Nagyinterjú: James Milner

Tudják, hogyan szól a mondás: lehetőség szerint ne dolgozz gyerekekkel, állatokkal és pitével. Ám a FourFourTwo szürreális kalandjainak legújabb állomásán a Liverpool Melwood edzőközpontjának konyhájában állunk, és azt találgatjuk, vajon az asztalon heverő hat pite közül melyiket volna a legjobb hozzávágni James Milnerhez.

Interjú Chris Flanagan Fotó Jon Shard

A döntés sokkal nehezebb, mint azt korábban gondoltuk. Van, amelyiken látszik, hogy nem alkalmas, valamelyik szétfoszlik az ujjaink közt, nem akar együttműködni. Amikor a korábbi angol válogatott játékos megérkezik, úgy érezzük, vele sokkal könnyebb a munka, mint a sütikkel, még akkor is, amikor eláruljuk, min törjük a fejünket.

Mindig is boldogan vállalta, hogy ő az „Unalmas Milner”, amely elnevezéssel az utóbbi években illették, pedig a valóság az, hogy nagyon is aktív. „Az, hogy unalmasnak neveztek, az én szemszögemből win-win helyzet. Ugyanis mindenki azt várja, hogy amikor találkozik velem, unalmas leszek, és ha az vagyok, el is fogadja. De ha csak egy picit is érdekesnek bizonyulok, máris felülmúltam az elvárásait!”

Valóban, Milner lenyűgöző és izgalmas interjúalany, akivel akkor beszélgetünk, amikor hamarosan nekivág felnőtt pályafutása tizenhetedik idényének. Ő volt a 2018-as Bajnokok Ligája-döntőt játszó liverpooli keret egyetlen olyan tagja, aki angol bajnoki címmel büszkélkedhet, és célja 32 évesen az, hogy újra bearanyozza az Anfieldet. Ha pedig sikerül, már pontosan tudja, miként fogja megünnepelni.

Mennyiben voltál több kortársaidnál, amikor a Leeds tizenhat éves korodban bevett a felnőtt csapatába?
Aaron Kidmas, Instagram
Nem tudom, régen volt már. Nehéz megmondani, mit láttak meg bennem az edzők, hogy ennyire fiatalon betettek a felnőttek közé. Arra viszont emlékszem, hogy az U19-es csapattal utaztunk Skóciába felkészülésre, ahonnan egyszer csak hazaküldtek. Kérdeztem, tettem-e valami rosszat, amire azt válaszolták, hogy nem, de éppen eleget fogok futballozni az idény során. A tartalékcsapatba kerültem, onnan gyorsan a felnőttek közé, majd ott álltam a pályán. Minden olyan gyorsan ment ahhoz képest, hogy a nyáron még az ifikkel edzettem, novemberben pedig az élvonalban játszottam.

Amikor húsz nap híján tizenhét évesen betaláltál a Sunderland ellen, tudatosult benned, hogy te vagy a Premier League mindenkori legfiatalabb gólszerzője?
Jeff Stewart, Otley
Akkor még nem. Tudtam, hogy Wayne Rooney nem sokkal korábban döntötte meg ezt a rekordot az Arsenal ellen, és én is ott voltam a keretben, amikor az Elland Roadon nem sokkal később újabb hatalmas gólt ért el. Akkor még nem léptem pályára, és emlékszem, az erőnléti edzőnk odafordult hozzám, majd azt kérdezte: „Ugye, már nagyon várod, hogy beállhass?”. De a Sunderland ellen nem a rekordon gondolkodtam, csak azon, hogy végre feljussak a pályára. Végül Alan Smith megsérült, beállhattam, és Jason Wilcox keresztlabdájából gólt szereztem. Mindez december huszonhatodikán történt, huszonnyolcadikán pedig a Chelsea ellen is betaláltam. Ezt követően robbant minden, és kezdetét vette a móka. Emberek kezdtek bejárni a helyi krikettklubba, felőlem érdeklődtek, illetve hogy hol laknak a szüleim. A klubban persze mindenki azt színlelte, hogy még nem is hallott rólam. Nehéz szavakba önteni, mi mindent jelentett nekem az az első gól, pláne úgy, hogy Leeds-szurkoló, -labdaszedő és -bérletes voltam. A szüleim, a barátaim, mindazok, akikkel iskolába jártam, ott voltak, és nézték, ahogyan a Leedsben vitézkedek. Akkoriban le sem esett, de ma már szép emlékek ezek. Kicsit kiábrándító volt, hogy később már nem kaptam sok lehetőséget, de a történet idáig egészen különleges.

Kiábrándító, hogy eladott a Leeds, miután kiesett? Mindenféle történet keringett akkoriban a klub anyagi helyzetéről. Kellett etetned Peter Ridsdale trópusi aranyhalait?
Jamie Brown, Skipton
Nem, semmi ilyesmi nem volt. Viszont tényleg elkeserítő volt a kiesés, és valóban sok anyagi probléma volt a klubnál, számos futballon kívüli gond. Gyorsan fel kellett nőnöm, lestem a nagyobbakat, hogyan kezelik a problémákat. Amilyen nehéz volt, olyan gyorsan tanultam. Két éven belül számos vezetőedzőm volt, jártam fent és lent. A második idényem kezdetén megérkezett Peter Reid, és kölcsönbe kerültem a Swindonba, ebbe a csodálatos klubba. Ott jól ment a sorom, majd visszakerültem a Leedsbe, és minden egyes meccsen pályára léptem. Aztán viszont, amikor elkezdődött a 2004-es felkészülés, gondoltam magamban, nyélbe ütjük az új szerződést is, ám valaki azzal fogadott, hogy másnap mennem kell Newcastle-ba orvosi vizsgálatra. Kemény volt, nem is értettem. De lemondtam arról a kis összegről, amivel tartoztak nekem, és igazolási díjat is kaptak értem. Úgy fogtam fel, hogy ez szolgálja leginkább az anyagi nehézségekkel küszködő klub érdekét. Úgy éreztem, helyesen cselekszem.

Hogyan emlékszel vissza a Newcastle-ban töltött időkre?
@kickthrowhit, Twitter
A 2005-ös FA-kupa-döntőt négy egyre elveszítettük a Manchester United ellen, de csodálatos emlék, ahogy araszolva eljutottunk a stadionig Cardiffban. Minden fekete-fehérbe öltözött, a szurkolók felmásztak a lámpaoszlopokra. Legközelebb csak akkor éltem meg ilyet, amikor a Liverpoollal mentünk ki az Anfieldre a BL-küzdelmeinket követően. A Newcastle-nál az érem mindkét oldalát láthattam, de amikor jól ment a szekér, csodálatos volt minden, a szurkolók is kiválóak.

„VISSZAVONULTAM A VÁLOGATOTTSÁGTÓL, MERT NEM AKARTAM AZ ÚTJÁBA ÁLLNI A FIATALOKNAK, NÉZZÜK MEG, MI TÖRTÉNT AZÓTA. MINDEZ IGAZOLJA A DÖNTÉSEMET”

A Newcastle-nál a főnököd, Graeme Souness azt mondta, nem hiszi, hogy sokáig marad, ha a klub James Milnereket vásárol össze. Nem fájt?
Graeme Hardcastle, North Shields
Azt hiszem, inkább úgy mondta, nem nyerhetünk semmit egy olyan csapattal, amelyet James Milnerek alkotnak. Persze, fiatal srácként különösen fájt, de végül elnézést kért, azt mondta, rosszul idézték, és nem akart megbántani. A Newcastle kemény volt: Bobby Robson, aki engem is odavitt, mindössze három mérkőzést ért meg, én meg azon kaptam magam, hogy ismét kölcsönbe indulok, ezúttal az Aston Villába. Úgy rémlik, az ötödik profi idényemben történt meg először, hogy azzal az edzővel fejeztem be egy idényt, amelyikkel elkezdtem. Ez Martin O’Neill volt az Aston Villánál. Ha valakinek megvan a véleménye, még ha rosszul idézik is azt, az emberek rögtön ráugranak. Viszont játékosként esélyed van rá, hogy elhallgattasd őket. Ha kritizálnak, próbálod bebizonyítani, hogy nincsen igazuk. A pályafutásom azon része ezzel telt. De jól kijöttünk Graeme-mel. Amikor bajnok lettem a Manchester Cityvel, ott volt, és odajött, hogy gratuláljon.

Hallottad, hogy a Newcastle csak azért adott el, hogy elhozhassa Bastian Schweinsteigert a Bayern Münchenből?
Amy Norton, Durham
Hallottam valami ilyesmit, igen. Én is eladtam volna magam a helyükben! Néhány évvel korábban kölcsönben játszottam az Aston Villánál, majd visszatértem Newcastle-ba. A Villa végül elfogadta az értem kért összeget 2006 nyarának utolsó lehetséges napján, úgyhogy visszavezettem hozzájuk, és rögtön bementem Martin O’Neill irodájába, aki azzal fogadott, hogy ha nem hallottam volna, vissza az egész. Azt hittem, viccel, de nem. Nem túl jó úgy dolgozni valahol, hogy már elfogadták érted az ajánlatot, és kimondták, hogy mész. Mi több, a következő szombaton nem is kerültem be a keretbe. Ez volt pályafutásom legalja. De megint csak sikerült bizonyítanom, hogy sokan tévednek. Visszaküzdöttem magam a csapatba, majdnem minden meccsen játszottam, és két évvel később már valóban az Aston Villa futballistája lettem. Szép időszak volt ez a Newcastle csapatában, úgyhogy sajnos a Villa biztosan többet fizetett értem néhány millióval.

Egy 2010-es napon te szerezted a Villa győztes gólját a Birmingham ellen, majd elnyerted a PFA Év fiatal játékosa- díjat. Nem is rossz…
Andy McGinn, Bromsgrove
Igen, az tényleg szép volt. A meccs utolsó tíz percében szereztem gólt tizenegyesből Joe Hartnak. Korábban sok tizenegyest lőttem neki az angol U21-es válogatott edzésein, úgyhogy már jól ismert. De bement, így aztán szép dolgokat kiabált nekem. Ezt követően Londonba utaztam, és átvettem a díjat. Nagy kitüntetés volt, főleg, ha megnézzük, kik kapták előttem és utánam. A feleségem ugyanezen a napon lefutotta a londoni maratonit, majd tűsarkúban jött el a díjátadóra. Ez sem kis teljesítmény.

Hogyan emlékszel vissza a Manchester Cityre, ahova 2010-ben igazoltál, akkor, amikor a klub újra elkezdte nyerni a trófeákat?
Stephen Spencer, Facebook
Csodálatos idők voltak, minden egyes percét élveztem. Briliáns klubról beszélünk, jó, hogy ott lehettem, amikor az egész kezdődött. A két bajnoki arany, az FA-kupa-győzelem, a Ligakupa és a Community Shield csodálatos emlékek, egy rossz szavam sem lehet arról az időszakról, amelyet a klubnál töltöttem. Az egyetlen kiábrándító az, ami utána következett: az, hogy többen is feltételezik, rosszakat mondtam a Cityről. Miután a Liverpoolba igazoltam, egy interjúban megkérdezték tőlem, melyik a jobb csapat, amit én a csapatszellemre értettem, és azt válaszoltam, hogy a Liverpool. Egyébként nem voltak olyan jó játékosaink, mint a manchesterieknek. Amire többen úgy reagáltak, hogy a két bajnoki címem után hogyan mondhatok ilyet. De sokan vannak, akik szépen emlékeznek ott rám. Csodálatosan bántak velem, amikor ott dolgoztam, és örömmel látom, hogy még mindig jól megy a szekerük. Nagyon boldog lennék, ha minden egyes idényben a City lenne a második a Liverpool mögött.

Csalódott voltál, amikor nem játszhattál az FA-kupa döntőjében a Stoke ellen, továbbá a QPR elleni híres összecsapáson sem?
Ian Critchley, Gorton
Igen, az ember szívesen lépne pályára minden mérkőzésen, és ilyenkor nem látja a nagyobb összefüggéseket. Nem egyszerű ugyanis megnyerni a Premier League-et. Mindenkitől nagy erőfeszítést kíván. Sok mérkőzésen léptem pályára, persze, hogy szerettem volna az utolsón is ott lenni, adni a gólpasszt, lőni a gólokat… De muszáj a harmincnyolc meccses teljes idényt figyelembe venni. Nem nagyon nyerhető annál jobban bajnokság, ahogyan akkor a QPR ellen sikerült. Ha most visszanézem, még mindig lúdbőrös a hátam.

 

Nagyon őrült volt Mario Balotelli?
Stuart Brinscall, Hyde
Érdekes figura… A legpontosabban úgy írhatom le őt, mint egy tinédzsert, aki legszívesebben folyton a figyelem középpontjában állt volna. Ott voltam a dartsos történetnél. A Carrington edzőpályán volt egy rekreációs terület a fenti emeleten, ahol dartsra is alkalom nyílt. Az ablak innen az edzőteremre nézett, és azokra, akik a terem előtt sétáltak el, dartstűket dobált. Ez volt az egyik legnagyobb állatsága. A legnagyobb talán az, hogy megkóstolta Micah Richardsot az egyik edzésen. Micah kis híján letépte a fejét! Kemény fickó, és ha elgurul a gyógyszere, jobb, ha nem vagy ott. Már elindult Balotelli felé, elé kellett ugranom, és feltartóztatnom arra a néhány másodpercre, amíg a többiek is odaértek. Sosem akadt problémám Balotellivel. Néha egy kicsit hergeltem, ilyenkor előfordult, hogy odacsapott, de mindig elnézést kért. Tiszteltük egymást.

„VALAKI AZZAL FOGADOTT, HOGY MÁSNAP MEGYEK NEWCASTLE-BA ORVOSI VIZSGÁLATRA. KEMÉNY VOLT, NEM IS ÉRTETTEM”

Mi volt az első reakciód az „Unalmas Milner” Twitter-fiókra?
Alannah Maxwell, Instagram
Felkészülési időszakban kezdődött az egész, az egyik csapattársam mutatta. Akkoriban létezett egy „Unalmas Gareth Barry”-fiók is, úgyhogy, gondoltuk, csak a móka része vagyunk. Még az is megfordult a fejemben, hogy a stábunk valamelyik tagja indította.

Mi vett rá, hogy az évekig működő parodisztikus közösségi médiajelenlét után magad is nyiss egy fiókot?
Caroline Louise, Facebook
Igazán sohasem érdekelt – a legkevésbé sem – ez az egész „unalmas” história, még örültem is neki, hogy legalább nem sokat tudnak rólam az emberek. Szóval jó munkát végeztem, mert csak annyit adtam nekik, amennyit én magam akartam. Nagyot változott a világ azóta, hogy elkezdtem a profi pályafutásom, több lett az interjú, nagyobb a kitettség. Ma a szurkolók jogosultnak érzik magukat, hogy minden egyes részletet tudjanak rólad, és ez nincsen rendjén. Mindenkinek lehetnek jó és rossz pillanatai a pályán kívül is, és sokan elfelejtik, hogy a futballista ugyanúgy ember, mint bárki más. Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy jobban megismerjenek, és egy kis színt is vigyek bele. Az én ötletem volt, hogy kezdjük azzal a képpel, amelyen vasalok. Lehet, hogy többnyire unalmas dolgokat teszek ki, de talán akad köztük egy-két izgalmas is.

Igaz, hogy apukád nem engedte, hogy pirosat viselj gyerekkorodban?
Freddy Jones, Wetherby
Igen, igaz. A Leeds szurkolóit úgy nevelték, hogy ne kedveljék a Manchester Unitedot, úgyhogy a piros nem volt megengedett. Nem volt semmilyen piros ruhám, először az angol válogatottban viseltem ilyet. Viccelődött is, amikor a Liverpool játékosa lettem, hogy most már örül, amiért rendszeresen pirosban lát.

Milyen érzés Jürgen Klopp keze alatt játszani?
Dan Hudson, Instagram
Nagyon jó edző, ez azon is meglátszik, hogy milyen csapatot rakott össze. A játékunkon, a munkánkon. Van egy félelmetes arca is, de övé a Klopp-ölelés is, azt hiszem, így ismerik. Néhány alkalommal elvesztette a fejét, ha nem ment a játék, de akadnak olyan időszakok is, amikor minden jól megy, és mégis kiakad, ahogyan olyanok is, amikor azt vártuk, hogy ki fog, de nem tette. Szóval kiszámíthatatlan. Mindez nála dől el, méghozzá ott, a helyszínen. Szereti a futballt, és mindig nyerni szeretne.

„KELLEMETLEN VOLT, AMIKOR ELVESZÍTETTÜK A BL-DÖNTŐT. KÖZEL JUTOTTUNK VALAMI HATALMASHOZ, DE NEM ÉRTÜK EL„

Élvezted, amikor balszélső voltál?
Danny Chandler, Facebook
Nem, hogy őszinte legyek, nem igazán. De az ember bármit megtesz, amit a csapatért kell. Az edzőnk akarta, én meg képességeimhez mérten megtettem mindent. Sajnos nem a kedvenc posztom, remélem, ezt megmutattam már, amikor középpályás voltam. Ha az edző kér, azt teszed, amit mond. Meg is mondtam neki, hogy nem igazán tetszik ez az egész, de a csapat az első. Azt hiszem, az első alkalom, amikor balhátvédként léptem pályára, a Manchester United ellen volt egy Európa-liga-mérkőzésen. Alberto Moreno megsérült, és a vezetőedzőnk annyit kérdezett tőlem, bal- vagy jobbhátvéd lennék-e inkább. Azt feleltem neki, ez olyan, mintha azt kérdezné, melyik csapattársam töltsön el egy éjszakát a barátnőmmel. Akkor még nem beszélt túl jól angolul, úgyhogy, azt hiszem, elment a füle mellett.

Egyszer azt mondtad, csak kapus nem voltál még. Vészhelyzetben vállalnád?
Kyle Chester, Huyton
Egészen biztosan. Már csak ez az egy hiányzik, ezen kívül minden megvolt. Muszáj egy kicsit bolondnak is lennem, úgyhogy önként jelentkeznék. Az egyedüli problémát a magasságom jelentheti.

Gondolod, hogy Loris Karius vissza tud még térni a játékba, azok után, amit az idei BL-döntőben művelt?
louisgoodwin02, Instagram
A futballban bárki hibázhat, és sajnos a kapusokra nézve ez hatványozottan igaz, mert a történet a hálóban ér véget. Biztos, hogy nagyon sokat fog tanulni a történtekből. Erős egyéniség, és rajtunk is sok múlik, hogy átsegítsük őt a problémákon, még mielőtt elkezdődik az új idény, ahol újra helytállhat majd. Biztos vagyok benne, hogy visszatér a játékba, korábban is bizonyította már pályafutása során, hogy képes erre. Megpróbálkozott a Manchester Citynél, ahol nem működött a történet, de nagyon kemény munkával túllépett, és most a Liverpool, Európa egyik legnagyobb klubjának kapusa. Ez jól mutatja, mire képes, biztos vagyok benne, hogy ismét sikerülni fog neki. Kellemetlen volt, amikor elveszítettük a BL-döntőt. Az, hogy ilyen messzire jutottunk, olyasvalami, amit nem könnyen felejt el az ember. Gyakran kérdezik tőlem, hogy túl vagyok-e már rajta, de szerintem az ilyesmi mindig veled marad, mivel közel jutottunk valami hatalmashoz, de nem értük el.

Azok után, hogy odajutottatok a Bajnokok Ligája döntőjébe, szerinted elképzelhető, hogy a Liverpool nyeri az új idényt?
Shaun Lord, Uttoxeter
A kupasorozatok különböznek a Premier League-ben játszott futballtól, de azt hiszem, az elmúlt két idényben következetesebb lett a játékunk. Bebizonyítottuk, hogy bármilyen típusú csapatot képesek lehetünk megverni, az élen járókat és a kevésbé esélyeseket – azokat, akik tizenegyen betömörülnek a kapu elé – egyaránt. Minden megvan bennünk, hogy ez így legyen, a kulcs az, hogy tudjuk-e harmincnyolc mérkőzésen ezt csinálni. Azért igazán nehéz, mert minden héten hozni kell a formát. Bebizonyítottuk, vagy képesek vagyunk rá, de nem elég csak beszélni, minden a tetteken, a cselekedeteken múlik.

Hírhedten szereted a Ribena fekete ribizli üdítőitalát, de ha esetleg a Liverpool nyerné a bajnokságot, elképzelhető, hogy a Vimto üdítőt vagy a hagyományos ásványvizet és meginnád?
Thomas O’Dea, Facebook
Talán… Bár valószínűleg pezsgővel állnék elő, ha ez így történne.

Nem sajnálod, hogy még azelőtt vonultál vissza, hogy az angol válogatott ilyen szépen szerepelt a vébén?
Ben Frankland, Instagram
Egyáltalán nem sajnálom, örülök, hogy a csapat sokáig jutott el. Amikor visszavonultam, azt mondtam, nem akarok pusztán egy szám lenni a csapatban, aki útjában áll a fiataloknak, akik sokkal jobban hajtanának. Nézzük csak meg, mi történt azóta. Mindez igazolja a döntésemet. Félreálltam, remélem, ez is szerepet játszott abban, hogy a csapat jól teljesített Oroszországban. Éveken át nem játszottam, és ha valaki új érkezett a csapatba, ő ment is a pályára, én meg maradtam a padon. 2015–16-ban nagyon jó idényt játszottam a Liverpoollal, bejutottunk az Európa-liga döntőjébe, és akkor európai szinten is a legjobb gólpassz-statisztikákkal büszkélkedhettem, mégsem léptem pályára a franciaországi Európa-bajnokságon, csak három percet. Nagyon szeretem az angol válogatottságot, az U21-es csapatban negyvenhatszor léptem pályára, a felnőttek között pedig hatvanegyszer. Ezek a számok jól mutatják, hogy sosem utasítottam vissza a felkérést. De ha most visszanézek, az volt a jó döntés, hogy visszavonultam.

Az a bizonyos Nivea reklám egy kicsit erős volt. Milyen érzés, amikor átmegy rajtad egy dinoszaurusz?
Garry Anderson, Skelmersdale
Nos, igen, az érdekes. Örülök, hogy nem az autóm volt ott.

Szívesen lennél edző, ha majd visszavonulsz, vagy inkább szakkommentátor?
sw_cufc_1701, Instagram
Nehéz ezt megmondani akkor, amikor még aktív játékos vagy. Vannak idők, amikor úgy gondolom, szívesen lennék edző, aztán olyanok is, amikor inkább szakkommentátor lennék, de az is előfordul, hogy a legszívesebben semmi sem lennék, minél távolabb dolgoznék a futball világától. Az edzők nem kapnak túl sok időt manapság arra, hogy bizonyítsanak, és hosszú időbe telik, amíg megszerzi valaki az összes képesítést. Évek is rámehetnek, hatalmas elkötelezettséget kíván, ezért érdemes még azelőtt átgondolni, hogy az ember belevágna. E pillanatban nem tudom. Úgy érzem, szégyen lenne, ha nem használnám fel azt a tapasztalatot, amelyet a tizenhat futballal töltött évem során megszereztem. Remélem, már a fiatalabb liverpooli játékosokon is kamatoztathatom, amennyire csak lehet, és minél inkább a segítségükre lehetek.

Úgy hallottam, nemsokára a Celtic Parkban üdvözölhetünk, mert szerepelsz az ellen a csapat ellen, amelyet Sztilijan Petrov rakott össze az Aston Villában megismert csapattársaiból. Hogyan haladnak az előkészületek?
Eddie McGarry, Glasgow
Még mindig csak készülődünk, kemény lesz! Még nem véglegesek a csapatok, de lesznek egy csomóan, akikkel játszottam korábban, és más ismert nevek is. Akárcsak Celtic-legendák Stan csapatában. Henrik Larsson is szerepel a listán, és megkértem Jürgen Kloppot, hogy legyen a csapatom edzője. Jó móka lenne.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. szeptemberi számában.)