiek szanaszét röhögték magukat. Ian Harte használta egy ideig. Alá akartuk írni, és eladni jótékonysági célokra, de annyira leharcolódott, hogy erre nem került sor.

Mi volt a legjobb pillanatod a Leeds mezében? Talán a BL-elődöntő? És mi volt a legrosszabb?
Marcus Ellison, Twitter
A debütálásom még mindig a legszebb, hiszen erre nagyon vágytam. A mélypont az 1999–2000-es UEFA-kupa-sorozat Galatasaray elleni meccse volt, ahol két Leeds-drukker srácot leszúrtak. Hihetetlenül elkeserítő volt. Le kellett volna fújni a meccset.

Ó, Jonny, a sérülések! Hogy jutottál túl rajtuk? Melyik volt a legfájdalmasabb? Volt, hogy azt mondtad, hagyod a fenébe az egészet?
Fred Walters, Ewell
A legszörnyűbb a legutolsó Newcastle-meccsem volt a Chelsea ellen. Elszakadt a combomban az ín, és rettenetesen fájt. Rosszabbkor nem is jöhetett volna, mert a Marseille elleni UEFA-kupa-elődöntő visszavágója előtt történt. De a sérülések ellenére is igyekeztem mindig előre nézni, mindig van fény az alagút végén. Ha túl vagy rajta, megerősödsz.

Leedsi csapattársad, Lee Bowyer folytatta a játékot a 2000-es bírósági eljárás idején, ami egy éjszakai szórakozóhelyen történt eset miatt indult meg, de te nem. Úgy érezted, így jobban tudsz koncentrálni az ügyre, vagy féltél a végeredménytől?
Jon Wood, Facebook
Ne feledjük, hogy a tárgyalások idején sérült voltam. Ez a lényeg. Lee végig játszott, így megmaradt az erőnléte. Ha nem lettem volna sérült, én is játszottam volna.

Milyen jelentősége volt David O’Leary könyvének a Leeds United on Trialnak (A Leeds United a bíróságon – a szerk.) az ígéretes csapat életében a 2000-es évek elején?
Wes O’Conghaile, Twitter
Nem jött jól. Sok játékost elkeserített. De nem emiatt nem tudtunk továbblépni. Hanem azért, mert arra játszottunk, hogy a harmadik helyen végezzünk a bajnokságban, és induljunk a BL-ben, de csak a negyedikek lettünk.

Meglepődtem, amikor otthagytad a Leedset a Newcastle-ért. Miért tetted? Vagy nem te akartad így?
Charlie Fiori, Sandy
A klubnak el kellett adnia a vagyontárgyait, és én is egy ilyen voltam. Nem akartam elmenni, de tudtam, hogy ha maradok, akkor rossz lesz az egyesületnek, lehet, hogy meg is szűnik. Nagyon szerettem ott lenni, és ma is figyelem az eredményeiket. Jó volt a viszonyom a szurkolókkal, de rossz érzés, hogy a csillagokat céloztuk meg, és mellélőttünk.

Szépen fogtad Didier Drogbát az UEFA-kupában, amikor a Newcastle játszott a Marseille ellen, a visszavágón aztán sokkal jobban játszott, mert te sérült voltál. Ő volt a legkeményebb csatár, aki ellen játszottál?
Trevor Hill, Twitter
Didier Drogba kiváló játékos, de a legkeményebb ellenfelem Alan Shearer volt. Jó volt a Newcastle-be igazolni, mert tudtam, hogy többet nem kell ellene játszanom.

Nem gondolod, hogy a Newcastle-ben voltál a csúcsformádban, bár csak egyetlen teljes idényt töltöttél ott?
Will Bailey, London
De. Ez valószínűleg a menedzsernek, Sir Bobby Robsonnak volt köszönhető, aki első osztályú edző volt, valamint annak, hogy voltak ott idősebb játékosok, mint Alan Shearer és Gary Speed. Nekik is bizonyítani akartam, ösztönzőleg hatottak rám.

Rossz érzés lehet, hogy kilenc év alatt mindössze nyolcszor hívtak a válogatottba. Nem gondolod, hogy többet érdemeltél volna, és mehettél volna esetleg a 2004-es Európa-bajnokságra is?
Arthur W., Twitter
Nagyon sokat voltam sérült, és a bírósági ügyem miatt két tornától eltiltottak. Ennek nem nagyon örülök, mert azóta már olyan játékos is volt, aki házi őrizetben is játszhatott. Azonos szabályokat kellene mindenkire alkalmazni. De azért meg lehet tanulni együtt élni az ilyen dolgokkal.

Meglepődtél, hogy a Real Madrid annak ellenére is igazolt, hogy sérült voltál? Hogyan reagáltál, amikor először megtudtad, hogy érdeklődnek irántad?
Amy Stuart, Barnstaple
Tudtam, hogy figyelnek, de amikor sérült voltam, nem is foglalkoztam ezzel. Aztán egyszer csak a semmiből jött egy hívás az ügynökömtől. Azt mondta, a Real Madrid ajánlatot tesz rám. Azt válaszoltam, hogy a következő nap Németországba utazom kezelésre, és el is mentem. De az üzlet végül létrejött, és a Real különgépet küldött értem. Meglepődtem, mert sérült voltam.

Milyen érzés volt az első edzés Zidane-nal, Ronaldóval, Figóval és Beckhammel?
NGB, Twitter
Az első perctől kezdve hatalmas élmény volt edzeni és játszani velük, és emberként is kiválóak voltak. Nem voltak lázadó hangadók, nem volt kiabálás, senki sem mutogatott a háta mögött az edzőre. Nagy tisztelet övezett mindenkit, és tettük a dolgunkat. Az alacsonyabb szinteken vannak középszerű játékosok, akik azt gondolják, hogy jobbak, mint valójában.

Egy öngól és egy piros lap! Sajátos bemutatkozás Madridban. Nem szoktál álmodni vele? Aztán volt még később is egy öngólod.
Chris Groves, Horley
Az öngóllal nem tudok mit kezdeni, egyszerűen csak blokkolni akartam. A kiállítás pedig két sárga miatt következett be, amiből a második nem járt volna. Feküdtem az öltözőben, Ronaldo jött oda vigasztalni. Azt mondta, ne bánkódjak, mert a pályafutásom már véget érhetett volna a sérüléseim miatt, ehhez képest itt vagyok, és játszom. Ettől jobban lettem. Erre kaptam egy sms-t Kieron Dyertől, hogy ez volt minden idők leggyengébb bemutatkozása. Pedig csak azért volt rossz, mert kiállítottak, egyébként jól játszottam.

Milyen volt az életstílus, és hogy ment a nyelv Spanyolországban? Kimozdultatok néha Owennel és Beckhammel?
Christian Lawley, Twitter
Tanultam spanyolul, mert ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kultúrát átérezzem. Nem voltam stréber diák, de ez nagy célom volt, éreztem, hogy enélkül nem tudnék beilleszkedni. Csodás az életem, a legszebb, hogy nagyon családcentrikus minden. Voltak lazulásaink Owennel és Beckhammel, de nyilván csak mértékkel.

Milyen volt Michael Owen tolmácsának lenni? És szerinted hogy megy majd neki a Stoke-nál?
Dave Biggs, Worcester Park
Nem voltam a tolmácsa, tudott spanyolul, és szerintem jó lesz a Stoke-nál. Remélhetőleg magasabbra jutnak majd vele.

Olvastam egy régi FFT-interjúban, hogy azért kezdted növeszteni a hajad a Madridnál, mert spanyolosabban akartál kinézni. Igaz ez?
Colin Matherson, e-mail
A legfőbb oka az volt, hogy nem találtam egy fodrászt, így csak nőtt és nőtt.

Úgy érezted, mintha hazaérkeztél volna a Middlesbrough-ba 2006-ban? Miért tértél vissza?
Dale Lee, Twitter
Mehettem volna a Villarrealba vagy a Newcastle-be is. Beszéltem a Newcastle menedzserével, Glenn Roederrel, de a sérüléseim felől érdeklődött, úgyhogy nem tudom, tényleg akart-e engem. Aztán beszéltem Gareth Southgate-tel és az elnök Steve Gibsonnal a Middlesbrough-nál, és minden jól alakult.

Egy védőhöz képest téged nagyon sok pénzért igazoltak a pályáfutásod során: kilencmillió fontért a Newcastle-be, tizenhárom és fél millióért a Madridba, hétmillióért a Boróba és nyolcmillióért a Spursbe. Nagyobb volt emiatt a nyomás?
Suzanne Park, Warrington
Nem, ezek csak számok. Most helyeztem magam a legnagyobb nyomás alá, mert szeretném, hogy a Borónak jól menjen.

Olyan lehetett, mint egy álom: a Tottenhamben szerzett első gólod trófeát ért. Mire emlékszel abból a gólból, és a Chelsea elleni Ligakupa-győzelemből? Meddig tartott az ünneplés aznap éjjel?
Geoff Hartman, Liverpool
Ez az egyetlen trófea, amit felnőtt pályám során nyertem, így nagyon sokat ér. Emlékszem, azt mondtam magamban annál a szabadrúgásnál, hogy „Gyerünk, támadj!”, és szerencsére pont bepattant az arcomról. Ez volt a legfontosabb gólom. Nem emlékszem pontosan, meddig ünnepeltük, de jó este volt.

Milyen volt az öltöző hangulata a White Hart Lane-en, amikor Harry Redknapp megjött, és min változtatott?
Mohammed Kemp, Sunderland
Szerettem Juande Ramost, de Harry főleg a futballistákhoz szóló hangnemen változtatott. Elsősorban azt akarta elérni, hogy gördülékeny legyen a játékunk, és folyamatosan támadjuk az ellenfelet. A tabella alján álltunk, amikor megérkezett, és végül éppen hogy csak lecsúsztunk az UEFA-kupa-indulás jogáról, pedig ez hatalmas teljesítmény lett volna.

Amikor 2011-ben csereként beálltál a Milan ellen a Bajnokok Ligájában, és úgy játszottál, mintha semennyit sem hagytál volna ki, engem megindított. Te hogy élted meg?
Brandon Lloyd, Barnet
Fura volt, mert sérült voltam. Izomszakadásom volt, de nem szóltam az orvosnak, mert nem akartam sorozatban kihagyni a meccseket. Hazardíroztam, nem is hittem, hogy beállhatok, mert Seb Bassong is csere volt, és ő előttem volt a várólistán. Végül mégis én álltam be Vedran Corluka helyére. Imádkoztam, hogy menjen a játék, de nagyon fájt, és szóltam védőtársamnak, Michael Dawsonnak, hogy segítsen. Küzdöttem, nem jöhettem le, mert akkor vége a pályafutásomnak.

A labdát tartó középhátvéd típusa visszatérőben van. Büszke vagy rá, hogy jól tudsz passzolni? Idegesít, ha a csapattársaid előrevágják a labdát?
Ben Welch, FourFourTwo Fociakadémia rovat
Így nevelkedtem. A Leedsnél voltak olyan felkészülési meccseink, hogy Paul Hart füttyentett egyet, és ilyenkor öt percig a mi térfelünkön kellett játszatni a labdát. Van, hogy fel kell szabadítani a területed, és van, hogy játszani kell. A Barcelona más, mert nekik akkor is megy, ha esetleg hibáznak is egyet-egyet. Ez most is megvan még. Nézzük csak meg Rio Ferdinandot vagy John Terryt, aki nem kap kellő bizalmat. Igazán a spanyol és a dél-amerikai csapatok tudnak nyomatékot adni ennek a játékstílusnak. A Premier League-ben a legtöbb védő nem kapja meg a kapustól a labdát, a csapatok a megszokott stílust nyomják.

Nagy középhátvédekkel játszottál együtt, ott volt például Lucas Radebe, Rio Ferdinand, Iván Helguera. Ki volt a legjobb? Ledley King a Spursből, ugye?
Toby Mills-Bishop, Twitter
Tényleg Ledley, honnan tudtad?! Hihetetlen játékos volt. Játszott szombaton, aztán péntekig nem láttuk, és ő volt a legjobb a pályán. Annyira jó volt, hogy középső középpályásként is be lehetett vetni.

Hogyan emlékszel vissza a Stoke-os időszakra? Szomorú voltál, hogy kikerültél a posztodról? Mit éreztél, amikor húsz perc után lehoztak a Wolves ellen?
Connor Pezzaioli, Twitter
A menedzser, Tony Pulis azt mondta, minden képességem megvan ahhoz, hogy hátvéd legyek, azt akarta, hogy tegyek meg valamit a csapatért, ezt meg is tettem. A Wolves ellen nem ment jól, én akartam, hogy lehozzanak. Nem túl nagy az egóm. El kell fogadni, ha nem megy, és a következő meccsen megmutatni.

Van valami különleges oka annak, hogy a Spursnél a 39-es mezt kaptad? Nem 39 szóból áll a hátadon a tetoválás is? Mit jelentsen ez?
Oliver Drake, Twitter
Nem volt különösebb oka, de arra emlékszem, hogy akkor, amikor a Spurs már ott járt, hogy szerződtesse Craig Bellamyt, azt mondta nekem, hogy ő akarja magának a 39-est. Nem adtam neki, csak hogy bosszantsam. Nem tudtam, de azt tudom, hogy idézet egy amerikaifutball-edzőtől. (Így szól: Életünk legsötétebb pillanatait nem szabad eltemetnünk és elfelejtenünk. Inkább erőt kell belőlük merítenünk, hagyni, hogy emlékeztessenek minket az emberi lélek nagyságára, és arra a képességünkre, hogy az elviselhetetlent is kibírjuk.)

Mi volt a legviccesebb, amit magadról hallottál? Hogy ötvenfontos bankjegyeket égettél a szurkolók szeme láttára?
Brendon Bone, Twitter
Igen, talán ez. Ha a barátaim vagy a családom azt látnák, hogy ilyet teszek, minden bizonnyal megpofoznának. Szeretnék egyszer azzal találkozni, aki egy ilyen hihetetlen pletykát elindít.

Miért tértél vissza szülővárosodba? Akár a Premier League-ben is játszhatnál. Hiányzott a jó parmo sült krumplival és fokhagymaszósszal? Az biztos, hogy jobb, mint a paella!
John Liddle, Twitter
Azért, mert minden héten játszani akartam, és azért, mert az igazán nagy teljesítmény az lenne, ha szülővárosom csapatával játszhatnék a Premier League-ben. Nagyon szeretem a parmót. Akik ide látogatnak, azoknak a Europe and Central Park az ideális hely arra, hogy kipróbálják.

Mit gondolsz, hány év lehet még benned, ha a sérülések nem szólnak közbe?
Lucas Walker, Norwich
Hároméves szerződésem van, ezt szeretném kiszolgálni, utána majd meglátjuk, mi lesz. Szeretnék addig játszani, ameddig csak lehet. Szeretnék edző lenni, hamarosan megkezdem a tanulmányaimat.

Mi volt pályafutásod legszebb pillanata?
Sam Lewis, Twitter
A bemutatkozásom a Leedsben, de ide tartozik az első csapatkapitányságom is a Middlesbrough-ban. Gyerekként sokszor mentem ki úgy a csapat mérkőzéseire, hogy azt mondtam magamban, de jó lenne itt játszani. Az meg, hogy csapatkapitány lehetek, egészen különleges ajándék.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. novemberi lapszámában.)