Nagyinterjú: Joe Cole

Szöveg Chris Flanagan Portré Will Cornelius

Átlagos kedd reggel van a 10Ten londoni irodájában, amíg meg nem jelenik a FourFourTwo, és fel nem forgat mindent.

A Marble Arch-tól mindössze néhány száz méterre az ügynökök telefonálgatnak, de amúgy minden nyugodt. Ám percekkel azt követően, hogy egyik sztárügyfelük, Joe Cole megérkezik, már az iroda közepén áll, és körülötte kártya­lapok röpködnek. Amíg aktív játékos volt, azt mondták róla, hogy varázsol a labdával, mi szintén varázslatra kértük, de most beértük kártyával is.

A 37 éves veterán novemberben vonult vissza, előtte három idényt töltött a Tampa Bay Rowdies csapatában, most pedig az edzősködésen jár az esze. Amikor egy évvel ezelőtt beszéltünk egymással, már jelezte, hogy szívesen leülne a kispadra, és álmai közt szerepel, hogy egyszer ő álljon a Chelsea, a West Ham vagy az angol válogatott élén. Az első lépéseket most teszi meg, miután megkezdte a munkát a Chelsea akadémiáján. Elmondása szerint minden pillanatát élvezi.

„Belevetettem magam, új lehetőségről van szó, egyelőre csak tanulok. Fogok még hibákat elkövetni, de ez a rész a fejlődésről szól.” Szerencsére játékosként mindig gyorsan tanult. Úgy is mondhatnánk, ő volt a legizgalmasabb tinédzser Angliában.

Mit éreztél, amikor Anglia legtöbbet éljenzett labdarúgója voltál?
Joe Vernon, Nottingham
Nincs mivel összehasonlítanom, ez volt akkor az életem. Szép idők voltak. Bármikor pályára léptem, mindig hatalmas nyomás nehezedett rám. Az U10-es időszakban még nem fociztam versenyszerűen, csak a játszótéren. Szenvedélyesen szerettem, és mint minden gyerek, én is a szépségeit élveztem. Vajon mi mindent lehet megtenni egy labdával? Eltalálom vele a lámpaoszlopot? Felvezethetem az úton egészen a boltokig, majd vissza? Nagyon messze voltak a boltok! Csomó ilyen apró játékot játszottam, így kezdődött az életemben a futball.

Amikor ellőtted a labdát a svédek ellen a 2006-os világbajnokságon, tudtad, hogy bemegy?
Fin Palfreyman, Instagram
Tudtam, hogy van rá esély, bár a kapus óriás volt, nem értem, hogyan szedte be. De jól elkaptam, az biztos. Az ember tudja, mikor találta el jól a labdát, és az csodás érzés.

Igaz, hogy meg akart venni a Tottenham, miután otthagytad a Chelsea-t?
Mark Grainger, Facebook
Igen, és elég logikus döntés lett volna Londonban maradnom. Harry Redknapp volt a vezetőedző, minden simán ment volna. Ugyanakkor nem éreztem volna helyes döntésnek, hogy a West Ham és a Chelsea után ott folytassam. Mindent tönkretettem volna, amit elértem a Chelsea-nél.

Amikor a Liverpool játékosa lettél, Steven Gerrard azt mondta rólad, hogy mindent képes vagy megtenni, amit Lionel Messi, talán még többet is. Igaza volt?
Jonah Taylor, Instagram
Csodálatos, hogy Gerrard így gondolta. Messi a földkerekség valaha volt legnagyobb játékosa, úgyhogy nem rossz, ha vele tesznek egy polcra.

Nagyon fájt, amikor Anglia kikapott Horvátországtól, és emiatt nem mehetett a 2008-as Európa-bajnokságra?
Susan Clark, Leeds
Ez volt a másik nagyon nehezen feldolgozható eset amellett, hogy kiestünk a Chelsea-vel a BL-ből. Nem találtuk meg a megfelelő kapust abban az idényben. Mindenki, akivel próbálkoztunk, formán kívül volt, Scott Carson pedig túl fiatal volt a feladathoz. Egyszerűen nem működött, nagyon nyomorultul éreztem magam aznap este a Wembleyben.

Mit szólt Neil Ruddock, ha elmentél mellette az edzésen?
Sean Young, Ilford
Egyetlen egyszer sem rúgott meg edzésen! Csodálatos fickó, az emberek nem is tudják, mennyire. Amikor ellene játszottam az edzéseken, mindig rendíthetetlen volt, de számos olyan idősebb profit ismertem, aki gond nélkül kitette eléd a lábát, ő viszont nem volt ilyen. Persze biztosan szerette volna ő is, de nem az a fajta játékos. Nem nevezek meg senkit, de milyen már az, hogy az idősebbek megrugdosták a fiatalabbakat, csak azért, hogy tanítsák őket? Szerintem ez tiszteletlenség. Nem szeretem az ilyesmit, ez volt a mumusom.

Milyen érzés volt, hogy huszonegy évesen te lettél a West Ham csapatkapitánya?
Emily Frantzen, Grays
A szükség hozta helyzet volt. A csapatkapitány és a helyettese is megsérült, úgyhogy Glenn Roeder kénytelen volt körbenézni a többieken. Nem azért mondom, hogy fényezzem magam, de szerintem akkoriban épp én muzsikáltam a legjobban, legalábbis a pályán mindig odatettem magam, mentem minden labdára. Amikor a kiesésről van szó, másfajta karakterre van szükség, különösen egy olyan klubnál, mint a West Ham, ahol az igények és a valóság között hatalmas szakadék tátong. Glenn azt gondolhatta, én vagyok az egyetlen választás, egyébként szerintem szívesen adta volna egy idősebb ember kezébe a felelősséget, de senki sem jelentkezett. Így végül aztán az egy szem huszonegy évest kellett választania.

Volt a csapatban is olyan, aki a 2002–03-as idényben úgy gondolta, mint a kommentátorok többsége, hogy a West Ham túl jó ahhoz, hogy kiessen?
Stephen Houghton, Yeading
Az idény egy részében úgy éreztem, hogy a klub vezetői elégedettek. Tényleg kiváló emberek tevékenykedtek ott, de hoztak néhány rossz döntést, különösen a játékosvásárlások tekintetében. Gyengén kezdtünk az elején: jó, ha tizenhárom olyan labdarúgónk akadt, aki alkalmas volt a Premier League-re. A többiek nem ebbe a klubba illettek. Volt két hónap, amíg Ian Pearce-t elöl kellett játszatnunk. Kiváló védő volt amúgy, és bár nem volt rossz elöl, de nem az volt a helye. Szükség volt valaki másra. Jermain Defoe akkor még csak tizenkilenc éves volt, Paolo di Canio viszont harminchárom vagy harmincnégy. Freddie Kanouté volt a rangidős csatár, de ő megsérült. Meg kellett volna erősítenünk a csatársort, és hiányos volt a védelem is. Pályafutásom legmélyebb pontja az volt, amikor kiestünk, igazi ürességet éreztem magamban. Mindent megpróbáltunk, de nem voltunk elég jók együtt. Nagyon fájt.

Tudtad már, hogy otthagyod a West Hamet, amikor kiesett a csapat?
Francis Klein, Tunbridge Wells
Nem a távozáson nem járt az eszem, de az is biztos, hogy a klub rossz anyagi helyzetben volt, és én voltam a legértékesebb vagyontárgya, úgyhogy éreztem, hogy ez be fog következni. A csapatnak szüksége volt a pénzre, én pedig szerettem volna bekerülni a válogatottba, ezért muszáj volt a Premier League-ben folytatnom.

Nem volt dühítő, hogy Gianfranco Zola helyére kerültél a Chelsea-be?
Francesco Moro, Cagliari
Volt már tapasztalatom a nagy igényeket illetően, és ez most nem jött rosszul. Zola csatár volt, én a középső középpályán játszottam, csak azért hasonlítgattak össze bennünket, mert alacsonyak voltunk, és szerettünk cselezni. Amikor odakerültem, én voltam a legjelentéktelenebb szerzemény, mert akkor érkezett Adrian Mutu, Hernán Crespo, Juan Sebastián Verón is, és ők lopták el a show-t.

Carlo Ancelotti vagy José Mourinho?
Rory Cameron, Instagram
Nehéz kérdés, nem is tudom eldönteni. Csak azért mondom, hogy Mourinho, mert az ő keze alatt három és fél évet játszottam, Ancelotti meg csak egy esztendeig volt a főnököm. De mind a ketten csodálatosak voltak.

Milyen volt a viszonyod Mourinhóval?
Andrew Turton, Battersea
Klasszikus, normális futballista-edző viszony volt. Igazából nem is kell, hogy kapcsolatod legyen a menedzsereddel. Néha beszélgettünk. Én csak focizni akartam, és ő is tette a dolgát. Betett, nem tett be, szeretem, nem szeretem… Volt, hogy nem értettünk egyet, de szerintem erre szükség is van. Manapság arra megy a világ, hogy mindenki csak írásban üzen a másiknak. Az, hogy váltson néhány szót az edzővel, szinte kétségbe is ejti a fiatal labdarúgót. Én még sok időt töltöttem Mourinho irodájában, és rengeteg kérdést tettem fel. Ha sérelmem támadt, az ajtaja mindig nyitva állt. Néha összekaptunk, de teljesen normális viszony volt köztünk.

Mit éreztél, amikor Pelé azt nyilatkozta, hogy olyan képességekkel bírsz, mint egy brazil?
Joao Silva, Rio de Janeiro
Egyszer kijött egy meccsünkre. Nagyon szerettem volna találkozni vele, de sietnie kellett, viszont amit mondott, az tényleg jólesett. El sem hiszem, hogy ilyen kaliberű emberek egyáltalán ismernek engem. Egyszer Diego Maradona is kilátogatott egy edzésünkre, amikor a Chelsea futballistája voltam, és tudta a nevem. Nem akartam elhinni! Az, hogy Pelé ismert engem, és azt állította rólam, hogy jó futballista vagyok, csodálatos érzés.

Mourinho olykor kimondottan durván bánt veled? Sikerült ezáltal a legjobbat kihoznia belőled?
Ronnie Grant, Bermondsey
Olyan ez, mint amikor egy zsoké hajtja a lovát. Tudja, mikor kell odacsapnia az ostorral, és mikor érdemes inkább hagyni. Ilyen a jó edző is. Vannak lovak, amelyek nem szeretik, ha ütik őket, de vannak olyanok is, amelyek igénylik. Előfordult néhányszor, hogy túl kemény volt velem. Például lehozott engem és Shaun Wright-Phillipset huszonöt perc után a Fulham otthonában 2006-ban, ami szerintem rossz döntés volt, és végül ki is kaptunk. De általában előre tervezett mindennel. Én szereztem a győztes gólt a Liverpool ellen, ennek dacára megszidott a nyilvánosság előtt, amit akkor elég furcsának találtam, de ma már azt mondom, hogy jól időzített. Mindig ott volt bennem az a hozzáállás, hogy majd én megmutatom. Mások talán összetörtek volna, de én be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok megtenni, amit akar.

Nemrégiben végre beismerte José Mourinho, hogy valóban elrejtőzött abban a bizonyos kosárban, amikor eltiltást kapott. Mit gondoltál erről az akciójáról akkoriban?
Ian Madeley, Oxshott
Azt gondoltam magamban, hogy zseniális. Évekig lebegett ez a téma, de most végre beismerte. Zseniális húzásnak találtam, mert valóban teljesen bepánikolt, amikor ez történt.

A West Ham csapatában te voltál az egyik legizgalmasabb játékos, akit öröm volt nézni, de José Mourinho szemmel láthatóan a képére formálta a focidat. Nem gondolod, hogy egy kicsit megölte benned a kreativitást?
Ricardo Tomatrigo, Facebook
Meglehet. De ahogy az ember egyre idősebb lesz, érettebbé válik a játéka is. Nézzétek csak meg Cristiano Ronaldót az első öt évében és a legutóbbi öt esztendőben: két külön játékosról beszélünk. Aztán vannak olyanok is, akik nem érnek meg. Például Adel Taarabt, aki fiatalkorában hasonló volt hozzám, de futball tekintetében nem sikerült felnőnie, sajnos emiatt nem tudom, mi lehet ma vele.

Igaz, hogy tizenhat éves korodban meg akart vásárolni a Manchester United, méghozzá tízmillió fontért?
Alison Udal, Cheadle
Azt nem tudom, hogy mennyiért, de a Manchester United tényleg meg akart szerezni. Akkor a West Hamet választottam, még kényelmesebb voltam. Ott voltak a barátaim, nagyon jó volt a csapat, megnyertük az FA Ifjúsági Kupát, és egyszerűen így volt kényelmesebb.

Igencsak híres középpálya bal oldalán játszottál 2006-ban, amelynek része volt David Beckham, Frank Lampard és Steven Gerrard. Ennek ellenére az a válogatott eléggé alulteljesített. Vajon miért?
Jake Gable, Instagram
A világbajnokság idején az ember buborékban él, és valamiért nagyon úgy éreztem, hogy megnyerjük majd. Rossz taktikát választottunk, és sérülésekkel is bajlódtunk. Wayne Rooney éppen a középcsontsérüléséből lábadozott, Michael Owen sem érezte jól magát, és megsérült a térde a svédek elleni mérkőzésen, Theo Walcott még csak tizenhét éves volt, túl fiatal ahhoz, hogy beálljon, és hatást gyakoroljon. Jermain Defoe pedig nem is utazott velünk. Amikor Portugália ellen léptünk pályára a negyeddöntőben, és Rooney megkapta a sárga lapját, engem rögtön lecseréltek, ami kimondottan frusztráló volt. Az angol válogatottban eltöltött időszakom néhányszor eleve frusztráló volt.

Lőttél volna tizenegyest a Bajnokok Ligája 2008-as, döntőjében a Manchester United ellen, ha Nicolas Anelka nem áll be helyetted a hosszabbításra?
Rebecca Woods, Epsom
Igen, de Anelka épp azért lépett pályára, mert gyakorlott tizenegyeslövő volt. E meccs előtt korábban sem lőttem még párbajban, mert a szélsőket általában lehozzák, nem sűrűn töltenek százhúsz percet a pályán. De mindenképpen vállaltam volna, nem lehet valaki támadó játékos, úgy, hogy kivonja magát. Nem voltak jó élményeim a tizenegyespárbajokkal kapcsolatban, mindegyiket elveszítettem a csapataimmal. Ha ez nem így lett volna, most lehetne a vitrinemben egy világbajnoki arany és két BL-cím.

Mit éreztél akkor, amikor a Chelsea megnyerte a Bajnokok Ligáját azt követően, hogy elhagytad a csapatot?
Johnny Davis, Worcester
Keserédes élmény volt. Nagyon örültem a barátaim és a klub sikerének, de veszettül sajnáltam, hogy nem lehetek a része. Természetes, hogy az ember így érzi. Részese voltam négy-öt elődöntőnek és egy finálénak, ez azért elég idegesítő. Egyértelmű, hogy mi voltunk Európa egyik legjobb csapata, és meg kellett volna nyernünk legalább egyszer, amíg ott voltam. De valami mindig közbejött: tizenegyespárbaj, a szellemgól, a Monaco ellen pedig eltaktikáztuk magunkat. Leszámítva azt az esetet, amikor a Liverpool megvert bennünket 2007-ben, mindig mi voltunk a jobb csapat, mégis kikaptunk.

Rio Ferdinand azt nyilatkozta rólad, irtóztál attól, hogy a kezedbe fogj egy labdát a meccsek előtt, még az öltözőben is. Miért?
Kyle Norris, Milton Keynes
Ez csak rövid ideig tartott, talán egy idényen át volt a babonám. Mindenki csinál furcsa dolgokat. Ismerek olyat – nem árulom el, ki az –, aki minden egyes meccse előtt öt krumplit eszik meg az étkezés során. Ha egy kicsit éhesebb, akkor az öt nagyobbat választja ki.

Visszatérve még egy kicsit a West Hamre, vajon versenybe szállhatott volna a csapat a bajnoki címért az 1999–2000-es idényben, ha marad Rio Ferdinand, Frank Lampard és a többi hozzájuk hasonló kaliberű játékos?
Jon Stockton, Instagram
Miért ne, szerintem te is így gondolod, nem? A józan ész azt diktálja, hogy egy ilyen csapattal nagyot lehetett volna alkotni, mondjuk 2003-ra vagy 2004-re.

Igaz, hogy Fabio Capello mentett meg téged és John Terryt attól, hogy cápákkal úszkáljatok a 2010-es világbajnokság során?
Zara Parsons, Farnborough
Igen. Azt mondta, szabadok vagyunk, menjünk, és tegyük azt, amit akarunk. Fokvárosban voltunk, és úgy döntöttünk, hogy egy nagy ketrecben hatalmas fehér cápákkal fogunk úszkálni. A hotelban nem volt mit csinálni, golfozni meg nem akartam, akkoriban még nem nagyon játszottam ezt. Amikor megtudtam ezt a cápás lehetőséget, azonnal azt mondtam, hogy menjünk. De Capello nem hagyta. Ha én lennék a szövetségi kapitány, és azt mondanám a futballistáimnak, hogy szabadprogram van, hagynám, csináljanak akármit, csak ne igyanak, és ne tartóztassák le őket. Biztonságban lettünk volna abban a ketrecben!

Megsérült a keresztszalagod a Southend elleni FA-kupa-meccs alkalmával. Az eset fordulópontot jelentett a pályafutásodban?
Brian Nolan, Basildon
Határozottan igen. Ezt követően már nem voltam képes olyan dolgokra, amelyekre korábban rendszeresen. Viszont jót tett az eset a majdani edzői munkámnak, mert ha gondosabban foglalkoztak volna velem, többet produkáltam volna a pályám második felében. Sokat tanultam az esetből, és ez része lesz az edzői munkásságomnak.

Milyen érzésekkel hagytad ott a Chelsea-t, és mi a legkedvesebb pillanatod, amit a klubnál éltél át?
Jamie, Facebook
Nagyon élveztem a Manchester United elleni gólomat, amellyel megnyertük a bajnokságot 2006-ban. Biztossá tettem a bajnoki címet, aztán gyönyörű napot töltöttem a családommal. Másra nem akartam gondolni, pedig ekkorra a napjaim a legfelsőbb szinten már bizonyosan meg voltak számlálva a sérülésem miatt. Kaptam volna még lehetőséget úgy, hogy már nem lehettem volna kezdő, de ez a történet nem a pénzről szól, hanem a játéklehetőségről. Így visszatekintve igaza volt a klubnak, már nem az a játékos voltam, aki korábban. Ám ezt akkoriban még nem tudtam elfogadni. Anyagi tekintetben nagyon jó szerződést kínáltak, de az ösztönöm azt súgta, hogy tovább kell lépnem. Nem akartam, hogy alá­írok egy hosszú távú szerződést, majd szépen eloldalgok. Mindenki szeretettel gondol rám a Chelsea-nél, és emiatt valóban nagyon boldog vagyok. A pályafutásom során a rossz dolgok nem ott történtek.

Szerinted mi nem volt jó a Liverpoolnál, és mit csinálnál most másképp?
Reds Hope Weekly, Facebook
Sokkal jobb erőnléttel mennék oda. Ha egy kicsit többet játszattak volna korábban az edzőim, megálltam volna a helyem a csapatban. Nem fért hozzá semmi kétség, voltam annyira jó, hogy része legyek a történetnek, de egy kis segítségre lett volna szükségem. Jól jött volna valaki, aki bátorít, hogy vágjak neki, ne féljek semmitől. De nem így volt.

Egyszer azt mondtad, hogy hiba volt a Liverpoolba szerződnöd, mert semmi sem kötött a klubhoz. Mit értettél ezalatt?
Dean Manley, Instagram
A tulajdonosok miatt igazoltam Liverpoolba, aztán új tulajdonosok érkeztek, de az a pletyka járta, hogy sokallják a fizetésem. Az ügynökömön keresztül olyan hírek jutottak el hozzám, hogy meg akarnak válni tőlem. Ha leszerződsz valahova, és öt perc múlva már azt akarják, hogy ne is legyél ott, az nem kis gondot jelent. Bedobnak tíz percre itt, tizenöt percre ott, de ennyi.
A legtöbbet nyújtottam a Liverpool csapatában, és ha jobban megnézzük a mérkőzéseimet, amelyeken pályára léphettem, nem csináltam semmi rosszat. Egyszerűen csak nem kaptam elég játéklehetőséget. Emiatt fizikailag gyengültem, egyszer négy hétre estem ki, máskor hatra, aztán egészséges voltam, és ez a spirál ment körbe.

Nem lehet, hogy a túlzottan nagy médiaérdeklődés visszaveti a fiatalok fejlődését? Téged például az új Paul Gascoigne-nak hívtak.
Matt Walker, Facebook
Nagyon örültem annak, hogy Gazzához hasonlítanak. Ő volt az egyik példaképem, és talán kicsit hasonlóképpen játszottunk. Az ember próbálja utánozni a példaképeit, szerettem volna olyanná válni, mint ő. Vannak, akiknek kell ez a fajta érdeklődés, másoknak viszont túl sok ez. Úgy dolgoztam fel, hogy voltak nagyon jó barátaim, és a családom is mindig mellettem állt, ha éppen nem mentek a legjobban a dolgok. Szerencsém van, hogy így alakult. Van, akinek nincs ilyen szerencséje, és kisiklik a pályafutása. Mindig akadnak csodagyerekek, előttem is voltak, utánam is lesznek. Van, aki fényes pályát fut be, és olyan is, aki bolti eladóként végzi. Kulcsfontosságú, hogy kik vesznek körül.

Tényleg mindennap Eurostarral utaztál Lille-be, amikor ott játszottáltál?
James Wright, Gillingham
Nem! Maximum egyszer egy héten, Lille ugyanis tényleg nagyon közel volt a szuper­expresszel. Úgyhogy simán hazaugorhattam egy estére, egy vacsorára, vagy akkor, ha szabadnapunk volt. Ez jól is jött az első lányom születésekor. Szép időszakot töltöttem Lille-ben. Boldog vagyok, hogy meghoztam ezt a döntést, és odamentem. Amikor az átigazolási időszak utolsó napján útban voltam a francia klubhoz, az Aston Villa is megkeresett, hogy elcsábítson. Végül úgy alakult, hogy három évvel később lettem a Villa játékosa.

Ki volt a legjobb, akivel pályafutásod során együtt játszottál?
Sean O’Kane, Instagram
Eden Hazard a Lille-nél. Mindene megvolt a puttonyában, ami ehhez a szakmához kell, és szerintem még mindig van hova feljebb lépnie. (FFT: Ő maga azt állítja, hogy mindennap elmondtad neki, a Chelsea-be kellene szerződnie.) Ha nem is mindennap, de gyakran! Szerintem ez lett volna a jó húzás a részéről, egyszerűen nem tudnám elképzelni őt, hogy Manchesterben lakik. Nagyon szereti a családját, az Eurostarral London ugyanúgy közel van Lille-hez és Brüsszelhez is. A Chelsea volt Európa legjobbja, és úgy éreztem, nagyon odaillene.

Melyik csapatban élvezted a legjobban a futballt?
Arthur Cornell, Instagram
Azt hiszem, erre a Chelsea-t kell válaszolnom. A West Hamnek is kiemelt szerepe van a szívemben, de a trófeák…, az más! Gyerekként is erről álmodozik már az ember. A Chelsea csodálatos volt.

Miért döntöttél úgy tavaly, hogy a Chelsea-nél folytatod pályafutásod, de ezúttal már mint akadémiai edző?
cfcedits, Instagram
Jó állást ajánlottak! Kiváló hely ahhoz, hogy sokat tanuljak, otthonosan érzem magam, és a klub mindig is csodálatosan bánt velem, miután otthagytam 2010-ben. Az elnök, Bruce Buck mindvégig tartotta velem a kapcsolatot, és vissza akart csalogatni. Összes korábbi csapatom közül egyedül a Chelsea érdeklődött, hogy szeretnék-e nála dolgozni. Ugyanúgy, ahogy gyerekkoromban a West Hamnél, most is azt éreztem, hogy ez lesz a megfelelő kezdet.

Így visszatekintve elégedett vagy a játékospályafutásoddal?
Gandes Krisantyo, Instagram
A nagy részével igen, és van egy kisebbik, amikor végiggondolom, mi lett volna, ha másképp döntök, vagy esetleg betalálok a BL-döntőben, és mi nyerünk, és annak is nagyon örültem volna, ha világbajnoki finálét játszunk. De összességében elégedett vagyok, abszolút normális, teljesen emberi pályám volt. (FFT: Nem idegesít, amikor azt hozzák fel, hogy nem aknáztad ki teljesen a benned rejlő lehetőségeket?) Nem. Nem lehetek hatással arra, mit gondolnak mások. Ha meg tudtam volna felelni mindannak az ajnározásnak, amiben részem volt, akkor Anglia háromszor is világbajnokságot nyert volna, és minden évben benne lettem volna a BL-győztes csapatban. A lehetőségek nem jelentenek semmit, az a fontos, hogy mit produkáltál a pályán. Sok mindent elértem, és persze jó lett volna még sokkal többet elérni. Néha eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha nyerünk néhány Bajnokok Ligája-trófeát. Mindannyian ezeket a sikereket kergetjük, pedig ha jobban belegondolok, ebben a pillanatban egyáltalán nem lennék boldogabb.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. májusi lapszámában.)