Nagyinterjú: Jimmy Floyd Hasselbaink

Interjú Claire Bloomfield Fotó Stuart Wood Fordítás Kovács Gergely

Több mint öt év telt el Jimmy Floyd Hasselbaink utolsó profi mérkőzése óta (ez a 2008-as FA-kupa-döntő volt), de amikor meglátjuk őt, amint minket várva egy labdával dekázgat könnyedén, még mindig összerezzenünk.

Végül is mégiscsak ő az, aki egykor a Premier League legerősebb lövésének rekordját tartotta, és még melegítőjén is átsugárzik, hogy combja bivalyerős.

Másodpercekkel később elhárul a veszély, és ez fotósunk méregdrága fényképezőjének köszönhető. Kezébe fogja a labdát, és nevet. És ez mindvégig így marad, miközben olvasóink kérdéseire válaszol. Nem úgy emlékszünk rá, mint aki a pályán is ennyire nyugodt figura volt. „Ha átléptem a fehér vonalat, felment bennem az adrenalin.” De messze nem az a mogorva csatár, akinek gyakran beállították.

A mosoly nem fagy le az arcáról, legyen szó akár David O’Learyről vagy azokról a kicsapongós éjszakákról csatártársával, Eidur Gudjohnsennel.

Úgy tudom, a valódi neved Jerrel, holott mindenki Jimmy Floydnak hív. Miért van ez?
Anton West, e-mail
A Floyd a valódi keresztnevem, a Jimmy 1995-ben ragadt rám, amikor Portugáliába költöztem. A Campomaiorense elnöke hívott Jimmynek.

Jól sejtem, hogy a gyerekkorod tele volt problémával?
Joe Buck, Norwich
Nagyon sok hibát elkövettem, igaz, de ezekből csak tanulni lehet. Suriname-ban születettem, és ötéves koromig ott is éltem, majd édesanyám Hollandiába költözött. Ott huszonhárom éves koromig laktam.

Mondhatjuk, hogy a futball mentett meg gyerekkorodban?
Leo Huson, e-mail
Igen, egyértelműen! Adott valamit az életembe, ami lekötött. Szerettem a focit egészen fiatal koromtól kezdve, és a sport megtanított a helyes dolgok iránt érdeklődni. Nagyon örülök, hogy ebbe az irányba mozdultam el.

Úgy hallottam, benne voltál néhány balhéban Hollandiában, és egyszer még Public Enemy Limited-koncertjegyeket is loptál. Mi az igazság?
Michael Schneider, Tamworth
Ó, ez már nagyon régen történt! A dolog inkább arról szólt, hogy egy bandához tartozhattam, és lehetett hülyülni. Ez a jegyes sztori csak egy volt a sok közül, és végül el is mentünk a koncertre!

Amikor húszas éveid elején visszapottyantál a második vonalba, hitted egyáltalán, hogy az első osztályban játszhatsz még újra?
Jane Collins, Michigan
Mindez leginkább az én hibámból fakadt. Így kellett történnie, és nem azért, mert nem voltam jó képességű, hanem mert nem edzettem becsülettel, sőt volt, hogy egyáltalán nem edzettem. Ha ott is voltam, nem adtam bele száz százalékot, de tudtam, hogy valami hiányzik, ez nem minden, amire képes vagyok. Aztán beláttam, ha beleadok apait-anyait, még lehet esélyem, hogy megéljek a fociból. És szerencsére meg is kaptam az esélyt.

Nem gondoltál arra, hogy abbahagyd, amikor visszaléptél egy osztályt? Szerinted mi lehetett volna belőled?
George Symons, Essex
Mindig van olyan az ember életében, hogy a gödör mélyén érzi magát. De én, amikor aludtam rá egyet, a szívemre tettem a kezem, és nagyon őszintén feltettem a kérdést, hogy mit is akarok valójában az élettől, mindig a futball volt a válasz. Vannak mélypontok az életünkben, az az igazán fontos, hogy ilyenkor mit gondolunk valójában. Fogalmam sincs, mi lehettem volna. Nem biztos, hogy túl fényes dologba vágtam volna, mert pont akkoriban elég sötét figurák közt mozogtam.

Milyen érzés volt Portugáliába költözni 1995-ben? Nehéz döntést hoztál?
Trev Moore, Facebook
Huszonhárom éves koromban költöztem oda, és ekkor otthon még mindig anyámmal laktam, úgyhogy nagy előrelépés volt, és úgy kezdtem dolgozni, hogy nem voltak körülöttem a barátaim. Így muszáj volt új emberekkel megismerkednem, és megtanulnom a nyelvet. Ez sikerült is, és alapvetően felnőttem a feladathoz. A mai napig vissza szoktam látogatni. Akárcsak Spanyolországban, Portugáliában is remek a foci, a társaság és az ételek.

Része lettél a kiváló Leedsnek, amikor mindössze kétmillió fontért igazoltak. Kik voltak azok a játékosok, akik miatt annyira jó lett az a csapat?
Amy Robson, Manchester
Nem mondhatom, hogy csak nekem vagy csak Harry Kewellnek köszönhető. Ott volt még Rod Wallace, Alan Smith, Lee Bowyer. Annyi élet volt bennünk a pályán, és akkora tempót diktáltunk, hogy a legtöbb ellenfelünk nem tudta tartani a lépést.

Két termékeny angliai idény után nem hosszabbítottál a Leedsnél, és jelezted, hogy távoznál. Tekintve, hogy tízmillió font hasznot hoztál a klubnak, nem volt kicsit kiábrándító a szurkolók reakciója?
Kim Smith, Harrogate
A Leeds szurkolói remekül bántak velem, amíg a csapat tagja voltam. Volt egy kis kavarodás a távozásom körül, de megesik az ilyesmi. Nagyon sok szép emléket hordozok azokból az évekből, mind személyesen, mind a futballt illetően. George Graham remek csapatot hozott össze, nem volt könnyű elkalapálni minket. Nagyon szép idők voltak, és Leedsből is számos barátom maradt.

David O’Leary ellentmondásos könyvében azt állítja, hogy nem edzettél becsülettel a Leedsnél, pedig nyolcvanhét mérkőzésen negyvenkét gólt szereztél! Mit szóltál ehhez a megjegyzéséhez?
Don Lewis, Facebook
Tényleg így gondolta, és el is kezdett árulni engem a piacon. Néha vele is találkozom még. Nem mondanám, hogy a legnagyobb barátok vagyunk, de nincs semmi gond. Szerintem azért mondott ilyeneket, hogy a lehető legegyszerűbben meg tudja magyarázni, miért léptem le. Úgy érzem, mindent beleadtam a Leedsnél, egyébiránt nem is tudtam volna ilyen jól eligazolni az Atlético Madridba.

Csodálkozva vettem észre, hogy, már huszonnyolc éves voltál, amikor bemutatkoztál a válogatottban. Hogyan emlékszel vissza arra, hogy Guus Hiddink egyszer csak meghívott?
Henry Colby, e-mail
A Leeds a Coventry ellen lépett pályára, és a holland szövetségi kapitány, Guus Hiddink a helyszínen tekintette meg a mérkőzést. Két gólt szereztem aznap, és úgy döntött, meghív a válogatottba. Ez Hollandia 1998-as vébékerete volt. Nagyon meglepődtem. Azt hittem, az még a harmincas keret, úgyhogy vártam, hazaküldenek-e másik hat társammal. Csak később esett le, hogy ez már a végső huszonhárom játékos volt, úgyhogy indulhattam a vébére! Madarat lehetett volna fogatni velem! Michael Mols vagy én jöttünk szóba, de Mols nem volt jó formában, így én voltam a szerencsés befutó.

Amikor az Atlético Madridból a Chelsea-be igazoltál, Eidur Gudjohnsennel a Premier League történetének egyik legjobb csatárpárosát alkottátok. Mitől működött ilyen jól a történet?
Rob Stevens, Oxford
Igen, tényleg ő volt a legcsodálatosabb partnerem. A pályán és azon kívül is nagy barátok voltunk. Szerintem a legfontosabb az lehetett, hogy mindketten azt akartuk, hogy jól menjen a másiknak. Kiegészítettük egymást, az egyikünkben megvolt, ami a másikban nem. Mindig tudtuk, hol van a másikunk a pályán. Az is nagyon sokat segített, hogy folyékonyan beszélt hollandul.

Nyíltan és őszintén beszéltél Eidur és a te szerencsejáték-függőségetekről. Tényleg igaz, hogy te egymilliót, ő pedig négyszázezer fontot veszített? Mennyi volt a legtöbb, amit egy este alatt nyertél, illetve veszítettél?
Jacob Ford, Szingapúr
Nem úgy van az! Persze, jártunk szórakozni, de ennyire sohasem veszítettük el a fejünket. Kaszinóztunk is, de akkoriban legényéletet éltem. És mit tegyen az ember, ha egyedül van? Nőzik, szórakozik.

Amikor Abramovics lett a Chelsea tulajdonosa, mindenki arra tippelt, hogy távozol a klubtól, mégis maradtál, és a 2003–04-es idény gólkirálya lettél. Milyen benyomást tett rád az orosz tulaj? Volt egyáltalán, hogy valami kedveset csinált a csapattagokkal?
Jack Golden, East Grinstead
Ma már lehet, hogy viccelődik, és együtt nevet a játékosokkal, de akkoriban nagyon visszafogottan viselkedett. Nagy hatású egyéniség. Jelenlétében nem lettek idegesek a játékosok, de azért meggondolták, hogy mit csinálnak. Szerintem nagyon jót tett a klubbal és az angol futballal is. Másfajta mércét ütött meg.

José Mourinho érkezte után azonnal otthagytad a csapatot. Kaptál egyáltalán esélyt tőle, vagy rögtön az elején félreállított?
Charles Edward, Sandbach
Sohasem dolgoztam Joséval. Azon a nyáron távoztam. Volt még egy év a szerződésemből, de tudtam, hogy a saját embereit akarja behozni. Talán azt is gondolta rólam, hogy kicsit nehéz alak vagyok, és nem szívesen ücsörögnék a padon. Hónapokkal később beszéltünk, és azt mondta, jobb lett volna, ha megtart, legalább még egy évig. De ezek a dolgok már csak így mennek.

Úgy tűnik, a Chelsea volt az a klub, amelyik a legnagyobb hatást gyakorolta rád. Így, utólag nem sajnálod, hogy annyira őszintén írtál az ott töltött időszakról életrajzi könyvedben?
David Fierro, Surbiton
Nagyon szép emlékeket őrzök a Chelsea-ről. Gyönyörű éveket töltöttem a klubnál, nemrégiben újra jártam a Stamford Bridge-en, és csodálatos fogadtatásban volt részem. Csak azt sajnálom, hogy nem nyertünk többet, semmi mást. Mindig a Chelsea eredményeit keresem elsőként az újságban vagy a televízióban.

Nem volt kiábrándító, hogy pont akkor hagytad ott a Chelsea-t, amikor Anglia első számú csapata lett?
Simon McCarthy, Facebook
Emiatt nem érzem magam rosszul. Kitöltöttem az időmet a klubnál, most mások ideje érkezett el. Amikor nagy meccseket nézek a tévében, mondjuk a BL-döntőt, akkor persze azt mondom, jó lenne pályára lépni, de ha visszatekintek, azzal is boldog vagyok, amit elértem. Jobban tettem volna, ha maradok? Meglehet, de az is előfordulhat, hogy sokkal rosszabbra fordultak volna a dolgok. Boldog vagyok azzal, amit elértem, és remélem, most új ajtó nyílik majd meg előttem.

Sokkolt (és egyben nagyon örültem annak), hogy a Middlesbrough-hoz igazoltál. Ez meg honnan jött?
Michael Flynn, e-mail
Steve McClaren hívott fel, és megkérdezte, mit gondolok a dologról. Én pedig visszakérdeztem, hogy ő hogy látja, és mit gondol. Elmondta, én meg azt válaszoltam, hogy jól hangzik. Azt mondta, Mark Vidukát is kinézte magának, én meg jó ötletnek tartottam, hogy együtt játsszunk. Úgyhogy aláírtam, és két remek évet töltöttem a klubnál. A csapat történetének legjobb Premier League-helyezését értük el, bejutottunk az UEFA-kupa döntőjébe, és elődöntőt játszottunk az FA-kupában. Sikeres időszak volt, és nagyon jó futballisták jöttek össze.

Gyönyörű játékkal jutottatok el 2006-ban az UEFA-kupa döntőjéig, majd a Sevilla elbánt veletek. Mi történt aznap?
Alex Roberts, Flint
Olyan, mintha tegnap lett volna! A negyeddöntő után azt kérdezgettük, mégis, mi a fene folyik itt, hogy verhettük meg négy háromra a Baselt. Nem ünnepeltünk, csak azt mondtuk: „Azta!”. Majd jött a Steaua Bukarest, és tudtuk, hogy verhetőek. Idegenben egy nullára kikaptunk, és otthon is kettő nullás vereségre álltunk, ebből jöttünk vissza négy háromra összesítésben. Érzelmek vezérelte meccs volt, hatalmas hullámvasút. Amikor kiesésre álltunk, feltettük a kérdést: „Akkor most feladjuk? Nem, harcolunk, és nyerni fogunk!” Azt nem tudom megmondani, mi minden történt a döntőben. Én pont akkor épültem fel egy sérülésből, akárcsak Gareth Southgate. Mások is bajlódtak nyavalyákkal. A Sevilla egyszerűen jobb volt aznap este. Talán lehetett volna esélyünk, ha mindenki teljesen fitt. Ez a meccs nem jött össze, de azért nagyon szépen szerepeltünk.

A lelátókról úgy tűnt, kritikus voltál néhány Boro-játékossal, néha meg is nehezítetted az életüket, különösen Stewart Downingét. Így volt?
Andy Peacock, e-mail
Nem. Azt hiszem, azok, akik ismernek, tudják, hogy elkap a szenvedély, amint a pályára lépek, dolgozik bennem az adrenalin is, de mindkettő a pozitív oldaláról nézve. A helyzet az, hogy nagyon jó viszonyban voltam Stewarttal. Csak azért gondolhatják ezt rólam, mert nagyon szeretek nyerni, és ezzel szerintem nincs is semmi baj. Azt hiszem, a Middlesbrough játékosai megtanultak türelmesnek lenni velem.

Az újságok egyszer arról számoltak be, hogy tizenötezer font értékű ékszert viseltél a füledben. Ma is szívesen tapsolod el a pénzed ékszerekre? És mi volt a legszokatlanabb darab, amit magadon viseltél?
Paul Grave, e-mail
Nem is voltak ilyen drágák! És különben is, ki az, aki nem szeret drága holmikat vásárolni? Nem tudom, mi volt a legmeghökkentőbb. Három lányom van, mostanság rájuk költöm a pénzt.

Ki volt a legjobb edződ? Úgy rémlik, egyszer azt nyilatkoztad, Claudio Ranieri módszerei hagynak némi kívánnivalót maguk után. Miért?
Mikey Barrett, Facebook
Olaszországból érkezett, és arrafele az a módi, hogy rengeteget futnak, és az összes játékos rendkívül jó erőben van. Angliában más a helyzet, és ezért van az, hogy néhányan fújtak Ranierire. Nekem személyesen George Graham volt a kedvencem, mert ő hozta ki belőlem a legtöbbet. Tárgyilagosan tekintve a legjobb edző Guus Hiddink. A legrosszabb pedig? Mi az, hogy a legrosszabb? Mindenkinek van valami mániája, és azt próbálja keresztülvinni. Én például a saját edzésemhez több különböző edzőtől válogattam össze az apróbb fogásokat. Mindenkitől lehet tanulni valamit.

Termékeny csatár voltál, sok szép gólt szereztél. Emlékszel rájuk, vagy a tévéből kell visszanézned őket?
Jamie Parkinson, Glasgow
Ha mondod, hogy melyik meccsről van szó, akkor emlékezni fogok a gólra is. Nem kell őket visszanéznem. Nem tudnék választani, melyik volt a legszebb, nem azért, mert nagyon sok született, hanem mert volt köztük finom érintésből, akadt harmincméteres bomba, fejes is. A győztes gólok, az egy nullás, kettő egyes eredmények góljai a legfontosabbak nekem.

A 2008-as FA-kupa-döntőn a Cardiff nyolcvan évének legkeményebb mérkőzésén léptél pályára a Portsmouth ellen. Az ellenfél is évtizedeket várt erre a lehetőségre. Milyen volt aznap a hangulat a Wembleyben egyéb nagy meccseiddel összehasonlítva?
Geoff Cawthorne, Hexham
Elég érdekes évre emlékszem. Úgy volt, hogy Robbie Fowlerrel fogok elöl párt alkotni, de elég sokat volt sérült, és ritkán játszott. Végül negyvenszer mentem ki egyedül, pár nélkül, ami egy kicsit sok volt már harminchat évesen. Azért nagyon élveztem. A helyzet az, hogy akárhol fordultam is meg, mindenütt nagyon jó volt. Sohasem vártam azt az idény elején, hogy a döntőig visszük. A Portsmouth ellen mindig kemény meccseket játszottam, és most sem múlt sokon, de nem sikerült. Annyibban is több volt más nagy mérkőzéseknél, hogy végül kiderült, ez volt az utolsó profi meccsem. Szerettem volna még egy évet ráhúzni, hogy ne vesztes mérkőzéssel búcsúzzam, de így alakult.

Úgy tűnik, az edzőség lesz számodra a folytatás, rövid ideig dolgoztál is már a Nottinghammel. Sokat tanultál Steve McClarentől, mielőtt távozott?
Miles Hammond, Auckland
Sokat tanultam már, hogy meglegyenek a papírok, de nem kaptam munkát, és ez kicsit kezdett idegesíteni. Steve McClaren otthagyta a Wolfsburgot, a Foresthez szerződött, és rögtön az elején megkérdezte, nem edzeném-e a csatárokat, és volna-e kedvem egy héten pár napot bejárni. Úgy vélem, ki akarta deríteni, tényleg komolyak-e a szándékaim, és két-három nap elteltével érdeklődött, edzeném-e a felnőtt csapatot. Természetesen igent mondtam. Nagyon sokat tanultam tőle, és az őt követő menedzserektől. A legnagyobb dolog, amit megtudtam magamról, hogy türelmes vagyok. Tudtam, hogy megvan bennem ez az erény, de nem tudtam, hol fogom hasznát venni.
Nagyon jó vagy a tévében, tetszik, ahogy kommentátorkodsz. Milyen a viszonyod Bob Wilsonnal (egykori skót válogatott, hosszú ideig az Arsenal játékosa – a szerk.)?

Igaz, hogy nem tudtad, ki is ő valójában, amikor a 2002-es világbajnokság kommentátora lettél az ITV-n?
Mark Starkey, Bristol
Rosszabb! Fociról dumáltunk, és úgy beszélt, mint aki maga is játszott, ezért megkérdeztem, milyen szinten játszott. Nagyon jól reagált. Elképesztően zavarba jöttem. Akárhányszor is találkozunk, a mai napig az elnézését kérem. Igazi úriember, csak nevet az egészen.

A tehetség végigvonul a családon, unokaöcséd a skót St. Johnstone-ban játszik. Szerinted ki lesz a Hasselbaink klán újabb felfedezettje?
Steve Adams, London
Igen, tényleg családi vonás. A bátyám, Carlos, három évvel idősebb nálam, és ő is profi labdarúgó volt. Nem versengtünk egymással soha, sőt egy csapatban játszottunk az AZ Alkmaarban. Van egy unokatestvérem, aki szintén profi.

Szívesen lennél egy szép napon menedzser, Jimmy?
Elise Tyrie, Stoke on Trent
Az A-licenc már megvan, és haladok a profi felé is, úgyhogy igen. Remélem, egy nap menedzser lehetek. Sokat tanultam saját tapasztalataimból, és úgy hiszem, különböző hátterű kultúrkörből származó emberekkel is jól szót értek. Szerintem ez fog majd igazán a hasznomra válni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. júliusi lapszámában.)