Nagyinterjú: Ian Rush

 

 

Interjú Leo Moynihan Fotó Jason Lock

 

Ian Rush egy kandalló előtt lazít, és közben vet egy pillantást az olvasók kérdéseire. Itt ül egy ember, aki több gólt szerzett a Liverpool­ban, mint bárki más, többet a walesi váloga­tottban, mint bárki más, több FA-kupát nyert, és több kupadöntős gólt szerzett, mint bárki más. Itt ül egy ember, aki a legjobbakkal lépett pályára, mint Kenny Dalglish, Michel Platini, és ellenük is, mint például Diego Maradona.

„Lefogadom, van kérdés a bajuszomról is” – mondja, és igaza van.
Rushie nevet: „Meg kellett volna tartanom, elrakni egy dobozba, és meghirdetni az eBay-en!”
Ehelyett rengeteg emléket őrzött meg a számunkra…

 

Igaz, hogy az apja állította le a tárgyalásait a Manchester Unitednél?
Michael Davies, Hongkong
A United bejelentkezett értem, de én már elköteleztem magam a Chesterhez. Apám hitt a lojalitásban, és mivel diákszerződést kötöttem a Chesterrel, udvariasan visszautasította őket. Talán azért is, mert fanatikus Liverpool-drukker volt!

 

Amikor a Chester City 2010-ben tönkrement, kötelességének érezte, hogy anyagilag is segítsen?
Terry Patterson, Wirral
Nem, egyáltalán nem. Igazgattam a klubot, aztán otthagytam őket, de akár játékosként, akár edzőként mindent beleadtam. Voltak olyan szurkolók, akik nem kedveltek engem, hogy finoman fejezzem ki magam, és ők lehet, hogy azt mondják, pénzt kellett volna adnom. Van egy nagyjából ezerkétszáz tagú keménymag, ők igazi Chester-szurkolók, és az új klub meccseire is kijárnak mostanság. Azok, akik nem kedveltek engem, talán United- vagy Everton-drukkerek lehettek, akik pálcát törtek felettem a liverpooli kapcsolataim miatt, azokat sohasem tudtam megnyerni.

Graeme Souness, Alan Hansen, Kenny Dalglish: legendák voltak, amikor a csapathoz érkezett, de nem voltak elsőre kicsit utálatosak?
Jonathan Potter, Anfield
Folyamatosan cikiztek! Besétáltam, és Alan Hansen valamint Ray Clemence közt kaptam helyet. Ezek mind szupersztárok voltak, hat hónapig meg sem szólaltam. Minél kevesebbet beszéltem, annál többet cukkoltak, és hát igen, ez nem igazán volt ínyemre. Kenny volt a legrosszabb, igencsak utáltam. Csak akkor értette meg, hogy mit éreztem, amikor tavaly elolvasta a könyvem. Az öltöző kemény hely, ahol vagy úszol, vagy elsüllyedsz. Ilyen volt a liverpooli módi. Egy nap David Johnson kezdett zaklatni, de én visszavágtam. Ray Clemence megszólalt: „Te jó ég, beszél!” És ezzel benn is voltam a csapatban.

Mennyi időbe telt, míg a liverpooli játékosok észrevették, hogy Everton-drukker?
Kira Milmo, London
Annyiba, amíg elkezdtem rendszeresen játszani ellenük, és a sajtó meg nem neszelte. Megjelent egy írás a sajtóban, és Phil Thompson, az az őrült vörös félrehívott, és azt kérdezte: „Ezeknek szurkolsz?”. Bár ez engem sohasem zavart abban, hogy gólokat szerezzek ellenük. Amikor négyet lőttem nekik a Goodisonban, épp bevonták a jogosítványom, és walesi haverom, Kevin Ratcliffe hordott kocsival. Haza kellett vinnie, ott ültem a mérkőzés labdájával a hónom alatt, és az Everton kapitánya volt a sofőröm. Elég sokat kapott aznap este a szurkolóiktól, amint hajtottunk ki a stadionból.

 

Hogyan tudott fitt maradni annyi ivás közepette a nyolcvanas években?
Marc Milmo, Bucks
Az ivás kultúrája nagyon fontos volt a sikereink szempontjából, mert mindig együtt csináltuk. Néhányan tényleg eláztak, de másnap közös erővel edzettünk. Ha késtél, a játékosok, és nem a vezetők frocliztak. Ha hajnali ötig is ittál, tízre beértél, és végezted a futógyakorlatokat. Egy átivott éjszaka után sohasem kaptunk labdát, állandóan futnunk kellett. Sokan hánytak is, de aztán mehettünk haza aludni.

Ki volt a top iszákos a nyolcvanas évek Liverpooljában és Unitedjában?
Mark Riches, Twitter
Terry McDermott és Bryan Robson! De Bryan és Terry az edzésen is az élen jártak, bármilyen durva volt is az este.

Neville Southall a legjobb kapus, aki ellen valaha is játszott? Hogyan talált be mindig ellene? Utálta Önt?
Ewan Hoskin, Gresford
Átok ült rajta a nyolcvanas években, amikor ő volt a világ legjobb kapusa. Walesinek lenni, és sohasem játszani egy világbajnokságon sem: nem kapta meg azt a nemzetközi elismerést, amit szeretett volna. Dolgoztam vele, csiszolgattam a gyengeségeit, tanítgattam, amikor a válogatottban játszottunk. Mindig is szerettem megvárni, hogy a kapus mozduljon előbb, és Neville gyakran hamar mozdult, annyira jó volt. Egyszer hazajöttem Olaszországból, hogy pályára lépjek a John Charles tiszteletére rendezett mérkőzésen Leedsben, és itt Neville védte az Everton kapuját. Az első félidőben mesterhármast lőttem (nem volt nehéz Kenny Dalglish-sal és Michel Platinivel a hátam mögött), a nagy Nev pedig odajött hozzám egy szögletnél, és az mondta: „Mi a f…zért nem mész vissza Olaszországba?”.

 

Úgy hallottam, hogy amikor megérkezett, nem kedvelte az anfieldi öltöző zenei ízlését. Mit szerettek ők, és mit Ön?
Charlie Milton, Bromley
David Bowie volt a példaképem, és az olyan bandákat szerettem, mint a The Specials és a Madness. Ezek az előadók nem igazán hódítottak a nyolcvanas évek angol öltözőiben, és az olyanok, mint mondjuk Kenny és Graeme sokkal inkább kedvelték Lionel Ritchie-t és Barry Manilow-t.

Ön, Souness, Kennedy, Lawro, McDermott… Folytathatnám a sort. Kié volt a leghelyesebb bajusz Liverpoolban abban az időben? Összehasonlították a sűrűséget és a térfogatot?
Derek Braydon, e-mail
Sounessé volt a legjobb, nem? Nagyon kiforrott volt. Az enyém nem volt ennyire jó. Amerikában szabadultam meg tőle, amikor visszavonultam. Egy Liverpool-fanatikus megállított az utcán egy autogramért, és szörnyülködve rám nézett: „Hol a bajusz, Ian?”. De mégis, mi a frászt keres egy Liverpool-drukker a Times Square-en?

Szemtanúja voltam, amikor mesterhármast lőtt 1984-ben a Villa ellen. Minden mozdulatában olyan volt, mint Marco van Basten. Úgy érzi, hogy megkapta azt az elismerést, ami jogosan jár játéka alapján, illetve pénzben kifejezve mennyi lenne most az értéke?
Mark Riches, e-mail
Walesi lévén nem vettem részt nemzetközi tornákon a válogatottal, és ez hatással van a nemzetközi megítélésemre is, de úgy vélem, hogy azok a játékosok, akik mellett és ellen játszottam, illetve a szurkolók, akik láttak játszani, értékelnek engem. 1984-ben ötven gólt lőttem, és megnyertük a BEK-et, mégis Platini kapta az Aranylabdát, mert Eb-győzelemhez segítette válogatottját. Ez így is van rendjén. Ami a fizetést illeti, szomorú lennék, ha nem kapnék hetente kétszázezer fontot. Ha Rooney, Henry és Yaya Touré ennyit kap, én miért ne? Jó góllövő voltam, mostanra visszavonultam, ezért ezt pökhendiség nélkül mondhatom. De nem keverném össze a különböző korszakokat. Trófeákat nyertem, és nagyszerű életet éltem, nem zavartak a futballtól távol álló dolgok, a mai szupersztároknak ezzel is meg kell küzdeniük.

Amikor először látta Bruce Grobbelaart, azt gondolta magában, hogy Bob Paisley (a Liver­pool akkori edzője – a szerk.) ezt bizony jól benézte?
Paul Malony, Dublin
Igen. Hozzá voltunk szokva Ray Clemence-hez: kedves és kiszámítható volt. Kilencven percig nem csinált semmit, majd az utolsó percben volt egy világklasszis védése. Végül elsőrangú kapus lett belőle. Bruce-nak volt egy babonája, amely szerint addig nem hagyhattuk el az öltözőt, amíg le nem kapcsolta úgy a villanyt, hogy rárúgta a labdát a kapcsolóra. Addig ott kellett ülnünk, amíg ezzel el nem készült. Ez a Wimbledon tudomására jutott, és leragasztották a kapcsolót. Bruce órákig próbálkozott, de nem ment. Ronnie Moran ment oda hozzá, és rángatta ki a pályára.

Igaz, hogy a Liverpool csapata bunyóba keveredett az 1984-es BEK-döntő előtt?
Dan Taylor, New Jersey
Nem a csapat, hanem én és David Hodgson. Izraelbe utaztunk, ahol David és én kiélveztünk egy görbe estét, lementünk a bárba. Ittam egy keveset, és amikor egyszer félrenyeltem, David azt hitte, hogy megütöttek, és azt kiabálta: „Ki ütötte meg a barátomat?”, mielőtt földhöz vágott volna néhányat. A következő, amire emlékszem, hogy mindketten osztjuk a pofonokat. A játékostársaink leléptettek engem és Davidet, másnap pedig kis zűrbe keveredtünk a menedzsmenttel.

Igaz, hogy Diego Maradona a Napoli második választása volt Ön után?
Stan, Facebook
Ez az 1983–1984-es szezon után történt, amikor ötven gólt lőttem. A Napoli előállt egy ötmillió fontos ajánlattal. Egymilliót azonnal fizettek volna, és ez természetesen engem és a feleségemet is elkezdte érdekelni. Nem tudtuk elérni a Liverpool elnökét, Sir John Smith-t, pedig a határidő lejárt. Nem volt mobiltelefon. Ezután John és én összevesztünk, de rájöttem, hogy a klub érdekeit képviseli, és ezt tiszteltem benne. A Napoli végül szerződtette Maradonát, de hogy őszinte legyek, szerintem mindkettőnket akartak.

Ott voltam a Stamford Bridge-en az 1987-es búcsúmeccsén. Ken Bates adott önnek egy szár zellert. Mit csinált vele?
Tony Barker, Hammersmith
Nem emlékszem. Beletettem volna egy salátába? Adott egy nagy palack bort is, azzal jól emlékszem, mi történt!

Milyen volt Maradona ellen játszani? A könyvében egylábasnak titulálja őt.
Duncan Davidson, Leeds
Egylábas volt, de erre is volt szüksége. Sohasem kerültünk igazán közel egymáshoz, de egyszer egy meccsen néztem őt, ahogy rohant, a mieink pedig mindenáron próbálták őt megállítani. Egyszer sem nézett a labdára, az magát rendezte el a lábán. Ennyire jó játékos volt. Nagyon jó srác. Minden Serie A-ban játszó focistának küldött karácsonyi üdvözletet. Az enyém még mindig megvan.

A Juventusnál töltött idő siker vagy bukás?
Barry James, Carlisle
Nagyon kevés gólt lőttem egy átalakulás alatt álló csapatban, a szurkolók többet vártak. Egyszer azt mondta nekem Platini, hogy rosszkor érkeztem egy jó csapatba, és ezzel egyetértek. Szerettem volna több gólt lőni, de az én akkori szempontomból nézve ez is sikernek számított. Gyerekként mentem Olaszországba, és férfivá váltam ott. Ha maradtam volna, több gólt lőttem volna, de másként alakult.

Nehéz volt kijönni Graeme Souness-szel, a menedzserrel?
Mick Aitchenson, Liverpool
Nekem nem, mert nagyon jól ismertem. Én örültem a legjobban annak, hogy hozzánk érkezett. Ismertem mint embert és csapattársat, és alig vártam, hogy elkezdje a munkát. Kemény volt számára, mert a skót focit össze sem lehet hasonlítani az angollal. Az első meccseinek egyikét a Forest ellen vezényelte, és kettő egyre kikaptunk. Emlékszem, ahogy Brian Clough
odasétált hozzá kezet fogni a meccs után, és azt mondta: „Isten hozott a való világban!”. Briannek igaza volt, Souynek hozzá kellett ehhez szoknia, de bármit is akart változtatni, azt túl keményen, gyorsan akarta. Megvolt ez a hihetetlen tehetsége játékosként is, de frusztrálta, ha valaki nem küzdött ugyanilyen elánnal. Amikor egy meccsen fiatal koromban a Brighton ellen Steve Foster megrúgta a bokám, Ronnie Moran jelezte, hogy le kellene jönnöm. Graeme odajött, és azt mondta: „Rushie, nem mész sehova! Kelj fel, és játssz! Ne törődj Fosterrel, majd én kezelem!” Én lőttem a győztes gólt, Fostert pedig kiállították. Kenny volt a legjobb, akivel valaha is játszottam, viszont Graeme volt a legjobb csapattárs.

Őszintén: ha angol lenne, Gary Linekerrel vagy helyette játszott volna?
Ryan Staines, Hull
Helyette. Nem tudom elképzelni, hogy Garyt és engem bármikor is együtt raktak volna be a válogatottba, pedig szívesen megnéztem volna ezt is. Néhány éve részt vettem egy vacsorán Manchesterben, és ott Sir Bobby Robson azt mondta nekem: „Ha 1986-ban és 1990-ben az angol válogatottban játszottál volna, megnyerjük ezt a két világbajnokságot”. Nagyszerű volt azt hallani a legnagyobb becsben álló személytől. Elcserélném-e valamelyik bajnoki trófeámat egy világbajnoki serlegre? Igen. Ötöt nyertem, úgyhogy miért ne?

Tényleg majdnem visszatért, hogy a walesi Total Network Solutions FC színeiben játsszon a Liverpool ellen a 2005-ös Bajnokok Ligája-selejtezőben?
Allon, Wrexham
A TNS tulajdonosa jó barátom volt, és kiszivárogtatta a sajtónak, lehet, hogy játszani fogok. Jó reklám volt a csapatnak, és engem is érdekelt az ötlet, de sohasem lépnék azért pályára, hogy kiszorítsak valakit, aki kivívta magának a jogot, hogy pályára lépjen egy adott meccsen. Michael Owen esküvőjén jártam néhány héttel a meccs előtt, ott Jamie Carragher odajött hozzám, és ezeket mondta: „Ellenünk fogsz pályára lépni?!” Kicsit gondterheltnek látszott.

2007-ben úgy vettem észre az athéni repülőtéren, hogy számos szurkoló nem önt, hanem Steve Gerrard feleségét, Alexet választotta aláírásért. Mit gondol a WAGs-ről (az angol válogatott futballisták feleségeinek és barátnőinek neve a brit bulvársajtóban – a szerk.)? Bob Paisley díjazta volna?
Larry Taylor, Southport
A WAGs rendben van. Az emberek celebek akarnak lenni, ez így működik. Szerintem Bob Paisley nagyon élvezte volna, ha körbeveszi a csapatot néhány cicavirág, amíg nem érezte volna úgy, hogy rossz hatással vannak az együttesre. Akkor közbelépett volna.

Igaz, hogy odaajándékozott egy pár cipőt a tizennégy éves Sevcsenkónak, amikor gólkirály lett egy brit tornán?
Guy, Birmingham
Igen, a walesi Ian Rush-torna gólkirálya lett. Nem tudtam, ki is ő. Azt mondta, profiként hordani kezdte azt a cipőt.

A brit futballtörténelem legnagyobb csatárpárosának volt az egyik tagja. Nem gondolja, hogy a rotációnak és a magányos csatároknak köszönhetően a „csatárpáros” fogalma kihal a mai futballból?
Ben, Facebook
Az olyan játékosoknak, mint Torres vagy Drogba, úgy tűnik, nincs szükségük senkire elöl, inkább a középpályát pakolják tele. Ez nem tesz túl jót a játéknak. A csapatok rotálják is futballistákaikat: én ezt biztosan nagyon utáltam volna. Olaszországban történt, hogy egy meccsen egy óra leforgása alatt négy gólt lőttem, és lecseréltek. Az öltözőben őrjöngtem, és azt a választ kaptam, hogy pihentetnek. Pihentetnek? Ilyet azelőtt még sosem hallottam.

 

Igaz, hogy egyszer egy tortát vágott Kenny Dalglish feleségének a fejéhez?
Richard Green, e-mail
(A fejét a kezébe temeti.) Igen, és rögtön meg is bántam. Ez volt a búcsúbulim Olaszország előtt, és kicsit felöntöttem a garatra. Valamiért megláttam ezt a tortát, eldobtam, és a fején landolt. Az egész ruhája és a haja is olyan lett, a feleségem meg akart ölni. Higgyék el, azzal kell együtt élnem, hogy bánom. Marina nem egy félénk fajta, és azóta én is kaptam már tortát a fejemhez. Egyszer egy Chelsea elleni meccs után interjút kellett adnom a BBC-nek, és beszórt viszketőporral. Az egész interjú alatt vakaróztam, és valószínűleg úgy néztem ki, mint egy idióta. Kaptam sporttáskát is tele homokkal. Sohase vessz össze Marina Dalglish-sal!

Késő harmincas éveiben is játszott szerény gólstatisztikával olyan csapatoknál, mint a Leeds, Newcastle és a Sheffield United, sőt Ausztráliában is. Miért?
Kevin Bannister, e-mail
Játszani és dolgozni akartam. Élveztem, hogy fiatalokkal foglalkozhatok, és ugyan nem lőttem sok gólt, de szerettem a klub része lenni.

Egy utcában lakott Rafa Benítezzel. Mik a pletykák?
Dana, Facebook
Nagyra értékeltük egymást, de nem töltöttünk sok időt együtt. Adott tanácsokat, amikor a Chesternél voltam, de egyébként elég zárkózott. Amikor először találkoztunk, épp kutyát sétáltattunk az erdőben, és az én kiskutyám, Shitsu folyamatosan ugatta az ő nagy jószágát.

 

Dolgozott Gareth Bale-lel is. Jobb, mint amilyen Ryan Giggs volt az ő korában?
Charlie Parrish, Whitechapel
Mindig is nagyszerű bal lába volt, de most kétlábasként is csodálatosan fejlődik, és nincs nála jobb ballábas a világon. Ott van Ryan nyomában, de sokat kell dolgoznia, hogy felülmúlja őt.

A FourFourTwo minden idők második legjobb angliai menedzserévé választotta Bob Paisley-t Fergie után. Egyetért ezzel?
Tom Herman, Whitby
Nem. Számomra ő volt minden idők legjobbja. Nem hiszem, hogy van, aki többet tudna a futballról, mint Bob Paisley.

Ha nem iszom tejet, lehetek még olyan jó, hogy játszhassak az Accrington Stanley-ben?
Daisy, e-mail
Persze! Az emberek még mindig emlegetik ezt a reklámot. Az eredeti forgatókönyv így szólt: „Ha nem iszod meg a tejed, csak arra leszel jó, hogy az Arsenalban játssz”. Ez nem volt az ínyemre való.

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. februári számában.)