Nagyinterjú: Javier Zanetti

Interjú Martin Mazur Fotó Mattia Zoppellaro Fordítás Hujbert Gellért

Bő két évtizedes pályafutása alatt Javier Zanetti már mindent látott. Hiába akasztotta szögre a cipőt 2014-ben, nem nyughat: nonprofit alapítványa több mint ezer argentin gyermeken segít, az Inter alelnöki posztját is ő tölti be, sőt egy steakéttermet is nyitott Milánóban. Az El Gauchóban külön asztalt tartanak fenn a különleges vendégeknek: Stefano Pioli, az Inter (azóta leváltott) menedzsere, Walter Samuel, Stefano jobbkeze, valamint az Inter teljes edzőcsapata jön vacsorázni.

Természetes, hogy a házigazda tökéletes estét akar. „Most először fogok öltönyben steaket sütni” – mondja Javier a FourFourTwo kameráinak kereszttüzében. De mielőtt maga is megkóstolhatná, amit főzött, lássuk a kérdéseket!

Helló, Javier! Az éttermedben lehet kapni valamit, ami emlékeztet a cornwalli húsos táskára. Jártál már a fociügyeiden kívül is Cornwallban vagy Angliában?
Harry Batt, Facebook
(Meglepetten.) Cornwalli táska? Biztos az empanadára gondolsz! Csak azt ne mondd, hogy az empanadát ott találták fel! Biztos, hogy nem! (Nevet.) Ezt még nem hallottam. Még nem jártam Cornwallban, de felkeltetted az érdeklődésemet. Az empanada argentin étel! Angliában sokszor jártam a családommal: nyilván Londonban, de jártunk Birminghamben, Newcastle-ben, Manchesterben és Liverpoolban is. Szeretek a feleségemmel utazgatni. Paula nagy Beatles-rajongó, nagyon izgatott volt, mikor Liverpoolban jártunk. Elmentünk a múzeumba, és meg akartuk nézni a Cavern Clubot is, de mivel van egy Cavern Club és egy Cavern Pub ugyanabban az utcában, benéztünk mindkettőbe, nehogy bármit is kihagyjunk!

Kitől kaptad az „El Tractore” bece­nevet? Honnan jött?
Cristian Benta, Facebook
Argentínában kaptam, a játékom stílusa miatt: megállás nélkül le tudtam fedni a pálya nagy részét. Amikor Milánóba jöttem, az itteni újságírók utánam jártak az argentin újságoknál, ők olaszosították a becenevemet „El Tractoréra”. Míg kapitány nem lettem, ez volt a becenevem, akkor átkereszteltek „Il Capitanóra”. Azóta senki sem mer traktornak nevezni!

Tényleg kőműves voltál az apád mellett? Mit tanultál akkor a kemény munkáról? Fel tudnál még húzni egy falat?
Andre Adams, London
Életem legszebb évei között tartom számon azt az időszakot; igazán élveztem a munkát. Nemcsak azért, mert segíthettem az apámnak, és időt tölthettem vele, hanem azért is, mert egy életre szóló élmény volt látni, hogy édesapám mennyit áldoz fel azért, hogy eltarthassa a családunkat. Ez az élmény végigkísérte és segítette a pályafutásomat. És még mindig tudok falazni, nem felejtettem el! Ha szükség lenne rá, megcsinálnám. Amikor apám arra biztatott, hogy menjek focistának, még csak tizenkettő voltam, és éppen falaztunk. Mielőtt profi lettem, tejet hordtam ki, hajnali négykor keltem mindennap, nyolcra iskolába mentem, délután pedig edzésre.

Azt hallottam, amikor megérkeztél az Interhez, egy nejlonszatyorban hoztad a cipődet, és az edzőpályán a szurkolók nem tudták, ki vagy. Így volt?
Ally Grier, Facebook
A hivatalos bejelentés a Terrazzo Martini Hotelnél volt. Sebastian Ramberttel jöttem, aki addig az Independiente csatára volt, ott köszöntött minket a klub elnöke, a kapitány, Giuseppe Bergomi, meg néhány vezetőségi tag. Először jártam Milánóban, és szakadt az eső. Utána egyből Cavalesébe mentünk edzőtáborba, fel a hegyekbe, hogy az idényre készüljünk. Egy nejlonszatyorban vittem magammal az edzőcipőm. Senki sem tudta, ki vagyok, csak egy idegen voltam. Ott várt a sok rajongó, akik a példaképüket akarták látni, és csak akkor jöttek rá, hogy én vagyok az új igazolás, amikor a többiekkel a pályára léptem. Az első évben egyedül éltem, és akkoriban drága volt a mobiltelefon. Comóban, ahol éltem, két sarokra a lakásomtól volt egy telefonfülke, vettem egy telefonkártyát, és órákon át beszélgettem Paulával, aki akkor még csak a barátnőm volt. Sorban állás volt a fülke előtt, és a várakozók olykor a fejemhez vágtak néhány keresetlen szót, főleg télen. Én is majd’ megfagytam, de nem tettem le.

Van egy híres kép, ami az Internél töltött húsz éved alatt rólad kiadott Panini-kártyákat mutatja, és úgy tűnik, semmit nem változtál ez idő alatt. Mi a titkod? Tényleg mindig olyan a hajad, ahogy édesanyád vágta?
James Grieve, Facebook
Láttam a képet, és tényleg ugyanúgy nézek ki! Nincs tikom, egyszerűen szeretem, amit csinálok. Ami a hajamat illeti, anyám tizenkét éves koromig gombafrizurára nyírta a hajamat, de aztán elmentem a fodrászhoz, aki oldalt választotta el, és akkor döntöttem el, hogy ilyen marad.

Miért akadtál ki annyira, amikor Roy Hodgson pont a büntetőpárbaj előtt lecserélt az 1997-es UEFA-kupa-­döntőben? Milyen volt Roy edzőnek?
Stu Greenhalgh, Merseyside
Akkor és ott nem akartam elfogadni, hogy lehoz a pályáról. Jól játszottam, és nem hittem, hogy Nicola Berti, akit he­lyettem küldtek fel, berúgja a bün­tetőt. Később már megértettem, miért cserélt le, de akkor a pillanat he­vében rea­gáltam. Roy-jal még aznap este össze­ölelkeztünk, és a mai napig jóban vagyunk. Jó vezető volt, mindig készen állt, és ügyelt az apró, de fontos részletekre.

Miért maradtál az Internél 1999 és 2004 között, amikor te épp a csúcson voltál, a csapat viszont vesztes szériában volt? Biztosan kaptál ajánlatot más csapatoktól.
Timmay Baker, Facebook
Bíztam benne, hogy eljön még az Inter ideje. Sokat beszéltünk erről a főnökkel, Massimo Morattival és a családommal. Kapitányként nyomot akartam hagyni a csapatban. Igen, voltak nehéz idők, de a vezetőség bízott a csapatban, amit összeraktunk, és oly sokáig küzdöttünk együtt a közös célért. Az Interben úgy érzed, egy család tagja lettél, a fiukként szeretnek.

Lett volna lehetőséged Angliába igazolni a pályafutásod során?
Matthew Newton, Twitter
Igen, úgy a kilencvenes évek végén volt szó arról, hogy a Manchester United szívesen leigazolna. Egyszer egy reptéren találkoztam Alex Fergusonnal, amikor a feleségemmel épp Angliában jártunk. Fociról beszélgettünk, de én mindig is ragaszkodtam ahhoz, hogy az Internél maradjak, még a nehéz években is, szóval nem szívesen mentem volna el. De nem csak a Unitedról volt szó, több nagyobb angol csapat is bejelentkezett, de az Inter iránti rajongásom mindig győzött.

Hogyan reagáltál a bundabotrányra, arra, hogy más csapatok tisztességtelenül jutottak előnyhöz? Gyanítottál bármit is, próbálkoztak nálad is, amikor a Serie A-ban játszottál?
Jon Kingson, Facebook
Mi azzal voltunk elfoglalva, hogy a legtöbbet adjuk, és bár hallottunk róla, hogy valami nem stimmel, mindig felkavart, ha nem sikerült elérni a célunkat. Aztán egyszer csak napvilágra került az igazság, és nehéz idők jöttek az olasz futballra. Az egész világ ránk figyelt, csak remélni merem, hogy ilyesmi soha többé nem történik. Nem szabad elfelejteni, mi történt, de a legjobb, ha az ilyesmit a hátunk mögött hagyjuk, hogy azok a címek legyenek fontosak, amiket valóban megnyertünk, és az, ahogy megnyertük őket.

Milyen volt a verekedés sűrűjében lenni a 2007-es Bajnokok Ligája-meccsen a Valencia ellen? Miért történt? Láttál már ennél durvábbat?
Chris Fleming, Twitter
Elég feszült meccset játszottunk a Mestallában. A Valencia is kettőt lőtt, de idegenben, így ők jutottak tovább, és a meccs végén egyértelműen provokálni kezdtek minket, arra reagáltunk. Ami ezután jött, azt mindenki látta: a Valencia egyik cseréje, David Navarro eltörte Nicolás Burdisso orrát. Ilyet még nem láttam pályán, és főleg azért volt megdöbbentő, mert váratlanul jött, indokolatlanul, de mára már csak egy sztori az egész.

Van valami jó történeted Ibrahimovicról, amikor együtt játszottatok?
Julia Woodford, Facebook
Zlatan nagyszerű ember, csodálatos személyiség, és komoly hatással van a játékra. A nálunk töltött három éve alatt ömlöttek a trófeák, mégis, az edzések voltak igazán felejthetetlenek. A labda a levegőben szállt, ő meg egy másik játékos feje fölé emelve a lábát leheletkönnyen megpöccintette. Azt hiszem, tékvándózott, vagy ilyesmi, szóval elég meglepő mozdulatai voltak. A magasságát tekintve nem gondolná az ember, hogy milyen technikásan mozog, pedig igazán sajátosan játszik, nincs hozzá hasonló. Nagy szerencse volt, hogy nálunk játszott.

Az Inter 2010-ben tíz emberrel kitartott a Camp Nouban, és végül bejutott a BL-döntőbe. Ez volt a legjobb védelmi felállás, amiben valaha szerepeltél? Mit láttál, milyen érzés volt ez José Mourinhónak?
Salvo Mazzei, Twitter
Először is ne feledkezzünk meg az odavágó csodálatos támadóiról, akik megszorongatták a Barcelonát a San Siróban. Hiába játszottunk szinte az elejétől gólhátrányban, annyira biztosak voltunk a dolgunkban, hogy egy kényelmes 3–1-re fordítottuk az állást. A visszavágó gyönyörű védelmi felállás volt, nem vitás, de nem ez volt a célunk. Egyszerűen nem tehettünk mást, miután Thiago Mottát harminc perc után leküldték a pályáról. Tanúságot tettünk az Inter karakteréről, erejéről, elkötelezettségéről és összetartásáról, és kivívtuk a helyünket a döntőben egy olyan csapaton át, amit a világ legjobbjának tartottak, egyesek szerint a valaha legjobb csapatnak. Játékosként előfordul, hogy valahogy megérzi az ember, hogy most valami jó fog történni: hogy most képes lesz véghezvinni a lehetetlent. Láttam az elszántságot Samuel Eto’ón: bár amúgy csatár volt, az egész meccset gyakorlatilag balhátvédként töltötte mellettem, annyira szükség volt a védelemre. Hajlandó volt áldozatot hozni a csapatért, hogy távol tarthassuk Lionel Messit, Xavit meg a többieket. Ez is azt mutatta, mennyire akartuk azt a döntőt.

Mourinho eléggé megosztó személyiségnek számít Olaszországban, gyakran hajba kap a sajtóval. Ez hogyan jött át a játékosoknak? Átragasztotta rátok is az ostromhangulatot?
Felipe Toledo, Facebook
Mourinho zseniális vezető. Igazán karakteres személyiség, és minden meccset a legapróbb részletekig előre megtervezett. Elérte, hogy mindannyiunk tudja, mi a dolga, és bármi történt, minden helyzetben előre tudtuk, mi a teendő. Ez az ő titkos fegyvere. Abban a két idényben, amíg nálunk dolgozott, mindig elképesztően fel voltunk készülve.

A 2010-es Bajnokok Ligája-döntő volt a hétszázadik Inter-meccsed, és az Inter tripláját is ekkor értétek el. Mondhatjuk, hogy a pályafutásod legfényesebb pillanata volt?
Harsh Joshi, Facebook
Kétségtelenül. Ennél többet nem is kívánhatnék. De hadd javítsalak ki: bár triplaként emlegetik, valójában öt kupát vittünk el abban az évben, hiszen megnyertük az Olasz Szuperkupát és a klubvilágbajnokságot is, nemcsak a Serie A-t, a Bajnokok Ligáját és a Coppa Italiát. Ezért mondhatom, hogy az volt a csúcs, hiszen a csapat akkor érte el a maximumot.

Milyen érzés volt tizenöt év után végre megnyerni a Bajnokok Ligáját az Interrel?
Antonio Favata, Twitter
Régi álom vált valóra azzal, hogy visszajuttattuk az Intert a világszínpadra, és beírták a nevünket a BL-győztes játékosok nagykönyvébe; de sokkal inkább számított, hogy a rajongók mennyire sóvárogtak erre a pillanatra. Mi még a Bernabéuban interjúztunk a meccs­­­ után, de láttuk a közvetítést, hogy mekkora tömeg gyűlt össze a Piazza del Duomón, és mi is ott akartunk lenni. A legkedvesebb emlékem, hogy reggel hatkor értünk földet, de a San Siro tömve volt szurkolókkal, akik csak arra vártak, hogy láthassák a trófeát.

Milyen volt a hangulat a 2010-es BL-döntő után az öltözőben, amikor már tudtátok, hogy Mourinho elmegy? Ez volt az oka, hogy a következő idényben olyan rosszul sültek el a dolgok?
Daniel Shaw, Twitter
Az öltözőben csak ünnepeltünk. Évtizedeken át harcoltunk ezért a címért, mindannyiunknak nagy megkönnyebbülést, és persze személyes büszkeséget jelentett, hogy elértük. Később persze sokat rágódtunk ezen a döntésen, de akkor és ott, mikor megnyertük a BL-t, nem értünk rá ezzel foglalkozni.

Tényleg elmentél futni az esküvőd napján a szertartás és a lakodalom között? Mit szólt ehhez a feleséged?
Cassandra Diaz, Twitter
Mit mondhatnék, addigra már eléggé ismert! (Nevet.) A Serie A-ban volt egy szünet karácsonykor, de csak egy hét, úgyhogy addig folytattam az edzést. December 23-án esküdtünk, tehát aznap is edzenem kellett. Terv szerint lezavartam a szokásos esküvős dolgokat, aztán elmentem futni egyet.

Legendás a gól, amit az angolok ellen szereztél ’98-ban Franciaországban, egy szabadrúgásból kapott labdával. Mennyit gyakoroltátok?
Tim Flint, Leicester
Hű! Ha tényleg tudni akarod, négy éven át, amíg Daniel Passarella volt az edző. Senki sem tudta, de valójában Ariel Ortegának kellett volna fogadnia a labdát, de neki sehogy sem ment, úgyhogy a vébén Passarella azt mondta nekem: állj oda a sorfal mellé! Mázlim volt, hogy elsőre sikerült, és bejutottunk a negyeddöntőbe. A mai napig emlékszem arra a századmásodpercre, ahogy megkapom a labdát. Bár ballal kellett rúgnom, éreztem, hogy tökéletes lett, és be fog menni.

Akkor most tisztázzuk: tényleg heccelték az argentin játékosok az angolokat a buszból, miután megnyertétek a büntetőpárbajt? Ha igen, miért? Nem bírta egymást a két csapat?
Jack Beresford, Facebook
(Komoran.) Egyáltalán nem, semmi ilyesmi nem történt. Olyan kemény volt a meccs, mintha vébédöntőt játszottunk volna, de tiszteletet tanúsítottunk mind az ellenfél, mind a szurkolók iránt.

Megkeseríti az argentin nemzeti csapatról őrzött emlékeidet, hogy mind a 2006-os, mind a 2010-es vébé­válogatottból kimaradtál? Beszéltél azóta erről José Pékermannal vagy Diego Maradonával?
Darren Walsh, Facebook
Nem, nem beszéltünk erről, és nem is akarok, ez már a múlté, és most már tisztán látom, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem, hogy beválogassanak. Mindkét vébé selejtezőjében játszottam, és mindkét vébé után az első meccsen már ott voltam, nyilvánvaló volt, hogy menni akartam. De nem érzem úgy, hogy ez csorbát ejtett volna a pályafutásomon, hiszen nem bántam meg semmit. A labdarúgásnak ez is része, el kell fogadni, hogy az ilyesmi megtörténhet, és nem szabad visszanézni, csakis előre.

Olyan sztárokkal játszottál, mint Diego Simeone vagy Mauricio Pochettino: számítottál rá, hogy edzők lesznek? Van még más is a régi csapattársak közül, aki szintén leül a kispadra, esetleg te magad gondolkodtál már a tréneri pályán?
Clarisa Ferreyra, Facebook
Az utolsó éveimben már világos volt, hogy azt akarom majd csinálni, amit most: a klub része vagyok, de nem edző. Most, hogy alelnök vagyok, nem is lehetnék büszkébb vagy boldogabb, hiszen hasznos tagja lehetek az Internek. De Simeone és Pochettino már aktív játékosként is olyanok voltak, mintha edzők lennének: érezni lehetett rajtuk. Ami a többieket illeti, azt hiszem, Esteban Cambiasso igen ígéretes tréner lehetne. Éppen olyan volt, mint Poch vagy El Cholo.

Ha most kellene játszanod, melyik csapatot választanád? Az Inter nem ér!
Christian VanSlyke, Facebook
Az Independientét, nekik szurkolok, de sajnos nem volt alkalmam ott játszani. Náluk jártam akadémiára, de mivel nem voltam testileg elég fejlett, nem fejezhettem be: ez sok más focistával is megesett már. Ricardo Bochini volt a példaképem, és az 1983-as idényben az otthoni és a vendégmeccseken is ott voltam. A következő évben legyőzték a Liverpoolt, és elvitték a világkupát, szóval mindenképp őket választanám.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. júliusi lapszámában.)